A ​játszma vége I. 5 csillagozás

Modern egyfelvonásosok
Osztovits Levente (szerk.): A játszma vége I.

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A művek szerzői: Bertolt Brecht, Jean Genet, Max Frisch, Jacques Audiberti, Thornton Wilder, Tennessee Williams, Maurice Maeterlinck, Samuel Beckett, Jean Cocteau, Eugene O'Neill, Luigi Pirandello, August Strindberg, Wolfgang Hildesheimer, Andrej Platonov, J. M. Synge, Eugène Ionesco

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A játszma vége Európa


Enciklopédia 13


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

krlany IP>!
Osztovits Levente (szerk.): A játszma vége I.

Eléggé vegyes a kötet. Volt olyan darab, ami színpad nélkül szinte értelmezhetetlen (Thorton Wilder: Hiawatha hálókocsi, Sanuel Beckett: A játszma vége), és volt, amiben még csak azt sem értettem, hogy miért dráma…
Pirandelloban nem csalódtam. A férfi, aki virágot hord a szájában című darabban az élet szépsége köszön vissza egy különös férfi szájából. A részletekben rejlő költői csoda élvezete.
Jean Cocteau: Orpheüsz-a volt az első darab, amit színházban is szívesen megnéznék. Orpheüsz és Eüridiké története kicsit másképpen. A halál izgalmasan hangzik sebészkesztyűben és segédekkel.
Jean Genet: A cselédek Ez egy remek darab, azzal együtt, hogy figyelni kell nagyon rá, hogy mikor ki milyen szerepben van, mert anélkül kicsit zavarossá válhat. Számomra érdekes a két cseléd egymáshoz való viszonya… És milyen fura. Voltam most egy színháztalálkozón, és a szakmai beszélgetésen szembejött velem ez a darab. Még inkább a rajongója lettem. Valamikor muszáj lesz látnom.
A kötet abszolút legjobbja Eugéne Ionesco A légbenjáró című drámája. Tőle muszáj leszek majd még olvasni. Teljesen lenyűgözött a világa, a kérdések, amiket feszeget.
Volt egy-két csalódás is. Pl. Brecht-től többet vártam. A Sophokles Antigonéja egy görög dráma II. világháborús előjátékkal, és nem sikerült rájönnöm, hogy pl. ez miért jó.
Színpadi művek, és így olvasva nagyon hiányzik belőlük a színpad, amitől igazán értékelhetőek tudnának lenni számomra.


Népszerű idézetek

krlany IP>!

Azt hiszem nem is vesszük észre, hogy megöregszünk. Másoktól kell hallanunk. Mi ott állunk a közepén, bámulunk, nem tudunk semmit. Amikor majd bekövetkezik, szeretném, ha megmondanák. Tudni akarom.

413. oldal, Eugéne Ionesco: A légbenjáró

Kapcsolódó szócikkek: öregség
4 hozzászólás
krlany IP>!

JOSÉPHINE Ház ez meg mi?
BÉRENGER Látod, egy oszlop.
MARTHE Inog.
BÉRENGER Most tanul egyenesen állni.

421. oldal, Eugéne Ionesco: A légbenjáró

krlany IP>!

JOSÉPHINE Mi az a semmi?
BÉRENGER Kozmikus munkahipotézis.

421. oldal, Eugéne Ionesco: A légbenjáró

Kapcsolódó szócikkek: semmi
krlany IP>!

Régen borzasztóan sokáig tartott, amíg az ember eljutott a távoli szigetekre. Utazás a szigetvilágba! Hosszú heteken át. Fokozatosan változott az éghajlat, lépésről lépésre. Ismeretlen nyelveket hallottunk. Meglepő arcokat láttunk. Még vonaton is sokáig tartott. Érezhettük a világban a tér nagyságát, akkor még érezhettük.

412-413. oldal, Eugéne Ionesco: A légbenjáró

Kapcsolódó szócikkek: utazás
krlany IP>!

Az igazság a neurózisban rejlik… Nem az egészségben; csak a neurózis tárja fel az igazságot, a holnapi igazságot, szemben a mai látszólagos igazsággal. Minden irodalmár, szinte kivétel nélkül, és csaknem minden színpadi szerző a tegnapi bajok, igazságtalanságok, tébolyok, a tegnapi rossz közérzet leleplezésével foglalkozik. A mai bajok fölött szemet hunynak. De a régi bajt már nem kell leplezni. Fölösleges lerántanunk a misztikus leplet arról, ami már elvesztette misztikumát. Ez merő konformizmus. Csak arra jó, hogy elkendőzzük velle a mai rossz közérzetet, az új igazságtalanságokat, az új szélhámosságokat. A legtöbb mai író azt hiszi, hogy az élen jár, pedig a történelem éppen elhagyta őket. Szamarak, nem pedig bátrak.

398. oldal, Eugéne Ionesco: A légbenjáró

Kapcsolódó szócikkek: igazság · író · neurózis · történelem
krlany IP>!

Azt se tudom, hogy az irodalom és a színház egyáltalán képes-e még felfogni a valóság rettenetesen komplex voltát, hogy van-e még ember, aki képes tisztán látni másokat vagy önmagát. Iszonyú lidércnyomás alatt élünk; az irodalom sohasem tudta megközelíteni az élet erejét, hevességét, feszültségét, s ma sokkal kevésbé, mint valaha. Az irodalomnak százszor kegyetlenebbnek, szörnyűségesebbnek kellene lennie, hogy felérjen a való élethez. De bármilyen szörnyűséges is, az irodalom csak nagyon tompított, enyhített képet adhat a valóságos szörnyűségről – egyébként a valóság csodáiról is. Nem segít hozzá a megismeréshez sem, hiszen reprodukció: azazhogy reprodukció lesz belőle, rögtön megdermed, a kifejezés mutatója késik, ahelyett, hogy sietne. Mit tegyünk, hogy az irodalom érdekes felfedezés legyen? A fantázia nem elegendő. A konformista irodalmárok azt állítják – és minden irodalmár konformista –, hogy ismerik a valóságot, tükrözik a valóságot, de ez a valóság felülmúl minden képzeletet; a tudat már nem képes megragadni…

398-399. oldal, Eugéne Ionesco: A légbenjáró

Kapcsolódó szócikkek: élet · irodalom · valóság
krlany IP>!

A múlt, ha békén hagyjuk,
Nem múlik el.

226. oldal, Bertolt Brecht: Sophokles Antigonéja

Kapcsolódó szócikkek: múlt
krlany IP>!

ÚJSÁGÍRÓ Az egyik ember például szemlélődő: alkalmazkodni akar a világhoz.     Aztán ott van a cselekvés embere: azt akarja, hogy a világ alkalmazkodjon     őhozzá. Melyik a jó megoldás?
JOHN BULL Az ember is, a világ is erőltesse meg magát. Mindegyik tegyen egy     lépést a másik felé.

412. oldal, Eugéne Ionesco: A légbenjáró

Kapcsolódó szócikkek: emberek · világ

Hasonló könyvek címkék alapján

Lengyel Béla – Vincze Flóra (szerk.): A világirodalom ars poeticái
Braun Róbert (szerk.): Nobel-díjas írók antológiája
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Kenedi János (szerk.): Írók a moziban
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Kemény Ferenc: Tengertől tengerig
Rónay György (szerk.): Égövek, ábrák, csillagok
Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők