Dorian ​Gray arcképe 1017 csillagozás

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Oscar ​Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képe örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne.

A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos… (tovább)

Dorian Gray képmása címmel és Wilde Oszkár név alatt is megjelent.

Eredeti mű: Oscar Wilde: The Picture of Dorian Gray

Eredeti megjelenés éve: 1890

>!
Lazi, Szeged, 2013
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672052 · Fordította: Kosztolányi Dezső
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2013
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633831601 · Fordította: Kosztolányi Dezső
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2012
216 oldal · ISBN: 9789632545653 · Fordította: Kosztolányi Dezső

8 további kiadás


Enciklopédia 47

Szereplők népszerűség szerint

Dorian Gray · Henry Wotton · Basil Hallward


Kedvencelte 309

Most olvassa 79

Várólistára tette 605

Kívánságlistára tette 372

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

>!
AfterEight P
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Az ember kicsit lecsendesedik miután az utolsó betűkön is átsuhant a szeme.
Reménykedtem az utolsó sorig. Miben? A jóságban.

Nem tudom ezt a könyvet más oldalról megközelíteni,csak arról ahol úgy érzem
magam állok.
Évek óta zavar az a gondolat,hogy egyre „keményebbé” válok. Az természetes,hogy
aki igazán szeret valakit annak a szemében megjelenik az aggódás a szeretett ember miatt és amíg az a szeretet tart, ott is marad. (Szülőknél azt hiszem örökké :)
Az viszont nem, hogy ott van már benne a kétkedés. A bizonytalanság, hogy
most csak játszanak velünk vagy őszinte a mosoly, és ezt a kételyt úgy kapjuk az
évek alatt.Utálom, azt is,hogy nem hihetünk, nem bízhatunk feltétel nélkül másokban.
Hogy ott vannak a mögöttes gondolatok, és egyszer csak észre veszed,hogy
valaki fel akar használni az érdekeinek megfelelően.A saját sérelmét próbálja veled,
általad, megtorolni. Veled kimondatni az ő szavait. Mindenki „keményedik” ahogy
telnek az évek, elvesztjük ártatlan gyermeki hitünket, másokban.
Felnőttnek lenni nem könnyű.Látni a rosszat, választani a jót, otthagyni azt ami
árt a lelkünknek még ha az egy vonzó „barát” is lenne, vagy egy jól fizető munkahely, egyike a legnehezebb dolgoknak.
„Jó akarok lenni. Nem tudom elviselni, hogy a lelkem csúnya.”
Ezt mondta Dorian a könyvben.
Ha az ember lelke szép akkor tud repülni, mint a madár. Csodás tájakra visz.
Jó dolgokat tenni, kedvesnek lenni soha nem késő.
Ideje lenne mindenkinek megpróbálni.

>!
Bélabá P
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Elolvastam, mert sokak szerint kultuszkönyv és megérte! Meglepődtem az elején, mintha aforizmagyűjteményt vagy egy különös, regénybe írt füveskönyvet olvastam volna. Tele volt életbölcsességgel, elmélkedéssel, néha úgy éreztem kissé elcsépelt helyenként. Aztán szép fokozatosan kibomlott a történet, és ami nagyszerű volt, hogy mindig tudott valami csavart belevinni Wilde. Nem az volt, amire számítottam előtte, hanem kicsit más. Azzal a jelzővel kaptam a könyvtárban, hogy „durva”, én inkább enyhén misztikusnak tartom. Továbbá tetszett a közepe után nem sokkal a részletes leírás a hangszerekről, drágakövekről és textilekről, ez megdobta az akkor lanyhuló élményt. A korhangulat végig magába szívott. Aprócska hibának érzem, hogy enyhén hullámzott a történet és ugyan az események magukkal sodorták a sztorit, volt benne egy-két „laposabb” rész. Az is világos, hogy Oscar Wilde rendkívül művelt ember, annak tűnik számomra e könyve alapján. A kis hibácskák miatt 4,5 csillag és 4,3 pont, de azért bőven megérte elolvasni és ajánlom az enyhe misztikát kedvelőknek.

