Fáklya (Teremtő Alvin 5.) 87% 50 csillagozás

Ez is egy vargabetű, nem sokkal jutottunk előrébb a történetben, de legalább nem untam magam halálra. Alvin a Teremtő, Calvin a Chaos, Margaret a Fáklya, és a többiek, nagyjából egyenesbe kerültek, mos aztán rittyentsd ki a végét, és ajánlom, hogy veszettül jó legyen ennyi tötymörgés után!

A Teremtő Alvin sorozat ötödik részében a fókusz most inkább Peggyre van irányítva, és Alvin igencsak a háttérbe szorul, ami a boszorkányper kidolgozásán és hosszúságán is észrevehető. Ami mégis kiemelkedő ezen a szálon, az Quill boszorkányvadász tehetsége a tanuk elbeszélésének kiforgatásában, ahogy egy ártatlan lányból bűnös boszorkányt varázsol, és egy folyóparti pihenőből boszorkányszombatot.
Sajnos a Fáklya nem viszi előrébb a sorozat történetét. Nem ad hozzá semmi újat, mindössze teremt két konfliktust, amit a kötet végére meg is old. A boszorkányper nincs kidolgozva, és olyan érzése van az olvasónak, hogy Card nem tudott vele mit kezdeni, ezért gyorsan lezavarta. Pedig az elején szépen felépítette, és rámutatott arra a közismert tényre is, hogy aki a boszorkányvadász céltáblájára kerül, az nem menekülhet.
Talán érdemes lenne Peggy tevékenységére koncentrálni, amiben esetleg rejlik valami kis elmozdulás a sorozat életében. Itt valóban olyan változás áll be, ami a következő részekben talán hivatkozási alap lehet. Érdekes az afrikaiak fortélyainak bemutatása is, ami rámutat, hogy más-más embercsoportoknál mennyire eltérő lehet a fortélyok alkalmazása és magának a tehetségnek a mibenléte.
Maga a regény könnyen olvasható, érdekes és izgalmas, ha az első ötven oldalon már túlhaladtunk. Igen, egy kicsit nehezen indul be, mintha az író sem tudta volna, hogy merre is vezesse a történetet.
Az előző résszel ellentétben, itt Card nem hozott be felesleges szálat, ami elterelte volna az olvasó figyelmét a lényegről. Igaz, jöttek új szereplők, akik a folytatásban talán nagyobb hangsúlyt kapnak. Megtörtént a bemutatásuk és fortélyuk ismertetése, de hogy ezekkel mit kezd majd a csapat a jövőben, azt szerintem már csak a Kristályvárosból fogjuk megtudni.

Bővebben: http://www.letya.hu/2019/12/orson-scott-card-faklya/

"A sorozat ötödik kötetének címe azt sugallja, hogy ebben a részben Peggy tettei állnak majd a középpontban, de nem csak róla olvashatunk ebben a történetben, hanem Alvin és társai, valamint Calvin és követői ugyanúgy jelen vannak, mint korábban. (…) jó volt ez a rész is, de valahogy megint másként mint az előzőek. Peggy szála ugyan eléggé meghatározó volt, de egy Fáklya címet viselő sorozatrész esetében valahogy több „Peggy-s” dologra számítottam. Bár az is tény, hogy a kötet címe nem csak így értelmezhető, hiszen a maga nemében – és nem a képességeit megnevezve – Peggy utat mutató embernek minősült egy meghatározó szereplő számára, ahogyan Alvinnak is sikerült fényt gyújtania a kissé sötéten gondolkozó és mindenhol a gonosz megtestesülését látó emberek fejében. Vagyis minden csak értelmezés kérdése. És ez az, amitől olyan különleges ez a sorozat, mert ahány olvasó, annyiféleképpen ragadja meg a történet mondanivalóját vagy éppen olvas a sorok közötti tartalmakban – én magam is ezért imádom. Még akkor is, ha azzal is tisztában vagyok, hogy vannak jobban és kevésbé ütősre sikerült részei."
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2016/04/orson-scott-card…

Teremtő Alvin lenyűgöző kalandozása ezúttal még mozgalmasabb és a történet is több szálon fut. Alvin és Bizony Cooper egy boszorkányper főszereplőivé válnak, melynek bírája a nagy John Adams. A boszorkánypert leginkább az teszi izgalmassá, hogy Bizony arra kívánja felhasználni a pert, hogy precedenst teremtsen, annak érdekében, hogy az istenadta erőkkel és fortélyokkal megáldott embereket ne büntessék és üldözzék többé. A másik szál két, eleinte külön futó történetből áll össze. Balzac és Calvin, akik visszatértek Amerikába, összetalálkoznak Margarettel, Alvin gyönyörű feleségével, s egy nem várt fordulat következtében közelebb kerülnek egymáshoz, miután Calvin egy nagy hatalmú fekete vudu papot akar megtalálni, ami nem marad bonyodalmak nélkül. Calvin célja az volt, hogy valami nagyot cselekedjen, amiért őt is tisztelhetik. Egy izgalmas helyzet alakul ki, melyben a kérdés az, hogy Calvin megmenthető-e, van-e olyan út előtte, mely a fénybe vezet. Tetszik, hogy Calvin nem sorolható be sem jó, sem rossz karakternek. Egy nagy hatalommal rendelkező igyekvő fiatal férfi ő, aki nem mindig törekszik a jóra, de rossznak sem lehetne nevezni.
Talán Margareték szála valamennyivel erősebb volt, mint Alviné, de hát Alvin az Alvin. Az egyik legnagyszerűbb karakter, akiről valaha olvastam. Mindkét fő történetszálban érdekes élettörténettel bíró új karaktereket hoz be Card, ami megint csak hozzájárult ahhoz, hogy ez a regény is frissként hasson; hogy új szereplőket szerethessünk meg; hogy a Kristályvárost felépíteni szándékozó csapat egyre nagyobbá váljon; és hogy olyan régi barátunk ismerje meg a szerelmet, akinek ez már nagyon hiányzott az életéből.

A regényt emellett ismét a mélyen szántó gondolatok teszik kivételessé. Remek érzés látni, hogy Card még egy sorozat ötödik könyvében is tud újat mondani. Ami azért sem kis szó, mert némiképp hasonló kérdéseket felvet és megválaszol a Végjáték sorozatában is. Most már egyértelműen a kedvenc fantasy sorozatom, melynek izgatottan várom a következő darabját.

jó dolog ha egyszerre szerzem be egy sorozat összes részét és nem kell várni vele. szóval az ötödik kötet olvasása közben egy pillanatra sem éreztem úgy, hogy hiba volt folytatni egy ilyen hosszú sorozat ritkán tudja hozni a magas színvonalat.
Az események több szálon futnak, ott vannak a fiúk Alvin,Bizony és Arthur, Mike ők Alvinnak segítenek meg szerezni a megfelelő tudást hogy ami a kristályvároshoz kell közben bele keverednek egy újabb perbe ami Bizony számára precedens értékű lehet, hogy a fortélyokkal megáldott embereket ne büntessék még ne kerüljenek máglyára. A másik szál Peggy története, aki a rabszolgákon szeretne segíteni, és ha lehet, a háborút elkerülni eközben fut össze Balzac és Calvinnel. Balzac egy izgalmas karakter ő is igazán meg tudja keverni a szálakat egy- két jókor ki mondott kérdéssel vagy csak egy ártatlanak tűnő felvetéssel. Bizony pere itt is szórakoztató volt a jogi csűrés csavarás, amit az előző kötetben már olvastunk jól hatot erre az eredményre számítottam. Az inkvizítor első kihallgatása zseniális volt ahogy manipulálta ahogy megfélemlítette ahogy a tudatlanságára ahogy a túlzott vallásosságot felhasználva szerezte meg a kívánt információkat.
Calvin valami igazán nagyot akar cselekedni, hogy mindenki, tudja ki is ő persze ez nem marad bonyodalom nélkül,olyannal húz újat akivel talán nem kellett volna, mellesleg izgalmas kérdés hogy Calvin megmenthető-e még vagy végleg letért a fény útjáról. Balzac Calvin és Peggy része jobban tetszett főleg a párbeszédeik miatt. Itt is hozta Peggy a szokott szókimondó formáját nem kell félteni őt.
Card újabb szereplőkel színesíti a regényt és ezzel frissen tartja a régi szereplőket, az új szereplők kelően felforgatják hőseink életét és ezzel megint elterelik Alvin figyelmét a nagy céltól.

A sorozatban először két fő szálon is futnak az események.

Alvin és társai a puritánok közé keverednek, ahol ismét egy perrel kell szembenézniük, igaz, ennek konkrét célja van – a boszorkányüldözés beszüntetése (ami úgy egyébként már ebben az alternatív Amerikában sem nagyon van), illetve Alvinnak egyfajta hírverés, hogy köré gyűlhessenek azok, akikkel majd felépítheti a Kristályvárost. Engem kicsit zavart, hogy Alvin személyisége nagyon megváltozott a korábbi kötetekhez képest, túlságosan nagy lett az arca, és ezt a környezete teljesen rendben lévőnek találja. Maga a per is kicsit súlytalannak hat, holott nagy horderejűnek lenne szánva.

Mindeközben Peggy Camelot-ban próbálkozik elindítani a rabszolgák felszabadítási mozgalmát, ahová Calvin is visszatér. Ezt a szálat jóval nagyobb horderejűnek éreztem, és a vudu behozása még ebben a fortélyokkal teli világban is érdekes színfoltnak számít. Calvin-nal továbbra sem vagyok kibékülve, gonosznak hiteltelen, ha pedig később esetleg megtér, akkor megtértnek is az lesz.

Mégis ez egy nagyon jó könyv, Card nem igazán tud rosszat írni, kalandregényként is ugyanúgy élvezhető ez a rész is, mint elgondolkodtató műként. Remélem, az utolsó két részben sem csalódunk majd.

Szerencsére ez mér ismét sokkal jobb volt, mint a negyedi kötet. Itt is voltak ugyan zavaró tényezők (pl Agnes karaktere nagyon irritáló volt), de sokkal jobban pörögtek most az események. És szerencsére nem vitte el ezt is egy tárgyalói drámába. A varázslat benne pedig ismét annyi eredetiséget hozott, ami nagyon dicséretes.

Csak úgy elrepült az a néhány száz oldal, annyira belemélyedtem az olvasásba :) Inkább Peggy-Margaret és Calvin regénye volt ez, mint Alviné, de mindannyian megváltották a világot :) Sajnálom, hogy nincsen több magyar kiadás, mert nagyon szívesen olvasnám tovább!

Kár, hogy nincs meg a folytatás.

A Fáklya az ötödik része a Teremtő Alvin sorozatnak. Alvin ebben a részben tudatosan készül Kristályváros építésére, ennek érdekében szövetségesekre, társakra van szüksége. Újabb érdekes kalandok mellett egyre határozottabb filozófiai gondolatait osztja meg velünk az író.
Alvin is határozottabb egyéniség, mint az előző részekben, sokkal tudatosabb. Nagyon tetszett, hogy Balzac még mindig szerepel benne, érezhetően szeretettel formálta meg az író. Talán egy kicsit több volt a csodák száma, a varázslat, a vudu, a mese. A lényeg azonban, hogy küldetésünk van a világban, a legfontosabb a szeretet, az erkölcs és a tisztesség. Orson Scott Card nagyon jó mesélő.