Nem ​múló korszakom 5 csillagozás

Őszi Róbert: Nem múló korszakom

Létezik ​egy történet. A mitikus ókori szobrászról, Pygmalionról szól. Ez a remek ciprusi merész kőből nőalakot formázott. Olyan szívvel, hévvel és lendülettel tette, hogy a szobor végül szinte élővé nemesedett a keze által. Gyönyörű szép nő tekintett vissza a mesterre a kőalak fogságából. A szobrász azonnal beleszerelmesedett a teremtményébe, nevet is adott neki, Galateának becézve a sziklába álmodott szépséget. Vágya nem ismert határokat. Szíve untalan ostromra indult az istenek ellen, hogy kegyet gyakoroljanak rajta, hogy élővé tegyék számára teremtményét. Nem e világi mását, hanem őt magát, Galateát, mert nélküle immár nem képes élni. Vénusz ünnepén végül elnyeri ezt a hatalmas kegyet, Galatea élővé lesz.

De létezik egy másik történet is. Itt, a jelenben. Talán nem ilyen nemes, nem áhítja ennyire az isteni beavatkozást, de éppoly fontos és tanulságos. A könyv ezt az esetet beszéli el. Benjámin és Stella történetét. A számukra szerfelett fontosnak tűnő, „önmagát… (tovább)

>!
TotHál, Budapest, 2015
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155055171

Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Őszi Róbert: Nem múló korszakom

Hű, ez nagyon jó volt, nem is gondoltam volna, mikor megkaptuk a kiadójától, hogy ennyire fog tetszeni, csak a borítója hívta fel magára a figyelmemet… film, mozi… hm, nézzük.
Aztán magával ragadott a francos napcsókolta hajú Benjámin és a kis ébenfekete Stella Pygmallionba oltott története. A nosztalgia-faktor ezerrel pörgött, felidézte kamaszkorunk szép és gondtalan nyári szünidőit és az első szerelem minden szépségét, kétségét is. Néhol picit már túl tökéletesek is voltak a főszereplők, ennyire jófiú, mint ez a Felhő gyerek és a szép csillaglány… minden csaj és srác álma lenne. :) De volt itt filmkultúra, kirándulás, kalandok, egy kis titok, némi félreértés, semmi sikerhajszolás, csak a természetes csillogás, mégis csodaszép és élhető élet magunkra és másokra való odafigyeléssel, szeretetben, sziporkázva öregen vagy fiatalon, tökmindegy. És ezek a leírások pl. Stella megjelenése a pályaudvarom, hűha, na ez ám a valami: http://moly.hu/idezetek/581926
Nagy élmény volt olvasni, a budapesti helyszínek ismerősen köszöntek rém és én is ezt éreztem, ahogy írja egy helyütt: „Úgy éreztük, kissé újjá is születtünk itt, más, jobb emberré váltunk. Részünkké vált a táj és az itt élő emberek.” Nekem is részemmé vált ez a történet, az élettel teli szereplők és az egyszerű igazságok, mert lehet és lehetne így is élni, sőt csak így érdemes. Fiatalabb korosztálynak kötelező! :)
Olvassuk, mert szerintem méltánytalanul nem ismert a szerző úr itt molyos körökben, én megrendeltem már a másik könyvét a Kétté-t is, mert ez is elég érdekesnek ígérkezik.

>!
TotHál, Budapest, 2015
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155055171
>!
Marée_Noire P
Őszi Róbert: Nem múló korszakom

