Tóték 1436 csillagozás

Örkény István: Tóték Örkény István: Tóték Örkény István: Tóték Örkény István: Tóték Örkény István: Tóték Örkény István: Tóték

A ​Tóték című kisregény – az Egyperces novellák mellett – Örkény István (1912-1979) legismertebb és legjellegzetesebb műve. A könyv alakban először 1967-ben megjelent rövid, alig százoldalas írásban a szerző az abszurd és a groteszk csúcsait ostromolja – nem véletlen, hogy a kisregény, illetve az abból készült színpadi adaptáció nem egy mondata szállóigévé vált. ("Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?") Igaz, ez nem egyedül Örkény érdeme, hiszen a történet alapján Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre főszereplésével készült, Isten hozta, őrnagy úr című, 1969-es Fábri Zoltán-film nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tótékat az egész ország megismerje. A Tóték drámaváltozatát nagy sikerrel játszották külföldön is, többek között franciául is bemutatták, s az előadás 1971-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. Kétségtelen, hogy Örkény e remekműve meg is érdemelte ezt a díjat, hiszen benne olyan mondatok követik egymást, mint ez: „Kedves Mariska, ha esetleg egy pópának öltözött… (tovább)

Ez a regény színdarabként is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1964

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Diákkönyvtár Móra · Populart Füzetek Interpopulart · Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2020
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634790112
>!
Kossuth / Mojzer, Budapest, 2018
Felolvasta: Mácsai Pál
>!
Palatinus, Budapest, 2004
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639578296

5 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Varró őrnagy úr · Ágika · Gyuri atyus · Tót Lajos · Tótné, Mariska · tűzoltó

Helyszínek népszerűség szerint

Eger


Kedvencelte 165

Most olvassa 26

Várólistára tette 195

Kívánságlistára tette 120

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gabiica P>!
Örkény István: Tóték

Groteszk és abszurd történet, de lenyűgözött. Szinte magam előtt láttam az egész Tót családot, az összes szereplőt, bele tudtam élni magam a történésekbe.
Tót Lajos és a postás karaktere számomra mindent vitt, nagyon jól felépített, humoros jellemek. Örkény nagyon értett ahhoz, amit csinált, sajnálom, hogy csak mostanában kerültem közelebb az írásaihoz, lenyűgöző. Jókat nevettem ezen a történeten is, a párbeszédek humorossága és egyben abszurditása volt az, ami miatt leginkább megszerettem ezt az írást.

7 hozzászólás
nibooklett>!
Örkény István: Tóték

Bevallom, a kötelezők sosem voltak a kedvenceim, ez a második kötelező, amit olvastam. off A történet nagyon érdekes volt számomra, sorba jövő váratlan fordulatokkal, főleg a végén. A humora nagyon tetszett, sokszor felnevettem. Tetszett az író groteszk stílusa. Fontolóra is vettem, hogy beszerzem az Egyperces Novelláit is!
Összeségében tetszett ez a könyv, hiszen sok tanulság alapja is van. Várom már, hogy a holnapi irodalom órán beszéljünk erről a műről…:)

gabona P>!
Örkény István: Tóték

Bevezető gondolat: rámjött az egyperc. (egyelőre ismeretlen, huszonegyedik századi wannabe Örkény-imitátorok; v. ö. 100 szóban Budapest, anekdota, stand up comedy.)

Röviden? Örkény egy zseni – akár mottónak vagy fülszöveg-részletnek is eltulajdonítható kijelentés.

Hosszabban? Örkény egy ki……. (a pontok helye tetszőlegesen behelyettesíthető) nagy zseni, minden további ömlengés hatalmas kézcsókok és kalaplengetések kíséretében Radnóti Zsuzsát illeti, tartsa meg Őt a Teremtő továbbra is erőben-egészségben!

