Ender ​in Exile (Enderverse) 9 csillagozás

Orson Scott Card: Ender in Exile Orson Scott Card: Ender in Exile Orson Scott Card: Ender in Exile

After ​twenty-three years, Orson Scott Card returns to his acclaimed best-selling series with the first true, direct sequel to the classic Ender's Game.

In Ender’s Game, the world’s most gifted children were taken from their families and sent to an elite training school. At Battle School, they learned combat, strategy, and secret intelligence to fight a dangerous war on behalf of those left on Earth. But they also learned some important and less definable lessons about life.

After the life-changing events of those years, these children—now teenagers—must leave the school and readapt to life in the outside world.

Having not seen their families or interacted with other people for years—where do they go now? What can they do?

Ender fought for humanity, but he is now reviled as a ruthless assassin. No longer allowed to live on Earth, he enters into exile. With his sister Valentine, he chooses to leave the only home he’s ever known to begin a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Tor Books, New York, 2010
466 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780765344151
>!
Tor Books, New York, 2008
380 oldal · ISBN: 9780765304964

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

petamas P>!
Orson Scott Card: Ender in Exile

Nekem kicsit darabos volt ez a regény. Ennek persze megvan a maga oka: Card javarészt korábbi novelláit dolgozta egybe, és azt további, új fejezettekkel egészítette ki. Az egyes történetszálak önmagukban nagyon jók és érdekesek, de időnként látványos törések vannak az eseményekben és a hangulatban, amikor egyik részből átlépünk a másikba.

Végig azt éreztem, hogy ez a regény sokkal jobban működött volna novellafüzérként, aminek elemeit Ender és az ő személyiségének változása köt össze. (A fejezetkezdő e-mailek az Én, a robothoz hasonlóan kiváló átvezetésként szolgálhattak volna az egyes történetek között, vagy lehetett volna valamilyen keretet adni nekik, mint a Neutron Starban.) Jelenlegi formájával az a bajom, hogy ugyan nincsenek kijelölve az egyes részek határai, sőt, mivel Card azért valamennyire összedolgozta őket, nem is mindig lehet egyértelműen behúzni a határokat, mégsem alkotnak egységes egészet. (Nem is kellett volna feltétlenül novellákra bontani, de egy „Part I”, stb. nagyon ráfért volna a kötetre.)

Ettől eltekintve érdemes elolvasni ezt a történetet is, mert jól van megírva, érdekesek a karakterek, és jól kiegészíti a korábbi köteteket. Ráadásul a Shadow of the Giant nyitva maradt szálát, az elveszett gyerek történetét is szépen lezárja.

5 hozzászólás
bedeguar>!
Orson Scott Card: Ender in Exile

Létezik egy világ, amiben zseniális gyerekek megnyernek egy játékháborút, amiben a pszichológusokat projektív, interaktív számítógépes játékok segítik a Rorschach helyett. A Card-rajongók viszonylag gyakran tartózkodnak ebben a virtuális valóságban.

Az Exile-könyv a Végjáték és A holtak szószólója közti időkben játszódik, és a fanatikusoknak a történetben nem sok meglepetést tartogat. Ender az ártatlan, romlatlan szuperhős, az emberiség után a hangyok problémáját veszi a vállára, mellesleg vezet egy kolóniát, megküzd egy diktátorral, kis híján megöleti magát, de minden harcból győztesen kerül ki, legalább erkölcsileg.

Ha szerelmes könyv lenne a regény, a csöpögős fajtába sorolnám. Szeretem a hősöket, Endert meg különösen szeretem, de itt most túl lett tolva az előrelátás, a bölcsesség és a bátorság is.

Orzon, írd át. Lécci. Úgy, ahogy csak Te tudod. Ilyet bárki megír.

Marcus>!
Orson Scott Card: Ender in Exile

Nem gondoltam volna, hogy egy novellákból egybedolgozott „midquel” lesz az a könyv az Ender sorozatban, ami a legjobb pillanatokat fogja idézni az Ender's Game-ből és a Speaker for the Dead-ből, de az Ender in Exile a sorozat egyik legjobb kötete.

Közvetlenül az Ender's Game vége után járunk, Ender még az Eros-on várakozik arra, hogy mikor térhet vissza a Földre. A háború utáni politika azonban mást tartogat a számára, mint ahogy a Wiggin család sorsát is más irányba tereli. Így hát Ender és Valentine megkezdi földi idő szerinti több ezer éves utazását, melynek első állomás a Shakespeare-ről elnevezett gyarmatbolygó, ahová Ender-t kormányzónak nevezték ki. Persze odáig két évet kell eltölteniük egy űrhajón, ami nem lesz eseménytelen. Mindeközben a Shadow széria egyik elvarratlan szála is lezárásra vár egy másik gyarmatbolygón.

Ez a regény gyakorlatilag az Ender könyvek legjobb tulajdonságait vonultatja fel. Örülhetünk, amikor Ender zsenialitása, embersége old meg valamilyen helyzetet, miközben újabb és újabb filozófiai kérdésekkel, megoldhatatlannak látszó dilemmákkal szembesülünk. Sablon karakter alig van, mint ahogy Ender sem kezel senkit sem ilyenként, és ezáltal az olvasóban is felkelt valamiféle vágyat, hogy embertársait másképp ítélje meg. Hiába telt el két évtized a regények és a novellák megírása között, Card ismét nagyot alkotott.

Remélem, hogy a „kötelezők” után ez a könyv is megjelenhet majd magyarul (mondjuk a rövidke War of Gifts-el egy kötetben).

5 hozzászólás
Valentine_Wiggin>!
Orson Scott Card: Ender in Exile

Fantasztikus könyv, mint ahogy az egész sorozat. Úgy éreztem, ez a rész leginkább Ender kapcsolataival foglalkozott. Barátság, család, tanár-diák viszony, szerelem… Valahogy mindegyikből került bele. A főhős karaktere hamar a kedvencem lett, de mostanra már ténylegesen a szívemhez nőtt. Hihetetlen kidolgozott a személyisége, a reakciói emberiek, és rajta keresztül jöttem rá, hogy Orson Scott Card eléri, hogy tényleg bele tudjam képzelni magam a műbe. Méghozzá azzal, hogy megérteti velem a karaktereket, még azokat is, akiket nem szeretek, sőt gyakran egyenesen utálok (Gondolok itt Peterre és Graffre), és onnantól hogy megértem őket, ahogy leírta, képtelen vagyok az utálatra. A sorozat, (hisz itt nem csak erre a regényre célzok), tényleg megváltoztatja a szemléletmódot, és egy egészen új világba vezet. Így a magam részéről azt hiszem, továbbra is hatalmas Végjáték rajongó maradok. :)

ideali_zed>!
Orson Scott Card: Ender in Exile

Őszintén szólva, jobbra számítottam Cardtól. Lehet, hogy amiatt, mert tudtam, mi van az Árnyék-kötetekben, tudtam, hogy mire számítsak, de ez nem kellett volna, hogy klisés megoldásokat jelentsen.
Vagy csak az Ender-ellenes érzelmeim beszélnek belőlem. De hát ez csak egy szubjektív vélemény, megengedhetem magamnak.


Népszerű idézetek

MiZo>!

My needs are simple and few, thought Valentine. Food. Clothing. A comfortable place to sleep. And no idiots.

9. oldal

MiZo>!

„What about me?” asked Valentine. „As long as you're telling fortunes.”
„Oh, Val,” said Father. „All you have to do is live your life, and everyone around you will be happier.”
„No greatness, then.”
„Val,” said Mother, „goodness trumps greatness any day.”
„Not in the history books,” said Valentine.
„Then the wrong people are writing history, aren't they?” said Father.

64. oldal

MiZo>!

When all of Ender's tours and training sessions were finished, he finally got an interview with the Minister of Colonization.
„Please don't call me Colonel,” said Graff.
„I can't call you MinCol.”
„Officially, a Hegemony minister is addressed as 'Your Excellency.'”
„With a straight face?”

75. oldal

petamas P>!

    „Now you're thinking like a scientist,” said Ender. „Now, please think like a sleeping person. We have a long day tomorrow.”

349. oldal, 18. fejezet (Tor, 2010)


Hasonló könyvek címkék alapján

David Annandale: Watchers in Death
M. Pax: The Backworlds
Dennis E. Taylor: We Are Legion
Tobias S. Buckell: The Apocalypse Ocean
Megan Lindholm: Alien Earth
David Brin: Existence (angol)
John Scalzi: Redshirts
C. J. Cherryh: Devil to the Belt
Peter F. Hamilton: The Reality Dysfunction
Peter F. Hamilton: Pandora's Star