Tóték ​(színdarab) 84 csillagozás

Tragikomédia 2 részben
Örkény István: Tóték (színdarab)

Tót Lajos nem volt Korinthosz királya, hanem csak községi tűzoltó egy hegyvidéki községben. Ennélfogva sohasem sértette meg az isteneket. Hát akkor mi volt a bűne? Talán nem is volt bűne, legföljebb az, hogy abban a korban élt, amikor csupán egy választás volt: lázadónak, vagy Sziszüphosznak lehetett csak lenni. A történelem sokféleképpen ismétli önmagát. Nem egy ilyen kor volt, sok tehát a Tótunk. Ha egy népet beletörődni tanít meg a sorsa, persze nehéz bűnösnek bélyegezni azt, aki a végkimerülésig folytatja a beletörődést. Még nehezebb elítélni éppen ezt a tűzoltót, hiszen eljön a perc, amikor azt mondja: nincs tovább – és maga zúdítja le a sziklát a völgybe.

A Thália Színház bemutató előadásának (1967. február 24.) szövegkönyve alapján készült.

Ez a színdarab regényként is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1967

>!
Magvető, Budapest, 1967
128 oldal

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Varró őrnagy úr

Helyszínek népszerűség szerint

Eger


Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 8


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Örkény István: Tóték (színdarab)

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

Van ebben mindenféle humor, ami belefér. Olyan, mint egy világbajnok műkorcsolya-produkció. Megvannak a kötelező elemek (személycsere, ellentét a között, amit a szereplő mond, és ami történik, kulturált utalások a nemi életre és a bélműködésre, nem túl okos, sőt bolond szereplők stb.), és megvan benne az az egyediség is, amitől pont Örkénynek pont ez a darabja pont jó. :)

Általában a regényváltozatot szoktam olvasni, de megfordult már a kezemben a drámaváltozat is. Furcsább, de szerintem viccesebb így, főleg, ha hozzáképzelem a színészeket (nem nehéz :)). Úgy bele is merültem ma párszor, hogy jószerivel azt is elfelejtettem, mi van körülöttem. Kb. úgy szórakoztam rajta, mint egy Rejtő-regényen. Igaz, elég fáradt is voltam hozzá… Na, annyira azért nem, mint szegény Tóték. Úgy tudok sajnálni mindenkit, aki nem alhatja ki magát. Vele érzek… Arról nem beszélve, hogy erről a darabról nem választható le a sikere és az évtizedes emléke. Hogy vannak mondatai, amelyek szállóigévé váltak, ott vannak a mindennapi életünkben ("dobozoljunk!!!"), és már egy oldallal előtte várja az ember, mikor mondják ki, hogy vigyoroghasson.* :)

Nagyon szeretem ezt a fajta komolyan vehető bolondozást. Amely – unalomig ismételgetem már, tudom – nem elfed, hanem kimond. Nem elfeledteti a bajt, hanem tükröt tart neki. A szereplőit pedig nem kinevetem, hanem velük vagyok, és legfeljebb úgy nevetek, ahogy magamon nevetnék. Nagyon meg tudom becsülni az ilyen szövegeket, bárhol felismerem őket, és hálás közönségük vagyok. Valahogy lélegezni is könnyebb a jelenlétükben. :)
És igen: ez tragikomédia, nem más. Sem nem szomorú, sem nem vidám, talán még csak nem is mind a kettő. Lehet úgy is röhögni, hogy az ember tudja, mekkora baj van. És persze allegória is, a diktatúráé. Nem is csak egy diktatúráé. Mert Tót éppen úgy diktátor, mint az őrnagy, csak hagyja aludni a többieket… és persze őt szeretik. De attól még a maga kis birodalmában uralkodik. Azért is állnak az „alattvalói” olyan könnyen más szolgálatába. Megszokták az engedelmeskedést… Ha nem így lenne, talán Tótnak segítenének. Talán. De persze a szeretet nagy úr, és ha valakit ezáltal zsarolnak meg – az pedig nagy aljasság.

