A ​megbocsátás bölcsessége 8 csillagozás

Bensőséges beszélgetések és utazások
Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Victor Chan: A megbocsátás bölcsessége

Victor ​Chan 1972-ben találkozott először a Dalai Lámával. Kínai származása ellenére Őszentsége szívélyesen fogadta, és hamarosan barátság szövődött kettőjük között. Később Chan abban a páratlan lehetőségben részesült, hogy a tibeti vezető engedélyével számos alkalommal bepillantást nyerhetett mindennapjaiba. Módja volt megfigyelni a Dalai Láma együttérzésen alapuló világszemléletének gyakorlati magvalósulását: Vajon létezik-e egy „szolgálaton kívüli” személyisége, amelyben megmutatkozna, milyen is valójában? Vajon kevésbé hiteles spirituális mester-e, mint amilyennek tűnik? Vajon nem is olyan kedves az ellenségeihez? A megbocsátás bölcsessége többek között feltárja azokat a körülményeket, amelyek között a Dalai Láma el tudja képzelni, hogy erőszakos cselekedetet kövessen el; felfedi, hogy mit tesz naponta spirituális fejlődése érdekében; és elmeséli, miért van az, hogy a hatvanas évei vége felé járó szent ember szíve az orvosok szerint olyan, akár egy húszévesé. Victor Chan… (tovább)

>!
Ursus Libris, Budapest, 2008
208 oldal · ISBN: 9789639718098

Enciklopédia 17


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 7

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Victor Chan: A megbocsátás bölcsessége

Napjaink egyik legnagyobb élő példaképe és szerintem legcsodálatosabb embere a Dalai Láma, a tibeti nép szellemi és vallási vezetője. Felnézhetünk rá minden szempontból és követhetjük a megbocsátás, az együttérzés és a bölcsesség útján, hogy kevesebb legyen életünkben a bosszúság, a boldogtalanság, az elégedetlenség.
Mindent szívesen olvasok, ami vele, az életével és a hitvallásával kapcsolatos, mert mindig megerősít és lenyűgöz, hogy így is lehet élni/szemlélni az életet.
Ezt a könyvet most egy kínai ember szemszögéből olvashatjuk, aki nem is különösebben buddhista és a legnagyobb félelme az első találkozások során az volt, hogy vajon mennyire haragudhat rá a Dalai Láma, a kínaiak tibetiekkel szemben elkövetett szörnyűségeiért. Ennek kapcsán is különleges gondolatokkal szembesülhetünk és még jó pár „nem-buddhisták” által meghökkentő eseményre is olyan szép és valóban nemes érzésekkel, gondolatisággal és tettekkel válaszol, amit valóban érdemes megnézni kicsit közelebbről, átgondolni, és amelyet mindannyian el tudunk sajátítani, ha tanulmányozzuk egy kicsit is a buddhizmus tanításait, mert manapság talán ez az egyetlen olyan vallás, amelynek a hitéért nem gyilkol(t)nak embereket és a békés elfogadást, együttélést, megbocsátást gyakorolja, tanítja, akár a saját érdekeit is ezek mögé szorítva.
Bepillantást nyerhetünk a Dalai Láma hétköznapjaiba is, ami a sok utazás, találkozó és szolgálat után kicsit nyugodtabban telik, de így sincs sok szabadideje, mindig másokkal törődik ilyenkor is.
Számomra nagyon kedves momentum volt, amikor megkérdezték Tőle, hogy a gyakorlás során mit szokott „beismerni”, hisz milyen bűne lehet neki, erre azt felelte, hogy néha esténként el szokott fogyasztani egy-egy sós kekszet, ami kisebb véteknek tudható be, mert a szerzeteseknek dél után már nem szabadna szilárd ételt fogyasztaniuk. :)
No barátaim, erre kell törekednünk nekünk is, hogy csak ennyi bűnünk legyen és nyugodt lehet az álmunk! :)

Egyedüli, amiért nem kapott öt csillagot, az a fordítás, ami kicsit lehetett volna sokkal profibb és összeszedettebb, ez picit zavaró volt, de ezt leszámítva élvezettel olvastam. :)

>!
Ursus Libris, Budapest, 2008
208 oldal · ISBN: 9789639718098
>!
Képopera P
Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Victor Chan: A megbocsátás bölcsessége

Ici-pici disszonancia a vége felé – ez a fél pont mínusz a szerző felé. Mindez nem csökkent semmit a mondanivalójából, ami viszont csillagokkal sem mérhető. Sok mindent üzen, lényegi dolgokat. Érdemes elolvasni.

