Kovácsinas (Teremtő Alvin 3.) 81 csillagozás

Orson Scott Card: Kovácsinas Orson Scott Card: Kovácsinas

Egy tizenhárom éves anya érkezik újszülött gyermekével a folyóhoz. Ereje már elhagyta, üldözői a sarkába lihegnek. S hogy Horace Guester, a Hatrack River-i fogadós megmenti, befogadja, az Peggy lányának köszönhető. Peggynek, ki a távolba, a jövőbe révedve óvta mindeddig Alvin Millert, aki épp úton van feléjük, hogy kitanulja a kovácsmesterséget. Tanul kovácsnak, s ki kell tanulnia egy olyan szakmát is, melynek fortélya már vagy kétezer éve feledésbe ment. S mikor Peggy mint tanítónő visszatér, hogy segítsen az ismeretlen mesterséget megtanítani a gyötrődő Alvinnek, feltűnnek az üldözők, akik azt a kisfiút keresik, akit még csecsemőként loptak át a háborgó folyón a rabszolgaság elől menekülő, haldokló anyjával együtt… Card a Kovácsinasban az emelkedések és bukások, a rettegés és bizalom olyan ívét húzza meg, amire csak a legnagyobb írók képesek. Könnyű neki – hiszen egyike a legnagyobbaknak.

Eredeti megjelenés éve: 1989

>!
Delta Vision, Budapest, 2015
386 oldal · ISBN: 9789633950968 · Fordította: Horváth Norbert
>!
Delta Vision, 2014
386 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633950562 · Fordította: Horváth Norbert
>!
Kalandor, Dabas, 2004
376 oldal · ISBN: 9639557137 · Fordította: Horváth Norbert

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Lisie87 P>!
Orson Scott Card: Kovácsinas

Szeretem olvasni Alvin történetét, mert kellemes a lelkemnek és az elmémnek. Alvin megkezdi kis kitérő után a kovácsinas éveit, most nem az indiánok, hanem a színes bőrűek kerülnek a történet középpontjába és a velük való igazságtalanság, rabszolgatartás és egyenjogúság. Nem volt annyira fordulatos és izgalmas, mint az előző rész, de bőven kaptam érdekes, szerethető szereplőket, és kevésbé tolerálhatóakat, de ilyenek az emberek, mindenki másképp segíti Alvin fejlődését ahhoz, hogy beteljesítse a sorsát.
Még mindig nagyon jó irányban halad a történet és cseppet sem untam meg, jöhet a folytatás! :)

WerWolf>!
Orson Scott Card: Kovácsinas

A történet egy rabszolga szökésével veszi kezdetét, aki a mágiát felhasználva, madár képében hagyja el a gazdaságot, karmai között a csecsemőjével. Az ereje azonban nem tart ki addig, hogy átszelje a Hiót, melynek túlpartján a szabadság várja. Peggy észreveszi az anya és a gyermek szívlángját és igyekszik a segítségükre sietni, de a tragédia így sem kerülhető el.
Az első két részhez képest, mintha egy kicsit be lenne húzva a fék, és el lenne nyújtva a történet. A kötet háromnegyedéig nem is történik nagyon semmi, csak apró közjátékok, melyek kisebb-nagyobb változást okoznak a szürke mindennapokban. A hangsúly leginkább a rabszolgatartáson van, igaz, az író csak közvetetten tárgyalja a kérdést. Bemutatja az életet a rabszolgatartó társadalomban, ahol a feketéket nem veszik emberszámba és a tulajdonosuk azt tehet velük amit csak akar. Hatrach Riverben eltörölték a rabszolgaság intézményét, és élnek is a városban szabad feketék, de ennek ellenére sem tekintik őket velük egyenrangúaknak.
Érdekes a párhuzam, amit Orson Scott Card felállít a fekete rabszolgák és a „modern” rabszolgaság között. Az inas, az inasévek leteltéig alázattal kell, hogy szolgálja mesterét, és Alvin szemszögéből világít rá az író, hogy mennyire is kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet egy fehér ember is.
Kicsit olyan érzésem van, mintha ez a rész csak közjáték lenne, mintegy előkészítve a folytatást. Azt nem mondom, hogy Alvin tudása nem gyarapodott a történet közben, hiszen a végére Teremtővé vállt, de valahogy az oda vezető út nem volt olyan látványos, mint pl. A rézbőrű prófétában, ahol a fejlődésének minden egyes szakasza jelentős változást hozott.
Ha részekre bontjuk a regényt, akkor mindegyik résznek megvan a maga szépsége és mondanivalója. Azonban ez valahogy nem tud koherens egységet alkotni és ezért érződik kicsit töredezettnek és vontatottnak a történet.

