Fhérgek 37 csillagozás

Orson Scott Card: Fhérgek

Imakulata bolygója és őshonos fajai felett évezredek óta az emberiség az úr. Az itt élők szilárdan hisznek a csillagokkal egyidős legendában: Amikor a hetedik hetedik hetedik Heptarcha trónra kerül, belőle válik majd a Kristos, aki örökkétartó üdvösséget hoz az emberiségre – vagy elpusztítja a világmindenséget.

Türelem a törvényes Heptarcha egyetlen lánya, ám apjához hasonlóan ő is a trónbitorlót szolgálja, aki elpusztította a családját. A király csak a királyi ház jólétével törődik. De a királynak az egész világ a háza – vallja, akárcsak az apja őelőtte, és kész ennek szellemében, lázadás nélkül leélni az életét.

Az ártatlanság ideje azonban lejárt, és a korszakok óta szunnyadó rettenet felébredt a föld mélyén. Türelemnek rövidesen útra kell kelnie Égalj városába, a világ közepébe, hogy felkeresse az ellenséget, és szembenézzen saját és az egész világ sorsával.

Eredeti megjelenés éve: 1987

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: MesterMűvek: Science fiction, MesterMűvek

>!
Delta Vision, Budapest, 2016
406 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951903 · Fordította: Telegdi Tamás

Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Orson Scott Card: Fhérgek

Elég megtermékenyítő olvasásélmény volt ez azért. Orson Scott Card icurka-picurkát elkötelezett rajongójaként legalábbis. Próbálom elősorolni, hogy mi mindenért. Lehet, hogy nehéz szülés lesz. :)

Valahogy nekem bejönnek az ilyen finom kis műfajhatári bóklászások, ezek a fantasy szövet sci-fi vázon típusú történetek. Most különösen tetszett, hogy a hangulatában fantasy-jellegű történet kifejezetten nagyon prototipikusan klasszikus (kiválasztott + feladat + szövetségesek + utazás), és ez nagyon pikánsan rekombinálódott az érdekes sci-fi ötlettel. Utóbbit illetően mondjuk arra gondoltam először, hogy kár volt anno a szegény kis Orsont bekényszeríteni arra a genetika kurzusra – de végül is, ez a, khm, érdekes ötlet nagyon szépen szárba szökkent aztán a Holtak Szószólója megírásának idejére.
A történet maga mondjuk nem képezi a figyelemreméltósági lista részét, de a (persze némi jellegzetes, bájos didaktikussággal) beleszőtt erkölcstani morfondok már annál inkább. Nem tudom ugyan, mennyi ezekből a mormonhatás, és mennyi autentikus Card (már ha el lehet választani a kettőt), de hű, sokat bambultam magam elé gondolkoztam olvasás alatt és után ám. Részben mondjuk azért, mert több gondolatmenettel nem kifejezetten értettem egyet (pl. a „király háza az egész világ” tételmondat és ennek folyományai, brr). Viszont végre, végre megértettem (bár kicsit már a harmadik Árnyék-kötet után is kapiskáltam), hogy jöhet össze egy elmében a Holtak Szószólója és a meleg-ellenes elkötelezettség! Már ezért megérte! (Bár persze ezzel a gondolatmenettel sem feltétlenül értek egyet, de legalább értem valamennyire. :)
És ami meglepett, hogy határozottan van benne valami beteges, bizarr, vad és szexuális felhang, ami kezdődik ugye az Imakulata bolygó és a Konkeptione űrhajó nászának fura gyümölcseivel (vagy ezt inkább bibliai áthallásnak kéne értelmeznem?), és végül a könyv… nos, epikus zárójelenetében jut el a csúcsra. Ezt még azért emésztgetnem kell.

Fiatal hősnő ide, avagy oda, ez bizony nem YA. Szerelmi háromszög sincs benne például. spoiler Meg IEJ se.

20 hozzászólás
>!
Noro
Orson Scott Card: Fhérgek

A fantasy történetszövését, a sci-fi világteremtését és a Cardra jellemző metaforikus ábrázolásmódot ötvözi ez a néhány ponton talán kicsit régiesnek ható regény – nem tökéletesen, de mindenképp emlékezetes módon.

E fémekben és energiahordozókban szegény világon az emberiség kénytelen volt feladni technikai kultúráját, és visszafejlődött a feudalizmusba. De amit elveszített a gépekkel, azt visszanyerte a genetika tudományában: Imakulata lényei ugyanis rendkívül könnyen alakíthatóak új formákra. Ahogy én látom, a világ az „önző gén” toposzának egy sajátságosan hard sci-fibe illő ábrázolása – amelyet egyes szereplők az értelmes fajokra is érvényes filozófiává próbálnak gyúrni.
Azért az furcsa, hogy mindössze egy jelenetben láthatjuk, hogy ezt az emberek ki is használják: mindjárt a könyv elején, a herceg nászajándékaiban. Utána az egész ötlet mintha elfelejtődne, hogy a történet közepe táján egy egészen más, sokkal baljóslatúbb formában jelenjen meg újra. És a szereplők fejében a kettő még csak össze sem kapcsolódik. Ez csak egy példa – de számomra a legfeltűnőbb – arra, hogy helyenként megbicsaklik a történet, ami a későbbi Card-regényekre azért jóval kevésbé jellemző. A világ tehát bőven rejt magában ötleteket, de ezek kibontása kissé száraz, és ahogy sok régi hard sci-fiben, a magyarázat itt sem telik meg igazán élettel (pun not intended).

A szereplőket illetően már sokkal kevesebb meglepetés érheti azokat, akik valamelyest ismerik a szerző munkásságát. A karakterek szimbólumok – a történetben és a történet világában egyaránt, ami azért egy ügyes csavar –, többen közülük bizonyos filozófiák szócsöveként szolgálnak, a főhősnő/megváltó/kiválasztott pedig ismét kínosan koraérett. A cselekmény fordulópontjai (egyetlen kiugró kivétellel) mind higgadt és tárgyilagos beszélgetések, az események pedig eléggé lineárisan haladnak a megprófétált végkifejlet felé. Bár nem nehéz különféle szimbolikus értelmeket látni mögé, én mégis azt hiszem, hogy a regénynek a világa marad igazán emlékezetes.

UI: nem tudok elmenni mellette, hogy a MesterMűvekben megszokott szerkesztői előszavak közül ez eddig a leggyengébb. A „sci-fi vagy fantasy” nem túlságosan eredeti ötletéből szerintem itt a molyon is többen tudnának ennél izgalmasabb gondolatmenetet felépíteni. Sőt, többségük még az űropera fogalmát is helyesen használná :)
Hanem a Delta Vision mindig kitalál valamit, hogy a könyvei vastagabbak legyenek a szükségesnél. Ha nem a betűmérettel, akkor a papírvastagsággal. Remélem, a kőtáblák kora azért nem fog eljönni…

6 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff IP
Orson Scott Card: Fhérgek

Újfent megbizonyosodtam afelől, hogy nem nekem való az epic fantasy. Akkor sem, ha éppen sci-fi.
Megvannak a klasszikus „cardizmusok”, mint a szövevényes emberi kapcsolatok, az élet nagy kérdésein való töprengés, az élet biológiai alapjainak vizsgálata, a rengeteget töprengő, minden lépés előtt oldalakat gondolkodó szereplők és a már-már bizarr „idegenek”. Csak mindez most egy távoli bolgyón játszódó kvázi-fantasyben kapott helyet, ahol nyilván a törpék, elfek és társaik őshonos fajok (és nem teljesen úgy néznek ki, mint ahogy egy fantasyben várnád). (És igen, Fhérgetlen egy barlangjában ülő ősöreg sárkány.)
Ami a történéseket illeti, a könyv ilyen szempontból inkább érdekes, mint izgalmas, a cselekmény olyan lassan folydogál előre, mint a folyó, amin a szereplők hajóznak. Inkább egyes karakterek azok (jó, majdnem mindegyik, ami szép teljesítmény), akik igazán felkeltik az olvasó érdeklődését. (A fejek!) Na meg a sci-fi ötletek (avagy miért hasonlít az emberre minden idegen a bolygón), amik tényleg nagyon hasonlóak a descoladához, a pequeninókhoz, sőt, még a hangyok is itt vannak. spoiler Ami pedig Card gondolatait illeti az emberi életről, a történelemről és hasonlókról, az (ahogyan @pat is megmondta spoiler) egészen furcsa dolgokat is kirajzol az író személyéről.
Szóval így: egy izgalmas sci-fi ötletekkel teli eléggé unalmas quest (science) fantasy, amivel ugyan elvagyok, de nem az én stílusom.
Maradok az űrhajóknál sárkányok helyett.