Jómagam egyáltalán nem vagyok az adaptációk híve, viszont az Isten hozta, Őrnagy úr! című filmet tizennégy évesen zsinórban háromszor néztem meg egymás után, annyira elementáris hatást gyakorolt rám. (Mindezt követte még úgy 15-20 alkalom, az iskolai közös filmezés alatt pedig a magyartanár inkább hagyott Hrabalt olvasni, úgyis tudta, hogy képes lennék nagyjából ugyanúgy venni a levegőt, ahogyan a szereplők.) Utána egyből elolvastam a színpadi művet, majd a kisregényt is, szóval minden bizonnyal innen datálható az Örkény-rajongásom, ahogyan a minden fellelhető verzióban összegyűjtendő és legalább évente elolvasandó művek sora is. (Édesanyám közbevetése: "én biztosan nem lennék képes ennyiszer elolvasni valamit…")

Legutóbb az érettségi tételek sorában jött szembe ez a két lélegzetvételnyi remekelés, akkor újból elolvastam a drámával egyetemben, de végül Odüsszeusz hányattatásaival húzták az idegeimet, míg egy nem éppen éleselméjűnek nevezhető osztálytárs szerencsésen kihúzta ezt a tételt, még DVD-kiadványt is kapott, aztán mi lett a vége? Örvény István regényéből Fábry Sándor rendezte a filmet Latinovits Károly és Sinkovits Lajos főszereplésével. (Ááá, még most is felzaklat…) Habár nem voltam kibékülve a tanárnőnk módszereivel, akkor és ott nem fogtam volna vissza magam, az biztos – na, de zárójel bezárva, nézzük a lényeget! Gyakorlatilag oda vagyok minden műért, ami halványan is, de érinti a második világháborút. Tóték mindennapjai egy gyönyörű vidéken, csendben és nyugalomban telnek, a frontról érkező rossz híreket nem kapják meg – köszönhetően az együgyű, mégis jószívű alkalmi postásnak –, egyszerre viszont minden a feje tetejére áll: Gyula fiuk tudatja a családdal, hogy őrnagya néhány napra náluk szállna meg, hogy mentális egészségét helyre billenthesse.

A Bacsó Péter által ügyesen dramatizált film és kisregény pazar társai és némiképp kiegészítői egymásnak, így könnyen láthatjuk magunk előtt és hallhatjuk olvasás közben a szereplőket, sorjáznak a szállóigévé vált mondatok édes, jó Lajosomtól a miért kell mindig hátrafele nézni? örök fejtörést okozó találatáig, és bizony mindkét helyen óriási pillanat az elegáns fazon összetévesztése Latinovits Cipollával, akinél jobban kevesen tudják az alattomos pszichoterrort érzékeltetni, ebben biztos vagyok. (A budiban való elbújást pedig az Üvegtigris násznépes-szökős jelenetében is előszeretettel másolják, csak szólok – ugyanitt művészi értékű vastákolmány kedvező áron új gazdáját keresi.)

Örkény remekül szurkál. Odamond az éppen regnáló és korábbi hatalomak is, nem rejti véka alá a társadalomról alkotott, egyáltalán nem szívélyes véleményét sem (Tót Lajos egekig magasztalását imádom!), ami viszont a legfontosabb – és ezt nem én mondom –, hogy Tóttal érez, de az Őrnagyot is Ő, nem véletlenül tudok utóbbi iránt is egy hangyányi szimpátiát érezni. Mondjuk tényleg csak egy hangyányit, én mindig is a család drukkere maradok, hiába tolódnak az erőviszonyok és kerülnek sajnálatos többségbe az elnyomók – legyen szó akár valós, akár virtuális térről –, amíg az ember önazonos tud maradni, talán még nincs minden veszve. Azért majd utánaolvasgatok még, hogy tudott ez annak idején átmenni a szűrőn, elvtársaim, mert hogy ma egyből menne a darálóba meg a tiltólistára, az elég gyanús…

Számomra ez a történet egyszerűen örökérvényű, halhatatlan, ráadásul azon fehér holló ritkaságú kötelezők egyike, amiktől nem vakarózott a fél osztály annak idején és még a végtelenül lusták sem húzkodták miatta a szájukat – persze, mert együtt néztük a filmet, ami van olyan jó, mint a könyv, s talán még rá is pakol egy sok lapáttal. Hát lehet ezeket a mesterműveket nem szeretni? Nos, lehet, csak nem ajánlott, különben még befognak dobozolni és vigyázhat az ember, rá ne harapjon a csipogóra…