Őszi történeteit már jó ideje olvasom Facebookon, és mondhatom, véleményem szerint senki más nem tud a „semmiről”, a hétköznapi életről ilyen lelket megérintően, lágyan, simítóan írni. Nemrég afeletti örömömben, hogy a kedvencemről, Piri néniről könyvet ír, elhatároztam, hogy Őszi minden könyvét megszerzem addig, mire a nénét magamhoz ölelhetem. ;)
Sikerült is félárasan megvenni mindkettőt (2-2 példányban, mert addigra @Allanon-t is kíváncsivá tettem :D), azután pedig azon tipródtam, hogy mégse állíthatok oda a dedikálásra úgy, hogy egyiket sem olvastam… :)
És akkor e konkrét könyvről: Kicsit lassan indult be, a szóhasználatban, a stílusban viszont azonnal Őszire ismertem, összetéveszthetetlen. Rég volt, hogy idéztem könyvből, de ennél nem lehetett megállni: hasonlóan lélekemelő, de valóságos, mint Vavyan Fable (úgy sejtem, ez nem véletlen).
A csavarokat már előre láttam, ám ez nem vett el az értékéből, így is végig lehetett izgulni velük/értük. A karakterek viszont szerintem néhol nem voltak elég hihetőek és hitelesek: Egon például legtöbbször tipikus alig-tizenéves, néha pedig olyan kiemelkedő tapasztalattal beszél, mintha 30 múlt volna, túl nagy a különbség. Olyan érzésem volt, mintha egy-egy alkalommal maga a szerző kukucskált volna ki szereplőink válla felett. ;)
A vidéki Mamós vendéglátós részt imádtam, a hangulata szinte kézzelfogható volt; ám voltak olyan elvontabb, talán fennköltebb részek, amik nem túlzottan az én stílusom.

>!
Hajnalcsillag
Őszi Róbert: Nem múló korszakom

Röpke időutazás volt ez Benjaminnal és Stellával az én múltamba, és az ő múltjukba is. Felhőtlen tinikor, legalábbis utólag már annak tűnik, ami nyilván akkor nagyon nem az, nehéz, idegen és sokszor kegyetlen is… Tipikusan az a könyv volt, amit ha kénytelen voltam letenni, végig azon töprengtem, hogy amíg nem olvasom vajon mit csinálnak a szereplők…


Népszerű idézetek

>!
Hajnalcsillag

Vásárolnunk kell. Főzni fogunk. Együtt. Úgy a legjobb az ismerkedés.

78. oldal, 10. fejezet (Tothál, 2015)

1 hozzászólás
>!
Kkatja P

Anyám csodásan dohányzik. Tudom, nincs ilyen, a bagózásnak nincs jellemrajza, de mégis. Anyámnak veszettül jól áll a cigaretta. Vonzóvá, magabiztossá válik tőle. Hódításainak, flörtjeinek alapköve, alaptézise, ahogy egy randin előveszi kis, nőies cigarettatárcáját, és tüzet kérve dinamikusan rágyújt. Aztán visszavesz a tempóból, gyengéden körülfonja ujjaival a szál cigarettát. Forgatja, játszik vele. Frissen festett körmei között lágyan átúszik a füst. Szájához emeli az aromás rudat, beleszippant a parázsló cigarettába. Az ajkai közti picinyke, keskeny vonalon lövelli ki a füstöt a térbe, amely a könnyen jött lendülettől erőre kapván, egészében behabzsolja a szájpadlását. A gyorsuló mozdulatsor közben a tüdő is könnyít magán, a táncoló, lebegő füst illanása közt a fáradt, roncsolt levegő is távozik, így mutat végül egységet és fejeződik be a mozdulat. Ez az anyám szexepilje, ő is tudja.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cigaretta · dohányzás
1 hozzászólás
>!
Hajnalcsillag

Érdekelsz. Érdekel, hogy mit gondolsz a világról, milyen titkokat rejtegetsz előle.

47. oldal, 5. fejezet (Tothál, 2015)

>!
Hajnalcsillag

Egyszer mindent ki kell próbálni.

20. oldal 3. fejezet (Tothál, 2015)