>!
Roziboszi
Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Victor Chan: A megbocsátás bölcsessége

Egy igazi sokszor olvasós könyv. Azt sajnálom csak, hogy kölcsönbe kaptam, így nem tudtam benne jelölgetni a sok értékes gondolatot. Sebaj, most megveszem saját példányban is. :)
Olyan megbékélést, belső csendet, magamba nézést kaptam tőle, amilyent már évek óta nem kaptam más könyvtől. Az élményt és a lelki töltődést amit ad, legjobban Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazanak című könyvéhez tudom hasonlítani, nekem ez is folyton „újraolvasós”.
Nagyon emberi könyv, mintha nem is a világ egyik legbefolyásosabb vallási vezetőjéről, hanem egy mindmáig kíváncsi, jó humoró, cserfes kisfiúból érett felnőtté vált férfi mindennapjairól olvasnánk. Tetszett, amit az alcím is ír, hogy tényleg bensőséges képet kapunk a Dalai Lámáról. Megismerhetjük a megbocsátásról, a lelki békéről szóló értékes gondolait a saját történetén keresztül, bepillanthatunk az uztazásaiba, más nagy hatalmú vagy fontos emberekkel való találkozásaiba, sőt még pontos képet is kaphatunk esendő ember mivoltáról, akit a betegség is le tud győzni. A könyv minden lapja, minden betűje egy kincs.


Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

     – Tehát az, hogy az ember képes megbocsátani az ellenségeinek, hatással van a spirituális előmenetelére? – kérdeztem a Dalai Lámától.
     – Igen, igen. Ehhez kétség sem fér – válaszolta. – Ez döntő. Egyike a legfontosabb dolgoknak. Megváltoztatja az ember életét. A gyűlölet és más romboló érzelmek gyengítéséhez ki kell alakítani azok ellentétét: az együttérzést és a kedvességet. Ha erős az emberben az együttérzés, és mély tiszteletet táplál mások iránt, akkor a megbocsátás sokkal könnyebb. Ennek oka leginkább a következő: nem akarok a másiknak ártani. A megbocsátás lehetővé teszi, hogy az ember kapcsolatba kerüljön ezekkel a pozitív érzelmekkel. Ez pedig segíteni fog a szellemi fejlődésben.

62. oldal Tűz a köldökben

Kapcsolódó szócikkek: együttérzés · fejlődés · gyűlölet · kedvesség · megbocsátás
>!
Kkatja P

     – Hát nem hihetetlen, hogy azok harcolnak egymással, akik ugyanahhoz a keresztény hithez tartoznak? – tette fel a kérdést, miközben az előtte álló katolikus és protestáns arcokat fürkészte. – Esztelenségnek tűnik. Forog velem a világ az önök problémái miatt. Ha valaki összehasonlítja a buddhizmust és a kereszténységet, akkor azt kell gondolnunk, igen, nagy különbségek vannak. De a protestánsok és a katolikusok között? Semmi! Önök és énközöttem több különbség van, mint önök és önök között. Mégis azt kívánom, hogy soha ne veszítsék el a reményt! Én semmit sem tehetek. Hogy miként fog végződni ez a folyamat, az Észak-Írország népének a kezében van.
    Beszéde végén a Dalai Láma megkérdezte az emberektől:
     – Segít ez valamit?
    Hangos éljenzés volt a válasz. Majd hozzátette:
     – Ha segít, kérem, ne felejtsék el! Ha nem – ekkor elnevette magát –, úgyis elfelejtik.
(…)
A Belfast Telegraph vezércikke egy karikatúrát közölt a látogatásról: három bandita fenyegetően nézi a mosolygó Dalai Lámát, amint az facsemetét ültet a Peace Line-nál. Vezetőjük zavarodottan kérdezi: „Na jó, de Ön most katolikus buddhista vagy protestáns buddhista?”

45-46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: buddhizmus · kereszténység · protestáns · protestantizmus
2 hozzászólás
>!
Kkatja P

Amikor az ember elveszti uralmát az érzelmei felett, akkor az agy legjobb része, ahol döntést hozunk, nem tud megfelelőképpen működni. Természetesen némi konfliktus, némi nézeteltérés mindig lesz, de a nézeteltéréseket pozitív módon kell használnunk, hogy megpróbáljunk energiát nyerni a különböző álláspontokból. Próbáljunk a lehető legkevesebbre csökkenteni az erőszakot, de nem kényszerítéssel, hanem tudatossággal és tisztelettel. A megbékélés –, az, hogy meghallgatjuk mások érdekeit, és megosztjuk velük a miénket – utat nyit arra, hogy megoldjuk a problémáinkat.

