!

A hetedik fiú (Teremtő Alvin 1.) 108 csillagozás

Orson Scott Card: A hetedik fiú Orson Scott Card: A hetedik fiú
1 2
Régikönyvek.hu 1.800 Ft-tól
Bookline · 2.990 Ft –15% 2.541 Ft
Könyvtár

Alvin ​Miller reménykedve, de szívében félelemmel várja gyermeke születésének napját. Tudja, hogy egy hetedik fiú hetedik fiának lenni különleges hatalmat jelent, de azt is tudja, hogy egy ilyen varázslatos gyermeknek az ellenségei is nagy hatalmúak, s nem téved: a fia csak úgy születhet meg, hogy bátyja életét áldozza érte és anyjukért. A kis Alvin úgy nő fel az Amerika nyugati tóvidékét elözönlő telepesek körében, hogy örökös veszélyben az élete. Ördögi ellenfele addig akarja elpusztítani, amíg a fiú rá nem ébred mágikus erejére. Alvint azonban szüleinek, öt bátyjának, és cserfes, de szerető nővéreinek szakadatlan figyelme kíséri mindenhová. Kilenc éves, amikor megérkezik közéjük egy profetikus vándor, a fiú életére törő hatalom pedig nyíltan is támadásba lendül… Teremtő Alvin története egy olyan XVIII. századi, alternatív Amerikában játszódik, ahol a folklór valóság: a ráolvasás, bűbáj, hexák és igézések a telepesek mindennapi életének részei. Angliában elmaradt a hosszú életű… (tovább)

Eredeti mű: Orson Scott Card: Seventh Son

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Delta Vision, Budapest, 2015
ISBN: 9789633950944 · Fordította: Horváth Norbert
>!
Delta Vision, Budapest, 2014
288 oldal · ISBN: 9789633950548 · Fordította: Horváth Norbert
>!
Kalandor, Budapest, 2002
284 oldal · ISBN: 9638627158 · Fordította: Horváth Norbert

Hirdetés

Kedvencelte 9

Most olvassa 3

Várólistára tette 99

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 2

Elcserélné vagy eladná

>!
1.800 Ft ★★★★★ Eladó
hemynight könyve Orson Scott Card: A hetedik fiú

Kiemelt értékelések

+
>!
Dominik_Blasir MP
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Orson Scott Card fantasy-je látszólag alig rendelkezik azokkal az elemekkel, melyeket szívesen látok a történetekben, sőt, bizonyos pontokon mintha ő maga akarná megcáfolni az elterjedt nézeteket. A hetedik fiú egyszerűen túlmutat ezeken. Nála nem csupán megismered az általa bemutatott világot, hanem úgy érzed, te is ott élsz, te is azokat a tájakat látod, te is ugyanazt a levegőt lélegzed, mint a szereplők. Nem csupán elmerülsz az izgalmas cselekményben, hanem mintha te is részt vennél benne. Nemcsak olvasol a szereplőkről, hanem jobban megismered őket, mint saját maguk, s hiszed, hogy ott állsz mellettük, és onnan figyeled minden mozdulatukat. Ezért aztán tényleg nem olyan meglepő, ha olyan mélyen megérint a történetük, mintha a legjobb barátaid lennének.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-10-05+…

+
>!
Shanara
Orson Scott Card: A hetedik fiú

„Talán ezen a történeten tudom leginkább lemérni azt, pár év alatt is mennyit képes változni az ízlésem. Számomra is elképesztő, hogy mennyire másként ítéltem meg a regénytől kapott élményt, értelmeztem azt, amit közölni akart velem, és tartottam benne fontosnak most, mint négy évvel korábban, amikor első alkalommal olvastam.”