* Mikor valamilyen rendezvényre készülünk – és valamelyik közös helyiségben cédulákat, jegyeket, vacsorajegyeket, egyebet készítenek – és felhozzák hozzá a margóvágót a félméteres pengéjével, ami alá négy kartonpapír is befér, és olyan a hangja, mint a filmeken a guillotine-nak – akkor aki magyar szakos csak keresztülmegy a helyiségen, mindnek fülig ér a szája vagy elszörnyed, vérmérséklet szerint. :) A többi meg vihog rajta. :)

>!
Magvető, Budapest, 1967
128 oldal
6 hozzászólás
mezei P>!
Örkény István: Tóték (színdarab)

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

Valószínűleg nem leszek túl népszerű a véleményemmel, de ez nekem unalmas volt. Elég távoli emlékeim vannak Örkényről, utoljára a középiskolában olvastam, az egyperces novelláit, és hát sokkal „ütősebbre” számítottam. Nem is tudom, talán az ingerküszöböm lett túl magas. Manapság, ha körülnézek, annyi bólogató jánost látok magam körül, meg sem lepődök Tót Lajosékon. Hogy mi mindenre vagyunk képesek valamiért, vagy valakiért, ebben már manapság sajnos nincs semmi abszurd. Sem az őrnagy, sem Tót Lajos, sem a családja nem váltott ki belőlem semmilyen érzelmet: sem undort, sem szánalmat, sem semmit. Egyedül a postás személye volt emlékezetes.

2 hozzászólás
Molymacska P>!
Örkény István: Tóték (színdarab)

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

Valamikor kötelező olvasmány volt, de hát renitens gyerekként én persze nem olvastam. Most felnőtt fejjel persze egészen más dolgok kötnek le benne.
Az egész annyira abszurd, hogy nem is lehet elképzelni. Csupa olyan jelentből épül fel, ami kifordítja az ember személyiségét, és valami furcsát (de határozottan vicceset) alkotva szövődne össze a random gegek. (külön öröm volt úgy olvasni, hogy én is ásítoztam rajta, így szegény Tót sorát teljesen átéreztem :D )
Érdekes, hogy ez itt mennyire jó volt, kiszámított (tehát a random gegek se random gegek voltak :D ) mégis annyira nehéz hasonlót alkotni. Konkrétan ezt a fajta abszurd humort én csak Örkénynél láttam, ott viszont annyira élvezetes olvasni.
Érdekes a kor szelleme is: a háború, itt a civilek oldaláról mutatkozik meg, a maga fájdalmas formájában. Kicsit mindenkinek rossz, hogy nem tudnak a fiúról semmit, szeretnék őt jó helyen (élve) tudni, miközben igazából akármi történhet vele, és onnan, a kis hegyteteji faluból ők tényleg nem tudnak semmit csinálni. De próbálkoznak… spoiler
Nem csak egyperceseit, de a többi munkáját is szeretném tovább olvasni, mert élmény. Mind a humora által, mind a történelem leírása által.

Nikymeria P>!
Örkény István: Tóték (színdarab)

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

16 évesen semmit nem értettem belőle és nem is érdekelt. Most viszont …
Fantasztikus! :)

>!
Magvető, Budapest, 1967
128 oldal
clarisssa P>!
Örkény István: Tóték (színdarab)

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

Ismeretségem Tótékkal már a gimiben elkezdődött. Nálunk ugyan nem volt kötelező olvasmány, de annyira érdekelt, hogy mégis mi a manó lehet az a dobozolás, hogy kíváncsiságból elolvastam. Talán kicsit kár, hogy a színdarab-változatot és nem pedig a kisregényt, mert ez utóbbiban hamar kiderül ám, hogy Eger környékén játszódik a történet, és mivel egri vagyok, biztos, hogy ez a plusz információ tovább fokozta volna az egyébként is nagyszerű élményt. Ugyanakkor azt is rögtön hozzá kell tennem, hogy így utólag, mindkét változatot megismerve már elmondhatom: hozzám talán kicsit közelebb áll a színdarab, talán ez kicsit jobban tetszett.

A következő állomás az volt, amikor 2012-ben a szegedi Pinceszínház Tóték című darabajában lettem statiszta. Sokszor végighallgattam-végignéztem az előadást a színpadról is, sőt, később a nézőtérről is – ennek köszönhető, hogy bizonyos részeket a mai napig is fejből tudok idézni. Szerintem remek feldolgozás volt, nagyszerű színészi alakításokkal, ami ezt a zseniális darabot számomra már ekkor felejthetetlenné tette.

