Árnyékbábok (Árnyék 3.) 43 csillagozás

Orson Scott Card: Árnyékbábok

A Végjátékban véget ért Hangyháború után a harc most a Föld teljes uralmáért zajlik. Az Árnyék-sorozat harmadik részében a Hegemónia a bukás szélére kerül, ám az őrült és zseni Achilles az árnyékból, láthatatlan szálakat mozgatva irányítja tovább a hatalomátvételt. A Végjáték hősei a Föld különböző országainak stratégiai pozícióit töltik be, de közös összefogásuk sem elég, hogy Achillest megállítsák. Ebben a sodró lendületű, izgalmas cselekményekben gazdag, szinte letehetetlen regényben Orscon Scott Card a tőle megszokott profizmussal szövi tovább a Végjáték utáni Föld történetét.

ORSON SCOTT CARD, aki íróként számos elismerést kapott, tucatnyi science-fiction és fantasy bestsellerrel büszkélkedhet. Card az első olyan szerző, aki két egymás utáni évben is elnyerte a Hugo- és a Nebula-díjat. Az Árnyék-sorozat eddig megjelent két kötete – az Ender árnyékában és a Hegemón árnyéka – után, a harmadik részt most először vehetik magyarul is a kezükbe az olvasók.

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Unio Mystica, Fót, 2015
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155546006 · Fordította: Hargittai Krisztina
>!
Unio Mystica, Fót, 2015
364 oldal · ISBN: 9786155546013 · Fordította: Hargittai Krisztina

Most olvassa 3

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 37


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Orson Scott Card: Árnyékbábok

Nos, a végére értem Ender univerzumának nemcsak a mellékszálain, hanem az író magyarul megjelent könyvein is. Lehet, hogy nem vettem volna a kezembe ezt a könyvet, ha nem lett volna kétszeresen is utolsó, de elég jónak bizonyult. Igaz, nem annyira jónak, egyáltalán nem, mint azok a történetek, amelyeket Enderről olvashattunk.

pat P>!
Orson Scott Card: Árnyékbábok

Nem mondom, hogy az első ötven oldal után nem akartam félbehagyni. Azt se mondom, hogy nem akartam rá két csillagot adni. Azt se mondom, hogy nem jártak a fejemben a Card-rajongó mormon tinilányok, mint titkos szerzőtársak, sem az idős írókat bizonyára fenyegető aggkori agybajok.
De. Ha egyszer beindul a mormon agymosás túltesszük magunkat a sajnos véglegesen és végletesen elrontott koncepción (tizenéves főgonosz fenyegeti a civilizált világ rendjét! de kamasztársai, egy-egy világhatalom vezetői székéből, keresztbe tesznek neki!), valamint a csodálatosan élettelen, ámde didaktikus párbeszédeken, egészen élvezhetővé válik a történet. Mi több, izgalmassá! És elkezdenek érdekelni annyira a karakterek, hogy totál bevonjon érzelmileg, és én már nem is tudom, a 60. oldal után is voltak-e nehézségei a szövegnek.
Kaland, cselvetés, és izgalom, és Kalifa, és űrállomás, és üldözés, és mindenféle ilyen klassz dolgok vannak benne. Továbbá végre meg lehet tudni (egy meleg karakter szájából, méghozzá), mi baja is Cardnak a homoszexualitással – mondjuk azon kiakadtam picit, de hát nem kell vele egyetérteni, ugyebár. Az viszont tetszett, milyen jövőt rajzolt a muzulmán világnak. És eleinte idegesítettek a fejezetek kezdetén található, igen titokzatos e-mailek, de nem volt igazam – azok nagyon jó rejtélyesítő és hangulatkeltő elemek.
És milyen jó, hogy van még egy kötet ebből a sorozatból is. :)

7 hozzászólás
NewL P>!
Orson Scott Card: Árnyékbábok

Jó lezárása az Árnyék-sorozat -nak, bár a végére egy kicsit elengedte magát az író.
Végül is teljesen lezárta a történetet, egy kicsit heppiendes lett, és egy picit elnagyolt. Az az igazság, hogy számomra a teljes Ender univerzum könyvekből a legelső, az Ender's Game volt a legjobb, még a magyar címe is jó. A többi kötet már túl filozofikus, némelyik nyavalygó, túl sok a vallási fejtegetés bennük, egy kicsit lassúak, míg az első egyszerűen csak jó volt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a többi könyv rossz, csak azt hogy nekem nem közelítik meg a legelső színvonalát.

Razor P>!
Orson Scott Card: Árnyékbábok

Az Ender-sorozat filozofikusabb hangvételű részei után éles váltásra készülve álltam neki az Árnyék-sorozat harmadik részének, ám közel sem volt annyira akciódús a sztori, mint amire számítottam és mint amire az előző két részből emlékeztem. Természetesen vannak kisebb-nagyobb összecsapások, a hatalmi harc tovább zajlik, ugyanakkor a regény fókuszában továbbra is a világban a helyét kereső Bean és a Hegemón-szerephez felnőni próbáló Peter állnak. Mellettük egy jelentősebb mellékszereplő gárda is előtérbe kerül, viszont hála az égnek Achilles nincs túl erőltetve. A történet tempója gördülékeny, olvastatja magát és a végére lezár néhányat az első részben megkezdett szálak közül, ugyanakkor nyitva hagyva a helyet a folytatásnak is.

>!
Unio Mystica, Fót, 2015
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155546006 · Fordította: Hargittai Krisztina
Hackett IP>!
Orson Scott Card: Árnyékbábok

Ennek a könyvnek az előzménye, A hegemón árnyékában szerintem egy totális katasztrófa volt, tele csupa töltelék eseményekkel és hiteltelen jelenetekkel.
Az Árnyékbábok határozottan jobban sikerült, viszont mivel egy nagyobb történet második fele, emiatt a sztoriból adódó gyermekbetegségek már adottak (országok közötti mondvacsinált háborúskodás, Achilles, mint a főellenség, ami egy vicc, valamint Peter Wiggin jellemének törése), és ezekből sajnos az előző kötettől nagyban eltérő dolgot már nem lehetett kifőzni. Ráadásul, ahogy Card az utószóban leír olyan információt, amelyet nem lett volna rossz a könyv olvasása előtt tudni, mi szerint ezúttal jóval fontosabb szerep jut a mellékkaraktereknek, ami miatt ajánlott feleleveníteni Ender Wiggin egykori Sárkány-hadtestének tagjait, akár az Enderverse wikihonlapot használva, hogy helyrekerüljön a rengeteg, valódi jellemmel nem rendelkező név. Merthogy nekem a regényben semmit nem mondtak, fogalmam sem volt, ki kicsoda, fontos-e, vagy milyen viszonyban volt Enderrel, Beannel.
Szóval, az Árnyékbábok jobb regény lett, mint A hegemón árnyékában, de sajnos a Végjátéknak és az Ender árnyékának nem ér a közelébe, amit viszont sajnálok. Valószínűleg túl nagyok voltak az elvárásaim.

Bővebben: http://sfmag.hu/2015/06/30/orson-scott-card-arnyekbabok/

3 hozzászólás
Isley I>!
Orson Scott Card: Árnyékbábok

A Bean Kvartett harmadik darabjában felsorakoznak a világpolitikai események alakítói: Card eddigre már megoldotta azt, hogy Bean és a hozzá hasonlóan a Hadiiskola zsenijeinek számító ifjak már az összes, nagy változás középpontjában álló ország felső vezetésére nagy hatást gyakoroljanak.
Ezzel együtt az én felfogásom szerint azért marad az Árnyékbábok el a Hegemón árnyékától, mert utóbbiban Card még nagyon jól oldotta meg, hogy főszereplőinek szerepeltetése kéz a kézben haladt előre a fontos események alakításával, míg ez a kötet bár hasonlóképp fordulatos volt, de a könyv főszereplői csak „névlegesen” voltak a középpontban: nagyrészt csak a döntéseket tudjuk meg tőlük és értesülünk az események alakulásáról tőlük, amelyek bár izgalmas történések voltak, ugyanakkor mivel a szereplőink nélkül is nagyrészt működtek volna, érdekfeszítőnek túlontúl nem voltak mondhatók. Taláncsak a Peter Achilles párharc volt kellően eltalált.
Valamint a történet sem haladt szerintem annyit előre, ami elvárható lett volna a korábbi regényeket viszonyítási alapul véve.

Andrée>!
Orson Scott Card: Árnyékbábok

Hihetetlenül nehezen és lassan indult ez a rész.
Napok teltek el mire átrágtam magam az első kb. 100 oldalon. És az is nagyon nyögvenyelősen sikerült. Nem tudott lekötni a történet egyáltalán. Pedig direkt elolvastam az előző két kötetet, mielőtt ebbe belefogtam. Azokhoz képest ez sokkal laposabb és lassabb.
Aztán a könyv második fele már majdnem ismét hozta az elvárt formát. Sokkal érdekesebb és haladósabb volt a második adag. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ismét szívesen olvasom Bean, Petra, Peter és a többiek kalandjait.
Úgyhogy mire végeztem vele már ott tarok, hogy szívesen olvasnám a következő részt, ha lenne magyarul.

reerose>!
Orson Scott Card: Árnyékbábok

Kicsit csalódott vagyok, mert azt hittem, ezzel a résszel véget ér az Árnyék sorozat, és a háború a Földön, de nem így lett. A könyv befejezése elég semmilyen, lóg a levegőben egy csomó dolog.
A történések sem voltak annyira izgalmasak, mint az előző részben… Ráadásul az egész könyv egy orbitálisan nagy hülyeséggel kezdődött Peter részéről, és csak fogtam rajta a fejemet. Bean és Petra huzavonája és hatalmas elmélkedéseik az élet értelméről (megsúgom mi az: gyerekek) sem tudott igazán lekötni. Emiatt a könyv első fele eléggé felejthető volt számomra.
A második fele már valamivel jobb volt, a háborús stratégiák izgalmasak voltak, bár most nagyon kevés betekintést nyerhettünk a tényleges háborús eseményekbe, inkább csak a tervezést láthattuk, illetve pár kiragadott pillanatot (azt is olyan szereplők szemén keresztül, akik eddig alig számítottak bármit is, és ebben a részben is elég huszadrangúak voltak).

Szerintem ez a könyv nem volt annyira jó, mint az előző kettő, a Végjátéktól meg aztán pláne messze elmaradt, de még mindig jobban bejött, mint a Fajirtás meg Az elme gyermekei. Szóval nem volt mindenestül szörnyű, inkább csak kevésbé volt érdekes, és egy háborús könyvnek érdekesnek és izgalmasnak kell szerintem lennie.

Erzsébet_Szászi>!
Orson Scott Card: Árnyékbábok

Ez sajnos még az előző kötetnél is nehezebben csúszott. A földi háború teljesen hidegen hagyott. Igazából a szereplők személyisége sem olyan kézzelfogható, mint a korábbi részekben, teljesen elszürkültek (legnagyobb sajnálatomra Bean és Peter is). Egyedül a babás szál keltette fel igazán a figyelmemet, spoiler


Népszerű idézetek

Near>!

Ha veszítesz, akkor veszítesz, de nem adhatod fel.

192. oldal

Near>!

Achilles nem teremt. Csak rátalál dolgokra, csodálja, majd elpusztítja őket.

348. oldal

A_Mellény>!

Allah akarata az volt, hogy sok emberünk meghaljon, hogy a Nyugat elfoglalja az országainkat újra meg újra, amíg végül fel nem adjuk a harcot. Most már jól viselkedünk. Betartjuk az összes szerződési feltételt. Szabad sajtónk és szabad vallásgyakorlásunk van, felszabadítottuk a nőket és demokratikus választásokat tartunk.

1 hozzászólás
Kenica>!

De most nem törhetek meg. Mert talán még az egyik gyermekem nálam van. Talán az, hogy ezt a babát belém ültették, nem ölte meg, hanem életre hívta. Talán meggyökerezett a kertemben, virágba borul és gyümölcsöt hoz – egy rövid, girbe-gurba száron növekvő babát. És amikor a gyümölcsöt leszakítjuk, a gyökér és a tő is kiszakad, üresen hagyva a kertet. És hol lesznek akkor a többiek? Elvitték őket, hogy valaki más kertjében növekedjenek. De most akkor sem fogok megtörni, mert nekem itt van ez a baba – talán ő itt van.

195. oldal, 13 fejezet - A kalifa


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A tükrök városa
James S. A. Corey: Tiamat dühe
John Scalzi: Vének háborúja
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Timothy Zahn: Sötét erők ébredése
Robert Merle: Állati elmék
John Scalzi: Pusztító tűz
Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Dan Abnett: Kétfejű Sas
Raana Raas: Árulás