22. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

A ​Holtak Szószólója (Végjáték 2.) 99 csillagozás

Orson Scott Card: A Holtak Szószólója

A hangyokkal vívott végső háború után Ender Wiggin nyomtalanul eltűnik. Ezzel egy időben egy új hang jelenik meg az emberlakta univerzumban, a Holtak Szószólója, aki mesélni kezdi a Hangyháború igaz történetét. Történetünk idején, tehát hosszú évszázadokkal később egy újabb idegen fajt ismer meg az emberiség, ám ez a kapcsolat ismét tragédiába torkollik. A Száz Világ lakói félelemmel vegyes értetlenséggel állnak az emberáldozatot követelő esemény előtt. Egyedül a Holtak Szószólója rendelkezik azzal a bátorsággal és tudással, hogy a gyilkos nyomába eredjen, kiderítse az igazságot, és végül elmesélje azt a történetet, amely a halál bekövetkeztekor az egyetlen történet, ami valóban érdemes rá, hogy elmondják…

Két kötetben (Végjáték 2. és Végjáték 3.) is megjelent.

Eredeti mű: Orson Scott Card: Speaker for the Dead

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Unio Mystica, Budapest, 2014
480 oldal · ISBN: 9786158001915 · Fordította: Körmendi Ágnes
>!
Unio Mystica, Budapest, 2014
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638984753 · Fordította: Körmendi Ágnes

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Andrew "Ender" Wiggin · Jane


Kedvencelte 33

Most olvassa 5

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Dominik_Blasir
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója

Immár egyértelmű számomra: Orson Scott Card sci-fi íróként is ugyanolyan zseniális, akár fantasy szerzőként. Nem mintha nem lenne tökéletesen lényegtelen, hogy hova is soroljuk.
Card mindig elsősorban az embert vizsgálja – állandó szenvedéllyel és lelkesedéssel: nem vakon, illúziók nélkül, de azért megértően és szeretettel. Mondanám, hogy már-már túlzottan idealistán, de szeretnék abban hinni, hogy több a valóság benne, mint amit a megkeseredett-morc énem sugall. És azt hiszem, ezért rajongok minden Card-kötetért (A holtak szószólója egyébként is sokkal inkább emlékeztetett a Teremtő Alvin sorozatára, mintsem a Végjátékra): mert képes úgy bemutatni a minket körülvevő világot, hogy tényleg elhiszem: jó hely. Hogy érdemes itt élni. Hogy egyáltalán: érdemes élni.
Úgyhogy számomra a regény sokkal inkább egy családregény, egy fájdalommal, haraggal és szomorúsággal sújtott család drámája, ami egészen döbbenetes érzelmi erővel jelenik meg a Szószóló érkezése után. Meg persze magának Endernek a drámája is egyben, akinek a kötet folyamán leginkább a saját érzéseivel kell megküzdenie – hogy végül mi is átéljük azt a katarzist, amit számára az események alakulása jelent.
Emellett azért nem tekintenék el attól sem, hogy A holtak szószólója bitang jó science fiction: nagyszerűen használja ki az előző részben felépített koncepcióját, az idegenek témája önmagában annyira erős, hogy szinte nem is hiányolok mást, de aztán szépen lassan, egyre inkább felsejlik a grandiózus történet, amibe Card minden ötlete szervesen belesimul, ami egy minden porcikájában élő vagy legalábbis elképzelhető univerzumot ad ki.
És akkor még nem is beszéltem arról, hogy az idegenek témája mennyi aktuálpolitikai áthallásra késztetett.

>!
Chöpp P
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója

Annyira megszállottsághoz közelítő érzés, ha megragad és nem ereszt egy történet! Mikor olvasod és közben azt gondolod, de jó lenne, ha nem lenne vége, ugyanakkor annyira félted a kedvenc szereplőidet, hogy előre aggaszt minden váratlan fordulat! Amikor elolvastad és azt gondolod/mondod, és közben remegsz: Ide a következőt! Na ezek a momentumok jelzik számomra, hogy abszolút nekem való a könyv. Szeretem, hogy Orson Scott Crad szereti az antropológiai sci-fit, mert én meg egyenesen imádom! Ugyanakkor érzékeltetni szeretném azt is, hogy marhára nem szeretem, ha ilyen mértékben megszállottjává tesznek valaminek/bárminek! Úgyhogy protestálok: Gyűlölöm/Imádom! Hagyjon békén és kérem a következőt! Ne csinálja ezt velem és Sose hagyja abba!

2 hozzászólás
>!
Nuwiel P
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója

A klasszikusok pótlásával, különösen sorozatok egymást követő részeinek rövid időn belüli olvasásával egy baj van, hogy nehéz az értékelésben olyat írni, amit egy korábbiban még nem mondott el az ember. Legfőképp Cardnál nehéz szavakat találni egy-egy művére, mert mind-mind zseniális, egymáshoz mérve is nehéz sorrendet felállítani köztük, hogy melyik tetszett vagy hatott rám jobban, nemhogy másokhoz képest.

Tekintve, hogy az előszóban maga Card is elmondja, hogy először igazából ezt a könyvet akarta megírni, nem a Végjátékot, majd miközben ennek a megírásával küszködött, és sehogy sem haladt, megírta a Fhérgeket, ha író lennék, úgy sárgulnék az irigységtől, hogy ihaj. Tizedennyi tehetséggel megáldva is jó könyveket lehetne írni, pedig itt aztán csúcsra van járatva minden, ami csak szóba jöhet az emberiség űrbéli kirajzása kapcsán, az évtizedekig tartó űrutazástól az idegen civilizációkkal való kapcsolat kezeléséig. Muszáj vagyok egy kis kényszerszünetet tartani, nehogy a végén Card-túladagolásom legyen.

>!
Unio Mystica, Budapest, 2014
480 oldal · ISBN: 9786158001915 · Fordította: Körmendi Ágnes
>!
ponty P
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója

Azt olvastam az előszóban, hogy a Végjáték eredetileg novella volt, és mikor a Holtak szószólója című regényt akarta írni Card, a szerkesztője javaslatára előbb mégis az előbbit dolgozta át regénnyé, csak aztán jöhetett ennek a történetnek a kifejtése. Hát ez így nekem kábé elegendő magyarázat az előzmény sikerkönyv vázlatos egyszerűségére (ami meg részben magyarázat a nagyon sikerkönyv státuszra). A Holtak szószólója az első 40 oldalon több mélységet tartalmaz, mint az egész Végjáték, és ebben már az előszó is benne van. Szerencsére Card a továbbiakban is elemében van, így végig élvezni tudtam a könyvet, ráadásul volt súlya is annak, amit olvastam. Egyedül a legvége volt az én ízlésemnek picit túlontúl optimista, de ez már az én bajom, nem a szerző vagy a regény hibája.
Abszolút ajánlott könyv ez, ami igazolja a hírnevét.

17 hozzászólás
>!
girion
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója

Nehéz lenne megmondani hogy melyik a jobb, a Végjáték vagy a Holtak szószólója. A legjobb egyébként külön kezelni őket, az azonos szereplők ellenére is. A Végjáték folytatásai úgyis az Árnyék sorozatban keresendők. Itt egy teljesen új trilógiát nyit meg. És nem is akármilyen trilógiát.

Lusitania bolygója és telepesei messze nem a gyengébb sci-fik tucat megoldásai. Karakteresek, élő és lélegző atmoszférát teremtenek. Közben pedig elgondolkodtató kérdéseket jár körbe. Az egymás mellett élésről, az elfogadásról, a megértésről, az értelmes fajok kapcsolatáról. Az emberek és malackák, sőt a hangyok és később a descolada egymásra hatása példaértékű. Kár hogy a későbbi kötetekben kicsit elszalad a történettel a ló.

Egyébként ha valakinek rossz véleménye lenne Cardról, az alapján amiket a való életben tesz vagy kijelent, annak érdemes lenne elolvasni azt is amit ír.

Ui.: Valaki megmondaná hogy mit keres a borítón a Clive Owen?

4 hozzászólás
>!
risingsun
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója

Andrew Wiggin az emberiség megmentője! Andrew Wiggin az emberiség szégyene, a Fajirtó! Andrew Wiggin a Holtak Szószólója!
Ender életútjának ezen állomásain halad végig a történet, mely csak látszólag nagy léptekben halad, valójában azonban a sorozat előző kötetéhez (Végjáték) képest eltelt 3000 éves ugrást leszámítva igen komótosan és lassan csordogál. Ami egyáltalán nem olyan nagy baj, sőt!