Most újraolvastam a színdarabot, és, hogy teljes lehessen a kép, a kisregényt is elolvastam. Csak ezután láttam az 1969-es Isten hozta, őrnagy úr! c. filmet, amit kicsit már más szemmel is figyeltem, hiszen akkor már tudtam, hogy egy Eger közeli kis faluban forgatták. Ma pedig @pwz-nek köszönhetően volt szerencsém ellátogatni a forgatási helyszínre is, ami most már egy újfajta emléket is adott az eddigiek mellé.

Lehet vajon még tovább fokozni a „Tóték-élményt”? Persze, hogy lehet, ha egy kicsit (újra) elgondolkozunk a történeten. A groteszk és abszurd események, a humor csak eszközök, bár kiválóan, mesterien felhasználva. Maga Örkény írt viszont a színdarab elé egy olyan levelet a nézőhöz, ami új tartalmat ad mindennek. Két hahotázás között ugyanis nem gondolnánk, hogy a szerző írás közben a háborúra gondolt, a Don-kanyarban megfagyott hatvanezer emberre gondolt. Nem gondolnánk, hogy a meghajtogatott doboz lehet egy újfajta sziszüphoszi kő is; a községi tűzoltó, Tót Lajos, vagyis Mariska édes jó Lajosa pedig az egész magyar népet is jelképezheti.

Történelmi vonatkozás elrejtése a budiban való sörözésben? Na ugye, hogy a vigyorgás közben bőven akad min elgondolkoznunk is?

>!
Magvető, Budapest, 1967
128 oldal
6 hozzászólás
encus625 P>!
Örkény István: Tóték (színdarab)

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

Tényleg jobb a dráma, mint a kisregény. Tetszett az író előszava és a lezáró részek is (szerződések Örkény és a MAFILM között, cikkek és interjúk a külföldi sajtóból is).
Az alap mondanivaló nyilván ugyanaz, mint a kisregénynél: A Tót család teljesen hiábavalóan igyekszik az őrnagy úr kedvébe járni, Gyulát már nem menthetik meg a sorsa elől… Jó lenne egyszer egy remek színházi szereposztásban is látni!

>!
Magvető, Budapest, 1967
128 oldal
pwz IP>!
Örkény István: Tóték (színdarab)

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

Fontos dolog!
A kisregény Tóték és a színdarab Tóték NEM egészen ugyanaz! Viszont ha elolvasod mindkettőt, rájössz, hogyan gyúrhatták össze a két művet az Isten hozta, őrnagy úr!-hoz! :)

2 hozzászólás
Hopelight>!
Örkény István: Tóték (színdarab)

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

Sokkal jobb volt mint amire számítottam. Szántam a szegény családot. Nem tudom, hogy a helyükben, én miként bírtam volna végig csinálni ezt a fajta lelki nehézséget, mert elvégre ez az volt.
Imádtam Lajos lazadását, roppant szórakoztatónak bizonyult annak ellenére is, hogy közben fájdalom keveredett bele.
Kétségtelen, hogy Örkény értette az igazságszolgáltatás kegyetlenül groteszk világát.

kzsuzsu>!
Örkény István: Tóték (színdarab)

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

Nagyon érdekes volt színdarabként olvasni a könyvet, az instrukciók révén szinte láttam magam előtt a színpadot. A nézőkhöz szóló levél jó alapot adott az olvasáshoz, segített választ kapni néhány miértre.
Az alapkonfliktus kirobbantója tulajdonképpen a postás, amikor is „jószándékúan” manipulál a faluba érkező levelekkel. A kicsit naiv Tót család és legfőképpen a családfő ha nehézkesen is, de feladja egyéniségét, hogy a fronton lévő fiúk egy kis kedvezményt kapjon az őrmester révén. Tetszett, ahogy Tót Lajos nem adta meg magát azonnal, lázadás nélkül. A szerencsétlenként megérkező őrmester a dobozolás révén megérzi a hatalom ízét és rátelepszik a családra, akik számolják a két hétből még hátralévő időt. Az őrnagy váratlan visszatértét azonban már nem tudják tolerálni.

szaszy95>!
Örkény István: Tóték (színdarab)

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

Az a fajta dráma, ami könnyen érthető, nincs 200 szereplője, mégis szórakoztató. Néhol kicsit erőltetett, de még színházban is megnézném.


Népszerű idézetek

madárka>!

A POSTÁS (torz alak, afféle falu bolondja, rongyos. Postássapkát visel, az oldalán táska.) Azt mondják, félhülye vagyok. Azt is mondják, hogy beleköpködök az ártézi kútba. Állítólag orrot fújok a szárítani akasztott fehérneműbe. Ebből egy szó sem igaz. Viszont: úgy farba tudom rúgni önmagamat, hogy fölemelkedem a levegőbe, és átugrok két egymásra rakott kalapon.

(első mondat)

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

csillagka P>!

ÁGIKA. Én csak nem mertem szólni. Pedig hallottam, hogy az apu mit mondott.
MARISKA. Mit?
ÁGIKA. Nem őrnagy urat. Nem is szőrnagy urat. Még csak nem is zőrnagy urat… Az apu azt mondta: „Te keléses segegű!”

Első rész, 2. kép

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

Molymacska P>!

Tót hangtalanul lebillen a székről, az asztal alá esik, rögtön elalszik
ŐRNAGY abbahagyja, hidegen Mi baja?
MARISKA Azt hitte a drágám, hogy pocok.
ŐRNAGY Miféle pocok?
MARISKA Néha beszaladnak a kertből a mezei pockok… Ágikával nagy hajcihővel addig kergetik a képzeletbeli pockot, míg Tót fel nem ébred és el nem foglalja helyét. Tessék folytatni, már kiszaladt.

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

Molymacska P>!

ŐRNAGY És voltaképpen mit csinál itt?
TÓT Csak levegőzök.
ŐRNAGY Más semmit?
TÓT egy kis gondolkozás után. Hát nem nagyon… Gondolkozik. Illetve, néha ellenőrizni szoktam, nincs-e valahol tűz.
ŐRNAGY felpattan. Tóték is felállnak. Nagyszerű! Ha akarja, szívesen elkísérem.
TÓT Nem olyan nagy eset. A veranda ajtajához lép. Kinéz, előbb jobbra, aztán balra. Utána visszajön, leül.
ŐRNAGY Ez az egész?
TÓT Ez.
Az őrnagy csalódva leül. A két nő is visszaül a helyére. Kínos csönd.

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

Kapcsolódó szócikkek: Varró őrnagy úr
madárka>!

A POSTÁS (…)
Két ellentétes dolog nem fér meg egymás mellett. Én például már megpróbáltam egyszerre ülni meg állni, de nem ment. Akkor vittek be a klinikára.

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

pwz IP>!

ŐRNAGY
Egerben le akartam pecsételtetni a szabadságos levelemet, de a pályaudvar-parancsnokságon azt a kellemes hírt közölték velem, hogy a partizánok felrobbantottak egy hidat, és emiatt három napig nem járnak a szabadságos vonatok… Mit szólnak hozzá?

126. oldal

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

Kapcsolódó szócikkek: Eger
madárka>!

CIPRIANI Az én klinikai praxisomban az efféle tünetek mindennaposak. Manapság, asszonyom, aki egy cipőre rá meri mondani, hogy cipő, arra viszont én merem rámondani, hogy beteg. Csodálkozik? Pedig minden kornak megvan a maga jellemző vonása, a miénké épp a fogalomzavar. Volt már úgy, hogy az emberek kutyafejű isteneket imádtak, vagy zsigerekből jósoltak, de azért ők se voltak elmebetegek…

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

Hopelight>!

Az én apukámnak nincs párja a világon!

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben

madárka>!

Vannak boldog népek: ők a jókor lázadók. Mi a nem jókor lázadók fajtája vagyunk.

Levél a nézőhöz

Örkény István: Tóték (színdarab) Tragikomédia 2 részben


Hasonló könyvek címkék alapján

Eörsi István: Tragikomédiák
Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
Friedrich Dürrenmatt: A milliomosnő látogatása
Csáth Géza: A Janika
Szőcs Géza: A kisbereki böszörmények
Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Madách Imre: Az ember tragédiája
Sławomir Mrożek: Drámák