A ​Hegemón árnyékában (Árnyék 2.) 61 csillagozás

Orson Scott Card: A Hegemón árnyékában

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A háborúnak vége, Ender Wiggin és ragyogóan tehetséges gyermekkatonái győzedelmeskedtek. Megsemmisítették az ellenséget és megmentették az emberi fajt. Maga Ender nem tér vissza, de seregének tagjai visszautaznak a Föld különböző országaiban élő családjukhoz. A Hadiskola bezárta kapuit. Ám hiába szűnt meg a külső fenyegetés, a Föld mégis újra csatatérré változik. A hadiskolás gyermekek nemcsak hősök, hanem lehetséges fegyverek, akik hatalomhoz segíthetik azt az országot, amelyik megszerzi őket. Ender Sárkány hadtestének tagjait egytől egyig elrabolják, csak Bean menekül meg, és fordul segítségért Peterhez, Ender bátyjához.
Peter Wiggin, Ender bátyja a színfalak mögül már eddig is ügyesen mozgatta a földi politika szálait. Bean segítségével végül ő lehet a világ ura.

Az „Ender árnyéka” folytatásában Bean géniuszának a nagypolitika sakkjátszmájában kell győzedelmeskednie, csakhogy ellenfele bábként állítja a táblára egykori hadiskolás társait.

Eredeti mű: Orson Scott Card: Shadow of the Hegemon

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Alexandra, Pécs, 2012
406 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633570142 · Fordította: Darnyik Judit

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
vicomte MP
Orson Scott Card: A Hegemón árnyékában

Szerintem Card az SFF zsáner egyik legjobb tollú írója, akinek a kisujjában van a karakteralkotás, a cselekményvezetés minden technikai fogása és szabálya, és azzal is tisztában van, hogy mikor kell és milyen áron lehet felrúgni ezeket a szabályokat.

Azonban hiába minden írástechnikai tudás, Cardot ebben a könyvében is utolérte az a végzet, ami minden írással foglalkozó ember rémálma: amikor a karakterek és a világ, amelyben mozognak, nem segíti, hanem gátolja, hogy igazán hihető cselekménnyel bíró regény szülessen.

A Végjáték sorozat alapkoncepciója: a zseniális gyerekek, akiket stratégiai és taktikai géniusszá neveltek, számomra csak az alapkötetben működött, és már az Ender árnyékában olvasása közben is voltak kétségeim, de a Hadiskola zárt közösségben még nem ütköztek ki a koncepcióban rejlő ellentmondások.
Most viszont igen.
Ráadásul Card az Árnyék sorozat előző kötetében ásott magának egy jókora vermet azzal, hogy bevonta a cselekménybe, és Bean nemezisévé tette Achilles-t, mert ebben a részben szemmel láthatóan nem bírt mit kezdeni kettejük harcával.
A két érzelmileg diszfunkcionális zseniális gyerek húzásai láttán gyakorta volt az az érzésem, mintha valami különösen gyenge, tiniknek szánt manga regényváltozatát olvasnám…
Az pedig különösen zavart, hogy a két „árnyék” karakter közötti táblás játékokat idéző taktikai csatározás mellett teljesen elsikkadt – sőt, egyenesen jelentéktelenné vált – Peter Wiggin karaktere, pedig sokkal izgalmasabb és hitelesebb lett volna, ha ez a rész az ígéretéhez híven inkább az ő Hegemónná válására koncentrál, s valóban csak ennek árnyékában kaphattunk volna képet arról, hogy miként segítették é és akadályozták őt ebben a Hadiskolából a Földre került kadétok.

Összességében minden hibája ellenére persze nem rossz könyv ez így sem, de mégis inkább a kimaradt lehetőségek miatti bosszankodás volt a jellemző érzésem a befejezését követően, és csak remélni tudom, hogy az alsorozat utolsó kötete valamit javít majd az összképen.

>!
pat P
Orson Scott Card: A Hegemón árnyékában

Ez egy meglehetősen elfogult, kifejezetten protekciós négy csillag, Card összes korábbi érdemének elismerésével.
A legnagyobb bajom az volt vele, hogy pont a regényfolyam legszerencsétlenebb vonalát viszi tovább és bontja ki – a szuperképességes, mindenkinél okosabb és nagyobb hatalomra szert tevő gyerekek vonalát. Annyira irreális, hogy az egész történetet képtelen voltam komolyan venni. Olvasás közben kuncogtam magamban, hogy ez bizonyára úgy jött létre, hogy a kis tízéves Orson lefekvés előtt elképzelte, hogy mi lenne ha…. Jól elálmodozott ezen évekig*, aztán úgy maradt, és nagy korában jól megírta. Aztán persze belebonyolódott. A Bean vonalat legalább próbálja magyarázni, meg legalább szóvá teszi, hogy ez tényleg furcsa és nem csak nekünk (hanem a könyvbeli felnőtteknek is), na jó.
Szóval ezen tettem túl magam a legnehezebben. Mindemellett kicsit kidolgozatlan benyomást kelt, logikai bakik is előfordulnak, a filozófiai-teológiai fejtegetések szerintem kissé suták és erőltetettek, de annyi baj legyen, olvashassuk csak minél több könyvét, az a lényeg.

Mert Ender világáról olvasni jó. Mert a Végjátékért és főleg a Holtak Szószólójáért én mindent megbocsátok, bárkinek.

*Van ilyen, én tízévesen szerintem Old Shatterhand csaja voltam esténként, és a grizlimedvét is megöltem egy szál késsel. De kinőttem, hálisten.

22 hozzászólás
>!
NewL P
Orson Scott Card: A Hegemón árnyékában

Az előző kötet csak elmesélte a Végjáték történetét Bean szemszögéből, és inkább rá összpontosított nem Enderre. Így nem is tetszett annyira. Ez a kötet már tovább gondolja azokat az eseményeket, amiket a Végjáték végén előre lehet sejteni. Itt is Bean a központi szereplő, de nagy részt szentel az író Peter -nek is (kicsit változott a véleményem róla, itt nemcsak egy olyan szereplő ami azért szükséges, hogy megmagyarázza Endert), valamint nagyon jól leírja a politikai játszmákat is. Kifejezetten jól megírt történet.

>!
Nita_Könyvgalaxis
Orson Scott Card: A Hegemón árnyékában

Vallomással tartozom: nem igazán érdekel a politika. Regényekben sem szeretek olvasni róla, mert egyszerűen untat.

Így A Hegemón árnyéka sem lett éppen a kedvenc Card regényem. Bár nagyon is érdekelt, mi lesz a katonai iskola növendékeinek sorsa a Földön, a különböző politikai játszmák, amelyekbe belekeveredtek, már sokkal kevésbé. Voltak részek, amelyeket szívesen átlapoztam volna, és voltak olyanok, amelyekről többet olvastam volna. Jobban örültem volna, ha Card arról ír inkább, hogyan képesek ezek a lelkileg már felnőtt gyerekek visszailleszkedni egy a társadalomba, a családjukba.

Igazán kíváncsi lennék, hogy mit tartogat ezek után a folytatás. Remélem egyszer magyarul is kezünkbe foghatjuk majd…

6 hozzászólás
>!
Profundus_Librum
Orson Scott Card: A Hegemón árnyékában

Card a tőle már megszokottnak mondható mély emberismerettel mutatja be a gyerekek nehézségeit. A könyv jelentős részét kitevő intellektuális párbeszédek, önmarcangolások és teológiai eszmefuttatások sem lógnak ki az események gyorsan pörgő láncolatából. Card mesteri kézzel adagolja a súlyos mondanivalót és az élete során felszedett életbölcsességeit szereplői szájába.
Mivel ebben a részben a hangsúly mégis konkrétan a különféle nemzetiségű hadseregek harcászati és logisztikai hadmozdulatain van, ezért külön örülhettem, mert kiderült, hogy a háborús, militáns sci-fik történetvezetése is Card kisujjában van. A Végjátékban és az Árnyék sorozat első részében ugyanis hiába szólt minden a hangyok elleni invázióról, konkrét akció nem nagyon volt bennük. Most viszont egy alternatív jövő nagyon is lehetséges jövőképében találhatja magát az olvasó, és a hatalmi csatározások – a politikai kudarcok után – a hadszíntereken folytatódnak. Külön tetszett az, hogy Card könyvében NEM az USA lesz az az erő, ami megpróbál Bean segítségével szembeszállni azzal a szuperhatalommal – és szociopata bábmesterével –, akinek célja a teljes Föld egy nemzet általi irányítása. Ezeket a részeket jobban élveztem, mint a sorozat első részét akár.

Bővebben:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2012/12/orson-scott-…

>!
Valentine_Wiggin
Orson Scott Card: A Hegemón árnyékában

Kezdeném azzal, hogy imádtam. Mint minden O.S. Card regényt, ami eddig a kezembe került. Képtelen voltam letenni, faltam a sorait, bár volt némi bűntudatom, mivel az épp most olvasott Marsit (ami szintén letehetetlen, nem ellene szól) otthon felejtettem, és így álltam neki ennek a könyvnek. Izgultam Beanért és Petráért, bár sajnos elég sok spoilert kaptam az Ender In Exile-ból. Még Petert is úgy-ahogy kezdem megkedvelni, pedig vele mindig voltak problémáim, jó volt belelátni a hazatérő hadiskolások életébe, érzéseibe nehézségeibe, sajnáltam őket, és közben végig éreztem, hogy a Végjáték világában vagyok… és ez nekem, mint rajongónak mindennél fontosabb.
Szubjektív vélemény viszont, hogy Ender hiányzott. Minden szereplőnek, de legjobban nekem, az olvasónak, mivel (ahogy ezt több véleményben is kihangsúlyoztam) megváltoztathatatlan, örök kedvencem, és volt valami üresség ebben a regényben nélküle. Hiába vitték el a hátukon az új karakterek, hiába volt csak statiszta már az Ender Árnyékában is, én már a neve említésére gyorsabban kezdtem olvasni, és örültem minden visszautalgatós bekezdésnek.
Remélem, minél hamarabb kézre tudom keríteni az Árnyékbábokat, és ha a fordító nem kapkodja magát, angolul olvasom el az Óriás Árnyékát… kíváncsian várom Bean történetének folytatását.

>!
Virágszépe 
Orson Scott Card: A Hegemón árnyékában

Az Ender árnyékában megismert Bean sorsa folytatódik már a Földön. Bean itt nem Ender, hanem a testvére, Peter, a Hegemón árnyékában van, bár ez őt egy cseppet sem zavarja. Card a könyvben egy háborút vezényel le a Távol-Keleten, megismerhetjük az összefüggéseket, nagyhatalmi érdekeket. Logikus, reális, kiszámítható történések, de ami minden könyvében a legfontosabb, a szeretet az, ami végül minden érdeket felülír. Az író sok morális kérdést vet fel, és én mindenben egyet értek vele, a véleményével, következtetéseivel.

>!
RandomSky
Orson Scott Card: A Hegemón árnyékában

Ez egy rendkívül alaposan felépített, jól megbonyolított világpolitikai és katonai cselekményszálakat vivő regény, és túl azon, hogy egy elképzelt jövőben játszódik, melynek zöme nem is olyan nagyon elképzelhetetlen (pl. egyes tőlünk keletebbre lévő országok előretörése), igazából inkább nevezném történelminek, mint sci-finek. Ha számít ez bármit.
Persze, hogy érdekelt, mi lesz Bean meg a többi volt hadiskolás gyerek sorsa. És Card hozza is a tőle megszokott szintet. Legfeljebb a Végjátékkal nem érdemes összehasonlítani, mert hiszen az annyira újszerű és kimagasló volt.
Szubjektíve viszont, engem személy szerint, nem igazán érdekelnek a hadi regények, még az sem, hogy XY nagy hadvezért mi mozgatta (ez a regény egyik fő szála, s nem is érdektelen, sőt, nagyon is mélyrehatónak mondható). Card erkölcsi, vallási ill. politikai nézetei talán a korábbiaknál is jobban átjönnek, és ezek egy részével megintcsak nem tudok mit kezdeni. Az utószóban azt írja, „Amerika napjainkban hanyatló nemzet, és a népem nem vágyik kiváló vezetésre”. OK, ezt kb. 2000-ben írta, amikor nagyon haragudott Clintonékra. Vajon 9/11 meg az amerikai válaszháború kapcsán mit mondana? (Gondolom, a Google segítene, hogy megtudjam, de nem ez a lényeg…) Nem rosszból, de nekem nem úgy tűnt, hogy az USA olyan hiperzseniális vezetőket vonultatott fel akár jobb, akár bal oldalról, az utóbbi jó sok évben – de lehet, hogy csak a keserű magyar tapasztalatok mondatják ezt velem, amúgy nyilván lövésem sincs, volt-e igazán kimagasló személyiség odaát. Ami meg a morális vonalat illeti… Card nem finomkodik Kína kapcsán, felemlegeti azt is, mit művelt az az ország Tibettel – de a vallásbéli dolgai… Tudatlan vagyok, hogy bármiféle véleményem lehessen a mormon vallásról (amit itt szó szerint csak az utószóban említ, de nem hiszem, hogy nem a saját véleménye tükröződik a regény egyes pontjain), de ha ebből kell kiindulnom, amit itt olvasok, akkor egyet s mást nagyon máshogy látunk, és így már érthető, hogy szubjektíve miért nem rajongtam ezért a könyvért.
Bővebben és objektívebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2013-03…

>!
Kkatja P
Orson Scott Card: A Hegemón árnyékában

Nekem picit lassan indult be a történet , de aztán úgy beszippantott Bean, Petra és Peter Wiggin világa, hogy nem is nagyon tudtam letenni. Szuper volt várom a következő részeket! :)

>!
Timberwolfes
Orson Scott Card: A Hegemón árnyékában

Nem tudom eldönteni hogy ez a könyv tulajdonképpen egy előre lépés az eddigi folyamatos ismétlésekkel teli történetektől és (számomra) idegesítő filozofálgatásoktól vagy visszalépés.
Előrelépés mert valami új történt valami ismeretlenbe kezdett bele Card. A Hadiskola után közvetlenül milyen sors várhat a szuper intelligens gyilkológépgyermekekre. Van köztük akiknek volt családja de kiszakadt, van akinek már nincs családja és van akinek most lett családja. Egyértelmű veszélyt jelentenek a környezetükre de még is megpróbálnak visszarázkódni, van akit azonnal beszippant a kormány és a saját hadseregük vezetője lesz egyből de van aki csak szeretné visszakapni a gyerekkorát. Na ez az amit Card nem hagy. Zseniálisan osztogatja a lapokat hogy kit miért nem lehet békén hagyni. Bean, Petra, Suri sorsa már akkor eldőlt amikor kiléptek a kötelékből… De igazán a legfontosabb a háttérben megbúvó hatalmi játszmák melynek a szálait az örök önsajnáltató Peter és méltó párja Achilles nagyon szépen mozgatnak a háttérből.
A többiek folyamatos menekülésre vannak kárhoztatva, ha nem akarnak egyik hatalom oldalára se állni. De gyorsan kiderül ilyen lehetőség nincs.

Kb ennyi ami pozitív előrelépés a korábbi történetekhez képest.

A negatívum: tisztán emlékszem ahogy tizenévesen egy osztálytársammal az egyik szünetben álltunk egy Európa térkép előtt és azon agyaltunk hogy lehetne Magyarország világhatalom, kit kéne egyből lerohanni hogy hatalmas ember anyagot szerezzünk (fogyóeszköznek) illetve kivel kéne szövetséget kötni (sors iróniája hogy az a srác végül hivatásos katona lett :) ). Ott elmutogatva minden olyan tiszta és egyértelmű volt hogy nem is értettük miért nem így van ez a valóságban… De aztán felnőttünk és beláttunk hogy ez nem úgy megy… Card is felnőtt de szerinte a könyvek lapjain még mindig lehetséges ez a fajta megoldás, hogy szerinte ki kivel lehetne szövetséges, ki kit árul el és kiből lesz hódító és meghódított. Sajnos ez kissé gyermeteg és nagyon nagyon leegyszerűsített az előző könyvekhez képest. Akkori fejjel olvastam volna a könyvet akkor nagyon tetszett volna hogy más is így gondolkozik, most inkább csak sandán mosolygok hogy van aki még mindig ilyesmiken agyal és még képes is könyvbe kiadni :)

Azért kíváncsi vagyok hogy a nagy hatalmi játszmákból mi lesz, ki hogy éli túl, ha egyáltalán túléli, sajnos az utolsó két könyvből csak az Árnyékbáboknak fordítása de remélem egyszer csak a Shadow of the Giant is kap egy méltó fordítást és elolvashatom.


Népszerű idézetek

>!
Cheril

Milyen nevetséges mégis azt képzelni, hogy egy emberi lény valaha is megismerhet egy másikat! Hozzá lehet szokni egymáshoz, lehet egy nyelven beszélni, de sohasem tudhatjuk, hogy a másik miért mondta vagy tette azt, amit, mert még ők sem ismerik magukat. Senki nem ért meg senkit.
Valahogy mégis együtt tudunk élni, többnyire békében, és elég nagy sikerrel elérjük, amit akarunk. Az emberek megházasodnak, és sok házasság működik is, azután gyerekeket nemzenek, és a legtöbb felnő, és rendes ember válik belőle, és iskolákat, vállalkozásokat, gyárakat és gazdaságokat üzemeltetnek, viszonylag elfogadható eredménnyel – mindezt anélkül, hogy fogalmuk lenne arról, mi játszódik le mások fejében.
Ezt csinálják az emberek: átvergődnek valahogy az életen.
És ez volt az, amit Bean a legjobban utált az emberi létben.

61. oldal

>!
NewL P

A hely úgy nézett ki, mint egy lebuj. Illetve igyekezett úgy kinézni, mint egy korábbi korszakból származó lebuj. Csak éppen tényleg lerobbant és gondozatlan volt, így inkább azt mondhatnánk, hogy olyan lebuj volt, amely próbált olyan benyomást kelteni, mintha csinos étterem lenne, és csak szándékosan próbálná lebuj látszatát kelteni. Bean úgy döntött, túl bonyolult és ironikus az okfejtése, és eszébe jutott, amit az apja mondott a krétai házukhoz közeli étteremről: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden ebéddel!

118. oldal

>!
NewL P

Egy kerékpáros haladt el mellette. Bean figyelte, amint az egész teste ingadozik, mozog és remeg a macskakövön. Ez az emberi élet, gondolta. Annyira ingatag, hogy soha nem látunk semmit egyenesen.

68. oldal

>!
bonnie9 P

Néha meg kell etetni a tigrist, mielőtt elnyel minket keresztbe.

Árulás

>!
NewL P

Ebben igazi hatalom rejlett. A Nagy Frigyes nevéhez fűződő szállóige, miszerint a katonáknak jobban kell félniük a parancsnokaiktól, mint az ellenségtől, badarság. A katonáknak hinniük kell abban, hogy a parancsnokok tisztelik őket, és ezt többre kell értékelniük, mint az életüket. Továbbá tudniuk kell, hogy a parancsnokok tisztelete megalapozott – hogy tényleg olyan jó katonák, mint a fölötteseik gondolják.

188. oldal

>!
Kkatja P

     – Mindenből erkölcsi kérdést kell csinálni?
     – Aquinói Szent Tamásból és Tillichből írtam a disszertációmat – bólogatott Carlotta nővér.
– Minden kérdés filozófikus.
     – Ami azt jelenti, hogy minden válasz értelmetlen.
     – Pedig még nem is jársz doktori képzésre.

153. oldal

>!
Kkatja P

Bean úgy érezte, mintha valami furcsa álomban lenne, miközben India száraz, déli része fölött suhantak, mert a táj sohasem változott. Vagyis inkább, mint egy számítógépes játékban, amelyben a gép egyetlen algoritmus segítségével állítja elő játék közben újra meg újra a hátteret, így az általánosságban mindig ugyanolyan, csak az apró részletek változnak.
    Így van ez az emberek esetében is. Az egyes személyek DNS-e csak minimálisan tér el egymástól, ezek a parányi eltérések mégis oda vezetnek, hogy az egyik ember szent, a másik szörnyeteg; az egyik bolond, a másik zseni; az egyik épít, a másik rombol; az egyik szent, a másik gyilkol. Többen élnek ebben az egyetlen országban, Indiában, mint ahányan három-négy évszázaddal ezelőtt az egész világon. A Biblia, az Íliász, Hérodotosz és Gilgames valamennyi történetét és az archeológusok és az antropológusok valamennyi felfedezését, az összes vívmányt elérhették volna ezek az emberek, akik fölött most elröppenünk, sőt maradna elég ember ahhoz, hogy olyan új történeteket teremtsenek, amelyekről még senki sem hallott.
    Ez alatt a néhány nap alatt Kína annyi embert fog leigázni, amennyi ötezer éves történelmet tudna írni. Úgy fogja őket kezelni, mint a gyepet: addig nyírja, míg mind egy szintbe kerül, és ami kilóg a sorból, azt a komposztálóba szórja.

368. oldal


A sorozat következő kötete

Árnyék sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. L. Armentrout: Opposition – Ellenállás
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Andy Weir: A marsi
Ernest Cline: Ready Player One
Frank Herbert: A Dűne
Marissa Meyer: Scarlet
Nalini Singh: Borzongás
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Nalini Singh: Vonzódás
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Kisregények és elbeszélések