Tóték 1063 csillagozás

Örkény István: Tóték Örkény István: Tóték

„A Tóték… a magam szándéka szerint a kiszolgáltatottak tragikomédiája. …Kölcsönös függőségben élünk, egy személyben vagyunk zsarnokok és áldozatok. …hitem szerint az Őrnagy és a Tűzoltóparancsnok valójában egy személy. Ahhoz persze, hogy ebből drámai mű lehessen, össze kellett szikráztatni a benne rejlő pólusokat… …A mű azt kérdezi, hogy véges-e vagy végtelen az elnyomottak tűrőképessége, és azt válaszolja: van ennek is végpontja, amelyen túl béketűrésünk elfogy, és föllázadunk.” Örkény István

Ez a regény színdarabként is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1964

>!
Interpopulart, Budapest, 1996
78 oldal · ISBN: 9636131791
>!
Interpopulart, Budapest, 1995
78 oldal · ISBN: 9636131198
>!
Móra, Budapest, 1992
84 oldal · ISBN: 9631168344

1 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Ágika · Gyuri atyus · Tót Lajos · Tótné, Mariska · tűzoltó · Varró Őrnagy úr

Helyszínek népszerűség szerint

Eger


Kedvencelte 124

Most olvassa 17

Várólistára tette 115

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Örkény István: Tóték

Groteszk és abszurd történet, de lenyűgözött. Szinte magam előtt láttam az egész Tót családot, az összes szereplőt, bele tudtam élni magam a történésekbe.
Tót Lajos és a postás karaktere számomra mindent vitt, nagyon jól felépített, humoros jellemek. Örkény nagyon értett ahhoz, amit csinált, sajnálom, hogy csak mostanában kerültem közelebb az írásaihoz, lenyűgöző. Jókat nevettem ezen a történeten is, a párbeszédek humorossága és egyben abszurditása volt az, ami miatt leginkább megszerettem ezt az írást.

7 hozzászólás
>!
sophie P
Örkény István: Tóték

Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a hozzáállással nem felelnék meg az érettségin: az a helyzet, hogy eszembe sem jutott semmiféle műfaji sajátosságokat figyelgetni, társadalmi és emberi léthelyzeteken, történelmi környezeten, és az író életrajzán gondolkodni, a háború rettenetein és egy bizonyos személy miszlikre aprításán mélázni… én egyszerűen csak nagyon jól szórakoztam a figurákon, és a nagyon vicces párbeszédeken, ki tudja hányadszor. Már nem úgy, hogy számtalanszor olvastam volna ezt a kisregényt, mert hogy még – legalábbis emlékezetem szerint – egyszer sem. De a színielőadások. És persze a Fábri-film… Bizonyos részeket kívülről tudok. Szóval nekem ez most „csak” mindent elfeledtető komédia volt.
    És most pedig odalapozok a Tarján Tamás könyvben, és megnézem, mit is kellett volna észrevennem, 14 oldalon keresztül sorolja, megszámoltam.

>!
Móra, Budapest, 1992
84 oldal · ISBN: 9631168344
4 hozzászólás
>!
ppeva P
Örkény István: Tóték

Azt hiszem, legtöbbünk számára a „dobozoljunk egy kicsit”, az „édes jó Lajosom” és a „háromba vágtad?” bekerült az alap szófordulatok közé.
Az Isten hozta, őrnagy úr! filmet többször is láttam, Sinkovits és Latinovits főszereplésével. Őket láttam-hallottam most olvasás közben is. Nagy író, nagy könyv, nagy színészek.

>!
tmezo P
Örkény István: Tóték

„Egy a fontos: hogy a vendég elégedett, jókedvű, idegileg kiegyensúlyozott, és e két hét alatt majdnem négy kilót hízott!”

Imádom az abszurditását, azt a kifacsart helyzetet, amibe Tóték csöppentek a fiúk kedvéért. Lehetetlen az egész, de annyira jól tükrözi, hogy az ember mikre nem képes a gyereke kedvéért. Képes kifordulni önmagából, csak hogy a szeretett gyermeknek egy kicsit jobb sorsa legyen. spoiler
Lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok, mert nem messze nőttem fel a helytől, ahol a történet játszódik, és ahogy áthaladtunk a településen, mindig beszédtéma volt.
Rengetegszer láttam filmen is, és most is peregtek előttem a komikus jelenetek. Van egy kis eltérés a könyv és a film között, de egyik kárára sem ront az élményen.

>!
Móra, Budapest, 1992
84 oldal · ISBN: 9631168344
>!
Trudiz P
Örkény István: Tóték

Eszméletlen karakterek vonultak itt fel. A postás. Tót úr.
Az ember manapság sokszor érzi magát úgy, mint édes, jó Lajosom…

1 hozzászólás
>!
Kevin
Örkény István: Tóték

Háromba vágtad, édes jó Lajosom?

