A ​szeretet kiterjesztése 8 csillagozás

Értékes gondolatokkal van tele egy olyan embertől aki egy kisebb fajta csodabogár a mai világban. Amit eddig olvastam róla az alapján őszentsége nagyon szimpatikus ember, innovatív, nyitott és vagány is (dalai lámához mérten, elképesztő vagány).

Gondolatai ebben a könyvben a szeretet köré csoportosulnak, de úgy, hogy közben egy egész folyamatot rak nekünk össze: hogyan haladjunk abba az irányba, hogy mindenkit (barátot, közömböset, kedveset, ellenszenvest, ellenséget) szeretetünkkel áraszthassunk el. Ez végtelenül nehéz feladat amíg az ego itt ül a vállunkon, vagy ahogy mondani szokták az irányítóközpontot uralja. De a könyvet végig olvasva az marad meg bennünk, hogy nem lehetetlen, kis lépésekkel és a könnyebbtől a nehezebbig haladva fejlődhetünk. Nem azzal kell kezdeni, hogy szeretettel akarunk gondolni arra, aki valami nagy bajt, bánatot okozott, hanem azzal kell kezdeni aki közömbös, vagy akit már alapvetően is szeretünk kicsit, vagy legalábbis nem utálunk. Érdekes a saját nehézségéről olvasni, hogy a tibeti népet, a saját népét pusztító ellenséget hogyan próbálja meg szeretettel elárasztani. Dolgozik ezen, meditál és fejleszti magát. Hihetetlen erő, hihetetlen magaslat ami benne lakozik.

Érdekes olvasmány, nagyon sokat idéztem belőle, hiszen a gondolatai helyenként nagyon átütőek. Szinte arcul csap annyira.
Ha nem is alkalmazom a mindennapokban, de nagyon sok minden megmaradt bennem az olvasottakból. Az ilyen könyvek olvasása formálja a tudatot, jobbá tesz bennünket ha hagyjuk, ha akár csak töredékét is beengedjük.

Jelen kötetet Szimirzá-tól és AniTigertől kaptam, 30. születésnapomra. Valahogy éppen annak volt ideje, hogy kézbe vegyem, hogy elolvassam. Nem mondom, hogy rossz volt, de rájöttem arra, hogy a folyamatos ismétlésekkel az őrületbe lehet kergetni engem. Nagyon szép az alap gondolat, nagyon jók a meditációk (mindenképpen ki fogom őket próbálni), de nem látom be annak a szükségességét, hogy oldalanként ismétli ugyanazt. A kötet 205 oldal, ebből körülbelül 20 ismétlődik, és nem csak úgy, hogy vissza-vissza tér, hogy megmutassa, hogy mi a lényeg, hanem lemegy a szöveg, aztán két mondat, és újra lemegy a szöveg, aztán két mondat és újból, aztán jön valami más, amivel ez ugyanígy. Emlékszem Buddha beszédei volt még ilyen, és az is nagyon-nagyon idegesített. Viszont az utolsó 20 oldal nagyon ott van, nagyon ütős, és nagyon kellett. Azért megérte az egész.
Aki még nem olvasott a Dalai lámától, ne ezzel kezdjen, mert lehet, hogy örökre elveszi a kedvét a dologtól, a legtöbb könyve ennél sokkalta jobb. De tényleg!
Bővebben:http://jeffi-olvas.blogspot.hu/2016/08/oszentsege-xiv-d…