Oscar ​Wilde összes művei I-III. 94% 34 csillagozás

Értékelésem a harmadik kötetről:

Valahonnan az rémlik, hogy Oscar Wilde verseivel szemben az volt a korabeli kritika, hogy nem korszerűek. Ezt el tudom képzelni. Némelyik inkább úgy hatott, mint egy stílusgyakorlat, annak viszont kiváló volt mindegyik. A természet adta benyomások ma már nem igazán népszerűek a költészetben, ugyanakkor a konkrétabb témákat feldolgozó versek nem csak jók, hanem okosak is. Mindkét típusból volt, ami nagyon, és ami kevésbé tetszett. Nyelvezet, szókincs, forma és hangulat tekintetében mind nagyon jó, annyira, hogy egyeseket utána elolvastam angolul is. Ezt nem véletlenül említem: ugyanis a teljes kötetre igaz, hogy a fordítás sokat tud rontani egy mű megítélésén. A Babits, Kosztolányi vagy Tóth Árpád által fordított versek magasan verték a többit (és ellenőrizve az eredeti verseket, így kellett volna a többit is lefordítani), azonban a negyedik fordító sajnos nem nőtt fel a feladathoz, és ez elég baj. A páduai hercegnő című dráma lekötött, jobban, mint vártam, de nem értem, hogy miért a harmadik kötetben szerepelt, szerintem egyszerűen a hanyag szerkesztés miatt kifelejtették a színdarabokat tartalmazóból. A perek szövegei érdekesek voltak, a levelei intelligensek. Az aforizmák gyűjteményét trehánynak tartom. Volt Oscar Wilde-nak egy fiatalok számára írt aforizmagyűjteménye (ezt az összes művei gyűjtemény nem tartalmazza, nem is értem, miért), azt kellett volna közreadniuk. Ehelyett ugyanaz történt, mint egy másik Oscar Wilde-kötetnél, amit sajnos ugyanaz a személy szerkesztett: ömlesztve szerepeltek az aforizmák, kontextus nélkül, egy gondolat többször is előfordult sokszor különféle verzióban vagy fordításban, és ez szerintem hihetetlenül trehány munka. Szerintem letöltötték az internetről, és kinyomtatták. A De Profundis/Ars Poetica részre nem értem, mi szükség volt a harmadik kötetben. Mikor ezt a kötetet visszavittem a könyvtárba, kezembe került egy angol nyelvű Oscar Wilde-összes. Őszintén szólva példát kellene venni arról. Még egy dolog, és erről nem a szerkesztés tehet, hiszen mára nyilvánosak ezek az írások, de érdekes, amikor egy könyvbe nyomtatva látunk egy levelet, és a szerző kifejezetten bele is fogalmazta a levelébe, hogy nem szeretné, ha ezt mások elolvasnák. Ez viszont már irodalomtörténeti kérdés. Oscar Wilde kapja a négy csillagot, a szerkesztés a mínusz egyet.

Utólagos kiegészítés ide és egy másik kötethez is: nagyon úgy néz ki – de ezt csak emlékezetből írom, talán nincs igazam (@NégyFalKözött_OnlineOlvasókö…) –, hogy az aforizmák közé bekeverték a Doriran Gray arcképének későbbi kiadása elé Oscar Wilde által írt előszót összefüggéstelenül. Komolyan mondom, ilyen trehány szerkesztést keresve sem találnék. (Megérdemelné, hogy lehúzzam a csillagokat, de csak a szerzőre értenék, akik látják a kritikát, és azzal félrevezetném a Moly felhasználóit.)

A Dorian Gray arcképe és A boldog herceg c. könyvek elolvasása után szerettem volna az író más írásait is megismerni, így erre esett a választásom. A kötetben az imént említett művek is helyet kaptak, amiket jó volt újraolvasni :) Az ismeretlenek sem okoztak csalódást, de egy fél csillagot mégis le kell vonjak, mivel néhol untam :(

Nem igazán szoktam verseket olvasni, mert valami miatt az agyacskám nem tudja feldolgozni a sorok mögötti mély mondanivalót. Az irodalomtanárommal mindig „veszekszünk”, hogy vajon mire is gondolhatott a költő :) Amikor megláttam a könyvtárban, gondoltam, mit veszíthetek, kivettem… És nem bántam meg. A „bölcsességek” nagyon tetszettek! A legtöbbjükkel egyetértettem. :) El kéne olvasnom Dorian Gray arcképét… :))

Terjedelmes könyv (megérdemelné a kétszer annyi oldalszámot)…
Az elején nem nagyon fogott meg a szocializmusról szólo fejtegetése. Majd az intenciók közül is csak Shakespeare drámáinak kosztümjeiről szóló Álarcok igazsága tetszett.
A színdarabok közül legjobb a Bunbury, habár lehet, csak azért találom a legjobbnak, mert volt szerencsém látni Colin Firth és Rupert Everett szereplésével készült filmet, és élénken él a képzeletemben, hogy mennyire jó. De ez átjött a lapokon is. :) A többi darabjánál nem éreztem ilyet.
A Költemények prózában szívmelengető „versikék” voltak. Kicsit csodálkoztam is rajta, hogy a hitről írt, mikor az ismertetésben írták is, hogy elég botrányosan viselkedett társaságban.
A De Profundis és az Előadásai szintén nem nekem valók.
A könyvet a színdarabjai alapján tudtam csak értékelni. Az elemzések és elmélkedések nem nekem valók.

Oscar Wilde örök! Egyszerűen imádom minden mondatát, a szereplőit. Egy kiváló humorérzékkel rendelkező, író munkásságát tartalmazz ez a kötet.
Minden alkalommal magával ragad, el ledönt a lábamról.

Érdekes ennek a sokoldalú művésznek az életművét így látni. Egyik meglepetésből a másikba esik az ember miközben a színdarabjait, verseit, regényeit olvassa.

Az első kötet által kiváltott hangulat itt folytatódik. Szinte tapintható közelségbe kerül az író.

Így vált teljessé a Wide-térkép.

Szeretem ezt a kötetet. Oscar Wilde tükröt tartott és tart a társadalom elé. Kedvencem a Dorian Gray, ami jól illusztrálja a nárcisztikus jellemet. A Lady Windermere legyezője jó tanlecke, hogy megbecsüljük a párunkat. De a többi mese is hordoz valamilyen tanulságot. Elgondolkodtató, de szórakoztató művek. A boldog herceg, a Halász meg a lelke is kedvencem.