Együttérzés 3 csillagozás

Osho: Együttérzés

A ​legmagasabb rendű szeretet

„Higgadt szeretet ez – nem hideg, vigyázz, hanem higgadt; örömöd megosztása a létezés egészével. Áldássá válsz önmagad és a lét egésze számára. Ez az együttérzés. A szenvedély átok, az együttérzés áldás.”

OSHO a XX. század egyik legismertebb és legprovokatívabb spirituális tanítómestere. Tanításainak hatása több mint egy évtizeddel a halála után is egyre nő, eljutva az igazságkeresők minden korosztályához a világ összes országában.

Ebben a kötetben Osho a megszokottól gyökeresen eltérő nézőpontból vizsgálja az együttérzés természetét. Rámutat, hogy az együttérzés a szenvedélyben gyökerezik, majd sorra megkérdőjelezi a valódi mibenlétével kapcsolatos hiedelmeket. Elmondása szerint számos úgynevezett együtt érző megnyilvánulást szennyez be az önhittség és az elismerés utáni vágy; illetve sok nem azon a szándékon alapul, hogy megsegítsük a többi embert, hanem hogy erővel rákényszerítsük őket a változásra. Osho megmutatja az utat,… (tovább)

>!
Édesvíz, Budapest, 2009
218 oldal · ISBN: 9789635289943 · Fordította: Hegedűs Péter

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Purpur
Osho: Együttérzés

Érdekes, tartalmas, elgondolkodtató könyv. Nekem nagyon tetszett, úgy érzem, sokat tanultam belőle. :-)


Népszerű idézetek

>!
csillagka P

Az élet olyan összetett és kifinomult, hogy nem döntheted el egykönnyen, hogy neked van igazad, másvalaki pedig téved. Ami azt illeti, akibe egy csepp józan ész szorult, be fogja látni, hogy sosem eshet az igazságosztás csapdájába.

87. l.

2 hozzászólás
>!
Dormeck P

Ki vagy te, hogy bárkit is megváltoztass? Ez veszélyes dolog, így születnek az Adolf Hitlerek. Ők felvállalják annak felelősségét, hogy az egész világot a maguk képére formálják.

>!
Dormeck P

Szerettél valaha valakit olyannak, amilyen? Ha nem akarod jobbá tenni az illetőt, ha nem akarod megváltoztatni, ha az elfogadásod teljes és maradéktalan – akkor tudod mi a törődés.

>!
Purpur

Ők azt hiszik, hogy tanítani csak megfélemlítéssel lehet – holott a félelemkeltés egyáltalán nem célravezető tanítási módszer! A büntetés csak arra tanítja meg az embereket, hogy régi ismerősüknek tekintsék a félelmet, és így az eredeti sokkhatás is eltűnik.

Kapcsolódó szócikkek: megfélemlítés
>!
Purpur

Minősítesz – és ne feledd, hogy ezzel rengeteg problémát okozol! Először is amikor minősítesz valakit, arra ösztönzöd, hogy annak a kategóriának megfelelően viselkedjen, melybe besoroltad – hiszen az illető kezdi úgy érezni, hogy immár kötelessége bebizonyítani az igazadat. Ha az apa kijelenti, hogy „az én gyerekem aztán problémás”, akkor a gyerek azt gondolja magában: „Most már be kell bizonyítanom, hogy problémás gyerek vagyok, másként kisül, hogy apám tévedett.” Ez az érvelés egészen öntudatlanul megy végbe – ugyan hogyan is hihetné egy gyerek, hogy az apja téved? Tehát még több galibát csinál, az apja meg: „Nézd csak meg! Mondtam, hogy problémás ez a gyerek.”

>!
Purpur

Ha folyton minősíted a gyereket, képes leszel az őrületbe kergetni… egyszerűen tönkreteszed. Minden kategória romboló hatású. Soha ne minősíts senkit abnormálisnak vagy szentnek! Ugyanis ha túl sokan sorolnak valakit egy bizonyos kategóriába… – márpedig az emberek hajlamosak kollektíven gondolkodni; nincsenek egyéni, eredeti elképzeléseik. Hogyan? Hallasz egy híresztelést, hogy valaki bűnös, és rögtön el is fogadod. Azután továbbadod valaki másnak, és ő szintén elfogadja. S a szóbeszéd egyre duzzad, a minősítés mind jobban és jobban rajta ragad az illetőn. Mígnem egy napon olyan rikító nagybetűkkel, olyan neonfényekkel gyúl ki azon az emberen a „BŰNÖS” felirat, hogy ő maga is elolvassa, és akkortól ennek megfelelően kell viselkednie. Az egész társadalom elvárja tőle, hogy ilyen legyen, másként az emberek megdühödnek – „Mit művelsz? Te bűnös vagy, most meg megpróbálsz szentté válni! Viselkedj rendesen!”

>!
Purpur

Megfigyelted ezt valaha a saját életedben is? Valahányszor valaki maradéktalanul, feltétlenül elfogad, változni kezdesz. Elfogadása bátorságot ébreszt benned. Amikor olyan emberre akadsz, aki egyszerűen úgy szeret, amilyen vagy, látod bekövetkezni a csodát, hogy valami megváltozik benned, valami gyors változásnak indul a bensődben? A tiszta elfogadás, hogy önmagadért szeretnek – hogy semmit sem várnak el tőled –, lélekkel tölt el, egységes egésszé varázsol, önbizalommal és hittel ruház fel. Úgy érzed általa, hogy létezel, hogy nem kell elvárásoknak eleget tenned, hogy önmagad LEHETSZ, hogy tiszteletben tartják eredendő lényed.

>!
Purpur

Márpedig arra nincs mód, hogy valamit tökéletesen csinálj – a tökéletesség emberileg nem lehetséges. Az igazat megvallva a tökéletlenség az egyetlen létállapotunk.

>!
Purpur

Megfigyelted valaha, milyen nehéz, milyen módfelett nehéz együtt élni egy szenttel? Egy bűnössel képes vagy együtt élni, egy szenttel azonban soha – mert a szent szüntelenül kárhoztatni fog: a gesztusaival, a szemével, a rád vetett pillantásával, a hozzád intézett szavaival. Egy szent sosem beszélget veled – ő beszédet intéz hozzád. Sosem pillant rád csak úgy egyszerűen; mindig bizonyos eszmények ülnek a szemében, elhomályosítva látását. Ő sosem lát téged. Mindig valami távoli dolog jár az eszében, és folyton ezzel hasonlítgat össze – s te persze mindig könnyűnek találtatsz. A szent puszta pillantásától is bűnösnek érzed magad! Nagyon nehéz együtt élni egy szenttel – mivel önmagát nem fogadja el, hogyan fogadhatna el téged?

>!
Purpur

…a halálbüntetés egyszerűen annak bizonyítéka, hogy az ember előtt továbbra is ott áll a feladat, hogy civilizálttá, kulturálttá váljon, hogy megismerje az emberi értékeket.


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyogen Senzaki – Paul Reps (szerk.): 101 zen történet
Alan W. Watts: A zen útja
Szvámí Ráma: Meditáció
Ácsán Szumédhó: Csittavivéka – A csöndes tudat tanítása
Dávid Ildikó (szerk.): Kelet varázsa
Ácsán Szumédhó: Így van ez
Héjjas István: A keleti vallások filozófiája és világképe
K. Srí Dhammánanda: Miként éljünk Félelem és aggodalom nélkül
Hetényi Ernő: Mudrák és szimbólumok
Ruzsa Ferenc: A klasszikus szánkhja filozófiája