A ​boldog herceg és más mesék 92% 325 csillagozás

Szeretem Oscar Wilde szomorkás meséit. Gyakran elolvastam őket.
A boldog herceg olyannyira a legkedvesebb, hogy fennhangon képtelen vagyok elolvasni, hacsak nem úgy, hogy bőgök, mint egy szopós borjú és taknyom-nyálam egybefolyik.
Mivel ez nem túl szép látvány, nem is gyakran kísérletezem vele.

Ezek a mesék nagyon különlegesek voltak. Volt, amit már ismertem korábbról, de nagy része teljesen új volt számomra. Meglepően tetszettek ezek a szomorkás történetek, hiszen mindegyik hatalmas tanulságot hordoz magában. A kedvencem mindenképp a címadó A boldog herceg történet volt. Megható, szívszorító, és csodálatos. Egyszerűen tökéletes volt.

Nagy a hiányosságom, de nem tudtam, hogy Oscar Wilde meséket is irt. A címben legalábbis ez szerepel. De ezek számomra nem mesék, hanem novellák, ráadásul szomorú novellák. Gyerekeknek nem biztos, hogy nagyon olvasgatnám, túl sok a halál és a szomorúság. Nekem felnőttként nagyon tetszett.

Végre egy élvezetes olvasás. Amikor boldogsággal tölti el az embert, ahogy a szeme átgördül a szavakon. Mosoly ül az arcán, mert minden jelző, szó,
ott van a helyén. Nem is tudná elképzelni máshol.
A tartalom, a tanulság,soha meg nem kopik.
Hívőknek és hitetleneknek is tökéletes. Egy csodálatos író csodálatos műve.

„A házban, ahol kemény szív lakik, örökös a hideg.”

Továbbra is kedvencem a Boldog herceg, egyben az egyik legszívfájdítóbb is. Mindegyik mese megmutatja rút orcánkat, sajnálom, hogy ilyenek vagyunk. Másik kedvencem a A halász meg a lelke és a A csillagfiú.
A mesék szomorkásak, különlegesek, néha megvágnak minket, belénk csípnek, de ez így van jól.
Megérdemeljük.

Még mindig bedőlök ennek a „boldog” címnek… :-))
Legelső találkozásom a könyvvel, talán 8-10 évesen volt. Anyu ült az ágyam mellett és alvás előtt olvasta nekem. Miután két estét is egymás után hangosan végigbömböltünk a sötétben, elengedtük a könyvet. :D
Hazudnék, ha azt mondanám, 30 évvel később sokkal jobban bírtam. :-)) De most már tovább tudom olvasni.
Az egyik legszomorúbb könyv ez, amivel találkoztam. A maga igazságaival, a szépségével, az emberi gyarlósággal, a szeretettel, az önfeláldozással, sok tanúsággal.
Azt hiszem, bármikor is olvasom majd újra, mindig megfacsarítja a szívem és belül mélyen üt.

Keserédes történetek ezek tele varázslattal, kegyetlenséggel, jószívűséggel, és persze tanulsággal. Oscar Wilde stílusa egyszerűen elbűvölő, az ember szinte érzi a rózsák illatát, a ruhák selymességét, az ételek ízét. Néha már émelyítően bő lére engedi a leírásokat, az ember majdnem hogy beleszédül, de pont ezért ragadja meg az olvasót a kötet, és tartja benn. Amik nem tetszettek leginkább az illusztrációk voltak, mert alig voltak hűek a leírtakhoz, sokszor teljesen ellent mondott nekik off, arról nem is beszélve, hogy inkább barátságtalannak és visszataszítónak találtam ezt a kivitelezést, de ez nyilván embertől függ.

Mesék érett olvasóknak. Mesék az önfeláldozásról, a barátságról, az emberi értékekről, önzésről, a boldogság kereséséről. Szomorkás, tanulságos tündérmesék(?)…

Fáj, ahogy Wilde meséit olvasom. Még Andersen történeteinél is jobban.
Ennyire élesen látni, ennyire megérteni és leleplezni az embert, ilyen gyönyörűen leírni, hogy aztán megbocsájtva könnyezzük meg a történetben magunkat, nem tudja senki rajta kívül.

A boldog herceg az egyik legcsodálatosabb mese (?), amit valaha írtak.
Mindenkinek el kellene legalább egyszer olvasni!