„A szerző komoly morális kérdéseket vet fel ebben a regényében is, és mindezek mellett képes azt megmutatni, hogy miként is látja ezeket a felnőttek számára is nehezen – talán az idő előrehaladtával egyre nehezebben – értelmezhető helyzeteket, illetve kijelentéseket a maga ártatlanságával és tisztaságával egy gyermek, akit még nem rontott meg az elfogadott tanok tömege. Furcsa ez a nézőpont azért is, mert Card ezzel a művével mintegy görbe tükröt tart a vallás, de leginkább a keresztény tanok elé, kifigurázza annak nyakatekertségét, megszállottságát, sok minden létezővel szembeni elutasítását, vakságát – holott alapvetően maga is egy vallásos személyiség, bár az is igaz, hogy teljesen eltérő utakon jár (…) Más részről olyan ez a történet, mint egy családregény, amelyből megismerjük a telepesek, egy szűk közösség, azon belül is a kissé különc Miller család életét, akik számos gyerek mellett egy különleges csemetét is nevelnek. Számos megható, a szemembe könnyeket csalogató jelenetnek lehettem tanúja olvasás közben, ahol a család óvja és tereli ezt a gyermeket, illetve ahol más hatalmak befolyásolják a fejlődő életet, szembesítik őt a tettei következményeivel.”

„A tempó visszafogottságáért azonban bőven kárpótolt a hangulat, amelyet a gyönyörűen megfogalmazott történet, illetve amit jelentésének és mondanivalójának megannyi rétege adott a számomra.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/12/orson-scott-card…

+
>!
vöri P
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Az elején nem hittem volna, hogy ennyire jóban leszünk, de őszinte és mély tisztelettel emelem a kalapom Card bácsi előtt, mert ez bizony zseniális. (Még pár hasonló élmény, és megelőlegezem, hogy befurakodik nálam a kedvenc szerzők közé… – azt hiszem, bőven itt az ideje, hogy Végjátékot is olvassak.)
Nagyon örülök, hogy nem egy átlagos alternatív történelmi regényt kaptam, hanem annál valami sokkal többet. Hihetetlen érzékenységgel kezeli Card az emberi lelkületet, nem beszélve róla, mi mindenre reagál, utal még finoman, a sorok között.
Mondtam én fiúk-lányok, semmi bajom nekem a fantasyvel, ha bitang jó – márpedig ez az. Az egyetlen problémám csak az, hogy mostmár soha ennél rosszabb olvasmányt nem akarok a kezembe venni, ha már ilyen is van.

5 hozzászólás
+
>!
ponty
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Értő és tartalmas elemzéshez kérem lapozzon: http://moly.hu/ertekelesek/1472505

Annak aki itt marad, csak annyit tudok elmondani, hogy szeretek az amerikai földrész történelméről olvasni, Észak-Amerikáról egy picit tán jobban is, és mivel itt Card nagyszerű arányérzékkel szőtte a történetébe a misztikumot és a vallást, ebbe a jó kontra rossz mesébe könnyedén bele tudtam feledkezni miután felvettem az írás ritmusát. A legjobban tán azokat a részeket élveztem, mikor egyes szereplők, gondolati, érzelmi síkon ingoványos talajra tévedtek, vagyis még konkrétabban azt a vége felé lejátszódó, minden szempontból nagyszerűen komponált, feszült templomi jelenetet a tiszteletes és Vértezet között, melyben már mindketten letévedtek eredeti útjukról és… na, hát ezzel a szerző igazán felcsigázott a folytatásra nézvést. Mi több a fordító utószavát olvasva még szebb, még teljesebb munkának éreztem a regényt, pedig már addig is igen tetszett a visszafogottsága és lélektan központúsága. Egyetlen negatívum, hogy – főleg az elején – néha bántotta kicsit a fülemet az elbeszélői stílus. Ez mondjuk az én beállításomon is múlik. Amúgy remek.

+
>!
Gerof
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Kedveltem ezt a történetet. Eddig nem sokkal több annál, mint hogyan zajlik az élet, kisebb és nagyobb horderejű, ámde „hétköznapi” események egymásba fűzése. Egyelőre nincs ötletem, hova akar a sorozat kilyukadni.
Nagyon könnyű volt elkezdeni, pedig egy aprócska dologgal indul, egy kislány viszontagságai egy rossz természetű tyúkkal és egy még rosszabb természetű apával. Bájos volt mindezt a kislány szemén keresztül figyelni. Az volt a benyomásom, hogy Card jól kapja el a gyerekek természetét, ahogy a világot látják. A szájukba adott mondatok éppúgy mosolyt csalnak elő, mint a valóságban. Apróságokból nagy ügyet csinálnak, a „felnőtt” dolgok előtt pedig értetlenül állnak.
A Végjátékban is éreztem, hogy Card szereti boncolgatni, mi a jó, a helyes, a szép. Mi az amit meg lehet tenni egy jónak gondolt cél érdekében és mi az amit nem. Röviden összefoglalva a lelkiismeret van középpontban. A lelkizés miatt aztán mégoly megátalkodott figurákról is nehéz nagyon lesújtó véleményt hozni, mit a korlátolt tiszteletes vagy Istenbarma, aki édespajtása a fanatizmusban. Nem akarom kisebbíteni a bűnüket spoiler, de a szemszögükből nézve „logikus”, hogy idáig jutnak. És bizony mindnek meginog a lelkiismerete, hogy helyesen cselekszik-e. Szóval érdekes a vívódásokat látni.

