Családi ​fészek 4 csillagozás

Orvokki Autio: Családi fészek

Orvokki Autio nem kevesebbre vállalkozott, mint korunk egyik legellentmondásosabb jelenségének vizsgálatára: mi árat fizet egy nő, ha szembeszáll egy adott közösség normáival, s az önmegvalósítás vágyától sarkallva odahagyja biztonságot adó „börtönét”.
Nőíró, női téma, a regény mégis mentes minden túlzó feminista felhangtól. Autio hűvös tárgyilagosságú, humort és tragikumot elegyítő ábrázolásmódjának köszönhetően művéből keserű tapasztalatokból leszűrt óvatos optimizmus csendül ki.

Eredeti cím: Viistotaival

Eredeti megjelenés éve: 1980

>!
Európa, Budapest, 1989
262 oldal · ISBN: 9630748037 · Fordította: K. Szabó Edit

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Orvokki Autio: Családi fészek

Remek kis könyv, különösen a „Kezdővonal”-tól. Ott kezdtem én is igazából kapiskálni, miről is lesz itt szó.
A cím ugyanis félig-meddig megtévesztő, de ez nem a fordító hibája. Ezt a szójátékot sehogy nem tudta volna tökéletesen visszaadni. A „családi fészek” – sose gondolná a jámbor olvasó – egy nagyon népszerű finn sport, a fészeklabda szakszava, konkrétan a pálya egyik szakasza.* Amitől még persze megtartja szó szerinti jelentését is – mint ahogy a regényben minden fejezetcím a játék egy-egy elemének neve (Családi fészek, Kezdővonal, Kényszerfutás, Ferde vonal, Sérülés), egyszerre szó szerinti és metaforikus jelentéssel. Gyengébbek kedvéért az első oldalra még oda is nyomtatták a fészeklabdapálya rajzát. Ez már önmagában is jó könyvet ígér.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/17/orvokki_au…

2 hozzászólás
ppeva P>!
Orvokki Autio: Családi fészek

Ha nincs a Moly, nincs @Timár_Krisztina értékelése, sose találkozom ezzel a regénnyel. Kár lett volna pedig kihagyni.

3 hozzászólás
Piteka>!
Orvokki Autio: Családi fészek

Nem „női téma”. A regény, illetve a történet bárki számára érdekes lehet. Tetszett a tárgyilagossága, tetszett, hogy nem foglalt állást a szerző. Akár egy Németh László mű is lehetne.


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

Armi átvágott a szántókon. Az alkony már éppen ereszkedőben volt. Az erdő szélén tövestül tépte a virágot, hirtelen rátört a félelem. Vad tempóban visszavágtatott, nekirohant egy gabonakeresztnek, kezét összeszurkálták a kalászok.
Olavit már nem lehetett látni az udvarban. A nappaliban még nem gyújtottak világot, csak Eeti ablakából szűrődött ki egy kis fény a vitrázsfüggöny mögül. Armi a fáskamrába ment, és lecsapta egy fejszével a virágok gyökerét. Egy denevér vergődött a tető deszkái közt. Künn csendesen eleredt az eső.

152. oldal

11 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

– Nézz csak meg most engem, Armi – húzta magához anya. – Én bizony egy csöppet sem vagyok hamis, inkább nagyon is igazi, és amennyire tőlem telik, igazi anyád is leszek. És ha ezután valaki megpróbálja telebeszélni a fejedet azzal, hogy nem vagyok az igazi anyád, hát csak mondd azt néki, hogy több, mint hetvenkilós vagyok, és aki ilyen súlyos, az nem lehet nem igazi!

28. oldal

Timár_Krisztina I>!

Aholáné az ablakból nézte, hogyan megy az anyó a havas úton aprón, feketén s hajlottan, két kezébe fogva a cipót.
– Egészen úgy viszi azt a cipót, mint egy nagy kincset – jegyezte meg mintegy magának.

173-174. oldal

Timár_Krisztina I>!

Larváék lakószobája olyan nagy és magas volt, hogy ha a szoba egyik végében nevettek, az a másik végébe el se hallatszott.

246. oldal

Timár_Krisztina I>!

Otthon a jég olvadásától számítják a tavaszt. Itt a levegőbe kell beleszagolni, és figyelni a hótakaró soványodását. Otthon izgatottan várták a jég megindulását, mígnem házról házra hallatszott a gyerekek kiáltása:
– Zajlik a jég! Zajlik a jég!
Egész télen sötét és csendes volt a víz. Most megmozdult. A jég megrepedezett, és színt váltott. A folyó felzúdult, és mennydörögve nekilódult. Barnán hömpölygette a tajtékzó vizet a part szélének. Össze-összekoccanva száguldtak tova a jégtáblák. Egy nap alatt vége volt, csupán a parton hevertek, pörögtek az összetöredezett jégdarabkák. A folyó háta felszabadult.

248. oldal

Timár_Krisztina I>!

Olavi álmodott. Ismét a lakószobában volt, és a szobát idegen asszonyok töltötték meg, akik láthatóan a házban laktak. Olavi az asszonyok elől a padlásszobába menekült, de ott is emberek voltak, akik úgy viselkedtek, mintha otthon lennének. Egy nő meg egy férfi üldögélt az ágy szélén, és a nő a férfi nyakába csimpaszkodott. Olavi megállt az ajtóban, és a nőben Elvire ismert. Olavi már éppen neki akart esni a férfinak, amikor észrevette, hogy a nő nem más, mint Armi. A háta mögött, az ajtóban két asszony állt azok közül, akiket odalent látott a szobában. Nekilódult, hogy elzavarja őket, de kiderült, hogy anya és Ilmi. Nem szóltak egy szót sem, csak álltak a küszöbön, és nézték, hogy a férfi az ágy szélén Armi nyakát vizsgálgatja. Bele is fogott, hogy kinyomja a pattanásokat. Armi boldognak látszott.
Olavi felriadt, felszökkent, felkattintotta az állólámpát, és megrángatta Armi karját.
– Ki volt az? – kérdezte.

141. oldal

Timár_Krisztina I>!

Gyakran megfordult Armi fejében, mennyire emlékeztet Eeti azokra a házi manókra, akikről a mesék szólnak. Eeti csak feltűnt az udvarban, és a ház körüli munkák mindig rendben haladtak. Eeti most is manónak látszott; amint ott állt piros szobácskája ajtajában szürke gyapjúpulóverben és nadrágban, nemezcsizmásan, pápaszemmel az orrán. Éppen csak a süveg meg a szakáll hiányzott.

185. oldal

Timár_Krisztina I>!

Gyakran visszatért a régi álma; kislányként egy idegen házban van, és senki nem figyel rá. Többé nem látta az álom egykori végét, azt, amikor valaki betört az ablakon át egy feszítővassal. Néha meg azt álmodta, hogy az ágya lába kitört.

244. oldal

Timár_Krisztina I>!

Eeti ismeri az ízlésemet a könyvekkel kapcsolatban, és Vaasából, a régi könyvek boltjából vásárolt nékem. Ebben olyan elbeszélések vannak, amiket novellának neveznek. Ez a könyv a lett irodalom gyöngyszemei, így van rányomtatva. Ennek az elsőnek meg az a címe, hogy A halál árnyékában.

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Márai Sándor: Az igazi
Jaroslav Havlíček: Petróleumlámpák
Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok
Sylvi Kekkonen: Amalia
Mary Westmacott: Befejezetlen portré
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Nagy Alex: Lelkek harca
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc
Valérie Perrin: Másodvirágzás