Hitler 85% 24 csillagozás

Mindent összevéve az utolsó német választásokon a felnőtt lakosság azzal búcsúzott el a véleménynyilvánítás jogától, hogy 56,1%-ban nem a nemzetiszocialistákra és nem Hitlerre szavazott.

203. oldal

Hitler eljutott arra a következtetésre, hogy számukra végeredményben minden kérdést, minden problémát egyetlen alapkérdésre kell visszavezetni. Minden párt és mozgalom, minden propaganda tévedett és téved, amikor egyszerre több okot jelöl meg, vagy több célt tűz ki. "Tudni kell – írja – hogy az embernek ahhoz, hogy egyátalán eredményt érhessen el, már tisztán lelki megfontolásokból kifolyólag sem szabad a tömegeknek soha két vagy több ellenfelet mutatnia, mivel ez a harci erő teljes szétaprózódásához vezet… Minden igazán nagy népvezér művészete abban áll elsősorban, hogy egy nép figyelmét ne szétszórja, hanem mindig csak egyetlen ellenségre összpontosítsa… Egy nagy vezér zsenialitásához hozzátartozik, hogy még egymással ellentétben álló ellenfeleket is úgy jelenítsen meg, mint amelyek egyetlen kategóriához tartoznak, mert különböző ellenségek felismerése a gyenge és bizonytalan kategóriáknál könnyen vezethet ahhoz, hogy kételkedni kezdjenek saját igazukban.'

99. oldal

Hitler számára a legkellemesebb, a német társadalom szempontjából pedig a legszomorúbb valóban az volt, hogy a nácik a hatalomátvételt és az új hatalom megszervezését békésen, ellenállás nélkül és ráadásul a vezető csoportok együttműködése miatt 'legálisan' hajthatták végre.

209. oldal

Ebben Hitler tökéletesen elszánt és határozott.
'Minden esetben, azokban is, amelyekben látszólag lehetetlen követelmények vagy feladatok teljesítéséről van szó, egy nép teljes figyelmét csak erre az egy kérdésre kell irányítani, úgy, mintha annak megoldásától tényleg a lét vagy nemlét függene.'

110. oldal

Hitler az alsó és a középső néprétegeknek semmit sem ígért Németország felemelésén kívül.

150. oldal

Nem tudni, hogy mi indította Hitlert éppen ebben a pillanatban arra, hogy kirohanást rendezzen a kisállamok ellen. Kijelentette, hogy ezeket a 'Dreckstaat'-okat (szemét vagy szar államok) le kell törölni a térképről. A megbeszélésről fennmaradó jegyzőkönyvtöredék szerint névvel csak Hollandiát és Magyarországot említette, mint olyanokat, amelyek csak azért léteznek, 'mert néhány európai hatalom nem tud megegyezni felfalásukról'.

454. oldal

A tömeg megnyerése érdekében az ellenséggel nem szabad vitatkozni: az ellenséget ütni kell.

111. oldal

A gyengébbek kedvéért Hitler ismertette az általa jónak vélt propaganda módszertanát is.
„A tömegek felfogóképessége nagyon korlátozott, az értelem kicsi, ezzel szemben a feledékenység nagy. E tényekből kifolyólag minden hatékony propagandának csak nagyon kevés pontra szabad korlátozódnia, és ezeket jelszószerűen oly sokáig használnia, amíg csak a legutolsó is képes egy ilyen szóval kapcsolatban maga elé idézni azt, amit akarunk.” […] „Minden esetben, azokban is, amelyekben látszólag lehetetlen követelmények vagy feladatok teljesítéséről van szó, egy nép teljes figyelmét csak erre az egyetlen kérdésre kell irányítani, úgy, mintha annak megoldásától tényleg a lét vagy a nemlét függne.”

Az 1942–1943-as téli szovjet offenzíva során a Wehrmachtot az egész déli szakaszon visszanyomták, mintegy 480.000 négyzetkilométer (kb. öt magyarországnyi) területet kivontak ellenőrzése alól, és kilátástalanná tették, hogy valaha is eljusson az olajmezőkre. Emellett, és talán ez a legfontosabb, a kezdeményezést a szovjet hadvezetőség kicsavarta a németek kezéből. A Wehrmacht oldalán harcoló magyar, olasz és román erők java része szétmorzsolódott.
Az amerikaiak által a Csendes-óceán térségében aratott első sikerek, Montgomery áttörése Észak-Afrikában, és a szovjet hadsereg nekilendülése nagy pszichológiai és politikai hatást fejtett ki. Megtört a Wehrmacht és a hármas szövetség verhetetlenségének híre, és ez hatással volt mindkét fél katonáinak lelkivilágára. A németek önbizalma többé nem fényeskedett úgy, mint a nagy győzelmek idején, és a szövetséges katonák érezni kezdték, hogy győzhetnek. Sztálingrád után megroppant a Németország mellett álló szövetséges tábor is. Helsinkiben, Bukarestben és Budapesten a felelős politikusok keresni kezdték annak útját, hogy országukat kivezessék a már kilátástalannak látszó háborúból. Még a legfőbb barát, Mussolini is politikai megoldáson törte a fejét ebben az időben.

„Zsidó fajról nyelvi könnyebbség kedvéért beszélünk, mert a szó igazi értelmében és genetikai szempontból nincs zsidó faj.” Ezzel szemben létezik egy „spirituálisan homogén” zsidó közösség. „A zsidó faj mindenekelőtt mentális faj.” És – tette hozzá – „egy mentális faj, ez valami szilárdabb és tartósabb, mint egyszerűen egy faj”.
Még Bormann is megkérdezhette volna, hogy akkor valójában kik voltak azok a milliók, akik nem mentális, hanem „biológiai” fajiságuk miatt koncentrációs táborokban elpusztultak.