Megfogott még, ahogy korai amerikai telepesek életébe kukkanthatunk. Én csodalom azt a tudást, hogy egy közösség összeáll és gépek nélkül felhúz egy templomot egy hidat vagy egy malmot. El tudják készíteni a saját használati eszközeiket. Megtermelik az ennivalójukat és így tovább…

Mivel ez egy fantasy regény, így van benne mágia is. Alternatív történelmi fantasy-ként kézenfekvő megoldáshoz nyúlt, ami jól belesimul a regény környezetébe. A babonák, hiedelmek, vajákosságok itt működnek, tulajdonképpen olyan dolgok, amiknek a mikéntjét még ma is el tudják mondani falun; Magyarországon legalábbis, de szerintem Amerikában is az indiánok még biztos emlékeznek ezekre. Alvin egy picit többet mutat varázshatalomból, mint ami beleillenék ebbe a folklórba, de hát ettől is fantasy.

Összefoglalva lendületes, érdekes olvasmány volt jól megrajzolt karakterekkel. Biztosan folytatom.

>!
Delta Vision, Budapest, 2015
ISBN: 9789633950944 · Fordította: Horváth Norbert
+
>!
Marcus P
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Orson Scott Card könyve a 18-19. század fordulóján játszódik egy alternatív Amerikában. Bár az Egyesült Államok létezik, csak töredéke az „igazinak”, és az angolok mellett részei a rézbőrűek, a hollandok, a svédek, és más bevándorlók is. Ugyanakkor a kontinens egyelőre megmaradt az európai hatalmak játékterének, a britek, a spanyolok, no meg a franciák továbbra is dominálni akarnak, és az indián nemzetek sem akarnak csak úgy asszimilálódni. (Az indiánokat hajlamosak vagyunk egy egységes népként/birodalomként kezelni, de valójában ők is rengeteg kisebb-nagyobb „nemzetbe” szerveződtek, amelyek nem feltétlenül léptek fel közösen, még a közös érdek kedvéért sem.)

A kontinens szerepe azonban ugyanaz maradt: „Európa szelepeként” ide jönnek az onnan kitaszított, vagy csak szerencsét próbáló emberek, akik sok esetben a partot érés után sem maradtak meg a civilizált vidékeken, hanem továbbmentek nyugatnak, a határvidékre. Így tehát Card egy elég jó keveréket rakott össze, amelyben végül is megmaradt az amerikai történelemben annyira fontos „frontier” (határvidék) és „manifest destiny” (eleve elrendelés) elve. De nem lenne Card Card, ha nem hozna be még egy ötletet, ez pedig az amerikai folklór valóságossága. Ebben a világban a bűbájok, ráolvasások, hexák valóban működnek, bár nem mindig egyértelmű a hatásuk – ezért is lehet alternatíva vele szemben a „tudományos és racionális” keresztény vallás. Ugyanakkor sokak szemében az Istenben való hit nem zárja ki a bűbájos praktikák használatát sem.

A hetedik fiú a Teremtő Alvin első része, és ellentétben az Ender sorozattal, már eleve (hosszú) sorozatnak szánta az író, így erősen bevezető jellegű az egész történet. Alvin Miller egy hetedik fiú hetedik fia, ami nagyon különlegessé teszi őt. Az ő gyermekkorát követhetjük nyomon, egészen tízéves koráig. Miközben a egyes hatalmak már most az elpusztítására törekednek, addig mások védeni és terelgetni igyekeznek őt. Miközben Ender sokszor egy „egyedül a világ ellen” figura, aki csak komoly megpróbáltatások után juthat el a boldogsághoz valaki más oldalán, addig A hetedik fiú egy erősen család-, illetve közösségcentrikus történet, amelyben Alvin és családja, barátjai kölcsönösen segítik és védelmezik egymást. Card-ra jellemzően ne számítsunk pörgős cselekményre, jóval inkább a párbeszédek és gondolatok dominálnak, amelyek az olvasót is a szereplőkkel való együttgondolkodásra készteti, így egy pillanatig sem válik unalmassá. Eközben a világot mintegy mellékesen, történetek, említések szintjén ismerjük meg, de a valódi történelem ismeretével kombinálva ez elegendő is.