>!
Morpheus
Orson Scott Card: Fhérgek

De jó volt ezt olvasni. :) Végig több mint elegendő feszültség volt jelen a történetben, erre nem lehet panasz. Nem volt töredezett, szétaprózódott, mindig akadtak meglepetések. A világ megállt a lábán, érdekes volt. Úgy vélem, Card tudatosan keverte a sci-fit (világ) és a fantasyt (cselekmény), épp olyan arányokat alakítva ki, hogy mindkettőnek megmaradjon a jellegzetes zamata. A szerepjáték kalandmodul ízt sem éreztem zavarónak, amire többször panaszkodtam más könyvek esetében.

1 hozzászólás
>!
kvzs P
Orson Scott Card: Fhérgek

Aki már olvasott néhány Orson Scott Card által írt könyvet, az sok ismerős részt fedezhet fel ebben is. Ez azonban nem hátránya a könyvnek, én ugyanis rettentően élveztem, hogy a máshol is felhasznált ötletek új színezetet kaptak ebben a történetben, és kicsit máshogy lettek kibontva, mint mondjuk Ender univerzumában.
Ez egy klasszikus megváltástörténet, ahol talán a megszokottnál jobban előtérbe kerülnek a vallási párhuzamok spoiler, és az erkölcsi elvek is picit szájbarágósan vannak prezentálva, azonban ez nem válik a regény hátrányává. Ahogy az sem, hogy ha odafigyelünk, akkor a szereplőket már a nevük alapján tökéletesen megismerhetjük.
A könyv történetvezetése lineáris, és már az első oldalakon borítékolhatjuk a befejezést, azonban a teremtett világ, a különböző fajok, azok tulajdonságai és a köztük lévő interakciók feledtetik az olvasóval az egyéb hiányosságokat.
Nem Card legjobb könyve a Fhérgek, de az életművébe tökéletesen illeszkedik.

>!
Razor SMP
Orson Scott Card: Fhérgek

Őszintén bevallom, Card ezen regénye nekem egyes helyeken kissé nehezen csúszott. Tudom, hogy szeret a regényeiben filozofálni – ezt már az Ender-regényekben sokszor megtapasztaltam –, de itt valahogy a tényleges cselekményhez képest soknak éreztem.
Így utólag visszagondolva ugyanis a sztori java része meglehetősen egyszerű, spoiler, csupán a kezdet, az alaphelyzet felvázolása ill. a befejezés ami többet nyújt. Persze menet közben is vannak érdekes szálak, van itt felnőtté válás, lényegében a másság elfogadása, stb., ami egy Card-regénynél mondhatni alap. Ami viszont nagyon tetszett, az a regény helyszínéül szolgála Imakulata bolygó, az itt kialakult flóra és fauna, valamint a fémhiány miatt a genetika felé forduló emberi társadalom.

>!
Delta Vision, Budapest, 2016
406 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951903 · Fordította: Telegdi Tamás
>!
Nuwiel SP
Orson Scott Card: Fhérgek

Card azt írja A Holtak Szószólója előszavában, hogy miközben annak megírásával küszködött, és sehogy sem haladt, megírta a Fhérgeket, amelyben kipróbálta néhány, később más könyveiben felhasznált ötletét. Ez érződik is a könyvön, különösen amiatt, hogy olyan könyvei után olvastam, mint A kegyelem ára és a Végjáték. Nem ér azok nyomába, de nem is kell neki, így is elég jó könyv.

Mert Card most is felépít egy olyan világot, ami elsőre egyszerűnek tűnik, megtölti olyan szereplőkkel, akiknek már a nevük felér egy bemutatkozással, mégis több rejlik mögöttük (habár elég statikus jellemek), sorsukat pedig beárnyékolja egy több ezer éves prófécia, aminek mindössze két lehetséges vége van, és első ránézésre egyik sem jó senkinek. A végén persze rendesen lezárul a történet, de ahogy korábban, most is az út a lényeg, amin eljutnak odáig a szereplők. Azt pedig zseniálisan építette fel Card.

Ahogy már írtam, önmagához képest nem ez a legkiemelkedőbb műve. De még így is képes volt annyira beszippantani, hogy mindig el kellett olvasnom még egy fejezetet. Meg még egyet. Mire feleszméltem, már megint késő volt. Plusz a borító is csodaszép lett, ráadásul ebből is felrakták a képet (http://www.deltavision.hu/media/upload/extra-fhergek-wp…).

>!
Dominik_Blasir 
Orson Scott Card: Fhérgek

A Fhérgek egyszerre egy katartikus, bár meglehetősen undorító jelenettel záródó fantasztikus kalandregény; egy filozófiai elmélkedés, aminek a csúcspontja egy éjjeli beszélgetés egy hajón; nem mindennapi science fiction, amiben egészen elképesztő ötletek rejtőznek (mint a gélben fürdőző, gúlférgek által akár ezer évig is életben tartott, levágott fejek vagy akár a bolygó különböző fajai); és akkor még nem beszéltem arról, hogy olvashatjuk megváltástörténetként vagy a főszereplő, Türelem felnőtté válásának elbeszéléseként is. No persze a regény sokkal inkább szól a Cardot aktuálisan foglalkoztató kérdésekről, mintsem a történetről (ami ennek megfelelően kifejezetten egyszerűre sikerült) vagy a karakterekről (akik szintén inkább archetípusok, hogy beteljesítsék a szerepüket a gondolatfolyamban) – úgyhogy nem egyszerű olvasni, ezt készséggel aláírom, cserébe meghálálja a kitartók erőfeszítéseit.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-09-17+…

>!
WerWolf
Orson Scott Card: Fhérgek

Kicsit féltem Ender után belekezdeni, de nem csalódtam. Annak ellenére, hogy volt egy kis összecsengés a Holtak szószólójával.
Egy igazi kaland fantasy, mely tudományosan meg van magyarázva. Lehet, hogy ha fantasy címkével lett volna ellátva a kötet, akkor nem veszem kézbe, de így utólag: Kit érdekel a besorolás?!
Már az első pár oldalon beszippantott a történet. Card mesélőkéjé csúcsra van járatva. Minden egyes fejezet előrébb viszi a történetet és az eseményeket. Nincsenek unalmas leírások, csak pörgés. Még akkor is haladunk előre, amikor a szereplőink egy helyben toporognak. Egyszerűen fantasztikus.
Ezt mindenkinek el kell olvasnia. Szerintem nálam ez benne van a TOP5-ben, igaz, nem sci-fi kategóriában :)
Kalandos, meseszerű, izgalmas, szárnyaló, brutális és szép történet.

3 hozzászólás
>!
Isley
Orson Scott Card: Fhérgek

A Fhérgek szenzációs regény, ahogy az Cardtól el is várható.
Imakulata világa, népei, az összetett genetikai molekula sajátosságai, a népek kpacsolata egymással, a próféciákban megjósolt sorsa az eljövendő Kristos anyjának, mind-mind remek ötletek voltak. Élő, lélegző, nehezen kiismerhető karakterek, akiket Card az egész regény során végig „hajtogatott” ki. Elgondolkoztató témák, merengések a királyság, az uralkodás természetéről, valamint a lélek hármas jellegéről. Utóbbi, vagyis, amit Card leírt az érzelmekről, az emlékezetről és az akaratról, s ezek céljáról, az különösen megfogott.
Mégis nehéz pontozni a regényt, ugyanis időben A holtak szószólója és a Fajirtás között keletkezett, és több motívum is ismerős lehet az Ender sorozat olvasóinak. Ha önmagában vizsgáljuk, akkor leszámítva a végét, ami egy kicsit gyorsan le lett tudva, kritikát nehéz lenne megfogalmazni, de éppen A holtak szószólójában megjelent eredeti ötlete, itt szinte csak a regény fiktív világára paszolva került átdolgozásra, ami levon a regény értékéből az életmű kontextusába helyezve.
Önállóan tehát remek, de nem annyira eredeti mint az Ender regények.


Népszerű idézetek

>!
Dominik_Blasir 

– Azt mondta nekem, hogy készségesen hagynál engem meghalni, ha az szolgálná legjobban a király ház érdekeit.
– Mit vártál? Hogy azt mondom majd, fontosabbnak tartom az életedet az egész világnál? Miféle egomániás szörnyeteg vagy te?
– Emberi lény.
– A legrosszabb fajta szörny.

83. oldal, 4. fejezet - Lord Béke feje

>!
Noro

Ez volt az egyetlen olyan helyzet, amire diplomáciai kiképzése nem készítette fel Türelmet: egy őszinte ember.

268. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Poul Anderson: Tűzkorszak
John Scalzi: Bezárt elmék
Ursula K. Le Guin: A rege
Kim Stanley Robinson: Aurora
Dave Eggers: A Kör
Philip K. Dick: Szabad Albemuth Rádió
William Gibson: A periféria
Michael Grant – Katherine Applegate: Eve & Adam – Éva és Ádám
Kim Stanley Robinson: 2312
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe