Sánchez ​gyermekei 4 csillagozás

De épp az ilyen nyomorúságokon nyílik ki az ember szeme, így tanulja meg értékén értékelni a dolgokat. Megtanulja, milyen az, ha az orcája verítékével kell a kenyerét megkeresni. Aki a szülői háztól távol nő fel, annak hamarabb érik az esze.

…én nem nagyravágyást akarok benned látni, hogy csak fölfele kapaszkodj, és vissza se nézz. Ha valaki tanul valamicskét, aztán rögtön fönnhordja az orrát, mélyebbre csúszik, mint ahonnan elindult.

Én sohase a gazdagokat irigyeltem, akikhez úgyse érhetem volna föl. Én az olyan szegényeket irigyeltem, a nálunknál sokkal szegényebbeket, akiknek megvolt a szép családi életük meg a nyugodt otthonuk.

Rajongtam a tanáraimért, de olyan kishitű voltam, sose reméltem, hogy a nyomukba léphetek. Az én szememben minden lehetetlen volt akkoriban. Ha egyszer én olyan szép meg olyan művelt lehetnék, mint ők! Honnan venném én a merészséget, hogy egy osztály leányának elébe álljak, és leülést-felállást parancsoljak nekik? No nem, az ilyet nem nekem találták ki.

166. oldal

A záróünnepi szüleim, Senora Christina, a Casa Grandéból és apám orvosa, dr. Ramón ott vártak kinn a templom előtt egy csokor virággal . Apámat is kértem pedig, hogy jöjjön el a keresztszüleimmel, de erre csak annyit mondott: – Nem maradhatok el a munkából.
Próbáltam őt is megérteni. Mennyit néztem hátulról, és szerettem volna belelátni a nemes szívébe , a sok szenvedésébe, amibe a tökéletes felelősségérzete vitte. Hátulnézetből olyan volt , mint egy megtört , fáradt ember, aki csak rajongó szeretetet kap családi körében. De ha szemből néztem , és a hideg tekintetével találkozott a szemem, vagy a szigorú beszédét hallgattam , mintha esküdt ellenségem lett volna, aki még csak módot sem adott soha , hogy barátkozni próbáljak vele , hogy megszeressem. Mintha állatidomító lett volna, és csak etette volna a gondjára bízott kis teremtéseket , és gondoskodott volna róluk, de az soha eszébe nem jutott, hátha éreznek , gondolkodnak azok is. Ha nem olyan kemény ember , talán ő lehetne a legjobb apa a világon.

330. oldal

Aztán beültem a nagy székbe (az volt különben az egyetlen szék a nagynéném házánál), és elköltöttem reggelimet: a fekete kávét vagy a teát, a tegnapról maradt rizst vagy babot, és néha a sajttal, paprikával egybesütött tortillát. A nagynéném tolta alám mindig a széket, hogy lássam, milyen kedves vagyok neki is, az urának is és szívesen látnak a házuknál.

359. oldal, Consuelo

Ha az ember a gyerekét kényezteti, az soha fel nem nől, soha a maga lábán meg nem áll. Gyámoltalan ember lesz az olyan.

35. oldal

Irtózok az egyformaságtól, és inkább csak a nagyon jó vagy a nagyon rossz dolgok, amik izgalmasak, azok rögződnek belém.

68. oldal

Azt is megtanultam, hogy a félelmet el kell rejteni, és nagy bátorságot kell mutatni, mert az emberrel a föllépése szerint bánnak. Azért aztán, ha nagyon félek, közönyös nyugalmat mutatok.

74. oldal

Dolgoztam rendesen, de aztán egyszer a főnökömmel egy összetűzés miatt el kellett jönnöm. Gondoltam, hogy lesz nekem hová beállni rögtön. Dolgoztam már már akkor lámpaüveg-csiszolóknál, bőrárugyárban, pékségben, még a szobafestéshez is értettem. Sokunknak az volt az elgondolása, hogy mindenféle munkában jártasságot szerzünk, nem hallhatunk éhen. Hát nem így volt, mert munkát azt nem találtam sehol.

222. oldal