>!
Stone
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Bár viktoriánus korban íródott, mintha teljesen friss lenne a mondanivalója. (Csak személyes rajongásból adódóan tudom, hogy amikor íródott és kiadták, pár évvel azelőtt működött Londonban Hasfelmetsző Jack, nekem az ilyen mi volt párhuzamosan abban a korban, mindig érdekes…) Rengeteg irodalmi utalás van benne, kedvenc részem, mikor az ásványokat és kelméket sorolja, a hozzá tartozó valós, mitológiai vagy irodalmi kontextusban. Akinek nincsenek ismeretei, meg sem érti és csak unatkozik felette. Dorian a fiatalok naivságával és megfelelő anyagi háttérrel rendelkezik, mindenki vágyik arra, hogy hasson rá valami, hogy megtalálja, amit keres. Senki sem tudja kivonni magát a különböző hatások alól, csupán megválogathatja mit enged be, de van, hogy annyira ösztönös és benső dolgot érint valami, hogy magunk sem tudjuk miért vonzódunk, egyszerűen csak nem tudunk ellenállni. Gray a szürke minden árnyalatában kipróbálta a bűnt. Eleinte elhitte, hogy a festmények köszönhetően, őt nem érinti meg, mert pajzsként tarthatja maga előtt a varázslatot. De ez csak a külsőség, a vanity fair, és mindenki fizet. Van aki negédes és mindenkivel próbál jóban lenni, csak nehogy szó érje a ház elejét, és Dorian elkövet mindenfélét, mégis fontos számára a társadalom ítélete. Nemhiába, az élet egy színpad, várjuk a tapsot, még ha nem is hajlongunk az előadásunk végén. Nem baj, ott a kis like gomb, meg a kedvencelő csillag.
A tükör ma is tiszta, amit Wilde elénk tart. Még mindig rá tudok csodálkozni arra, hogy generációk jönnek-mennek és semmit sem tudunk változni. Lehet, hogy magasabbak vagyunk, kövérebbek, némely társadalomban egészségesebbek, az emberi benső, az ösztönök, amik tartják az értelmet, nem hajlandóak elkopni belőlünk.
Olvasva néhány értékelést nem értem, hogy akik sekély pocsolyában tapsikolnak, miért akarnak mély vízben úszni…

1 hozzászólás
>!
Morpheus
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Emlékeztem arra, hogy valamikor régen olvastam, az alaptörténet is nagyjából megmaradt, de semmi több. Igazából meg is értem önmagam.
Mert hát ki is az a Dorian Gray és hű barátja, lord Henry?
Dorian egy narcisztikus, hedonista, ateista és nihilista ember, aki másokra eszközként tekint, másokat használ csupán, de épp ezért sohasem volt képes szeretni. Bár úgy tűnik, hogy lord Henry a kísértő, az aki felvilágosítja (vagy inkább elsötétíti), de könnyű valakit táncba vinni, ha ő is akarja azt. Nietzsche arról írt, hogy miután megölték istent, nincs többé középpont, amihez lehetne igazodni, és mindenki szanaszét repül. Itt is ez történik, nincs mibe kapaszkodni, a tudomány sok mindent ad, de van amit nem fog tudni adni sohasem, mégpedig iránytűt az élethez. Persze mindezzel nem azt állítom, hogy istenre volna szükség ahhoz, hogy személyként kezeljünk másokat, hogy tudjunk szeretni, alkotni, teremteni, mert nincs szükség egy középpontra odakint, ha létrehozzuk a saját középpontunkat ([t]alapzatunkat) idebent. Nos Doriannak nem volt sem egyik, sem másik, ezért úgy hullt a sötétbe, mint a kútba ejtett kő. A végén szinte haragudott a fiatalságára és szépségére, mert akkor nem esett volna kísértésbe, senkit sem érdekelt volna, de hát ez a gyávák erényessége. Épphogy az adja meg az ember értékét, ha a legnagyobb mocsokban is tisztább tud maradni, ha a legnagyobb csábításokra is nemet tud mondani (amennyiben azzal másoknak ártana).

>!
SteelCurtain
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Az ember legklasszikusabb és leghiábavalóbb önbecsapási kísérlete a forma és tartalom harmonikus egységének hirdetése. Oscar Wilde meg vásott anarchistaként vaskos dinamitköteget gyömöszölt a harmonikus egység fenekébe és a kanóc lángra lobbantása után őszinte érdeklődéssel szemlélte, hogy mi sül ki ebből. Én azonban tudok titkot tartani, s nem árulom el, hogy mi lett nagy bumm eredménye.
Vagy az egy másik történet?
Annyi azonban bizonyos, hogy ebben a könyvben jelentős szerepet kap minden, ami de…
Dekadens.
Deviáns.
Deklaszált.
Decemberi. (Már persze azoknak a molyoknak, akik előrelátóan karácsonyra halasztották az elolvasását.)
Denevér (Fogalmam sincs mire lett volna jó ebben a történetben egy bőregér, de jól el lehetett volna helyezni minden oldalon egy jó kis bőregérfogó reklámot.)
Deres. (már a határ.)
De jó. Nem kicsit! (Az bizonyos P. Howard szerint Bob.) Nagyon. (Egy másik, kevésbé irodalmi klasszikus kifejezésével élve.)
De facto: Tárgyi bizonyíték Oscar Wilde hihetetlenül szellemes és provokatív zsenialitására.

3 hozzászólás
>!
sztinus 
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

nagyon jó könyv. még nem tudom mitől működött ilyen jól. baromi jó mondatok vannak benne, kb 5-10 oldalanként találtam jókat, és ha igy vagyok egy könyvvel, akkor azt meg kell szereznem. egyszer majd pedig újraolvasni. ( hátha egyszer eljön az az idő, hogy valamit újraolvasok)
oscal wilde: like!!!!

2 hozzászólás
>!
Janina13 P
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Ez még nem volt kedvencelve???? MIÉRT?????????????????????????