Card az előszóban (melyet én inkább utószóként olvastam volna szívesebben, mivel elég spoileresre sikeredett) szépen megágyaz a történetnek, hamar hangulatba hozza az olvasót. Így nem lepődünk meg azon (s ezért talán mégis csak hasznos volt, mint előszó), hogy tulajdonképpen egy hányattatott család és annak tagjainak egyéni történetei kerülnek a történet (és tulajdonképpen a szoros egységet alkotó folytatás kötetek a Fajirtás és az Elme gyermekei) középpontjába. Nem csoda hát, hogy Card olyan sok időt fordított a család összes tagjának alapos megformálására, egyéni céljaink világos és pontos bemutatására, a karakterek fejlődésívének megtervezésére. A hangsúly tehát Novinha és családjára, valamint a hozzájuk valamilyen módon kapcsolódókra tevődik át, s ezzel rengeteg történeti szál indul meg, ágazik szét és fonódik össze. Ebbe kapcsolódik be Ender s a Wiggin család, hogy az összekuszálódott szálakat szétbogozza vagy éppen hogy még jobban szétzilálja.
De hol van ebben a sci-fi? Card finoman, nem tolakodóan, mégis igen jelentőségteljesen ad hátteret, környezetet a cselekménynek. Endernek köszönhetően az emberiség kirajzott a Földről és számtalan bolygót népesített be a Végjáték óta eltelt időben. Szintén Endernek köszönhetően az emberiség retteg egy újabb fajirtástól, ezért igyekeznek kordában tartani, szabályozni az időközben felfedezett új értelmes fajjal (malackák) való kapcsolatfelvételt, kommunikációt. Az emberi tényezővel a legnagyobb körültekintés mellett sem lehet számolni, s így a szigorú szabályok megszegése több szempontból is igen komoly (a sorozat további kötetein is átívelő) következményeket von maga után.

Roppant alaposan kitalált és felépített világban, nagy műgonddal megformált karakterekben gondolkodik Card és nagy is jól áll neki. Épp ezért megbocsátottam neki a néha feleslegesen túlnyújtott vagy túlságosan elaprózódó történetért, mert cserébe a nagyon is élő és elképzelhető jövőképet tár elénk. Nem hibátlan, mégis remek folytatás (sorozat)!

>!
Unio Mystica, Budapest, 2014
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638984753 · Fordította: Körmendi Ágnes
>!
Razor SP
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója

Rég – vagy talán soha? – nem olvastam még ilyen folytatást, ami ennyire élesen elütött az előző részétől. Igaz, tekintetbe véve, hogy Card csak „muszájból” írta meg a Végjátékot ez talán nem is annyira meglepő.
Ahogy a Végjáték sem volt egyszerűen military vagy épp ifjúsági sci-finek bélyegezhető, úgy A Holtak Szószólója is egy többrétegű mű. A Lusitania rejtélyes élővilága adja a könyv fő sci-fi elemét, az ehhez kapcsolódó rejtélyes tragédia viszont egy kisebb krimivel ér fel. A tragédia pedig hozza magával az ártatlan szenvedőket, akiknek az életébe bepillantva egy összetett családi dráma bontakozik ki az olvasó szeme előtt. Ebbe a nem könnyű helyzetbe érkezik meg Ender, hogy alaposan felbolygassa az állónak tűnő vizet és a könyv végére szépen minden szálat felgöngyölítsen.
Ez egy nagyon jó regény volt, ékes példája annak, hogy (űr)csaták nélkül is lehet érdekfeszítő, izgalmas és olvasmányos sci-fiket írni. Ugyan a hangyok sem voltak rosszak, ám a malackákkal Card igazán komplex, rejtélyes, de a maguk módján szerethető idegeneket teremtett. A szálak közti egyensúlyokat is jól eltalálta, a más regényeknél előforduló „én most inkább a másik szálat olvasnám” érzés ezúttal elkerült.
A folytatások számára az út már ki van kövezve, kíváncsi leszek Card hogyan csűri-csavarja a szálakat.

>!
Unio Mystica, Budapest, 2014
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638984753 · Fordította: Körmendi Ágnes
2 hozzászólás
>!
B_Petra
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója

A végjáték volt az első könyvem amit a molyra regisztrálás után olvastam, igy találtam vissza a régi kedvenc sfi-fi könyvekez, majd három év telt el mire kezembe vettem a folytatást is, és azt kell irjam ilyen JÓ második részt még sohasem olvastam, sőt jobb mint az első.
Az egykötetes verziót forgattam és annak a bevezetőjében ki is derült, hogyan születtek a könyvek, az eredeti ötletből hogyan lett kibővitve a novella, majd később kibontakozott a trilógia.
Szémomra O.S. Cart sci-fi vonala sokkal élvezhetőbb mint a fantasy.
A történetről.
Végre a felnőtt férfit, az érett Endert ismerhetjük meg, jó pár évvel később, aki még nem rótta le tratozását előző ellenfelével szemben, és a Holtak szószólójaként vándorol a 100 Világ bolygóin, térben és időben.
Különös hivásra válaszol, és egyben esélyt is talál, hogy új otthon kutasson fel a Méhkirálynőnek, a helyzet azonban bonyolódik az őshonos idegen fajjal, ami a legjobb része is a könyvnek. Zseniális a felvezetés, és mint egy jó krimiben csak a végére bontakozik ki a story.
Ami tetszett: a malackák, a bolygó leirása, végre rájöttem mi az ansible, és Jane a mesterséges inteligencia.
Ami nem tetszett: a lüke nevek(Libo, Pipo, hogy nevezet egy férfit igy?), a sok spanyol, portugál párbeszéd, és az, hogy bár eltelt 3000 év a katolikus vallás és ilyen olyan dogmái még mindik befolyásolják az emberi civilizációt, valamint Novinha, sem lopta be magát a szivembe, az önkéntes mártir szerepben. Emiatt néha kicsit érzelgősebbre sikerült nekem itt ott.

A lényeg:alig tudtam letenni, annyira jó volt.

>!
Oriente P
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója

Hallottam/olvastam hogy a Szószóló talán még jobb is, mint a Végjáték, mert elmélyültebb, filozofikusabb. Abban a tekintetben egyetértek, hogy ami a legfontosabb üzenet volt a Végjátékban, az most sokkal ráérősebben, részletesebben ki van bontva: az ember találkozik a második értelmes idegen fajjal és meg kell próbálnia kapcsolatot teremteni, miközben az önmagában is elképesztően bonyolult feladatot masszív kollektív bűntudattal megspékelt, mélyen beidegződött paranoia lehetetleníti el. Az egész problémát nagyon érdekesen, érzékenyen, okosan bontja ki a szerző.

Másrészről volt egy olyan érzésem, hogy Orson Scott Card kicsit belehabarodott a saját maga teremtette lusitaniai kolóniába, legfőképpen ugye a Figueira és Ribeira családba. Mert miközben remekül kidolgozta a kormányzat, a vallási vezetők, és s tudósok alkotta háromszög társadalmi szerepét és finom egyensúlyi helyzetét, illetve a külvilágból érkezett Szószóló közösségbe robbanásának hatásait, nem kevés üresjáraton kellett átkínlódnom magam, amikor a fent említett szereplők „gazdag” lelkiélete volt terítéken. Az egymást hol nyaggató, hol megríkató, hol ölelgető családtagok már-már szappanoperába illő zsánerjelenetei (számomra) indokolatlanul elnyújtották a regényt és feleannyira se voltak hitelesek, mint például Ender és Valentine, vagy a xenológusok és a pequeninók sokrétű kapcsolatrendszere. A gyerekek karakterei igenis összefolytak, a szereplők néha szabadon felcserélhetők a jelenetekben, és többször azon vettem észre magam, hogy „nem hiszek” nekik, nem győztek meg, hiába beszélnek folyamatosan az érzéseikről. Gondolkodtam, hátha egy ravaszul kifundált többrétegű értelmezés megmenthetné a szememben ezt a vonalat, de a szerző az Előszóban (amit a végén újraolvastam), világosan elmagyarázza, mit miért írt, és azt hiszem felesleges túlgondolkodnom a dolgot.

A fentieket leszámítva a történet persze pazar, izgalmas és okos, egy rejtélyekkel teli nagy felfedezőút. A pequeninók világa, Lusitania különös ökoszisztémája azóta is kísért, valószínűleg még napokig itt köröz majd a gondolataimban. Ráadásul a könyv befejezése egyúttal egy nagy felütés, ami folytatásért kiált. Összefoglalva tehát, szép volt, izgalmas volt, de a kevesebb néha több: nekem a Végjáték marad az etalon.

>!
kvzs P
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója

Bajban vagyok, mert mindenki azt mondta, hogy ez a könyv jobb lesz mint a Végjáték. Az az igazság, hogy sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom őket, ugyanis ez a történet máshogy jó. Az előző rész egy akciódús sci-fi, ez a kötet pedig inkább egy sci-fi környezetbe helyezett családi dráma és xenológiai tanulmány.
3000 év eltelt a hangyok kiirtása óta. Az emberiség kirajzott az űrbe, és próbálja a Száz Világot összetartani. Ender felnőtt, a Holtak Szószólójaként vezekel a gyerekként elkövetett bűneiért, és keresi a helyét ebben az új világban, amelynek a megszületése neki köszönhető. Így jut el a malackákhoz, ahol megpróbálja megakadályozni az újabb fajirtást. Lusitanián azonban nem csak egy idegen fajt ért és ment meg, hanem az ott élő emberi közösséget is.
Nagyon szépen ki van dolgozva a malackák világa, de az emberi család és közösség is legalább annyira érdekes. Card nagyon jól és egyenletesen adagolja az információkat, a rejtélyeket és a tragédiákat, így a könyv akkor is izgalmas marad, amikor az egyik szál történéseit előre láthatja az olvasó. A szereplők kidolgozottak és képesek fejlődni, a háttér pont annyira kidolgozott, hogy megkapjuk a legfontosabb válaszokat, a történet szerkezete pedig nem engedi letenni a könyvet. Olvassa tehát mindenki, mert kevés az ilyen jó, elgondolkodtató sci-fi.

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Chrissie

A tudatlanság és a hazugság senkit sem menthet meg. Csak a tudás segít.

259. oldal - 12. Fájlok

Kapcsolódó szócikkek: Andrew "Ender" Wiggin · tudás
>!
Chrissie

– Remélem, tudja, mit csinál, Szószóló! – mormolta Ouanda.
– Improvizálok – válaszolta Ender. – Szerinted hogy megy?

401. oldal - 17. Az asszonyok

Kapcsolódó szócikkek: Andrew "Ender" Wiggin
>!
Chrissie

– Nincs ebben semmi szégyen. Akkor még gyermekek voltatok, és a gyermekek olykor nem tudják, milyen kegyetlenek.

335. oldal - 15. A beszéd

>!
Chrissie

– Az emberi elme útjai torzak és perverzek – jegyezte meg Jane. – Pinokkió tiszta hülye volt, hogy igazi kisfiú akart lenni. Sokkal jobban járt a maga fafejével!

195. oldal - 9. Örökölt kór

Kapcsolódó szócikkek: Jane
>!
Chöpp P

Amikor elhisszük, hogy csak porból vagyunk, mégis felfedezhetjük magunkban az Istent.

447. oldal

>!
Chöpp P

    – Egy szép nap még olyasvalakit fogok szeretni, aki nem várja el tőlem, hogy megismételjem Herkules tetteit a kedvéért.
    – Úgyis kezdted már unni az itteni életed, Ender!
    – Igen. De most már középkorú vagyok. Szeretek unatkozni.

108. oldal

>!
Chöpp P

Most először mintha megsejtett volna egy szikrányit a szólás hatalmából. Nem a gyónás volt a lényege, nem a vezeklés, a feloldozás, amit a papok kínáltak. Valami egészen másról volt itt szó. Arról, hogy elmesélte, ki volt, és közben rájött arra, hogy már nem az az ember. Hogy hibát követett el, és a hiba megváltoztatta, és most már nem követné el ugyanazt még egyszer, mert valaki más lett, valaki, aki kevésbé félős, valaki, aki együttérzőbb.

277. oldal

>!
Chrissie

– Miért ilyen buták? – kérdezte Ember. – Hogyhogy nem ismerik fel az igazságot, ha hallják?
– Nem buták – mondta a Szószóló. – Az emberek már csak ilyenek. Megkérdőjelezünk mindent, amiben hiszünk, kivéve, ha tényleg hiszünk valamiben, azt viszont eszünkbe sem jut megkérdőjelezni.

306. oldal - 14. Renegátok

>!
Chrissie

– Ön szerint hibát követünk el? – csattant fel a püspök.
– Egyáltalán nem – válaszolta Dom Cristao –, azt hiszem, nagy lépést tettünk valami igazán pompás felé. De az emberiség szinte sosem bocsátja meg az igazi nagyságot.

395. oldal - 16. A kerítés

>!
Chöpp P

    Mennyi ember fektetett belém, és milyen sok reményt, gondolta Ender. De végül mégis minden rajtuk magukon múlott.

439. oldal


A sorozat következő kötete

Végjáték sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Frederik Pohl: Átjáró
Joe Haldeman: Örök háború
Ann Leckie: Mellékes igazság
Larry Niven: Gyűrűvilág
Connie Willis: Ítélet könyve
David Brin: Csillagdagály
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
Frank Herbert: A Dűne
Isaac Asimov: Asimov teljes science fiction univerzuma VI.