Extra hangulati elemként a regény enyhén mesélős-régies nyelvezetet használ, ami szerintem a fordítás elég jól visszaad. Külön pirospont jár a fordítónak az informatív és korrekt utószóért, amelyben érdekes összefüggéseket tudhatunk meg a könyvről és Card-ról.

Egyedüli negatívumként a bevezető jellegét tudnám felhozni a regénynek, de ettől eltekintve ez egy újabb kitűnő Orson Scott Card mű, amelyet nemcsak a fantasy vagy az alternatív történelem rajongóinak ajánlanék, hanem gyakorlatilag mindenkinek.

>!
Kalandor, Budapest, 2002
284 oldal · ISBN: 9638627158 · Fordította: Horváth Norbert
8 hozzászólás
+
>!
Oriente
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Meg akartam ismerni Orson Scott Card fantasy-író oldalát is, illetve érdekelni kezdtek az alternatív történelem témájú könyvek, így A hetedik fiú igazán jó kombinációnak tűnt. Alternatív annyiban volt ez a történelem, amennyire a külvilágra tett utalások ezt megengedték, hiszen voltaképp amerikai telepesek egy zárt kis közösségében játszódik a regény az 1800-as évek elején. Persze kiderül, hogy eltérően alakulnak az erőviszonyok ebben a frissen formálódó új országban, mint azt a történelemkönyvekből ismerjük, de mindez nem kap túlságosan nagy hangsúlyt a cselekmény fő csapásában, inkább csak keretként szolgál ahhoz, hogy Card mesélhessen egy másféle, egy igencsak mágikus Amerikáról. spoiler

A regény sokkal inkább szól a természetfeletti kétféle megnyilvánulásáról avagy megközelítéséről, hiszen keményen csap össze a lapokon mágia és vallás, szavakban és tettekben egyaránt. Családokat repeszt szét az ellentét, házasságokat tesz próbára, szomszédokat távolít két külön világba.
Babona, hit és varázslat sajátos módon csúszik össze a Wobbish völgyében. A mágikus erők kiváltképp a tűz és a víz köré csoportosulnak, de maguk az elemek is tulajdonképpen a pusztítás és teremtés metaforái. A könyv végére világossá válik az is, hogy ebben az Amerikában, a „fortélyokkal bírók”, igazlátó fáklyák, varázsvesszősök földjén, a kereszténység gyenge lábakon áll, érvrendszere és tudományosnak aposztrofált tanai üresen csengnek, és a keresztény egyház olykor puszta eszközzé alacsonyodik a sokkal elemibb és jelenvalóbb természeti princípiumok összecsapásában.

A Végjáték feszességének és filozofikus mélységének virtuóz kombinációját itt sem találtam meg újra, ahogy a Szószólóban sem, de azért érdemes volt belekóstolni a Teremtő Alvin-ciklusba. Néha kissé ellaposodott a történetmesélés, de például a szülők, a tiszteletes és néhol a sógorpajtás szatócs karaktere (legfőképpen párbeszédeik a kívülről jött Mendemondóval) elég jól sikerültek ahhoz, hogy átgördítsenek a nehézkesebb részeken. Az érzéseim tehát vegyesek, még fontolgatom, hogy keressem-e a folytatást, vagy egy időre búcsúzzak el Card írásaitól. (Mivel érezhetően első kötetnek készült, talán illene nekifutnom legalább még a következőnek.)

+
>!
B_Petra
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Csalódást, okozott O. Scott Card ezen könyve.
Nem olvastam mások értékelését, amit általában szoktam, de mivel dijnyertes fantasy ennél sokkal többre és jobbra számitottam.
Wild wild west, ameriaki folklór, babonák, hiedelmek, amerikai nacionalizmus, vallásos hisztéria, éppenhogy alternativ történelem, tömören, és szinte semmi akció, vagy érdekes fordulat. Persze látom, hogy egy sorozat első része, de egyáltalán nem érdekel, hogy mi lesz Alvinnal. Lehet, hogy csak számomra volt unamas a regény, és a rejtett értékek számomra rejtve is maradtak, de pár nap gondolkodás után sem tudok sok jót irni róla.
Nem nagyon kedvelem a gyermek hősöket, és általában a népi babonaságok sem jönnek be, mégis a könyv egyetlen erőssége ez, a misztikum, a természetfölötti erők, bűbájok, hexák világa, és én ezt éreztem a fő konfliktusnak is, a vallás/tudomány és a hagyományok közti összefeszülést.
Nem találtam eredetinek a fura személyneveket, és tudom, hogy szemtelenség de Alvinról, Alvin és a mókusok jutottak eszembe, ezáltal olyan komolytalanná vált az egész, és maga a gonosz hatalom is vesztett az erejéből.
Kiemelném, hogy az anyák sorsa, főleg a sokgyermekes anyák sorsa nem egy leányálom, és ezt egész jól átadta.
Eléggé negativra sikerült az értékelés, amit annak tudok be, hogy ezen kivül csak a Végjátékot olvastam O. Scott Cardtól, ami klasszisokkal jobb.

5 hozzászólás
+
>!
Csoszi P
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Nagyon jókat aludtam a könyv olvasása közben. Ezért mindenképpen jár a plusz pont:-)
Vontatottan indult, tele van hosszú, nehézkes mondatokkal, furcsa nevű szereplőkkel (pl. Erély, Józan, Mérték, Keres, Talál, Vértezet, Mendemondó). Babonaság és vallás, jó és rossz keveredik a történetben. A Miller család minden tagja rendelkezik bűbájjal vagy valami extra képességgel, de Al, a hetedik fiú hetedik fia a legtehetségesebb mindannyiuk közül. Vele aztán tényleg furcsa dolgok történnek. Tucatnyi alkalommal próbálta őt elragadni a halál, és minden esetben valahogy a vízhez volt köze. „Csupán az a kérdés, hogy a víz-e a gonosz, aki egy jó fiút próbál elpusztítani, avagy a jóságos víz próbál végezni egy gonosz hatalommal?” Nos, ez talán a későbbiekben fog kiderülni.
Nekem igazából akkortól lendült be a történet, amikor megjelent a Mendemondó. Biztos, hogy el fogom olvasni a sorozat következő részét.

2 hozzászólás
+
>!
mohapapa I
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Ha nem lenne félreérthető, azt mondanám: selyemcukor, meg azt, hogy pasztell színek. De ez csilivili, félreérthető, ezért nem mondom.

Tájolás: nem, nem Végjáték-sorozat akció, és még csak nem is Bűvölet-mese; visszafogottabb, jólesőn lassabb, ráérősebb.

Más, de nem rosszabb. Más, mert Card világnézete lényegesen tettenérhetőbb, megkerülhetetlen. Akkor is, ha voltaképpen nem is jön át a saját vallása (mormon), pusztán csak az Amerika alternatív-valságában is kikerülhetetlen kereszténység, illetve a kereszténység Ó- és Újszövetségében egyaránt megfogalmazott, Istentől független spiritualitás és praktikák, varázslatok elítélése. No, de kérem, ez úgy ítéltetik el, hogy azért jöve a marmaládé-sűrűségű kognitív disszonancia: mert ha az ember alapvetőn keresztény szempontbl olvassa a könyvet, azért van abban valami bájos, hogy drukkol azoknak, a keresztény lelkész és a mélyen hívő Vértezettel szemben, akik túllépnek a Biblián, és bűbájt alkalmaznak a mindennapokban!

S itt érhető tetten OSC mormonizmusa. Mert azt nem tudom, nem találkoztam ilyen forrással, hogy mormonék alkalmaznak-e bűbájt, nem hiszem, de az tény, hogy a Biblia kizárólagosságán a Mormon könyvé-vel jócskán túlléptek.

Egy darabig szimpatikus volt, hogy a keresztéynséget és a bűbájt fej-fej mellett futtatja, de nem ám narrációban, hanem a szereplők, naná, hogy a női szereplők viszonyulásaiban; aztán a bűbáj persze a könyv végére kifricskázta a kereszténység mély-követőin keresztül a keresztény vallást is. Azért sem tántorodom el! :-)

Nem tudom, minek is olvastam, sci-finek kezdtem, de erről egy-kettőre letettem, aztán fantasyként folytattam, de leginkább bájos, izgalmas mesekönyvként fejeztem be. Meggyőzetve az alakok és a történet megformálásától.

Kérdés:
Van különbég a Delta Vision és a Kalandor-kiadás között? Én az utóbbit olvastam, de úgy fest, az előbbi könyebben beszerezhető.

P.S.: Szerelmetesfeleségtársammal rávetődtünk a 2014-es, A hetedik fiú című filmre. Hiba volt. Nagyon nagy. Köze sincsen semmihez, ami OSC. De tényleg. (Legalábbis őszintén remélem, hogy a folytatásokhoz sincsen!) Ellenben gyalázatosan rossz film. Még Lebowsky, akarom mondani Jeff Bridges sem menti meg, hiába játsza a laza sárkányboszimindengonosz-gyilkost az alkoholizmus alapállásából.


Népszerű idézetek

+
>!
Shanara

Az ember mindig azt feltételezi másról, hogy olyan erkölcsökkel bír, mint önmaga (…).

123. oldal (Delta Vision, 2014.)

+
>!
Csoszi P

– Úgy találtam – mondotta Mendemondó –, hogy akadnak emberek, akik úgy képesek megnyerni mások szeretetét, hogy meg sem érdemlik.

181. oldal

+
>!
FFG

Idővel megtanulja, hogy szeressen minden jóságot, amit talál, a többit pedig megbocsássa.

+
>!
Oriente

– Akkor hát miért nem foszlik szét a talaj a lábunk alatt? – kérdezte Mendemondó.
– Mert sikerült meggyőznünk arról, hogy ne eressze át a testünket. Talán Sir Isaac Newton érdeme. Nagyon meggyőző fickó volt.

112. oldal (Kalandor, 2002)

+
>!
jrj P

Ha hinni kezdek benned, honnét tudjam, mikor hagyjam abba?

1 hozzászólás
+
>!
Shanara

Gyenge ember az, ki saját kudarcát más hatalmára fogja.

226. oldal (Kalandor Kiadó)

+
>!
Csoszi P

Vigyázz a nyelvedre, fiatalúr, mert az Úr is azt mondta Mózesnek a hegyen, hogy tiszteld a te atyádat és anyádat, hogy hosszú legyen a te életed azon a földön, amit az Úristen adott neked, és ahányszor feleselsz az apáddal, annyiszor veszítesz napokat és heteket, és tán még éveket is az életedből, a te lelked pedig nincsen olyan állapotban, hogy fogadjon egy korai látogatót az ítéletnapi ítészektől, hogy aztán találkozz a teremtőddel amint az megmondja a te örökkévaló sorsodat!

65. oldal

+
>!
Shanara

Mindenki meghal (…). De néhányan közülük a szavaik által tovább élnek.

145-. oldal (Delta Vision, 2014.)

+
>!
Shanara

– (…) Az egész világmindenség négyféle dologból áll, kicsi Peggy, és mindegyik azt akarja, hogy az ő kedvére történjen minden. (…) A tűz melengeti a tárgyakat, fényessé teszi őket, aztán elemészti. A levegő hűsít, és mindenhova befurakszik. A föld szilárddá és tartóssá teszi a dolgokat. De a víz, a víz lerombolja, ami az útjába kerül, az égből is lezuhog, hogy elsöpörjön mindent, amit tud, egészen a tengerig. Ha a víz kedvére lennének a dolgok, az egész világ sima lenne, egyetlen hatalmas óceán, amiből semmi sem lóg ki. Minden holt és sima volna.

35. oldal (Kalandor Kiadó)

1 hozzászólás
+
>!
Shanara

Az igazság, ha meglátják, nevetséges, ezért ha imádni akarjuk, sosem szabad meglátnunk.

112. oldal (Kalandor Kiadó)


A sorozat következő kötete

Teremtő Alvin sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Naomi Novik: Őfelsége sárkánya
George R. R. Martin: Kardok vihara
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Neil Gaiman: Óceán az út végén
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Neil Gaiman: A temető könyve
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok
China Miéville: Armada I-II.
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Marion Zimmer Bradley: Avalon ködbe vész