>!
Helikon, Budapest, 2020
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634790112
1 hozzászólás
sophie P>!
Örkény István: Tóték

Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a hozzáállással nem felelnék meg az érettségin: az a helyzet, hogy eszembe sem jutott semmiféle műfaji sajátosságokat figyelgetni, társadalmi és emberi léthelyzeteken, történelmi környezeten, és az író életrajzán gondolkodni, a háború rettenetein és egy bizonyos személy miszlikre aprításán mélázni… én egyszerűen csak nagyon jól szórakoztam a figurákon, és a nagyon vicces párbeszédeken, ki tudja hányadszor. Már nem úgy, hogy számtalanszor olvastam volna ezt a kisregényt, mert hogy még – legalábbis emlékezetem szerint – egyszer sem. De a színielőadások. És persze a Fábri-film… Bizonyos részeket kívülről tudok. Szóval nekem ez most „csak” mindent elfeledtető komédia volt.
    És most pedig odalapozok a Tarján Tamás könyvben, és megnézem, mit is kellett volna észrevennem, 14 oldalon keresztül sorolja, megszámoltam.

>!
Móra, Budapest, 1992
84 oldal · ISBN: 9631168344
4 hozzászólás
Roszka >!
Örkény István: Tóték

Sokáig halogattam ezt a művet, mert anno a film mély nyomokat hagyott bennem. Feledhetetlen alakítás Latinovits, Sinkovics és Fónay főszereplésével.
Azóta sem vesztett a humorából ez a történet.
Számomra Örkény az az író, aki kifiguráz nagyon sok mindent és mindenkit a sajátos humorával, vagy szarkazmusával. De valahogy az írásaival sosem tudtam megbarátkozni.
De ezt most nagyon élveztem.

tmezo P>!
Örkény István: Tóték

„Egy a fontos: hogy a vendég elégedett, jókedvű, idegileg kiegyensúlyozott, és e két hét alatt majdnem négy kilót hízott!”

Imádom az abszurditását, azt a kifacsart helyzetet, amibe Tóték csöppentek a fiúk kedvéért. Lehetetlen az egész, de annyira jól tükrözi, hogy az ember mikre nem képes a gyereke kedvéért. Képes kifordulni önmagából, csak hogy a szeretett gyermeknek egy kicsit jobb sorsa legyen. spoiler
Lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok, mert nem messze nőttem fel a helytől, ahol a történet játszódik, és ahogy áthaladtunk a településen, mindig beszédtéma volt.
Rengetegszer láttam filmen is, és most is peregtek előttem a komikus jelenetek. Van egy kis eltérés a könyv és a film között, de egyik kárára sem ront az élményen.

>!
Móra, Budapest, 1992
84 oldal · ISBN: 9631168344
ppeva P>!
Örkény István: Tóték

Azt hiszem, legtöbbünk számára a „dobozoljunk egy kicsit”, az „édes jó Lajosom” és a „háromba vágtad?” bekerült az alap szófordulatok közé.
Az Isten hozta, őrnagy úr! filmet többször is láttam, Sinkovits és Latinovits főszereplésével. Őket láttam-hallottam most olvasás közben is. Nagy író, nagy könyv, nagy színészek.

Trudiz>!
Örkény István: Tóték

Eszméletlen karakterek vonultak itt fel. A postás. Tót úr.
Az ember manapság sokszor érzi magát úgy, mint édes, jó Lajosom…

1 hozzászólás
Lunemorte P>!
Örkény István: Tóték

Ritkán mosolygok ennyit egy könyvön. Jól esett ezekben a nehéz időkben…

havas>!
Örkény István: Tóték

„ – Ha nincs kifogásuk ellene, dobozolhatnánk egy kicsit…”

Hát akkor dobozoljunk, „édes, jó Lajosom”!
Kacagnék, mert komikusan abszurd az egész, úgy, ahogy van, de csak ritkán esik jól ez a kacagás. Úgy értem igazán jól. Inkább szánom az egész Tót pereputtyot; a postást, lehet, hogy makacsul megfüröszteném a hordó vizében – amibe a ki nem adott leveleket dobigálja –, az őrnagyot meg feltenném pontosan egy bombára, és egyenesen a fenyőillatú tájakra repíteném.