>!
Kkatja P

Ez a lány gyönyörű! Úristen, milyen szép. Semmiben sem hasonlít a korábban felvázolt ideához. És a hangja. Mély, lágy, dallamos, de néhol csengő, akár ha kristálypoharak koccannak egymáshoz. Meg a kinézete. Amerikai videoklipekben látni ilyen csajokat. Csodás, ébenfekete haj, mely a tarkóját még fedi, de a vállát már szabadon hagyja. Minden egyes mozdulásra hol balra, hol jobbra libben, lázas, nagy ívű fürtöket röppentve az arcba. Eltakarva vele a szemét, azokat az igéző, szilvakék szemeket, a lebegő szempillákat, a durcásan, kislányosan ráncolódó homlokot. Majd az a kis hetyke orr, ahol a cimpák, akár a haj, ha különös érzet éri, meg-megrezzennek, laza kis fintort képezve a húsos, telt ajkakon, melynek színes kontúrján rúzsmaradék gyöngyöz lelkesen. Vádlón piroslik, akár a vér. A hosszúkás ívű arc kecses nyakba torkollik, onnan a meseszerűen szép női korpuszba haladunk át, ahol az izmos karok mellkastájékon telt, puha kebleket fognak közre, melyet ujjatlan, elnyűtt, kockás férfiing és formás csipkézett melltartó takar. Onnan indul széltébe útnak a keskeny, de vagány, sportos csípő, ott érzi jól magát az izmos hasfal, melyen, mint aprócska mélyedés, huppan alá a huncut köldök, amely izgató testékszert fogad s rejt magába. Vénuszdombját lágyan és sejtelmesen elrejti a szárát vesztett farmernadrág, melyet bőröv tart meg anyagában, középütt az irdatlan méretű, ezüstös csattal, utat képezve a napbarnított comboknak, melyek, mint álmodott, titkos aránypárok, feszesen és boldogan idomulnak az álombéli törzshöz. A lábfejeket súlyos bakancs tartja mozgásban, ormótlan és fekete, a cipőorr magasát acélbetét nehezíti, de ez a kis csel, suta jelleg ezúttal fixálja, biztossá teszi a járást, megadva a cipő erőteljes, támadó jellegét, karakterisztikáját. Picinyke sávban fehér színű zokni lóg túl a bakancson. Szerte a testen kiegészítők. Fülbevaló, nyaklánc, a karokon jobb és bal oldalt karkötők végtelen sora, az ingen kitűzők, politikai kiáltványok, rock- és punkzenekarok fotói. A keskeny, hosszúkás ujjakat különféle gyűrűk színesítik, a bóvlin át a minőségibb darabokig, az ápolt kézfejen az aprócska körmöket ízléses lakk fedi. A vállon, szövettokban valami gitárféle pihen, széles pánttal átvetve az erős, izmos testrészen. A hangszer szinte egész hosszában végigvonul a testvonalon. Mindezen képeket a pillanat leforgása alatt memorizálja az elmém. Nem tehet mást, ilyen szépet, ilyen magával ragadót még sohasem látott.

65-66. oldal

>!
Kkatja P

EGY KÖNYVÁRUS EMLÉKKÖNYVÉBE

Az életcél boldogság, de elébb
Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd,
Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el,
Ahhoz nagyon sok mindenféle kell:
A becsülettől soha el ne térj
Sem indulatból, sem pedig dijért,
Szeresd hiven felebarátidat,
Ne vond föl közted s más közt a hidat,
A hon nevét, a drága szent hazát
Szivednek legtisztább helyére zárd,
S imádd az istent, s mindenekfelett
Áruld erősen költeményimet.

Pest, 1848. január

174-175. oldal

>!
Marée_Noire P

Legyen bennünk valami közös. Ha csak egy parányi, egy semmi dolog, akkor is. Nincsenek nagy elvárásaim, de a minimum az kell. Minimum nélkül minden működésképtelen.

63. oldal

>!
Hajnalcsillag

Minden és mindenki mulandó.

73. oldal 9. fejezet (Tothál, 2015)

>!
Hajnalcsillag

A nőknek vannak titkaik. Kisebbek-nagyobbak, de vannak. Nem azért csinálják, hogy a férfiakat bosszantsák vele, egyszerűen szükségük van rá.

129. oldal, 22. fejezet (Tothál, 2015)

>!
Marée_Noire P

Odakint kellemes meleg fogad. Szellő fürdette, nyárias légáram, parádésan zöld minden. Fagylalt- és kürtőskalácsillat terjeng a levegőben, bohókás, kapatos arcok fénylenek a kora nyári sötétben, sivalkodó gyerekek szöknek a szülői szem és szigor elől, kacér lányok táncolnak át a zebrán, kolosszálist szemezve a szembejövő kamaszfiúkkal. Mindenki laza, mindenki boldog, mindenki él, és mindenki szeret. Valahol, valakit, valahogyan.

41. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bleeding Bride: A téboly kertje
Lakatos Levente: Feltörő ösztönök
A. O. Esther: Megbocsátás
Raana Raas: Árulás
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Raana Raas: Elágazó utak
Békés Pál: Csikágó
Oravecz Imre: Ondrok gödre