Shanara>!
Orson Scott Card: Kovácsinas

„Szerintem a sorozat eddigi kötetei közül ez sikerült a legjobban, ez a legcselekményesebb, és eddig ez a kedvencem. Terjedelemben ugyan meghaladja a korábbi részek oldalszámát, de ennek ellenére is jó ütemben haladtam a történettel – lekötött a szereplők életének alakulása. Ismét egy nagyobb időszak eseményei és történései kerültek bele a kötetbe, mert Alvin majdnem tizenkét évesen érkezik Hatrack városába és már majdnem felnőttként, tizenkilenc évesen hagyja el azt. Hét év, ennyi az inasévek száma, amelyről a megállapodás szól, és Alvin ki is tölti annak minden napját – közben pedig sok mindent megél és sok mindent tanul.”

"A szerző több dologra is felhívja a figyelmet:
– a tanítvány bármikor legyőzheti a mesterét, csak nem biztos, hogy ennek a mester örülni fog;
– nehéz a félvérek élete a fehérek között, az előítéletek pedig nehezen kopnak el, valamint
– az ördög sohasem alszik, befolyásolható emberek pedig mindenhol akadnak."

„Nagyon kedvelem ezt a lassú folyású, de mégis élvezetes és tanulságos történetet, amely egy igazi fejlődésregény. Ezt a regényt egyszerűen jól esett olvasni: elringatott csodálatos nyelvezetével, nagy hatással voltak rám a szövegben elrejtett információk, elkápráztatott az eseményekbe szőtt tanok és nézetek sokszínűsége. Mindezek mellett pedig azt is jó érzékkel mutatta be a szerző, hogy a fejlődés minden lépcsőfoka jelentőséggel bír – méghozzá nem is kevéssel.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2016/02/orson-scott-card…

Gerof>!
Orson Scott Card: Kovácsinas

Kissé szappanoperás volt nekem ez a rész. Jó volt meg érdekes, de hiányzott az a jó fajta moralizálás, amit Cardtól megszoktam. Arra gondolok, hogy milyen elszántsággal tud Card feloldozást keresni vétkesei tettére. Hogy megismerjük a motivációit, mi vitte rá a gyalázatos cselekedetekre. Hogy ne mi legyünk, akik az első követ vetik rájuk. Hogy ne ítéljünk túl keményen. Ez az ami hiányzott. Thower tiszteletes és Cavil rabszolganyúzó nem voltak többek sötét figuráknál. A Pusztító odaadó katonáinál. Az sem segít rajtuk, hogy azt hiszik isteni jelenésük van.
Alvin köszöni jól van, minden akadályt legyőz, morális fáklyája csak egy szemvillanásnyi időre hunyorgott egy picit.
Hiába élveztem az olvasást, azért többet vártam.

AOD>!
Orson Scott Card: Kovácsinas

Alvin végre kezd rájönni, mit is jelent „Teremtőnek” lenni és végre meg is lódul a cselekmény. Ami az első 2 kötetben épült, az itt most végre érdekessé „fajult” és nem akartam letenni a könyvet minden fejezet végén.

Nyctea P>!
Orson Scott Card: Kovácsinas

Eddig talán ez a rész tetszett a legjobban a sorozatból.
A történet ezúttal Alvin és Peggy tanulóéveire fókuszál. Alvin egy kovács mellett inaskodik, Peggy pedig egy úrhölgy segítségével sajátítja el a társasági élet csínját-bínját, majd egyetemen tanul tovább. Izgalmas volt, hogy mindemellett hogyan fejlődik különleges képességük, Alvin hogyan próbál rájönni, mi a feladata Teremtőként, Peggy hogyan tanulja meg kontrollálni „fáklya” látását, és mi történik, mikor végre találkoznak egymással.
Hangsúlyos szerepet kap a történetben a rabszolgaság és a rasszizmus problémája is egy félvér kisgyerek, Arthur Stuart sorsán keresztül.
Továbbra is nagyon tetszik ez a világ a sok érdekes fortéllyal, az alternatív történelemmel. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mert ez a rész bizony már sok konfliktust vetít előre…