Komolyan. Hőbörögtem-háborogtam, míg olvastam. Groteszk. A javából. És abszurd. Mocsokul idegesített néha. Máskor meg muszáj volt felcsattantsak egy kiadós kacagást. Persze, Örkény nagyon tudja (tudta) a dolgát.

Felemás érzésekkel maradtam, az az igazság. Kétségtelenül nagyon jó kisregény [DE nem übereli (nálam) az Egyperceseket (egyelőre). Ez van.]
„Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik” – olvasható valamelyik oldalon. No, hát tőlem most ennyi tellett. :))


Népszerű idézetek

Boglinc P>!

Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr?

(első mondat)

4 hozzászólás
Boglinc P>!

Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik.

3. fejezet

2 hozzászólás
Judy_>!

Már az is elég, hogy a világ egy része mindig az ember háta mögött van. Minek ezt a bajt még azzal is tetézni, hogy valaki folyton odanéz?

Kapcsolódó szócikkek: Varró őrnagy úr
czegezoltanszabolcs>!

Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!

(első mondat)

psn>!

Amikor a felnőttek esze csődöt mond, néha a gyermekek mentik meg a helyzetet.

19. oldal

nagy_csilla>!

Erre csönd lett. Olyan csönd, hogy azt nem is lehet leírni. Ilyen csönd lehet abban a sírban, ahol egy süketnéma van eltemetve.

malenca>!

– És mi zúg itt?
– Egy bogár – mondta Tót.
– Hogy hívják?
– Zöld húslégy.
– Szép név – mondta az őrnagy.

negyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Tót Lajos · Varró őrnagy úr
zsofigirl>!

Tóték már-már megnyugodtak. Ekkor azonban újabb félreértés felhője borult erre a találkozásra, melyre a két őrnagy összetévesztése már némi árnyékot vetett.
Tény, hogy az őrnagy kissé fátyolozott hangon beszélt, mintha a hosszú utazás minden pora-korma a hangszálaira rakódott volna. Ez azonban nem mentség, mert ha fakón is, elég érthetően beszélt.
Mégpedig ezt mondta:
– Nem is hittem volna, hogy már ekkora a kedves lánya!
Ezt az udvarias kijelentést azonban Tóték – kivétel nélkül mind a hárman! – a következőképpen értették:
– Csak azt szeretném tudni, kinek ilyen büdös a szája!
Döbbenten álltak. A legdöbbentebben Tót, aki – minthogy más választása nem volt – rögtön visszatartotta a lélegzetét. […]

– Vajon miért ilyen szilvaszínű a papa? – érdeklődött a vendég.
– Mert nem meri kilehelni a fokhagymaszagot – mondta Mariska.
– Azonnal tessék lélegzetet venni! – szól rá az őrnagy Tótra.
Ez meg is történt. Tót szabályosan lélegzeni kezdett, amitől a szeme visszatért üregébe.

Első fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Tót Lajos · Tótné, Mariska · Varró őrnagy úr
Brigi007>!

A tekintély ugyanis olyan, mint egy pecsét; semmi köze szóban forgó okmányhoz, de ennek mégis amattól lesz hitele.

18. oldal, Első fejezet

Kapcsolódó szócikkek: tekintély
elle>!

A némaságot nem lehet se rosszul érteni, se félremagyarázni. Vannak percek (órák, évek, korszakok), amikor a hosszú élet titka a hallgatás.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Joseph Heller: A 22-es csapdája
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Rideg Sándor: Indul a bakterház
Jaroslav Hašek: Švejk
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Krúdy Gyula: A podolini kísértet
Tamási Áron: Ábel az országban
G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt