Harctéri ​beszámolók 6 csillagozás

1914. augusztus 1-től 1916. október 28-ig
Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Oswald ​Boelcke százados naplófeljegyzései, a kiadó memoár-sorozatának második kötete. Ez a mű még a világháború alatt, az 1910-es években egyszer már megjelent magyar nyelven, ám az a kiadás manapság gyakorlatilag beszerezhetetlen. Boelcke nem csupán az egyik első német vadászpilóta-ász, hanem a légiharcok taktikai elemeinek első kidolgozója és alkalmazója is. Manfred von Richthofen is Boelcke tanítványa volt, aki később a nagy háború legsikeresebb, legtöbb légigyőzelmet arató pilótája lett, a Jagdstaffel 2 (későbbi nevén Jasta Boelcke) repülőszázad tagjaként. A naplófeljegyzések a háború kitörésétől kezdve 1916 októberéig, a szerző tragikus haláláig követik nyomon az eseményeket. Ezalatt tanúi lehetünk a német légierő megszületésének és alakulásának, az e tevékenységekben igen fontos szerepet játszó, nagy formátumú személyiség tükrében. Boelcke beszámolóiban nem csak a harctéri eseményekről kaphatunk képet, hanem például a szabadságát Törökországban eltöltő katona útleírása is… (tovább)

>!
Disciplina, Pécs, 2015
148 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631235074 · Fordította: Németh Bálint

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Kedvencelte 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

lzoltán IP>!
Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók

Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók 1914. augusztus 1-től 1916. október 28-ig

légi lovasság égi lovagiasság érdemes ízlelgetni ezen kifejezéseket

>!
Disciplina, Pécs, 2015
148 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631235074 · Fordította: Németh Bálint
Lasi>!
Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók

Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók 1914. augusztus 1-től 1916. október 28-ig

Szuper kis könyvecske (tényleg kicsi)! Illik a témához és a korszakhoz a fizimiska, amiben megjelent.
Nem is tudtam, hogy Boelcke és Richthofen a Vörös Báró is hagyott maga után visszaemlékezéseket. Véletlen a Molynak hála tudtam meg, hogy ilyenek léteznek. Azonnal muszáj volt lecsapnom ezekre a könyvekre. Emlékszem mennyi időt töltöttem el anno ennek a kornak a bűvöletében egy ősrégi repülő szimulátorral. Mióta ráadásul magam is repülhettem egy kicsit egy nyitott kétfedelű géppel utasként azóta még jobban csodálom azokat a fickókat, akik ezeken a kezdetleges masinákon röpködtek. Persze itt most nem magamról kéne írnom.
A könyvre visszatérve igazán csinos darabról beszélünk. Sajnos van pár apróbb félre fordítás, de jobbára egész jól sikerült. Talán még lehetett volna tuningolni a könyvön némi extrával pl. egy korszakhoz értő történész extra jegyzeteivel, kiegészítő magyarázataival esetleg képekkel.
Szerencsére élvezhető és érdekes a szöveg. Nagy élmény belebújni egy korabeli ász, pilóta kabátjába. Persze mivel napló, amit utólag már írója nem színezhetett, egészíthetett ki jobban a szerzője, így néhol kicsit „száraz”. Jön egyik bevetés a másik után. Szerencsére azonban egyéb történések és epizódok is vannak a könyvben, amik feldobják. Bizony még Hazánkba is ellátogat a mesterpilóta, amit külön élmény volt olvasni.
Akit izgat ez a korszak, és ez a repülős téma, az próbáljon meg lecsapni egy ilyen könyvre, mert szeretni fogja. :-)

Ghost15>!
Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók

Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók 1914. augusztus 1-től 1916. október 28-ig

A könyvet anno még eredeti nyelven olvastam amíg nem jelent meg magyarul. Örültem neki, hogy van kiadó amely lefordította ezt a művet.

A magyar kiadás 1-2 furcsa mondatfordítástól eltekintve egész jóra sikerült.

Papi>!
Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók

Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók 1914. augusztus 1-től 1916. október 28-ig

A korszak iránt (repüléstörténeti szempontból) érdeklődőnek kötelező darab! :) Mellé javaslom a Rise of Flight I. világháborús repülőgép szimulátor kipróbálását! :) A Fokker E.III-as is repülhető benne (többek között).
Sokan ezt a korszakot lovagisnak mondják, de ezt naplót elolvasva, szerintem ugyanolyan kegyetlen volt (kivételek vannak, mint például, Kiss József, vagy maga Boelcke is) mint bármelyik légiháború. Nagyon tetszett a könyv fizikai megjelenése is, nagyon korabelinek hat! :)

VZ84>!
Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók

Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók 1914. augusztus 1-től 1916. október 28-ig

Értékes, tartalmas mű, mind a külcsín, mind a belbecs kiváló (nagyon stílusos a zöld, minimalista borító). A korábbi kritikákban már minden lényegeset leírtak, úgyhogy sokat már nem lehet hozzátenni. Számomra a könyv értékét a harci tevékenységek leírásai, a 40 légi győzelem taglalása adja (ebből 23 angol ellenfél, 17 francia volt). A légi harcok leírásai mellett ki kell emelni az 1915. május 25-ei bejegyzést: a franciák egyik gyalogsági támadását a németek ellen, itt Boelcke drámai erővel rajzolja meg azt az értelmetlen pusztítást, ami a gyalogsági rohamokat általában jellemezte az első világháborúban (rengeteg emberélet felesleges feláldozása a nagy semmiért). A beszámolói alapján Boelcke egy lovagias, bátor, szerény német vadászpilóta-ász volt. Az utószó nagyon hasznos, emeli a könyv színvonalát, részletesen szól Boelcke tragikus haláláról, idézve Richthofen és Böhme pilótatársak beszámolóját a szomorú eseményről. A mű értékét tovább növeli a 22 korabeli fotó, és Boelcke légi győzelmeinek listája. Negatívumként a fordításban háromszor megjelenő gépágyú kifejezést (a 35. oldalon kétszer, a 125. oldalon egyszer), illetve az 1915. január 21-ei bejegyzés megduplázását (a 26-27. oldalon) tudnám felróni. Az első világháború és a légi hadviselés iránt érdeklődőknek erősen ajánlott olvasmány!


Népszerű idézetek

>!

Az út valamennyi városa közül Budapest volt a leggyönyörűbb. Nagyon impozáns hatást kelt balra a palota és a régi vár, jobbra pedig a hotelek és a középületek, mindenekelőtt az Országház.

96. oldal (Disciplina, 2015)

Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók 1914. augusztus 1-től 1916. október 28-ig

Kapcsolódó szócikkek: Budapest
>!

[…] Elég sajátos helyzetbe kerültünk: alant a menekülő Caudron, mögötte a Fokker, utána a Nieuport, s a sort én zártam a Nieuport-t követve. Lelkesen tüzeltünk egymásra. Végül a Fokker hagyta elmenekülni a Caudront, és a Nieuport sem üldözte tovább az előbbit. Még leadtam néhány sortüzet a Nieuport-ra, és én is hazafelé indultam. Az egész komédia több mint egy órán át zajlott.

76. oldal (Disciplina, 2015)

Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók 1914. augusztus 1-től 1916. október 28-ig

Kapcsolódó szócikkek: Fokker · Nieuport
10 hozzászólás
>!

Távozásom napján a császárral reggeliztem, ő pedig így üdvözölt:
– Lám, lám, most már pórázra kötöttük magát!
Mókás, mennyire tetszik mindenkinek az ideiglenes eltiltásom.

89-90. oldal (Disciplina, 2015)

Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók 1914. augusztus 1-től 1916. október 28-ig

>!

Az út során egy húsz év körüli fiú felismert, s ezután nem volt hajlandó magamra hagyni. Nagyon szórakoztató figura volt, és szinte napra pontosan tudta, mikor lőttem le a különböző ellenfeleimet. Elmondása szerint életének eddigi legrosszabb pillanata az volt, amikor kiderült, hogy a nagynénje nem tudja, kicsoda Immelmann.

95. oldal (Disciplina, 2015)

Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók 1914. augusztus 1-től 1916. október 28-ig

Papi>!

Másnap, 13-án megint jelentős légi tevékenység zajlott. Kora reggel éppen időben érkeztem, hogy lássam: egy francia harci repülő egy németet támadott Fort Douaumont felett. Rárepültem a franciára és elűztem – csodálatos volt látni, ahogy menekül. Délután már egy egész francia repülőszázadot láttam, amint Le Mort Homme felett D. felé tartanak. Egyet kiválasztottam közülük és utána eredtem. Egy Voisin kétfedelű volt némileg lemaradva a többiektől. Mivel jóval felette repültem, gyorsan utolértem, és még mielőtt teljesen tudatában lett volna a helyzetének, lecsaptam rá. Amint megtehette fordulóba kezdett, hogy mielőbb visszatérjen a Francia vonalak mögé. Keményen támadtam, ő pedig kitért jobbra és eltűnt alattam. Azt gondoltam, zuhanni kezdett, ezért én is elfordultam, mivel nem akartam szem elől téveszteni. Meglepetésemre, sikerült egyenesbe hoznia a gépét. Megint rárontottam és igen különös látványban volt részem. A megfigyelő kimászott az üléséből és a merevítőkbe kapaszkodva a bal oldali szárnyon állt. Rémültnek és nagyon szánalmas állapotban lévőnek tűnt. Teljesen védtelen volt, én pedig tétovázni kezdtem, hogy lőjek-e rá. Nyilvánvalóan sikerült a vezérlőművüket kivonnom a forgalomból, s a gép zuhanni kezdett. A megfigyelőnek azért kellett kimásznia, hogy helyrehozza a repülő egyensúlyát. Még lőttem néhány sorozatot a pilótára, amikor megtámadott egy másik francia, aki bajtársa segítségére sietett. Mivel alig maradt lőszerem, és ellenséges felett jártam, vissza kellett fordulnom. Az ellenséges gép még képes volt vitorlázni egy rövid ideig, miután távoztam, de végül alacsony magasságból lezuhant. D. falvától keletre lévő állásaink előtt, jól látható helyen hevert.

67-68. oldal (Disciplina, 2015)

Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók 1914. augusztus 1-től 1916. október 28-ig

>!

Nem igazán foglalkoztat a nyilvánosság, és nem gondolom, hogy jelentéseim megfelelő stílusban íródnának az újságok számára. Az emberek az ilyesmit költőibb és színesebb írásmódban kívánják olvasni. Szörnyűséges, idegborzoló feszültség, teljes bosszú, hegységnyi felhők és kék, szellőjárta egek – ilyesmit akarnak. Ám ha jelentéseim nyilvánosságra hozatala bármiféle örömet is okozhat, én nem fogom megakadályozni ezt.

40-41. oldal (Disciplina, 2015)

Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók 1914. augusztus 1-től 1916. október 28-ig

>!

Anyának nem kell attól tartania, hogy a sok repülés az idegeinkre megy. Éppen hogy az ellenkezője a valószínűbb. Nagyon türelmetlenné válunk, ha a rossz idő miatt néhány napig a földön kell maradnunk. Egyfolytában az ablakon kibámulva járkálunk, azt figyelve, nem tisztul-e már. Szerintem az idegek szinte bármire jó kifogás lehetnek.

24-25. oldal (Disciplina, 2015)

Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók 1914. augusztus 1-től 1916. október 28-ig

>!

[…] Ekkor, mintegy másfél kilométerrel túl a frontvonalon francia katonák törtek elő vállvetve az árokból. Soha még ezelőtt nem láttam ilyesmit. Nem tehettünk mást, csodálnunk kellett bátorságukat. Négy-öt lépéssel a többiek előtt a tisztek vezették a rohamot, mögöttük pedig, tömött sorokban a gyalogosok, akik között színesbőrűek is volta, ugyanis felismertük őket a buggyos nadrágjaikról. Az egész arcvonal rohamozni kezdett. Az első négyszáz méteren (összesen hétszáz métert kellett megtenniük) hagytuk, hogy közeledjenek, és nem lőttünk rájuk. Azután megkapták első srapneljeinket. Mivel a tüzérségünk ismerte a pontos lőtávot, tüzünk igen hatékony volt. Majd jöttek a nehezebb lövedékek, és már valóban gyilkos tüzet nyitottunk. Olyan hangos volt mindez, hogy két lépésről sem hallottuk egymást. Gránátjaink újra és újra belecsapódtak a tömeg sűrűjébe, és hatalmas nyílásokat nyitottak rajta, ám ennek ellenére a támadás folytatódott. A rések mindig gyorsan bezáródtak. Gyalogságunkra került most sor. Embereink felegyenesedtek a lövészárkokban, így csípőjükig kilátszottak, és őrültként tüzelni kezdtek. Három-négy perccel később a támadás néhány ponton gyengülni kezdett, vagyis az arcvonal egy része még rohamozott, máshol viszont már erre képtelenek voltak. Negyed óra múlva a bal szárnyunkon lévő franciák, amint láthattam, elérték védelmi vonalunkat, fentről leadtak néhány lövést, majd szuronyt szegezve leugrottak. Tisztán megfigyelhettük a közelharcot: fejek billentek előre-hátra, fegyverek csattantak össze (úgy tűnt, csak ütésre használják őket), rohamkések csillantak meg és általános volt a felfordulás. A jobb szárnyon lassabban bontakoztak ki az események, sőt majdhogynem mozdulatlanná dermedtek. Középen egy csoport időnként igyekezett előretörni, majd a tüzérség beléjük lőtt, s ez igen komoly hatást tett rájuk. Láttuk, ahogy az emberek vadul rohangálnak, de a tüzérségünk elől nem menekülhettek. Az egész lejtőt testek borították. Újabb negyed óra elteltével a franciák visszavonulásba kezdtek. Először csak egyvalaki, majd ketten-hárman bukkantan elő árkainkból, körülnéztek, majd saját védelmi vonalaik felé kezdtek rohanni.

30-31. oldal (Disciplina, 2015)

Oswald Boelcke: Harctéri beszámolók 1914. augusztus 1-től 1916. október 28-ig


Hasonló könyvek címkék alapján

Rittmeister Manfred Freiherr von Richthofen: A vörös harci pilóta
Otto Skorzeny: Kommandós vállalkozásaim
David Fraser: Rommel
Geoffrey Brooks: Hirschfeld
Ungváry Krisztián: Hősök?
Markus Wolf: Az arc nélküli ember
Art Spiegelman: A teljes Maus
Eric Metaxas: Bonhoeffer
Christian Feldmann: Élet az árral szemben
Melissa Müller: Anne Frank, egy lány élete