Az a fajta darab, amit az ember élvez, amíg benne van, aztán kicsit szenved tőle, mikor értelmezi. Fantasztikus ^^

>!
havas
Örkény István: Tóték

„ – Ha nincs kifogásuk ellene, dobozolhatnánk egy kicsit…”

Hát akkor dobozoljunk, „édes, jó Lajosom”!
Kacagnék, mert komikusan abszurd az egész, úgy, ahogy van, de csak ritkán esik jól ez a kacagás. Úgy értem igazán jól. Inkább szánom az egész Tót pereputtyot; a postást, lehet, hogy makacsul megfüröszteném a hordó vizében – amibe a ki nem adott leveleket dobigálja –, az őrnagyot meg feltenném pontosan egy bombára, és egyenesen a fenyőillatú tájakra repíteném.

Komolyan. Hőbörögtem-háborogtam, míg olvastam. Groteszk. A javából. És abszurd. Mocsokul idegesített néha. Máskor meg muszáj volt felcsattantsak egy kiadós kacagást. Persze, Örkény nagyon tudja (tudta) a dolgát.

Felemás érzésekkel maradtam, az az igazság. Kétségtelenül nagyon jó kisregény [DE nem übereli (nálam) az Egyperceseket (egyelőre). Ez van.]
„Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik” – olvasható valamelyik oldalon. No, hát tőlem most ennyi tellett. :))

>!
budvigszandi P
Örkény István: Tóték

Kötelező olvasmányként olvastam. Először órákon megnéztük a filmet, nekem így sokkal könnyebb volt elképzelni a szereplőket és az eseményeket. Megvan a maga groteszk humora, igazán elgondolkodtató, és mély mondanivaló bújik meg a sorok között, amelybe talán bele sem akarunk gondolni. spoiler

2 hozzászólás
>!
KingucK P
Örkény István: Tóték

Második vagy sokadik (már nem emlékszem :) olvasásra is megdöbbentő ez a kis történet.
Hogyan képes egy kis remény és merő jóakarat kifordítani önmagából egy egész családot.
Örkény humora páratlan ebben a műfajban és a rövidsége miatt többször is sikerül elolvasnom.
Színdarabként még nem láttam, de ha adódik alkalom mindenképpen megnézem.

>!
Papusz SP
Örkény István: Tóték

Nem tudok írni róla, verhetetlen. Inkább dobozoljunk egy kicsit, különben kénytelen leszek bebújni az ágy alá.

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Bi_bi_bi

Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr?

(első mondat)

4 hozzászólás
>!
Judy_

Már az is elég, hogy a világ egy része mindig az ember háta mögött van. Minek ezt a bajt még azzal is tetézni, hogy valaki folyton odanéz?

Kapcsolódó szócikkek: Varró Őrnagy úr
>!
Bi_bi_bi 

Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik.

3. fejezet

1 hozzászólás
>!
psn

Amikor a felnőttek esze csődöt mond, néha a gyermekek mentik meg a helyzetet.

19. oldal

>!
cz_z

Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!

(első mondat)

>!
nagy_csilla

Erre csönd lett. Olyan csönd, hogy azt nem is lehet leírni. Ilyen csönd lehet abban a sírban, ahol egy süketnéma van eltemetve.

>!
malenca

– És mi zúg itt?
– Egy bogár – mondta Tót.
– Hogy hívják?
– Zöld húslégy.
– Szép név – mondta az őrnagy.

negyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Tót Lajos · Varró Őrnagy úr
>!
zsofigirl

Tóték már-már megnyugodtak. Ekkor azonban újabb félreértés felhője borult erre a találkozásra, melyre a két őrnagy összetévesztése már némi árnyékot vetett.
Tény, hogy az őrnagy kissé fátyolozott hangon beszélt, mintha a hosszú utazás minden pora-korma a hangszálaira rakódott volna. Ez azonban nem mentség, mert ha fakón is, elég érthetően beszélt.
Mégpedig ezt mondta:
– Nem is hittem volna, hogy már ekkora a kedves lánya!
Ezt az udvarias kijelentést azonban Tóték – kivétel nélkül mind a hárman! – a következőképpen értették:
– Csak azt szeretném tudni, kinek ilyen büdös a szája!
Döbbenten álltak. A legdöbbentebben Tót, aki – minthogy más választása nem volt – rögtön visszatartotta a lélegzetét. […]

– Vajon miért ilyen szilvaszínű a papa? – érdeklődött a vendég.
– Mert nem meri kilehelni a fokhagymaszagot – mondta Mariska.
– Azonnal tessék lélegzetet venni! – szól rá az őrnagy Tótra.
Ez meg is történt. Tót szabályosan lélegzeni kezdett, amitől a szeme visszatért üregébe.

Első fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Tót Lajos · Tótné, Mariska · Varró Őrnagy úr
>!
elle

A némaságot nem lehet se rosszul érteni, se félremagyarázni. Vannak percek (órák, évek, korszakok), amikor a hosszú élet titka a hallgatás.

>!
Nandi

…Én csak azért ülök a budin, mert ott jó. Nem háborgat senki, zümmögnek a bogarak, és ha beriglizem az ajtót, szinte az anyám ölében érzem magam… Hát akkor miért dörömbölnek? Rossz ez? Bűn ez? Vagy talán valami betegség?

Kapcsolódó szócikkek: Tót Lajos

Hasonló könyvek címkék alapján

Ottlik Géza: Iskola a határon
Németh László: Iszony
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Móricz Zsigmond: Rokonok
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Babits Mihály: A gólyakalifa