4 hozzászólás
>!
robinson P
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

„Hallgass, Gray. Többet nem akarok tudni. Akár igaz, amit mondtál, akár nem, semmi közöm hozzá. Egyáltalán nem akarok belekeveredni az életedbe. A szörnyű titkaidat csak tartsd meg magadnak. Már nem érdekelnek.”
-részlet a regényből-

2 hozzászólás
>!
krlany I+SMP
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Ez a könyv, ez rendben van.
A férfifőszereplők nemi identitása néha egy kicsit kérdőjeleket rajzol a fejembe, mindenesetre eléggé kattantak, mondhatni túltenyésztett arisztokraták.
Szenvedély, bűn és élvezetek, amiktől forog a Föld.:)
Dorian csak egy hisztis bábu, akit marionettként rángatnak, egyetlen egy dolog érdekel belőle; a hangszergyűjteménye.;)
A számomra legérdekesebb pediglen; Lord Henry. Okos, intelligens és páratlanul manipulatív. Zseniális bűnöző lehetett volna belőle, ha szkepticizmusa, apátiája és az unatkozó arisztokrata szerephez való, önmaga röghöz kötése folytán, egyáltalán felmerül benne. De ahhoz ő túl fásult és kényelmes.
http://rakenroll.freeblog.hu/archives/2011/11/21/Dorian_Gray/

4 hozzászólás
>!
gybarbii P
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Nagy örömmel jelentem be, új kedvencet avattam! :) Miért nem mondta korábban senki, hogy Oscar Wilde ennyire tökéletes, teljesen lenyűgözött a szerző stílusa! Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy fordító munkája mennyit adhat, illetve ennyit el is vehet a mű értékéből, Kosztolányi nagyszerűen megoldotta a feladatot!
Egyszerűen imádtam a könyvet, magával ragadott, napról napra együtt éltem Dorian Gray-jel. Lord Henry…, nos, Lord Henry-t imádtam, annyi igazságot mondott ebben a kétszáz oldalban, alig bírtam jegyezni őket. Bár az is biztos, hogy Dorian Gray élete teljesen másképp alakul, ha ők ketten nem találkoznak… És Basil! spoiler
Nagyon megérintett a könyv… Dorian Gray, még találkozunk!


Népszerű idézetek

>!
Sli SP

– (…) egyikünk se tudja elviselni másokban a saját hibáit.

17. oldal, Első fejezet (Ulpius-ház, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: Henry Wotton
4 hozzászólás
>!
kávésbögre P

Ma az emberek tudják mindennek az árát, de nem tudják semminek az értékét.

51. oldal, 4. fejezet (Lazi, 2006)

1 hozzászólás
>!
cz_z

Hány dolog van, melyet félredobnánk, ha nem félnénk, hogy mások fölkapják!

>!
tataijucc

Ma este unom önmagamat. Szeretnék másvalaki lenni.

Tizenkettedik fejezet

>!
kávésbögre P

Az önvádban van valami fényűzés. Ha önmagunkat korholjuk, úgy érezzük, senki másnak nincs joga korholni bennünket.

102. oldal (Lazi, 2006)

>!
cz_z

Mindig. Szörnyű szó. Borzongok, ha hallom. Nők szeretik használni. Minden románcot elrontanak, mert azt akarják, hogy örökké tartson. Különben ostoba szó. A futó kaland és a sírig tartó szenvedély között csak az a különbség, hogy a futó kaland kissé tovább tart.

3 hozzászólás
>!
Vave

Az egyszerű gyönyörök a bonyolult ember utolsó menedéke.

Hrmadik fejezet

>!
Sli SP

– (…) Én szigorúan osztályozom az embereket. Barátaimat a szépek, ismerőseimet a jellemesek, ellenségeimet az okosak közül választom ki. Ellenségeink kiválasztásában sohase lehetünk eléggé óvatosak. Egyetlenegy ellenségem sincs, aki tökfilkó volna. Többé-kevésbé mind okosak, s így aztán becsülnek engem. Nagyon hiú vagyok? Szerintem igen.

16. oldal, Első fejezet (Ulpius-ház, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: ellenség · Henry Wotton · hiúság · választás
>!
Limbus

A hűségesek csak a hétköznapi oldalát ismerik a szeretetnek; a hűtlenek ismerik a szeretet tragédiáit.

23. oldal (Ulpius, 2007)

>!
kávésbögre P

Ha boldogok vagyunk, akkor mindig jók vagyunk, de ha jók vagyunk, akkor nem vagyunk mindig boldogok.

83. oldal (Lazi, 2006)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Dickens: Karácsonyi ének
Dickens Károly: Karácsonyi ének prózában
Bram Stoker: Drakula
Paulo Coelho: Az alkimista
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Cassandra Clare: Az angyal
Kelly Creagh: Enshadowed – Árnyék mélyén
Terry Pratchett: Cseles
Philippe Boulle: Megsebzett király
Neil Gaiman: Csillagpor