Isley IP>!
Orson Scott Card: Kovácsinas

A harmadik Alvin regényre is csak maximális pontszámot tudok adni. Card ezúttal is remekművet alkotott; nagyon izgalmas és fordulatos története volt a Kovácsinasnak, és Alvin szempontjából nagy fejlődést hozó időszakot dolgozott fel. A történet hozzávetőleg nyolc évet írt le, Alvin immár 19 éves a történet végén. Ebben a 8 évben inasként dolgozott Makepeace Smith mellett. Célja azonban nemcsak az volt, hogy jó kovácsmesterré váljon, hanem az is, hogy végre elérve létezésének célját, Teremtővé váljon. Ez viszont igen nehéz feladat, tekintve, hogy évezredek óta már, hogy utoljára Teremtő járt a Földön. Az érett nővé cseperedő gyönyörű Fáklya-lány, Margaret is segítségére van, és Alvin elkezdi elsajátítani a szükséges tudást, hogy végérvényesen elűzhesse a gonosz Pusztítót és felépíthesse a Kristályvárost.
Ebben a kötetben jelen volt már, bár nem annyira erősen, a szerelmi szál is. A kis Peggy története önmagában is már nagyon érdekes volt. Talán a fáklya képességei a legérdekesebbek rögtön a Teremtő mögött. Nagyon érdekes, ahogy látja a különböző, egymással versengő jövőket, és azt is, hogy bizonyos események, hogyan befolyásolják azt, hogy melyik válik végül realitássá. Miután találkoznak Alvinnal, nagyon tetszett, hogy milyen hatással vannak egymásra. A kis Arthur Stuart egy kedvelhető kis kölyök volt, és olyan bonyolult események elindítója (persze akaratán kívül, hiszen csak hét éves a regény végén), ami már most is sok szenvedést okozott, és úgy gondolom, a következő kötetekben még több veszély leselkedik majd Alvinra és Arthur Stuart-ra.

Ami nagy erőssége továbbra is a sorozatnak, az az, hogy milyen részletesen dolgozza ki az alternatív történelmi/fantasztikus világát Card; minden elképzelhetőnek tűnik, mert Card aztán semmi felszínességet nem enged meg magának. Nagyon tetszik, hogy bármilyen új fortéllyal rendelkező embereket hoz be, azoknak is részletesen elmagyarázza a képességét. Többször Alvinon keresztül, aki már nagyon sok mindenre képes az ő nagyszerű fortélyával. Arthur Stuart megmentése, és az, amit ott Alvin tett, plusz a végén az eke elkészítése, valami bámulatos volt. Az az érzésem, hogy Alvin lassan az egyik kedvenc karakteremmé válik az összes hős közül, akiről valaha olvastam. Külön jó, hogy itt nincsenek mágusok meg a többi klisé, hanem az amerikai folklórra építve Card egy egyedi világot fest le és mutat be. Vízfakasztók, fáklyák, bogárszalajtók, fürkészek, teremtők stb.

(Zárójelben: Azért volt nem kevés bizarr jelenet is a regényben, ezekről Cavil Planter szinte egy személyben gondoskodott.)

Várom, hogy megjelenjen a Vándorlegény, és kíváncsi vagyok, hogy miképpen alakul Alvin és öccse, Cal kapcsolata, ami úgy tűnik, még meghatározó lesz a későbbiekben.

Zsoofia>!
Orson Scott Card: Kovácsinas

Szeretem ezt a sorozatot, a konstans minőségével és megbízhatóságával.

Szeretem, hogy Card egy nagyon közeli külső nézőpontot választ elbeszélőnek, fantasztikusan illeszkedik a történethez és az író stílusához.

Szerettem, hogy Card kifejtette, mennyire káros lehet a mesternek, ha a tanítványa jobb nála.

Szerettem, ahogy a kicsi Peggy eldöntötte, hogy ő bizony nem lesz áldozata a sorsnak, hanem keresni fogja a boldogságot és a jobb jövőt.

Szerettem Arthurt, a jellemét, a fortélyát, a történetét, az anyukáit.

És még sok minden mást is. Ez a sorozat (eddig) egyike a pozitív sorozatélményeimnek. Nagyon félek, hogy a mindenható főszereplőpárossal ez egyszer csak elromlik. Pedig szerettem, hogy Peggy mennyire megkeseredett lett a tudásától.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Orson Scott Card: Kovácsinas

Alvin megérkezik, hogy elkezdje a kovácsinas éveit igaz egy évet késett . Hét év eseményeit olvashatjuk . Inaskodás mellett meg kell tanulnia, hogy is lehetne ő a régóta várt Teremtő aki elűzhesse a gonosz Pusztítót és fel felépíthesse Kristályvárost. Alvin segítő társa Fáklya-lány, Margaret, aki saját tudásával segíti Alvin fejlődését . A rabszolga kisfiú Arthur Stuart megjelenése sok bonyodalmat okozott, de majd biztos lesz majd szerepe fontos szerepe a továbbiakban. Továbbra is több szempontból látjuk a világot mindenki máshogy látja a világot és mást gondol vannak érvek és ellenérvek. Kovács mester féltékenysége A három kötet közül ez lett a legjobb

Marcus P>!
Orson Scott Card: Kovácsinas

A Teremtő Alvin sorozat harmadik része ismét lassít egy kicsit, hogy Alvin – és mások – felnőtté válásáról meséljen.