44-45. oldal

>!
Kkatja P

     – Ami engem illet, tanúja voltam Tibetben mindennek, pusztulásnak, halálnak. Fájdalmas élményeknek. De a bosszú… még több boldogtalanságot okoz. Szélesebb látószögből nézve: a bosszúállás nem jó, tehát a megbocsátás jó. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy egyszerűen elfelejtjük a múltat. Nem. Emlékszünk rá. Tudatában kell lennünk, hogy a múltbeli szenvedés mindkét fél szűklátókörűsége miatt történt. Az az idő elmúlt. Bölcsebbnek, fejlettebbnek érezzük magunkat. Azt gondolom, ez az egyetlen út.

86. oldal Gyémántok a hálón

>!
Kkatja P

A Dalai Láma szerint a szenvedés és a megpróbáltatások szükséges feltételei a türelem és a tolerancia kialakításának. Ezek a tulajdonságok létfontosságúak, amennyiben csökkenteni akarjuk az olyan negatív érzelmeket, mint a gyűlölet és a harag. Amikor jól mennek a dolgaink, kevésbé van szükségünk rá, hogy türelmesek és megbocsátók legyünk. Csak amikor problémákkal találjuk szembe magunkat, akkor szenvedünk, akkor sajátítjuk el igazán ezeket a jó tulajdonságokat. Ha már egyszer részünkké válnak, az együttérzés természetesen árad belőlünk.

178. oldal Az áfonya hűtő hatása

Kapcsolódó szócikkek: együttérzés · gyűlölet · harag · tolerancia · türelem
>!
Vackor6 P

Ha csupán magunkra gondolunk, és elfeledkezünk a többi emberről, akkor a tudatunk nagyon kis területet foglal el. Ilyen kis területen még a legkisebb probléma is hatalmasnak tűnik. Ám abban a pillanatban, hogy kialakítjuk a másokkal való törődés érzését, felismerjük, hogy hozzánk hasonlóan ők is boldogságra, elégedettségre vágynak. Amikor megvan bennünk a törődésnek ez az érzése, a tudatunk önmagától kitágul. Ezen a ponton a saját problémáink nem lesznek jelentősek – még a nagy problémák sem. Mi ennek az eredménye? A tudat békéjének jelentős gyarapodása. Tehát amikor csak önmagunkra, csak a saját boldogságunkra gondolunk, annak eredménye ténylegesen kevesebb boldogság lesz. Többet aggódunk, többet félünk. Az együttérzés hatásáról én a következőt gondolom: ha az ember valóban el akarja érni a valódi boldogságot, akkor bármilyen módszert is használ, az megéri a fáradtságot. A legjobb módszer az, amikor az ember másokra gondol, ebből ő maga kamatoztatja a legtöbbet.

127. oldal - 12. Mint a formába öntött agyag

>!
Kkatja P

    A Dalai Láma békefilozófiájának lelke a megbocsátás gyakorlásának képességében rejlik. Amikor először találkoztam vele úgy három évtizeddel ezelőtt, azt mondta nekem, megbocsátott a kínaiaknak mindazért, amit a tibetiekkel tettek. Akkoriban ez meglepett. Most erről akartam többet megtudni az elkövetkező interjúban. Amint a Dalai Láma bejött a terembe és leült velem szemben, mindenféle bevezetés nélkül megkérdeztem tőle:
     – Őszentsége, én természetesnek vettem volna, hogy Ön haragot táplál a kínaiakkal szemben. Mégis arról számolt be nekem, hogy ez nincs így. De nem érez-e, legalább időnként, mély ellenszenvet irántuk?
     – Azt szinte soha – hangzott a Dalai Láma válasza. – Ekképpen elemzem a helyzetet: ha rossz érzéseket ébresztek és táplálok magamban azok irányában, akik miatt szenvedek, azzal csak a saját lelki nyugalmamat fogom tönkretenni. Ha viszont megbocsátok, a tudatom elnyugszik. Na most, ha a szabadságért folytatott harcunkat vesszük, amennyiben harag, gyűlölet nélkül, de igaz megbocsátással a szívünkben harcolunk, azt még hatékonyabban tudjuk véghezvinni. Nyugodt tudattal, együttérzéssel küzdünk.

40-41. oldal A férfi Derryből

Kapcsolódó szócikkek: béke · együttérzés · harag · megbocsátás

Hasonló könyvek címkék alapján

David Michie: A lhászai mágus
Róna-Tas András (szerk.): A nyolcszirmú lótusz
Sárosi Ervin: Zarándokúton Nyugat-Tibetben
Hetényi Ernő (szerk.): Tibeti tanítók titkos tanításai
Simon Katalin – Németh Csaba Elek (szerk.): Holdvilág
Don Farber: A tibeti buddhizmus
Rachel Storm: Keleti mitológiák enciklopédiája
Pema Karpo Trinzi: Gyönyörű Fehér Lótuszfüzér
Tenzin Wangyal: A gyógyulás valódi forrása
Thomas Laird: Tibet története