Hitler 85% 25 csillagozás

Egy könyvmoly számára mindig igazi ajándék olyan olvasmányra bukkanni, mely esetében kevésnek véli a maximálisan adható 5 csillagot, annak sokszorosát tartaná méltónak, fejet hajtva a könyv szerzője előtt. Én is így érzem most, mikor Ormos Mária remekművéről írok értékelést.
Az életrajzoktól, mint olvasmánytól általában tartok, feltételezem, hogy túl aprólékosan megírt, sok évszámmal és hivatkozással, száraz, felsorolásszerű, alkalmanként kissé unalmas is.
Nos, ez esetben nem ezt tapasztaltam. Súlyos olvasmány, de csak a könyv témáját, terjedelmét tekintve az. Persze szerepel itt is sok évszám és hivatkozás, de érthetően és kimondottan olvasmányosan tálalva. Mintha Ormos Mária egyik előadásán ültem és hallgattam volna, ahogy utánajár, hogyan is válhatott Hitler, egy tanulatlan, hidegvérű, könyörtelen, fanatikus személy a XX. század történelmi alakjává.
Öt nagy és átfogó fejezetre bontva taglalja Hitler életének fontos momentumait, szakaszait. Milyen családból származott, hol és hogyan éltek, milyen iskolákba járt, kik voltak rá hatással.
Miként vett részt az I. világháborúban, hogyan alakult politikai érdeklődése, majd szerepvállalása a DAP-ban (Német Munkáspárt). Hogyan hatottak rá események Németországban, amely ország – ahogy említik – „Hindenburg halálával 1934. augusztus 2-án elmúlt”. Új korszak kezdődött.
A szerzőnő nagyon érthetően vezeti végig, hogyan tudott Hitler hatalomra jutni, egyáltalán szerephez jutni; mennyi minden együttes jelenléte, megléte volt ehhez fontos. Nagyon tartalmassá teszik az életrajzot a jellemére, szokásaira vonatkozó tények, adatok. A szélsőségesség, színészkedés, pózolás, elszigetelődés, hidegvérűség, manipuláció, kegyetlenség nemcsak politikai pályája, hanem magánélete részét is képezték.
Több idézet is szerepel Hitler könyvéből, a Mein Kampf-ból, a kötet végén jegyzetek, rövidítések magyarázata, valamint névmutató található zárásként.
Nagyon jól felépített, érthetően megírt, könnyen olvasható és értelmezhető könyv, ajánlom mindazok figyelmébe, akiket érdekel, milyen is volt Adolf Hitler.

„Hitler bűnöző óriás volt, törpe szellemiséggel és semmi moralitással.”
(460.oldal)

Korrektül megírt élet- és jellemrajz, amelynek élvezeti értéke mégsem olyan magas, mint amit a tárgya révén gondolna az ember. Ezt talán épp a részletek bősége okozza, főleg Hitler életének arról a szakaszáról, amíg a kancellári pozícióig felkapaszkodott.

Gyerek- és ifjúkoráról kevés megbízható adat van; családjáról sem túl sok. Első világháborús szereplése, s utána bajorországi – kezdő politikusi – próbálkozásai pedig annyiban váltak érdektelenné, amennyiben a későbbi események, a kancellári hatalom birtokában folytatott bel- és külpolitikája, majd a háborús évek ezeket elhomályosítják. Nekem az első két fejezet így kicsit terjengősnek tűnt; egy történész bizonyára másként vélekedne.

Számomra a börtönévek idején írt Mein Kampf elemzése volt a legunalmasabb; bár a sok idézet kapcsán elgondolkoztam, mi hatott azokra az olvasókra, akik ezeket a hangzatos közhelyeket, meg a gyűlölködő fröcsögést olvasták? De úgy gondolom, az emberek zöme (sajnos a kortárs francia és az angol politikusokat is beleértve) nemigen olvasta Hitlert, inkább hallgatta: és szenvedélyes, gyakran üvöltözésben végződő szónoklatai – úgy tűnik – nagy hatással voltak a hallgatóságra, főleg a frusztrált, nemzeti önérzetükben sérült egyszerű emberekre.

Mai szemmel megtévesztő, manipulatív viselkedését, önelégültségét, saját csalhatatlanságába vetett hitét talán mint nárcisztikus személyiségzavart diagnosztizálnák, esetleg némi pszichopátiával tetézve. De valódi pszichiáter sohasem vizsgálta meg (éppúgy, ahogy Sztálint sem), tehát az egykorú szemtanúk, kortársak visszaemlékezéseire kell hagyatkoznunk.

A könyv végigmegy Hitler életútján, és tisztességgel felsorolja az ismert tényeket (találgatásokba – magánéletével kapcsolatban – csak ritkán bocsátkozik). Nekem az utolsó fejezet (Az emberi roncs) volt a legérdekesebb, mely egyebek mellett a szétesőben levő Führer végső, hagymázas rögeszméit is bemutatja (persze a bukással együtt).

A Harmadik Birodalomról azóta kitűnő (bár nagyon terjedelmes) monográfiát is olvashatunk magyarul, Richard J. Evans tollából, három kötetben – ez a munka azzal nem ér fel, viszont Hitler személyére koncentrál, és Evans trilógiájánál jóval rövidebb. Akinek nincs ideje Evansre, ezzel a könyvvel is érdemes megpróbálkoznia.

Annyira lekötött: érdekes és megdöbbentő volt, hogy hibás kötés miatt 3 lap hiányzott belőle. Mire kiolvastam visszacseréltem volna, de annyira gyűrött és elhasználódott lett, hogy végül mégsem vittem vissza.

Egy kicsit furcsa az írónő hozzáállása a főszereplőhöz (Hitlerhez), ugyanis sokszor volt az az érzésem, hogy egy bizonyos életrajzírónak a leírását csak akkor vette „igaznak” amikor az negatív dolgot állított Hitlerről, egyébként ugyanannak az életrajzírónak egy semleges vagy pozitív véleménye már szerinte csak kitaláció. Biztos vagyok benne, hogy sok negatív motívum volt az életében, de bármilyen negatív is legyen egy személy azért 1-2 teljesen semleges dolog érthető lenne. A másik érdekes dolog, hogy amikor a politikus fiatalkoráról beszél megemlíti a homoszexuálisokat és szinte egyértelműen kijelenti, hogy Hitler meleg volt, mert szerette a katonaságot, na meg az SS-ben is csak férfiak voltak. Itt én nem látom az összefüggést, hogy egy katonai szervezet, amelyben érthetően csak válogatott férfiak vannak, (ugyanis az SS egy elit alakulat volt) miért lenne a homoszexuálisok keltetője? Az 1900-as évek elején nem sok nőt lehetett látni sem katonaként, sem politikusként, úgyhogy véleményem szerint ez egyértelműen csak azért kerülhetett így bele a könyvbe, hogy mégjobban lealacsonyítsa Hitlert.
A könyv szerkezetéhez annyit, hogy sokszor előfordult benne, hogy az írónő hivatkozik valakire mintha már említve lett volna a neve a könyvben, aztán vagy 10 oldal múlva mutatja be az illetőt, akit már oldalakon keresztül emlegetett, de nem tudtam, hogy mégis ki lehet az. Vagy egy másik hasonló eset amikor csak a könyv végi jegyzeteknél lett feloldva az illető neve/kapcsolata Hitlerrel, de azt sehol nem jelezte az írónő, így nem egyszer volt, hogy vissza kellett olvasnom több oldalt, mert azt hittem elsiklottam felette, de nem, mert az írónő jópár oldal múlva említette meg az illető kapcsolatát és fontosságát az ügyben.
Egyébként a könyv összességében elég részletes életrajzot tesz le az asztalra. Olvasásra ajánlott, magyar nyelven, magyar írótól az egyik legjobb, eltekintve a fenti hibáktól.