Van-e ​történelem? 5 csillagozás

Nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de az emberek a füstöt szívták mellre.

92. oldal

Miután Marx és követői az osztályharc örökkévalóságát és a soron következő forradalmi megrázkódtatást hirdették meg, egy „anarchista” , az Oroszországból Nyugatra emigrált Pjotr Kropotkin herceg, elismerve, hogy az emberiség életét kísérte a mindenkori harc, Marxszal vitázva azt tette hozzá ehhez, hogy ha nem kísérte volna egyszersmind a szolidaritás is, az emberi nem már nem is létezne.

41-42. oldal

A bűnbakot már az ókorban is keresték, de akkor még valójában egy kecskebakban találták meg.

13. oldal

Ha ilyen egyszerű lenne a dolog, történészre egyáltalán nem lenne szükség, elegendő lenne néhány lantos, és szerzeményeik méltó előadására néhány tehetséges popsztár.

151. oldal

A járásképtelen Roosevelt elhitette magáról, hogy semmi baja sincs, és kultuszt alkotott abból, hogy a rádió mellett üldögélve mesélt honfitársainak. Egyébként baráti segítséggel lábon állva is fényképeztette magát. Az amerikai elnökök között disszimulálásban csak Kennedy múlta felől, aki megtámadott testét az egészség szobraként tudta megjeleníteni.

159. oldal

…feltalálta a jellegzetes Hitler-bajuszt, és ezzel eltüntette arcának egyik aránytalanságát, valamint az oldalra fésült és homlokra hulló hajviseletet, amely szerencsésen korrigált egy másikat.

160. oldal

Évek teltek el, mire sikerült felszámolni a barbárság korának fizikai maradványait, a lelkiek azonban makacsabbak voltak. Nemcsak az emlékek miatt, amelyeket vagy fel tudott valaki dolgozni, vagy nem, nemcsak az idegek kifeszülése miatt, amelyek nem nagyon tudtak megnyugodni, de azért sem, mert minden korábbinál súlyosabban fogalmazódott meg a kérdés: mi az ember, ha mindez megtörténhetett? Úgy tűnt, hogy mindent újra kell kezdeni, de ott volt a kétely, hogy vajon egyáltalán lehet-e. Nem az volt a kérdés, hogy vajon el lehet-e felejteni, mivel nem lehetett, hanem az, hogy meg lehet-e bocsátani. És kinek? Leginkább – talán – önmagunknak, akik ha nem is kiváltói, és nem is aktív szervezői vagy végrehajtói voltunk mindannak, ami történt, de végignéztük, részesei voltunk a pokolnak, és nem tettünk semmit, vagy keveset tettünk ellene.

48. oldal

Aki győzött, azé volt a történelem.

69. oldal