A ​hetedik fiú (Teremtő Alvin 1.) 156 csillagozás

Orson Scott Card: A hetedik fiú Orson Scott Card: A hetedik fiú

Alvin ​Miller reménykedve, de szívében félelemmel várja gyermeke születésének napját. Tudja, hogy egy hetedik fiú hetedik fiának lenni különleges hatalmat jelent, de azt is tudja, hogy egy ilyen varázslatos gyermeknek az ellenségei is nagy hatalmúak, s nem téved: a fia csak úgy születhet meg, hogy bátyja életét áldozza érte és anyjukért. A kis Alvin úgy nő fel az Amerika nyugati tóvidékét elözönlő telepesek körében, hogy örökös veszélyben az élete. Ördögi ellenfele addig akarja elpusztítani, amíg a fiú rá nem ébred mágikus erejére. Alvint azonban szüleinek, öt bátyjának, és cserfes, de szerető nővéreinek szakadatlan figyelme kíséri mindenhová. Kilenc éves, amikor megérkezik közéjük egy profetikus vándor, a fiú életére törő hatalom pedig nyíltan is támadásba lendül… Teremtő Alvin története egy olyan XVIII. századi, alternatív Amerikában játszódik, ahol a folklór valóság: a ráolvasás, bűbáj, hexák és igézések a telepesek mindennapi életének részei. Angliában elmaradt a hosszú életű… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Delta Vision, Budapest, 2015
ISBN: 9789633950944 · Fordította: Horváth Norbert
>!
Delta Vision, Budapest, 2014
288 oldal · ISBN: 9789633950548 · Fordította: Horváth Norbert
>!
Kalandor, Budapest, 2002
284 oldal · ISBN: 9638627158 · Fordította: Horváth Norbert

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Benjamin Franklin · Alvin Miller (Teremtő Alvin) · Alvin Miller (Teremtő Alvin apja) · Eleanor Weaver · Faith Miller · Istenvértezete Weaver · Makepeace Smith · Mendemondó · Mérték Miller · Peggy Guester · Philadelphia Thrower


Kedvencelte 10

Most olvassa 3

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 72

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Rodwin>!
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Itt volt az ideje Card műveinek a felfedezésével. Nem tudom mennyire szerencsés a választás, de a fő zsánerem a fantasy így adott volt ez a sorozat. Persze előbb vagy utóbb a Végjáték ciklus is sorra kerül majd, mert határozottan tetszik az író stílusa.
Nehéz dolog hetedik fiú, hetedik fiának lenni, mert erős mágikus kisugárzás övezi őket. Sokan pedig a vesztüket akarják. így a szülőknek fokozottan is óvniuk kell a kis Alvint, Alvin Miller hetedik fia egy tragédia közepette lett hetedeik fiú.
Egy alternatív világban járunk, még pedig az amerikai gyarmatosítás idején az 1800-as években. Itt is említve vannak a híresebb emberek, bár a történelem folyama itt másképp alakul. Mendemondó személyében pedig testközelből szemlélhetjük az egyik ilyen hírességet.
Rövidke kötetünk végig a kis Alvin körül forog, nagyon érződik, hogy egy bevezető könyv és itt még nagy dolgok fognak történni a folytatásban. A világot minimális mágia is átjárja, amely a tűz és a víz körül forog. Főhősünk hajmeresztőbbnél, lehetetlenebb dolgokba keveredik, melyből mindig valami csoda folytán épp bőrrel kerül ki. Jó volt róla olvasni, bár egy kicsit eseménydúsabb cselekménnyel elégedettebb lettem volna.
Na de talán majd a folytatások jobbak lesznek. Card stílusa pedig igen egyedi, magával ragadja az egyszeri olvasót.
Tetszik a világ amit teremtett, mindenképpen hamarosan folytatni is fogom.

>!
Delta Vision, Budapest, 2014
288 oldal · ISBN: 9789633950548 · Fordította: Horváth Norbert
Bla I>!
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Orson Scott Card regényét Az Alapítvány barátai novellagyűjteményben fellelt remekműve nyomán vettem le a könyvtárban a polcról. Eddig igazán névről nem ismertem az írót, de novellája bevéste magát. Mint számomra is kiderült e könyve egy nagyobb sorozat, A teremtő Alvin első kötete. Alvin Miller egy hetedik fiú hetedik fia, aki a néphagyományok szerint olyan képességekkel rendelkezik, amiket mások boszorkányságnak vagy az ördög ténykedésének tartanak. Jobban érti az őt körülvevő világot, mint kortársainak többsége, s bár a vallásos embereket inkább megrémítik a „fortélyai”, ő gondtalanul használja tehetségét, és segít az embereknek, ahol tud. Azonnal kiderült számomra, hogy nem sci-fit, hanem egy izgalmas élményt nyújtó, bár csekély cselekményű kitűnő fantasyt olvasok, amely az egykori Amerikában játszódik, s történelmi háttére sem mindenben követi a tényleges történelmet. A kötet alapvetően a Miller családról szól, s mindeközben a vallás és a babonának titulált misztikum összeütközéséről. A nyelvezet idomulva a korhoz, régies, de több is ennél: szinte lírai és meseszerű, – meg kell említeni Horváth Norbert fordító érdemeit – élvezettel olvastam. Nem csalódtam az íróban, igazán tehetséges, biztosan olvasok még tőle. Ajánlom!

Lisie87 P>!
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Hű nagyon tetszett! Rögtön tettem is a folytatást a kívánságlistámra!! Vagyis a nagyon vágyott polcra, mert már egy ideje fenn van a listán.
Card stílusa nagyon tetszik, nagyon jól mesél. Ez a története is azonnal magával ragadott, és csak peregtek az oldalak. Ha néha kicsit be is lassult a történet, nem éreztem unalmasnak.
Ez a könyv olyasfajta bevezető a sorozatba (annak éreztem), a szerző bemutatta a szereplőket, a hátterüket, felállította a bábukat és megkezdődhet a kaland… Sok érdekes karaktert kaptunk és nagyon sok lehetőség rejlik bennük.
Általában nincs bajom a vallással, de itt nagyon kiéleződött és már egy idő után negatívan és ellenségesen álltam hozzá! :D A mágikus részek viszont nagyon tetszettek.
Kíváncsian várom a folytatást!

Dominik_Blasir >!
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Orson Scott Card fantasy-je látszólag alig rendelkezik azokkal az elemekkel, melyeket szívesen látok a történetekben, sőt, bizonyos pontokon mintha ő maga akarná megcáfolni az elterjedt nézeteket. A hetedik fiú egyszerűen túlmutat ezeken. Nála nem csupán megismered az általa bemutatott világot, hanem úgy érzed, te is ott élsz, te is azokat a tájakat látod, te is ugyanazt a levegőt lélegzed, mint a szereplők. Nem csupán elmerülsz az izgalmas cselekményben, hanem mintha te is részt vennél benne. Nemcsak olvasol a szereplőkről, hanem jobban megismered őket, mint saját maguk, s hiszed, hogy ott állsz mellettük, és onnan figyeled minden mozdulatukat. Ezért aztán tényleg nem olyan meglepő, ha olyan mélyen megérint a történetük, mintha a legjobb barátaid lennének.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-10-05+…

ViraMors P>!
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Idei feltehetően utolsó befejezett olvasmányom kellemes darab volt. Mondjuk el tudtam volna viselni, ha a közepe ingerdúsabb, de attól még kellemes volt. Érdekes a világ és sok lehetőséget rejt. kicsit nehezen szoktam meg a helyneveket, és nagyon nehezen szoktam meg a szereplők egy részének a nevét. Frászt… nem tudtam megszolni őket… Nagyon tetszik Alvin és Peggy képessége, és a kettőjükben rejlő potenciál, az abszolút kedvenc mégis Mendemondó lett.
Messzire süt a kötetről, hogy sorozatkezdő darab, sőt, ki merem jelenteni, hogy igazából 288 oldalnyi bevezetésről van szó. A figyelmemet mindenképpen felkeltette, 2017-ben igyekszem sort keríteni a folytatásokra is.

Shanara>!
Orson Scott Card: A hetedik fiú

„Talán ezen a történeten tudom leginkább lemérni azt, pár év alatt is mennyit képes változni az ízlésem. Számomra is elképesztő, hogy mennyire másként ítéltem meg a regénytől kapott élményt, értelmeztem azt, amit közölni akart velem, és tartottam benne fontosnak most, mint négy évvel korábban, amikor első alkalommal olvastam.”

„A szerző komoly morális kérdéseket vet fel ebben a regényében is, és mindezek mellett képes azt megmutatni, hogy miként is látja ezeket a felnőttek számára is nehezen – talán az idő előrehaladtával egyre nehezebben – értelmezhető helyzeteket, illetve kijelentéseket a maga ártatlanságával és tisztaságával egy gyermek, akit még nem rontott meg az elfogadott tanok tömege. Furcsa ez a nézőpont azért is, mert Card ezzel a művével mintegy görbe tükröt tart a vallás, de leginkább a keresztény tanok elé, kifigurázza annak nyakatekertségét, megszállottságát, sok minden létezővel szembeni elutasítását, vakságát – holott alapvetően maga is egy vallásos személyiség, bár az is igaz, hogy teljesen eltérő utakon jár (…) Más részről olyan ez a történet, mint egy családregény, amelyből megismerjük a telepesek, egy szűk közösség, azon belül is a kissé különc Miller család életét, akik számos gyerek mellett egy különleges csemetét is nevelnek. Számos megható, a szemembe könnyeket csalogató jelenetnek lehettem tanúja olvasás közben, ahol a család óvja és tereli ezt a gyermeket, illetve ahol más hatalmak befolyásolják a fejlődő életet, szembesítik őt a tettei következményeivel.”

„A tempó visszafogottságáért azonban bőven kárpótolt a hangulat, amelyet a gyönyörűen megfogalmazott történet, illetve amit jelentésének és mondanivalójának megannyi rétege adott a számomra.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/12/orson-scott-card…

vöri P>!
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Az elején nem hittem volna, hogy ennyire jóban leszünk, de őszinte és mély tisztelettel emelem a kalapom Card bácsi előtt, mert ez bizony zseniális. (Még pár hasonló élmény, és megelőlegezem, hogy befurakodik nálam a kedvenc szerzők közé… – azt hiszem, bőven itt az ideje, hogy Végjátékot is olvassak.)
Nagyon örülök, hogy nem egy átlagos alternatív történelmi regényt kaptam, hanem annál valami sokkal többet. Hihetetlen érzékenységgel kezeli Card az emberi lelkületet, nem beszélve róla, mi mindenre reagál, utal még finoman, a sorok között.
Mondtam én fiúk-lányok, semmi bajom nekem a fantasyvel, ha bitang jó – márpedig ez az. Az egyetlen problémám csak az, hogy mostmár soha ennél rosszabb olvasmányt nem akarok a kezembe venni, ha már ilyen is van.

5 hozzászólás
Gerof>!
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Kedveltem ezt a történetet. Eddig nem sokkal több annál, mint hogyan zajlik az élet, kisebb és nagyobb horderejű, ámde „hétköznapi” események egymásba fűzése. Egyelőre nincs ötletem, hova akar a sorozat kilyukadni.
Nagyon könnyű volt elkezdeni, pedig egy aprócska dologgal indul, egy kislány viszontagságai egy rossz természetű tyúkkal és egy még rosszabb természetű apával. Bájos volt mindezt a kislány szemén keresztül figyelni. Az volt a benyomásom, hogy Card jól kapja el a gyerekek természetét, ahogy a világot látják. A szájukba adott mondatok éppúgy mosolyt csalnak elő, mint a valóságban. Apróságokból nagy ügyet csinálnak, a „felnőtt” dolgok előtt pedig értetlenül állnak.
A Végjátékban is éreztem, hogy Card szereti boncolgatni, mi a jó, a helyes, a szép. Mi az amit meg lehet tenni egy jónak gondolt cél érdekében és mi az amit nem. Röviden összefoglalva a lelkiismeret van középpontban. A lelkizés miatt aztán mégoly megátalkodott figurákról is nehéz nagyon lesújtó véleményt hozni, mit a korlátolt tiszteletes vagy Istenbarma, aki édespajtása a fanatizmusban. Nem akarom kisebbíteni a bűnüket spoiler, de a szemszögükből nézve „logikus”, hogy idáig jutnak. És bizony mindnek meginog a lelkiismerete, hogy helyesen cselekszik-e. Szóval érdekes a vívódásokat látni.

Megfogott még, ahogy korai amerikai telepesek életébe kukkanthatunk. Én csodalom azt a tudást, hogy egy közösség összeáll és gépek nélkül felhúz egy templomot egy hidat vagy egy malmot. El tudják készíteni a saját használati eszközeiket. Megtermelik az ennivalójukat és így tovább…

Mivel ez egy fantasy regény, így van benne mágia is. Alternatív történelmi fantasy-ként kézenfekvő megoldáshoz nyúlt, ami jól belesimul a regény környezetébe. A babonák, hiedelmek, vajákosságok itt működnek, tulajdonképpen olyan dolgok, amiknek a mikéntjét még ma is el tudják mondani falun; Magyarországon legalábbis, de szerintem Amerikában is az indiánok még biztos emlékeznek ezekre. Alvin egy picit többet mutat varázshatalomból, mint ami beleillenék ebbe a folklórba, de hát ettől is fantasy.

Összefoglalva lendületes, érdekes olvasmány volt jól megrajzolt karakterekkel. Biztosan folytatom.

>!
Delta Vision, Budapest, 2015
ISBN: 9789633950944 · Fordította: Horváth Norbert
WerWolf>!
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Szeretem Card történeteit. A hullámzó minőségű Végjáték-sorozatot követően a Fhérgek is belopta magát a szívembe. Gondoltam, teszek egy próbát a Teremtő Alvin-sorozattal is, remélve, hogy ez nem fog annyira hullámozni.
A hetedik fiú mesébe illő történet, ami olvastatja magát. Card párhuzama a vallás és a babona között, teszi még érdekesebbé a regényt.
Kíváncsian várom a folytatást :)

Oriente>!
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Meg akartam ismerni Orson Scott Card fantasy-író oldalát is, illetve érdekelni kezdtek az alternatív történelem témájú könyvek, így A hetedik fiú igazán jó kombinációnak tűnt. Alternatív annyiban volt ez a történelem, amennyire a külvilágra tett utalások ezt megengedték, hiszen voltaképp amerikai telepesek egy zárt kis közösségében játszódik a regény az 1800-as évek elején. Persze kiderül, hogy eltérően alakulnak az erőviszonyok ebben a frissen formálódó új országban, mint azt a történelemkönyvekből ismerjük, de mindez nem kap túlságosan nagy hangsúlyt a cselekmény fő csapásában, inkább csak keretként szolgál ahhoz, hogy Card mesélhessen egy másféle, egy igencsak mágikus Amerikáról. spoiler

A regény sokkal inkább szól a természetfeletti kétféle megnyilvánulásáról avagy megközelítéséről, hiszen keményen csap össze a lapokon mágia és vallás, szavakban és tettekben egyaránt. Családokat repeszt szét az ellentét, házasságokat tesz próbára, szomszédokat távolít két külön világba.
Babona, hit és varázslat sajátos módon csúszik össze a Wobbish völgyében. A mágikus erők kiváltképp a tűz és a víz köré csoportosulnak, de maguk az elemek is tulajdonképpen a pusztítás és teremtés metaforái. A könyv végére világossá válik az is, hogy ebben az Amerikában, a „fortélyokkal bírók”, igazlátó fáklyák, varázsvesszősök földjén, a kereszténység gyenge lábakon áll, érvrendszere és tudományosnak aposztrofált tanai üresen csengnek, és a keresztény egyház olykor puszta eszközzé alacsonyodik a sokkal elemibb és jelenvalóbb természeti princípiumok összecsapásában.

A Végjáték feszességének és filozofikus mélységének virtuóz kombinációját itt sem találtam meg újra, ahogy a Szószólóban sem, de azért érdemes volt belekóstolni a Teremtő Alvin-ciklusba. Néha kissé ellaposodott a történetmesélés, de például a szülők, a tiszteletes és néhol a sógorpajtás szatócs karaktere (legfőképpen párbeszédeik a kívülről jött Mendemondóval) elég jól sikerültek ahhoz, hogy átgördítsenek a nehézkesebb részeken. Az érzéseim tehát vegyesek, még fontolgatom, hogy keressem-e a folytatást, vagy egy időre búcsúzzak el Card írásaitól. (Mivel érezhetően első kötetnek készült, talán illene nekifutnom legalább még a következőnek.)


Népszerű idézetek

Shanara>!

Az ember mindig azt feltételezi másról, hogy olyan erkölcsökkel bír, mint önmaga (…).

123. oldal (Delta Vision, 2014.)

>!

– Bizonyára büszke a férjére, amiért mindezt elérte.
A szemérmetes mosoly helyett, amire Thrower számított, Eleanor hangosan fölnevetett. Istenvértezete Weaver már nem volt ennyire finomkodó, hanem jóízűen felkacagott.
– Thrower atya, maga aztán különös egy alak – mondta Vértezet. – Mikor én könyékig turkászok a gyertyaviaszban, Eleanor könyékig turkászik a szappanban. Mikor én megírom a népek leveleit és elküldetem őket, Eleanor térképeket rajzol, és lejegyzeteli a neveket a könyvecskénkbe. Nincs olyan, hogy én valamit csinálnék, és Eleanor ne volna mellettem, és nincs olyan dolog, amit ő úgy csinál, hogy én ne legyek mellette. Kivétel tán a füveskertje, mert aziránt jobban törődik, mint én. Meg a Biblia forgatása, ami engem jobban érdekel, mint őt.
– Milyen jó dolog is, hogy ilyen talpraesett segítsége ő a férjurának – mondotta Thrower tiszteletes.
– Egymásnak segítünk, tiszteletes – mondotta Istenvértezete –, és ezt ne feledje.
Mosolyogva mondta ezt, Thrower pedig visszamosolygott, és elrejtette csalódottságát, amiért Vértezet olyannyira papucsférj, hogy kénytelen ilyen nyíltan elismerni, hogy nem ő volt a gazdagság ura a saját házában.

96. oldal, Látogató (Delta Vision, 2014)

FFG>!

Idővel megtanulja, hogy szeressen minden jóságot, amit talál, a többit pedig megbocsássa.

Csoszi>!

– Úgy találtam – mondotta Mendemondó –, hogy akadnak emberek, akik úgy képesek megnyerni mások szeretetét, hogy meg sem érdemlik.

181. oldal

Shanara>!

Gyenge ember az, ki saját kudarcát más hatalmára fogja.

226. oldal (Kalandor Kiadó)

Oriente>!

– Akkor hát miért nem foszlik szét a talaj a lábunk alatt? – kérdezte Mendemondó.
– Mert sikerült meggyőznünk arról, hogy ne eressze át a testünket. Talán Sir Isaac Newton érdeme. Nagyon meggyőző fickó volt.

112. oldal (Kalandor, 2002)

Nyctea P>!

Íme, ez a veszélye annak, hogy bármit megítéljen az ember, gondolta Mendemondó: száz oka is lehet minden egyes eredménynek, és száz következménye is minden egyes oknak.

Kapcsolódó szócikkek: Mendemondó
Shanara>!

– (…) Az egész világmindenség négyféle dologból áll, kicsi Peggy, és mindegyik azt akarja, hogy az ő kedvére történjen minden. (…) A tűz melengeti a tárgyakat, fényessé teszi őket, aztán elemészti. A levegő hűsít, és mindenhova befurakszik. A föld szilárddá és tartóssá teszi a dolgokat. De a víz, a víz lerombolja, ami az útjába kerül, az égből is lezuhog, hogy elsöpörjön mindent, amit tud, egészen a tengerig. Ha a víz kedvére lennének a dolgok, az egész világ sima lenne, egyetlen hatalmas óceán, amiből semmi sem lóg ki. Minden holt és sima volna.

35. oldal (Kalandor Kiadó)

1 hozzászólás
Shanara>!

Az igazság, ha meglátják, nevetséges, ezért ha imádni akarjuk, sosem szabad meglátnunk.

112. oldal (Kalandor Kiadó)

Kkatja P>!

– Olyan édeskés a beszédje, fogadok, fél óráig kell szopogatnia a sót, mire kimossa a szájából a cukor ízét.
– Ez az én fortélyom – felelte Mesemondó. De másként is tudok beszélni, egyáltalán nem édesen, ha úgy hozza az alkalom.

118. oldal


A sorozat következő kötete

Teremtő Alvin sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Naomi Novik: Őfelsége sárkánya
Alma Katsu: Halhatatlan
George R. R. Martin: Lázálom
Rick Riordan: A titán átka
George R. R. Martin: Kardok vihara
Katherine Addison: A koboldcsászár
N. K. Jemisin: A megkövült égbolt
Ursula K. Le Guin: Tehanu
Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya
Körmendi Zoltán: Krisztina Amerikában