Bunbury 79 csillagozás

Oscar Wilde: Bunbury Oscar Wilde: Bunbury

„Ki ​kicsoda? Ezt a címet is adhatta volna vígjátékának Oscar Wilde, de akkor, 1895-ben még nem volt feltalálva az ilyen című lexikon. Komolykodó pszichologizálással azt is mondhatnánk, hogy a darab a személyiség identitásáról szól: mitől az valaki, aki? Van-e a származásnak jelentősége? Független-e a név az embertől, aki viseli? Wilde monokliján át Shakespeare-re kacsint ("Ó Rómeó, mért vagy te Rómeó?"), és megírja a tragédia komikus ellenpárját. Közben azért rendesen leleplezi a szereplők kisebb-nagyobb hazugságait (valóban írt regényt a nevelőnő, vagy csak állítja?), és főleg: erőszakos rámenősségét (ha a házat nem lehet áttenni a tér drágább oldalára, akkor majd az ingatlanpiacot változtatjuk meg – mondja a Lady). A lányok szüzek ugyan (1895-ben vagyunk, ekkor még minden lány szűz), de annál erőszakosabbak. A fiúk azt hazudják, hogy Győzőnek hívják őket, és ha nem vigyáznak, kiderül, hogy tényleg. A lányok átlátnak a szitán, és körülbelül a darab közepétől már csak ugráltatják… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1895

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Miniatűr Könyvtár, Magyar könyvtár

>!
Genius, Budapest, 1922
166 oldal · Fordította: Hevesi Sándor
>!
80 oldal · puhatáblás · Fordította: Mikes Lajos

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Algernon Moncrieff · Gwendolen Fairfax · John Worthing · Cecily Cardew · Lady Bracknell · Miss Prism


Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 75

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth I
Oscar Wilde: Bunbury

Megdöbbentő, illetve a darab jelentőségét és – most már – minőségét ismerve teljesen érthetetlen, miért áll ez a színmű 1922 óta talonban a magyar kiadóknál, nem számítva néhány gyűjteményes kötetet. Úgyszólván kétszer csíp, egyszer közvetlenül a humoros oldala, egyszer pedig közvetetten, amikor a felszín alá nézve rájövünk, mennyire csúfondáros és kegyetlen kritikája ez a mű a viktoriánus angol társadalomnak – ez Wilde-tól szinte már megszokott és kötelező elem. A kedves, bájos és vicces darab hátterében rengeteg mögöttes gondolat és teória húzódik meg, ám ezek közül némelyik talán túlságosan is sokat akar belelátni a teljes egészbe (nekem legalábbis a homoszexualitásra vonatkozó okfejtés nem tűnt teljesen adekvátnak). Maradjunk tehát a könnyen megfogható sugalmazásainál…

Kezdjük rögtön azzal, hogy a rövidke és banális cselekményben kibontakozó mindkét szerelmi szál nevetséges és műanyag a maga módján. Ott van először is Jack és Gwendolen, akik között él ugyan a szimpátia, de valamiféle gyermeteg meggyőződésből Gwendolen gyakorlatilag a férfi nevébe szeret bele – ami azonban Jack, és nem Ernest, ahogyan ő gondolja. Az a kérdés, hogy miért nem tudhatja a lány a férfi nevét, már-már marginális a történet szempontjából, mindenesetre élből különös erkölcsi megütközést kelt bennünk, hogy a Lady Bracknell által fájóan rövid pórázon tartott Gwendolen a szigorú külsőségek ellenére mégiscsak egy társaságba keveredhet egy álnevet használó úrral. Ebben a másik kópé, Algernon segíti őket, akinek viszont komplett stratégiája van arra, hogyan vonja ki magát a nemkívánatos meghívások alól – innen jön a történet egyébként elég semmitmondó magyar címe, a Bunbury. Ami Algernon és Cecily románcát illeti, a helyzet hasonlóképpen visszás: Cecily egy mesebeli alakhoz vonzódik, akinek kétes hírneve felperzseli szűk béklyók közé szorított lelkét – a szerelem tehát már a férfi színre lépése előtt szárba szökken, és viszonylag gyorsan válik nagyon hevessé. Vígjátékokat idéző gyorsasággal, ami azonban esetükben zavarba ejtő is egyben.
Az igazi pofon mégis akkor éri az olvasót/nézőt, amikor kisül, hogy a hölgyek tényleg csupán nevekbe szerettek bele – Gwendolen teljes mértékben, Cecily pedig abba a zavaros kitalált alakba, akit később feltétel nélkül tud azonosítani Algernonnal, már amennyiben a férfi a megfelelő nevet használja. Nincs tehát felüdítő üzenete a műnek: neved – eredeted, származásod, pedigréd – többet ér bármely tettednél és tulajdonságodnál, és ha meg akarod kapni, amire vágysz, azzá kell válnod, akit a társadalom feljogosít ennek megszerzésére. Ezt férfijaink egy álnév felvételével kevés híján elérik, majd a mű végén egy nevetséges csattanó által ténylegesen predesztinálttá válnak rá. Csakhogy mindeközben a rideg valóságban nem változott semmi: nem történt jellemfejlődés, nem csapódott le tanulság, senkinek sem kellett okulnia elkövetett hibáiból.
Ha ez nem volna lehangoló, van a színdarabnak egy olyan olvasata, ami ismerős lehet már A canterville-i kísértetből és a Lord Arthur Saville bűnéből is: Wilde ostobának és hülyének nézi a komplett viktoriánus nemességet, és egy percig sem riad vissza attól, hogy kinevettesse őket az emberekkel. Igaz, ez a támadó él ebben a műben a legtompább talán, de tagadhatatlanul benne van.

Mindezzel együtt azonban a Bunbury mégiscsak megmarad vidám és emelkedett bohózatnak, rengeteg cinikus párbeszéddel, színpadra kalibrált helyzetkomikummal. Tetszett, elszórakoztatott, ugyanakkor el is gondolkodtatott.

5 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Oscar Wilde: Bunbury

Amilyen rövid, olyan jópofa kis sztori a – főként szórakozás miatt – hazudozó jóbarátokról és nőnemű rokonaikról. A lányok „szilárdan” ragaszkodnak elveikhez (vagyis inkább a Szilárd névhez) :-D, a fiúk viszont ragaszkodnának korábbi meséikhez, a kitalált öcsikéhez és haldokló baráthoz. A legnagyobb szám Lady Bracknell, a mindenkit kikészítő tudásával, ami jócskán a rekeszizmaink fájdalmához vezet:

– Mindig az volt a véleményem, hogy a házasulni készülő férfi vagy mindent tudjon, vagy ne tudjon semmit sem. Mit tud ön?
– Én semmit sem tudok, Lady Bracknell.
– Örömmel hallom. Nem helyeslek semmit, a mi ártalmára van a természetes tudatlanságnak. A tudatlanság gyöngéd délszaki gyümölcs; ha hozzá érünk, vége az üdességének.

L. Bracknell. Sürgős tanácsom az volna, Worthing úr, próbáljon a lehető leggyorsabban rokonokat szerezni magának s kövessen el mindent, hogy szert tegyen mindenesetre vagy egy atyára vagy egy anyára, mielőtt véget ér a saison.
Jani. Nem igen tudom elképzelni a módját. A kézitáskát elhozhatom bármely pillanatban. Otthon van, az öltöző szobámban. Azt hiszem, Lady Bracknell, ezzel igazán beérhetné.
L. Bracknell. Beérhetném? Én, uram? Mi dolgom énnekem a táskával? Csak nem tételezi fel rólunk, hogy nekem meg lord Bracknellnek akár álmunkban is eszünkbe jutna beleegyezni abba, hogy a lányunk, a ki a legnagyobb gonddal nevelt, hajadon, beleházasodjék egy málházó helyiségbe és felesége legyen egy csomagnak?

De a két úriembert se kell félteni:

Teneked más a helyzeted, téged egyszer már megkereszteltek.
Algy. Ez igaz, csakhogy évek óta nem kereszteltek ám meg újra.
Jani. De egyszer már megkereszteltek, ez a fő.
Algy. Ugy van, ebből tudom, hogy az én szervezetem megbírja a dolgot.

Az általuk okozott kalamajka persze előbb-utóbb feltornyosul, a szálak összeérnek (Gwendoline és Czeczil harca is hatalmas). Aztán szép lassan a szálak kibogozódnak, egy rejtély megoldódik, Bunbury „meghal”:
Jobban mondva, a szegény Bunbury meghalt ma délután. Azaz, hogy az orvosok megállapították, hogy Bunbury nem élhet – tehát Bunbury meghalt.
Ugy látszik, nagyon megbízott az orvosaiban. De azért örvendek, hogy végül határozott cselekvésre szánta el magát, s még hozzá orvosi tanácsra.

Nagyon jó kikapcsolódást nyújt a könyv, külön öröm, hogy amilyen sziporkázó, olyan rövid, nem is kell az ilyet hosszabban húzni :-D Olvassátok, olvassátok!

1 hozzászólás
>!
gab001 P
Oscar Wilde: Bunbury

Annyira jól szórakoztam, hogy magam is meglepődtem. A műnek meg van a régies bája, de ugyanakkor tele van ironikus és könnyed megjegyzésekkel, amelyek nem egyszer mosolyt csaltak az arcomra. Szinte magam előtt láttam a szereplőket, még a hangjuk is a fülembe csengett. Zavart kicsit, hogy magyarosították a neveket, de nem rontott az élményen. A történet a rövidsége ellenére is bővelkedik meglepetésekben. Kikapcsolódás volt a javából.

>!
80 oldal · puhatáblás · Fordította: Mikes Lajos
4 hozzászólás
>!
SophieOswald
Oscar Wilde: Bunbury

A viktoriánus társadalom és erkölcsök szatírájának is tekinthető, gunyoros, szellemes, de leginkább könnyed, fergeteges humorú léha komédia.
Wilde-al való ismerkedésemet ezzel a művével kellett volna kezdjem.

Mikor beszereztem fogalmam sem volt róla, hogy ez a The Importance of Being Earnest magyar kiadása. Angol órán érintettük, valamikor régen, és azon a bizonyos angol irodalom alapfokon várólistámon volt azóta is. Ha tudjam, hogy a Bunbury és a The Importance of… azonos, akkor hamarabb előveszem (még 2010-ben bukkantam rá egy antikváriumban). Ez a pici, zsebkönyv méret ideális „hordozókönyvvé” teszi, hetek óta a táskámban van, ha esetleg kuncogni vágynék.

>!
Nyctea P
Oscar Wilde: Bunbury

Klasszikus komédia szerepcserével, félreértésekkel, első látásra szerelemmel, leánykéréssel, és rengeteg elmés odamondogatással. Remekül szórakoztam rajta, színházban is biztosan fantasztikus lehet!
Egyedül azt nem értettem, hogy hogy került bele a Győző név, aztán utánanéztem és megtudtam, hogy az Ernest – earnest szójátékot próbálták itt magyarul visszaadni. Egy másik fordításban pedig a Szilárd nevet használják (ez mondjuk szerintem sokkal találóbb).

2 hozzászólás
>!
Perly P
Oscar Wilde: Bunbury

Szilárdan mondhatom, hogy még életemben nem olvastam ennyi szilárdságot. :D :D :D

Viccet félretéve imádtam! Ez egy nagyon szórakoztató, humorban és fordulatokban gazdag történet. A karakterek is egytől egyig szerethetőek.
Kellemesen kikapcsolt arra a kis időre, amíg olvastam. Csak ajánlani tudom. :-)

>!
Titina
Oscar Wilde: Bunbury

„ A muffint mindig egészen nyugodtan kellene enni. Ez az egyetlen elfogadható módja a muffin-evésnek. ”

Imádom az ilyen darabokat, szeretem ezt a fajta kavarást! :D Oscar Wilde-ot is egyre jobban. A műből készült film Colin Firth féle verzióját kb két éve láttam, az egyik unokatesóm hívta fel rá a figyelmem. Aztán tegnap az egyik molytársam olvasta és arra gondoltam milyen jó lenne elolvasni. Szerencsére a MEK-en keresztül elérhető így kellemesen tölthettem a délutánt.
Ajánlom mindenkinek, aki felhőtlen szórakozásra vágyik!

„Muffint ettek. Ez a bűnbánat jele. ”

4 hozzászólás
>!
Lulu88 I
Oscar Wilde: Bunbury

"Jani. Ha nem vigyázol magadra, egyszer komoly csávába kerülsz majd Bunbury barátod miatt.
Algy. Szeretem a csáva mindenféle fajtáját. Ez az egyetlen helyzet, a mely sohasem komoly."

Olyan, mint egy korabeli karikatúra – de akár mai is lehetne – megmosolyogtató modorosságban, komornyikkal meg nevelőnővel, világi úrfikkal, szégyentelen származással, pikk-pakk házassággal, uborkás sandwich-csel és muffinnal.
Pont ilyen komikus a két agglegény nősülési szándéka is, ami konkrétan a csávákra épül. Amennyiben szükséges egy hirtelen alibi eltűnéshez, arra ott az egyiknek egy betegeskedő vidéki jóbarát, a másiknak meg Londonban egy züllött öccs, és már lehet is önfeláldozóan a segítségükre utazni… tekintve persze, hogy nem is léteznek. Ha pedig számít a név, akkor szilárdan csak a Szilárd jöhet szóba, és úgy néz ki, a hölgyek már beléjük is habarodtak. A két Szilárdba. Vagyis majdnem Szilárdba, úgyhogy sietni kell az átkeresztelkedéssel, mielőtt minden kiderül. De mindegy is, mert az uborkás szendvics sosem elég, a muffint meg csak nyugodtan szabadna enni. Főleg akkor, ha az ember fiáról kiderül, kinek is a fia, és hogyan lehet elcserélni egy papírköteget egy kisbabával. Szerencsére a kézitáska mindent bizonyít… Ahogy egy kusza komédiához illik!
Jókat kuncogtam, plusz gazdagodtam a bunburystáskodás fogalmával is. :) A MEK-en olvastam: http://mek.oszk.hu/10800/10847/

>!
80 oldal · puhatáblás · Fordította: Mikes Lajos
>!
GingerKid I
Oscar Wilde: Bunbury

Mondtam már, hogy Oscar Wilde zseni? Nem baj, leírom mégegyszer: Oscar Wilde zseni.
Imádom ezt a drámát, a humorát, a szellemességét. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Örök kedvenc.

>!
mariannkiss1980 P
Oscar Wilde: Bunbury

És ezt mostanában miért nem játsszák? Tökéletes esti kikapcsolódás. Oscar Wilde azért tudott valamit. Olvastam tőle balladát, tetszett, novellákat és meséket, azok is nagyon jók voltak. Most meg ez a színdarab. Csak tiszta szórakozás. Bár a fülszöveg szerint tele van kikacsintással, ami akár igaz is lehet, de a élvezeti értéken nem ront, sőt.


Népszerű idézetek

>!
Melia

ALGERNON: Nőkkel szemben egyetlen módon viselkedhetünk csak. Ha csinosak, udvarolnunk kell nekik, és ha csúnyák, akkor is udvarolnunk kell nekik

Kapcsolódó szócikkek: Algernon Moncrieff
2 hozzászólás
>!
Adrirawia

A muffint mindig egészen nyugodtan kellene enni. Ez az egyetlen elfogadható
módja a muffin-evésnek.

3 hozzászólás
>!
Melia

CECILY: De nekem nem kell a német. Ez a nyelv árt az embernek. Bizonyosan tudom, hogy a németórám után mindig szörnyen csúnya vagyok.

Kapcsolódó szócikkek: Cecily Cardew · német nyelv
>!
Melia

LADY BRACKNELL: Egy szülő elvesztése szerencsétlenségnek fogható fel, de mind a kettőé bizonyos mértékben hanyagságra vall.

Kapcsolódó szócikkek: Lady Bracknell
>!
Mesii

Londonban valósággal botrányosan növekszik azoknak az asszonyoknak a száma, a kik a saját férjükkel flörtölnek. Ez nagyon csúnya dolog. Mintha a tiszta fehérneműjét mosná az ember nyilvánosan.

>!
Lunemorte MP

Ha valaki misanthrop, azt értem, de hogy valaki nőanthrop, az sehogy se megy a fejembe.

>!
Mesii

Algy (feláll): – Remélem, holnap szép idő lesz, Lane.
Lane: – Sohsincs szép idő, uram.
Algy: – Lane, maga tetőtől talpig pessimista.
Lane: – Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy meg legyen velem elégedve, uram.

>!
SophieOswald

ALGERNON: Az igazság ritkán szintiszta és sohasem világos.

24. oldal, Első felvonás (Genius, 1922)

Kapcsolódó szócikkek: Algernon Moncrieff
>!
Aurore

ALGERNON: […] Cecily, maga vállalhatná azt a feladatot, hogy engem jó útra térítsen.
CECILY: Sajnos, ma délután aligha érek rá.

Második felvonás (Genius, 1922: 77. old.)

Kapcsolódó szócikkek: Algernon Moncrieff · Cecily Cardew
2 hozzászólás
>!
Aurore

GWENDOLEN: Ez a bizonytalanság szörnyű. Remélem, hogy sokáig fog tartani.

Harmadik felvonás (Genius, 1922: 159. old.)

Kapcsolódó szócikkek: Gwendolen Fairfax

Hasonló könyvek címkék alapján

Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik
Sophie Kinsella: Tripla koktél
Mikszáth Kálmán: Különös házasság
Kerstin Gier: Zafírkék
Anthony Capella: A kávék költője
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Dickens Károly: Karácsoni ének
Mary Jo Putney: A kém szerelme
Sarah Waters: A szobalány
John Fowles: A francia hadnagy szeretője