Sánchez ​gyermekei 4 csillagozás

Oscar Lewis: Sánchez gyermekei

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez ​a könyv egy Mexico Cityben élő szegény családról szól, a családfőről és négy gyermekéről. Az apa, Jesús Sánchez, ötven éves, Manuel harminckettő, Roberto huszonkilenc, Consuelo huszonhét, Marta pedig huszonöt. Az a célom, hogy az olvasónak egy szobában, a nyomortelepen mutassam be a családi életet és a nevelést, egy nagy latin-amerikai város szívében, ahol megkezdődtek a gyors társadalmi és gazdasági változások.
Mexikói munkám során 1943 óta a családkutatás számos módszerével kísérleteztem. Öt család című munkámban megpróbáltam az olvasót bepillantáshoz juttatni öt közönséges mexikói család életébe, öt közönséges hétköznapon. Ebben a kötetben mélyebb betekintéshez igyekszem alkalmat nyújtani új módszerem segítségével, úgy tudniillik, hogy az öt közül egy család minden tagja tulajdon szavaival mondja el az élete történetét. Ilyen módon többsíkú, színes gyűjtőlencsében látunk minden személyt és a család egészét is, meg a mexikói szegénysorsúak életének számos vonatkozását.… (tovább)

Eredeti cím: The Children of Sanchez

Eredeti megjelenés éve: 1961

>!
Európa, Budapest, 1968
642 oldal · Fordította: Bartos Tibor

Kedvencelte 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Joeymano>!
Oscar Lewis: Sánchez gyermekei

Megdöbbentő és lebilincselő. Az első szociológiai regényként tartják számon. Minden percét imádtam. Eggyé tudtam válni a szereplőkkel, én is ott voltam velük Mexicoban. Kötelezővé kéne tenni!

1 hozzászólás
Gólyanéni>!
Oscar Lewis: Sánchez gyermekei

Egyedülálló kötet, számomra eddig ismeretlen stílussal. Családtörténet Mexikóból a XX. sz. közepéről. Központi szereplői Jesús Sánchez a családjáért élő, dolgozó, iskolázatlan mexikói és leszármazottjai. Változatos, több szemszögből bemutatott, párhuzamos önéletrajzok, melyeket az egyszerű őszinteség jellemez. Az író találékonyságát dicséri, hogy az egyes szereplők történetének olvasásakor, olyan érzet keríti hatalmába az olvasót, mintha az aktuális mesélővel egy asztalnál üldögélne és hallgatná élettörténetét. Szomorú és fájdalmas volt a szereplők elpocsékolt életének nyomon követése.
Köszönet @Joeymanonak, értékelése hatására olvastam el a könyvet!


Népszerű idézetek

Gólyanéni>!

De épp az ilyen nyomorúságokon nyílik ki az ember szeme, így tanulja meg értékén értékelni a dolgokat. Megtanulja, milyen az, ha az orcája verítékével kell a kenyerét megkeresni. Aki a szülői háztól távol nő fel, annak hamarabb érik az esze.

Gólyanéni>!

…én nem nagyravágyást akarok benned látni, hogy csak fölfele kapaszkodj, és vissza se nézz. Ha valaki tanul valamicskét, aztán rögtön fönnhordja az orrát, mélyebbre csúszik, mint ahonnan elindult.

Gólyanéni>!

Én sohase a gazdagokat irigyeltem, akikhez úgyse érhetem volna föl. Én az olyan szegényeket irigyeltem, a nálunknál sokkal szegényebbeket, akiknek megvolt a szép családi életük meg a nyugodt otthonuk.

hencsa06>!

Rajongtam a tanáraimért, de olyan kishitű voltam, sose reméltem, hogy a nyomukba léphetek. Az én szememben minden lehetetlen volt akkoriban. Ha egyszer én olyan szép meg olyan művelt lehetnék, mint ők! Honnan venném én a merészséget, hogy egy osztály leányának elébe álljak, és leülést-felállást parancsoljak nekik? No nem, az ilyet nem nekem találták ki.

166. oldal

hencsa06>!

A záróünnepi szüleim, Senora Christina, a Casa Grandéból és apám orvosa, dr. Ramón ott vártak kinn a templom előtt egy csokor virággal . Apámat is kértem pedig, hogy jöjjön el a keresztszüleimmel, de erre csak annyit mondott: – Nem maradhatok el a munkából.
Próbáltam őt is megérteni. Mennyit néztem hátulról, és szerettem volna belelátni a nemes szívébe , a sok szenvedésébe, amibe a tökéletes felelősségérzete vitte. Hátulnézetből olyan volt , mint egy megtört , fáradt ember, aki csak rajongó szeretetet kap családi körében. De ha szemből néztem , és a hideg tekintetével találkozott a szemem, vagy a szigorú beszédét hallgattam , mintha esküdt ellenségem lett volna, aki még csak módot sem adott soha , hogy barátkozni próbáljak vele , hogy megszeressem. Mintha állatidomító lett volna, és csak etette volna a gondjára bízott kis teremtéseket , és gondoskodott volna róluk, de az soha eszébe nem jutott, hátha éreznek , gondolkodnak azok is. Ha nem olyan kemény ember , talán ő lehetne a legjobb apa a világon.

330. oldal

hencsa06>!

Aztán beültem a nagy székbe (az volt különben az egyetlen szék a nagynéném házánál), és elköltöttem reggelimet: a fekete kávét vagy a teát, a tegnapról maradt rizst vagy babot, és néha a sajttal, paprikával egybesütött tortillát. A nagynéném tolta alám mindig a széket, hogy lássam, milyen kedves vagyok neki is, az urának is és szívesen látnak a házuknál.

359. oldal, Consuelo

hencsa06>!

Ha az ember a gyerekét kényezteti, az soha fel nem nől, soha a maga lábán meg nem áll. Gyámoltalan ember lesz az olyan.

35. oldal

hencsa06>!

Irtózok az egyformaságtól, és inkább csak a nagyon jó vagy a nagyon rossz dolgok, amik izgalmasak, azok rögződnek belém.

68. oldal

hencsa06>!

Azt is megtanultam, hogy a félelmet el kell rejteni, és nagy bátorságot kell mutatni, mert az emberrel a föllépése szerint bánnak. Azért aztán, ha nagyon félek, közönyös nyugalmat mutatok.

74. oldal

hencsa06>!

Dolgoztam rendesen, de aztán egyszer a főnökömmel egy összetűzés miatt el kellett jönnöm. Gondoltam, hogy lesz nekem hová beállni rögtön. Dolgoztam már már akkor lámpaüveg-csiszolóknál, bőrárugyárban, pékségben, még a szobafestéshez is értettem. Sokunknak az volt az elgondolása, hogy mindenféle munkában jártasságot szerzünk, nem hallhatunk éhen. Hát nem így volt, mert munkát azt nem találtam sehol.

222. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. D. Vance: Vidéki ballada az Amerikai Álomról
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Diane Chamberlain: Kegyes hazugságok
Ruta Sepetys: A csend forrásai
Nina Willner: 40 ősz
B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr
L. J. Shen: Vakmerő
Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval
Virginia C. Andrews: Apa és lánya
Pearl S. Buck: A három fiú