A tizenegy éves Alvin megérkezik végre oda, ahová a második kötet elején indult, és kovácsinas lesz belőle. Sorsa egyre inkább összefonódik másokéval, mert össze kell raknia a dolgokat, és a „dolgok” itt már nemcsak tárgyak, hanem épp emberi kapcsolatok is. A fogadós Guester-ék, a kovács és felesége, a félvér kölyök Arthur Stuart, és Hatrack River lakói mind hozzájárulnak a nagy egészhez, talán még akkor is, ha épp rosszat akarnak. A sarkos jellemek szerencsére most is nagyon ritkák, mindenkinek megvan a maga érthető motivációja, és mindenki számára lehetséges a morális megváltás – ha nem most, majd talán néhány résszel később.

A lassú sodrás ellenére a könyv egy pillanatig sem unalmas, hiszen hét év alatt rengeteg minden történhet, és Alvin is lassan igazi Teremtőnek mondhatja magát. A Teremtő lét azonban önmagában nem jelent sokat, úgyhogy Alvinnak meg kell találnia a célját, vagy hogy mit is kezdhet ezzel az erővel, ami neki adatott.


Népszerű idézetek

Eltiron>!

Viola úrnő most már nyíltan zokogott, s közben végig mosolygott – mert megtanulta már, hogy a szeretetnek mindig mosolyognia kell, még ha gyászol is.

daney>!

Az ember fiának számos segítője akadhat, hogy megtalálja a pokolba vezető legrövidebb utat, de senki más nem bírhatja rá, hogy megtegye az első lépést.

Eltiron>!

Tehát a világot talán csak Isten álmodta meg a fejében. De nem, az sem lehet, mert ha Isten olyan embereket álmodott meg, mint Harrison, akkor Isten nem volt valami rendes. Nem, Alvinnak az jutott eszébe, hogy bizonyára Isten is nagyjából úgy dolgozott, ahogyan Alvin – megmondta a föld szikláinak, meg a Nap tüzének, meg az efféle dolgoknak, hogyan kellene lenniök. De mikor Isten mondta az embereknek, hogyan legyenek, csak fügét mutatnak neki, meg kinevetik, vagy úgy tesznek, mintha engedelmeskednének, és teszik tovább a dolgukat úgy, ahogyan kedvük tartja. A bolygók, meg a csillagok, meg az elemek talán mind Isten fejében születnek, de az emberek túl rosszindulatúak voltak ahhoz, hogy bárki másra lehessen fogni a természetüket.

daney>!

Anya az ajtóig szóval tartotta Anga Berryt.
– Van még valami, amit tudnom kéne? – kérdezte. – Különböznek valamiben a fekete babák?
– Ó, rengeteg dologban – mondta Anga. – De ez a kölyök félig fehér, szóval úgy vélem, a legjobb, ha maga törődik a fehér felével, a fekete fele pedig tud magára vigyázni.

Shaane>!

Talán néhány férfinak csak az kell egy asszonytól, hogy szerető legyen, bölcs és óvatos, akár egy virágos rét, ahol a férfi lehet a pillangó, és kedvességet meríthet a szirmokból.

153. oldal

Eltiron>!

– Egy asszonynak tudnia kell, hogy szép – folytatta Viola úrnő. – Isten is bizonyára adott Évának egy darab tükröt, vagy fényesre pucolt ezüstöt, vagy akárcsak egy mozdulatlan tavacska víztükrét, hogy lássa, mi az, amit Ádám lát.
Peggy megfordult, és megcsókolta Viola úrnő arcát.
– Szeretem, amit csinált belőlem – mondta.

daney>!

Nem tréfadolog, ha az embert egy kovácsmester csapja pofon.

Cleaveland>!

Az emberek azt hiszik, jól ismerik egymást, ezért nem is törődnek vele, hogy jobban megismerjék a másikat.


A sorozat következő kötete

Teremtő Alvin sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Naomi Novik: Őfelsége sárkánya
George R. R. Martin: Kardok vihara
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
N. K. Jemisin: A megkövült égbolt
Ursula K. Le Guin: Tehanu
China Miéville: Armada I-II.
Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya
Katherine Addison: A koboldcsászár
Neil Gaiman: Óceán az út végén
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok