A legalaposabb Hitler-életrajz, amelyet magyar szerző írt, de az egyáltalán magyarul olvasható munkák közül is vitathatatlanul az elsők között van. Megismerhetjük belőle Hitler ifjúkorát, a politikust, a kancellárt és a hadvezért, és mindezekből összeáll az erőszakos, hatalmához ragaszkodó diktátor képe, aki az „idegen fajúak” és másként gondolkodók üldözése és kiirtása révén saját népét is a pusztulás szélére sodorta, és ebből a helyzetből csak az öngyilkosság révén tudott kimenekülni.
Hitler 25 csillagozás

Enciklopédia 59
Szereplők népszerűség szerint
Oswald Spengler · Paul Joseph Goebbels
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 2
Most olvassa 3
Várólistára tette 30
Kívánságlistára tette 25
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Egy könyvmoly számára mindig igazi ajándék olyan olvasmányra bukkanni, mely esetében kevésnek véli a maximálisan adható 5 csillagot, annak sokszorosát tartaná méltónak, fejet hajtva a könyv szerzője előtt. Én is így érzem most, mikor Ormos Mária remekművéről írok értékelést.
Az életrajzoktól, mint olvasmánytól általában tartok, feltételezem, hogy túl aprólékosan megírt, sok évszámmal és hivatkozással, száraz, felsorolásszerű, alkalmanként kissé unalmas is.
Nos, ez esetben nem ezt tapasztaltam. Súlyos olvasmány, de csak a könyv témáját, terjedelmét tekintve az. Persze szerepel itt is sok évszám és hivatkozás, de érthetően és kimondottan olvasmányosan tálalva. Mintha Ormos Mária egyik előadásán ültem és hallgattam volna, ahogy utánajár, hogyan is válhatott Hitler, egy tanulatlan, hidegvérű, könyörtelen, fanatikus személy a XX. század történelmi alakjává.
Öt nagy és átfogó fejezetre bontva taglalja Hitler életének fontos momentumait, szakaszait. Milyen családból származott, hol és hogyan éltek, milyen iskolákba járt, kik voltak rá hatással.
Miként vett részt az I. világháborúban, hogyan alakult politikai érdeklődése, majd szerepvállalása a DAP-ban (Német Munkáspárt). Hogyan hatottak rá események Németországban, amely ország – ahogy említik – „Hindenburg halálával 1934. augusztus 2-án elmúlt”. Új korszak kezdődött.
A szerzőnő nagyon érthetően vezeti végig, hogyan tudott Hitler hatalomra jutni, egyáltalán szerephez jutni; mennyi minden együttes jelenléte, megléte volt ehhez fontos. Nagyon tartalmassá teszik az életrajzot a jellemére, szokásaira vonatkozó tények, adatok. A szélsőségesség, színészkedés, pózolás, elszigetelődés, hidegvérűség, manipuláció, kegyetlenség nemcsak politikai pályája, hanem magánélete részét is képezték.
Több idézet is szerepel Hitler könyvéből, a Mein Kampf-ból, a kötet végén jegyzetek, rövidítések magyarázata, valamint névmutató található zárásként.
Nagyon jól felépített, érthetően megírt, könnyen olvasható és értelmezhető könyv, ajánlom mindazok figyelmébe, akiket érdekel, milyen is volt Adolf Hitler.
„Hitler bűnöző óriás volt, törpe szellemiséggel és semmi moralitással.”
(460.oldal)


Korrektül megírt élet- és jellemrajz, amelynek élvezeti értéke mégsem olyan magas, mint amit a tárgya révén gondolna az ember. Ezt talán épp a részletek bősége okozza, főleg Hitler életének arról a szakaszáról, amíg a kancellári pozícióig felkapaszkodott.
Gyerek- és ifjúkoráról kevés megbízható adat van; családjáról sem túl sok. Első világháborús szereplése, s utána bajorországi – kezdő politikusi – próbálkozásai pedig annyiban váltak érdektelenné, amennyiben a későbbi események, a kancellári hatalom birtokában folytatott bel- és külpolitikája, majd a háborús évek ezeket elhomályosítják. Nekem az első két fejezet így kicsit terjengősnek tűnt; egy történész bizonyára másként vélekedne.
Számomra a börtönévek idején írt Mein Kampf elemzése volt a legunalmasabb; bár a sok idézet kapcsán elgondolkoztam, mi hatott azokra az olvasókra, akik ezeket a hangzatos közhelyeket, meg a gyűlölködő fröcsögést olvasták? De úgy gondolom, az emberek zöme (sajnos a kortárs francia és az angol politikusokat is beleértve) nemigen olvasta Hitlert, inkább hallgatta: és szenvedélyes, gyakran üvöltözésben végződő szónoklatai – úgy tűnik – nagy hatással voltak a hallgatóságra, főleg a frusztrált, nemzeti önérzetükben sérült egyszerű emberekre.
Mai szemmel megtévesztő, manipulatív viselkedését, önelégültségét, saját csalhatatlanságába vetett hitét talán mint nárcisztikus személyiségzavart diagnosztizálnák, esetleg némi pszichopátiával tetézve. De valódi pszichiáter sohasem vizsgálta meg (éppúgy, ahogy Sztálint sem), tehát az egykorú szemtanúk, kortársak visszaemlékezéseire kell hagyatkoznunk.
A könyv végigmegy Hitler életútján, és tisztességgel felsorolja az ismert tényeket (találgatásokba – magánéletével kapcsolatban – csak ritkán bocsátkozik). Nekem az utolsó fejezet (Az emberi roncs) volt a legérdekesebb, mely egyebek mellett a szétesőben levő Führer végső, hagymázas rögeszméit is bemutatja (persze a bukással együtt).
A Harmadik Birodalomról azóta kitűnő (bár nagyon terjedelmes) monográfiát is olvashatunk magyarul, Richard J. Evans tollából, három kötetben – ez a munka azzal nem ér fel, viszont Hitler személyére koncentrál, és Evans trilógiájánál jóval rövidebb. Akinek nincs ideje Evansre, ezzel a könyvvel is érdemes megpróbálkoznia.


Annyira lekötött: érdekes és megdöbbentő volt, hogy hibás kötés miatt 3 lap hiányzott belőle. Mire kiolvastam visszacseréltem volna, de annyira gyűrött és elhasználódott lett, hogy végül mégsem vittem vissza.


Egy kicsit furcsa az írónő hozzáállása a főszereplőhöz (Hitlerhez), ugyanis sokszor volt az az érzésem, hogy egy bizonyos életrajzírónak a leírását csak akkor vette „igaznak” amikor az negatív dolgot állított Hitlerről, egyébként ugyanannak az életrajzírónak egy semleges vagy pozitív véleménye már szerinte csak kitaláció. Biztos vagyok benne, hogy sok negatív motívum volt az életében, de bármilyen negatív is legyen egy személy azért 1-2 teljesen semleges dolog érthető lenne. A másik érdekes dolog, hogy amikor a politikus fiatalkoráról beszél megemlíti a homoszexuálisokat és szinte egyértelműen kijelenti, hogy Hitler meleg volt, mert szerette a katonaságot, na meg az SS-ben is csak férfiak voltak. Itt én nem látom az összefüggést, hogy egy katonai szervezet, amelyben érthetően csak válogatott férfiak vannak, (ugyanis az SS egy elit alakulat volt) miért lenne a homoszexuálisok keltetője? Az 1900-as évek elején nem sok nőt lehetett látni sem katonaként, sem politikusként, úgyhogy véleményem szerint ez egyértelműen csak azért kerülhetett így bele a könyvbe, hogy mégjobban lealacsonyítsa Hitlert.
A könyv szerkezetéhez annyit, hogy sokszor előfordult benne, hogy az írónő hivatkozik valakire mintha már említve lett volna a neve a könyvben, aztán vagy 10 oldal múlva mutatja be az illetőt, akit már oldalakon keresztül emlegetett, de nem tudtam, hogy mégis ki lehet az. Vagy egy másik hasonló eset amikor csak a könyv végi jegyzeteknél lett feloldva az illető neve/kapcsolata Hitlerrel, de azt sehol nem jelezte az írónő, így nem egyszer volt, hogy vissza kellett olvasnom több oldalt, mert azt hittem elsiklottam felette, de nem, mert az írónő jópár oldal múlva említette meg az illető kapcsolatát és fontosságát az ügyben.
Egyébként a könyv összességében elég részletes életrajzot tesz le az asztalra. Olvasásra ajánlott, magyar nyelven, magyar írótól az egyik legjobb, eltekintve a fenti hibáktól.
Népszerű idézetek




Mindent összevéve az utolsó német választásokon a felnőtt lakosság azzal búcsúzott el a véleménynyilvánítás jogától, hogy 56,1%-ban nem a nemzetiszocialistákra és nem Hitlerre szavazott.
203. oldal




Hitler eljutott arra a következtetésre, hogy számukra végeredményben minden kérdést, minden problémát egyetlen alapkérdésre kell visszavezetni. Minden párt és mozgalom, minden propaganda tévedett és téved, amikor egyszerre több okot jelöl meg, vagy több célt tűz ki. "Tudni kell – írja – hogy az embernek ahhoz, hogy egyátalán eredményt érhessen el, már tisztán lelki megfontolásokból kifolyólag sem szabad a tömegeknek soha két vagy több ellenfelet mutatnia, mivel ez a harci erő teljes szétaprózódásához vezet… Minden igazán nagy népvezér művészete abban áll elsősorban, hogy egy nép figyelmét ne szétszórja, hanem mindig csak egyetlen ellenségre összpontosítsa… Egy nagy vezér zsenialitásához hozzátartozik, hogy még egymással ellentétben álló ellenfeleket is úgy jelenítsen meg, mint amelyek egyetlen kategóriához tartoznak, mert különböző ellenségek felismerése a gyenge és bizonytalan kategóriáknál könnyen vezethet ahhoz, hogy kételkedni kezdjenek saját igazukban.'
99. oldal




Hitler számára a legkellemesebb, a német társadalom szempontjából pedig a legszomorúbb valóban az volt, hogy a nácik a hatalomátvételt és az új hatalom megszervezését békésen, ellenállás nélkül és ráadásul a vezető csoportok együttműködése miatt 'legálisan' hajthatták végre.
209. oldal




Ebben Hitler tökéletesen elszánt és határozott.
'Minden esetben, azokban is, amelyekben látszólag lehetetlen követelmények vagy feladatok teljesítéséről van szó, egy nép teljes figyelmét csak erre az egy kérdésre kell irányítani, úgy, mintha annak megoldásától tényleg a lét vagy nemlét függene.'
110. oldal




Nem tudni, hogy mi indította Hitlert éppen ebben a pillanatban arra, hogy kirohanást rendezzen a kisállamok ellen. Kijelentette, hogy ezeket a 'Dreckstaat'-okat (szemét vagy szar államok) le kell törölni a térképről. A megbeszélésről fennmaradó jegyzőkönyvtöredék szerint névvel csak Hollandiát és Magyarországot említette, mint olyanokat, amelyek csak azért léteznek, 'mert néhány európai hatalom nem tud megegyezni felfalásukról'.
454. oldal




A gyengébbek kedvéért Hitler ismertette az általa jónak vélt propaganda módszertanát is.
„A tömegek felfogóképessége nagyon korlátozott, az értelem kicsi, ezzel szemben a feledékenység nagy. E tényekből kifolyólag minden hatékony propagandának csak nagyon kevés pontra szabad korlátozódnia, és ezeket jelszószerűen oly sokáig használnia, amíg csak a legutolsó is képes egy ilyen szóval kapcsolatban maga elé idézni azt, amit akarunk.” […] „Minden esetben, azokban is, amelyekben látszólag lehetetlen követelmények vagy feladatok teljesítéséről van szó, egy nép teljes figyelmét csak erre az egyetlen kérdésre kell irányítani, úgy, mintha annak megoldásától tényleg a lét vagy a nemlét függne.”




Csak két emlékiratszerző, Goebbels és Rosenberg sejtet valamit az előttük bizalmasan tett Hitler-nyilatkozatról. Goebbels jelzi, hogy Hitler e kérdésben is „a radikális megoldás előharcosa és szóvivője”, Rosenberg pedig egy olyan Hitler-nyilatkozatot említ, amit nem akar leírni, de amit soha nem fog elfelejteni. Mindez egybevág Rudolf Hössnek a feljegyzésével, amely szerint Himmler 1941 nyarán négyszemközt közölte vele, hogy „a Führer megparancsolta a zsidókérdés végmegoldását, mi – az SS – kell hogy e parancsot végrehajtsuk.”
[…]
A titkolózásban, hazudozásban a legnagyobb szerepe annak volt, hogy az Endlösung kifundálói és végrehajtónak nagy része pontosan tudta, hogy e tettet sem a németek, sem a világ emberisége előtt nem lehet vállalni. Személy szerint Hitlernek egyébként volt már egy konkrét tapasztalata, ami az ideológiájának megfelelő gyilkosságok kérdésében óvatossá tette. Az 1939 októberében általa kiadott úgynevezett eutanázia-rendeletet ugyanis (a lakosság széles rétegeinek elszörnyedése, valamint a katolikus püspökök, és protestáns egyházi személyek tiltakozása miatt) kénytelen volt visszavonni. A rendelettel felhatalmazta Philipp Bouhlert a gyógyíthatatlan betegek, elsősorban az elmebetegek meggyilkolásának megszervezésére.
[…]
Mindent összevéve, elég nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy 1941 első felében, vagy legkésőbb az év derekán eldőlt, hogy a nácik Európa teljes zsidó lakosságát, illetve abból pontosan annyit, amennyi a kezükbe kerül, meg akarják gyilkolni. A tömeggyilkosság azonban egyelőre nem volt sem eléggé szervezett, sem eléggé hatékony. Heydrich, akit Göring szintén 1941 közepén bízott meg a „Gesamtlösung” kidolgozásával és végrehajtásával, 1942. január 20-ára konferenciát hívott össze e kérdés megoldására, amely a berlini Wannsee nevű tó környékén ült össze. A feladat az Endlösung kérdésének megvitatása volt az illetékesekkel.
[…]
A koncentrációs táborok körülményeiről, „életéről”, ha ezt annak lehet nevezni, az ott folyó kegyetlenségekről könyvtárnyi irodalom halmozódott fel. […] Hitler e tett eszmei szerzője és kezdeményezője volt, a részletekkel azonban már hű tanítványai foglalkoztak. Úgy tűnik, hogy e részletek nem is érdekelték, csupán az „eredmény” izgatta.




„Zsidó fajról nyelvi könnyebbség kedvéért beszélünk, mert a szó igazi értelmében és genetikai szempontból nincs zsidó faj.” Ezzel szemben létezik egy „spirituálisan homogén” zsidó közösség. „A zsidó faj mindenekelőtt mentális faj.” És – tette hozzá – „egy mentális faj, ez valami szilárdabb és tartósabb, mint egyszerűen egy faj”.
Még Bormann is megkérdezhette volna, hogy akkor valójában kik voltak azok a milliók, akik nem mentális, hanem „biológiai” fajiságuk miatt koncentrációs táborokban elpusztultak.
Népszerű triviák



A Független Hírügynökségnek Ormos Mária azt mondta, azért támogatta, hogy Hitlerről szóló könyvét a Kossuth Kiadó ismét megjelentesse, mert a világban erősödő populizmus újra a hatalom csúcsára repít diktátorokat, akikről népük még csak nem is sejti, hogy azok.
[24.hu]Kapcsolódó könyvek: Ormos Mária: Hitler
Hasonló könyvek címkék alapján
- Michael Hesemann: A pápa, aki szembeszállt Hitlerrel ·
Összehasonlítás - Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat 93% ·
Összehasonlítás - Hans Hellmut Kirst: Tisztgyár 91% ·
Összehasonlítás - Rupert Butler: A Gestapo története ·
Összehasonlítás - Rupert Butler: A Gestapo ·
Összehasonlítás - Szokolay Katalin: És a varsói gettó felkelt… ·
Összehasonlítás - Budai-S Balázs: Kun Páter – a reverendás gyilkos 78% ·
Összehasonlítás - Vécsey Olivér: A Horthy-család története ·
Összehasonlítás - Karl-Dietrich Wolff: A III. Birodalom bűvöletében ·
Összehasonlítás - Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG ·
Összehasonlítás