„Rózsakiállítás” 142 csillagozás

Örkény István: „Rózsakiállítás” Örkény István: „Rózsakiállítás”

Az ​író vallomása:

    Ma már mindannyian tudjuk – ha a magunk ámítására le nem tagadjuk –, hogy életünk szakadatlan szerepjátszás. Tudni véltük azt is, hogy minden pózt, álruhát és jelmezt levetünk azon a küszöbön, amely a létből a nemlétbe vezet át. Kegyelettel idéztük az eltávozottak „utolsó szavait”, hisz akkor már nem lehet, mert nem is érdemes hazudni. A halál közelsége – ezt hisszük és valljuk évezredek óta – kiszólít ugyan a létezésből, de megtisztít a hiúságtól, önzéstől, nagyravágyástól, képmutatástól, és fölment minden manipuláció alól.
    Mindez igaz volt máig, de ma már nem egészen az. Végső magányunk perceit is kisajátíthatja a technika; utolsó sóhajtásunk megörökíthető, sokszorosítható, többféle hullámhosszon és akárhány csatornán sugározható, milliók képernyőjére rávetíthető. Szereppé válhat egyetlen őszinte gesztusunk: az agóniánk.
    Ezt a szerepet, három ember búcsúfelléptét próbáltam megírni. Egyszerű, ismerős alakokét, amilyenek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1977

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szépirodalmi Zsebkönyvtár

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1979
114 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631514625
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1978
118 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631513882
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1977
118 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631509745

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

J. Nagy


Kedvencelte 23

Most olvassa 1

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Örkény István: „Rózsakiállítás”

Jobban tetszett, mint a Tóték, pedig az nagy szó. Soha nem gondoltam volna, hogy a halálról lehet így is írni. Annyira groteszk és egyszerre annyira mély. Nyomjak egy kedvencelést? Nyomok. Ma már másodjára. Esterházynál is így tettem pár órája, ő is a halálról írt A szív segédigéi-nél. Ez egy ilyen nap, úgy néz ki. Nem baj. Sőt.

2 hozzászólás
>!
Bla IP
Örkény István: „Rózsakiállítás”

Az én Rózsakiállítás példányom még pontosan 7, azaz hetes forintba került. Jó régen volt, 1979-ben. Akkor azonnal elolvastam, – kedvencem Örkény – de szerintem még túl fiatal voltam hozzá, s a halál számomra túl távolinak tűnt. Nem biztos, hogy jól megértettem.
Halálügyben azonban az alaphelyzet nem változott – egyszer mindenkire sor kerül. Ha a dialektikából indulunk, mindennek és mindenkinek van kezdete és vége. Lehet persze ez ellen tiltakozni, mindent megtenni, hogy az élet tovább tartson, azonban bármit is tehetünk, örökké nem tarthat. Viseljük, amit „kiszabtak” ránk. Függ attól, hová születtünk, hol élünk, mit fogyasztunk, mennyi stresszt kell elviselnünk, stb. De a halál eljön – számítanunk kell rá. Ezt kísérelte meg Örkény, a maga groteszk eszközeivel több alternatívában is bemutatni. Jó a kerettörténet is, hisz fejlődésünk bizonyos fázisába eljutva lettünk csak képesek megörökíteni az utolsó pillanatokat.
Azóta eltelt jó néhány év, én is közeledem. Egyszerűen érzem. Nem is beszélve arról, életem során mennyi közvetlen tapasztalatot szereztem. Gyermekként – nagycsaládban éltem anyám nélkül – a mellettem lévő másik szobában hagyott ott bennünket Dédmamám. Évekkel később Nagymamámat a kórházban szerettem volna meglátogatni, de csak egy üres, deszkás ágyat találtam, még matrac sem volt ott… Munkámból adódóan többször találkoztam életüket önként befejezőkkel, s a helyszínen nekem kellett intézkednem, Nagyapámhoz engem hívott segítségül a fia a város másik feléből, s én szállíttattam agyvérzésével kórházba – már nem tudtak rajta segíteni, majd 2012-ben 6 hét alatt 3-an mentek el a közeli rokonságból. Ekkor nehezen szedtem össze magam. Egyiküket a folyamatosan rosszabbodó Alzheimer-kór kínozta, s aki tudja mit jelent ez, talán át tudja érezni a környezet terhelését. Szóval az Élet, már kissé hozzászoktatott a Halálhoz. Ahogyan virtuálisan az általam átélt idők során egyre durvább filmek, videók, videó-játékok már gyermekkorban egyre jobban a fiatalokat is. Azaz Örkény írása 2016-ban már nem annyira aktuális és ütős. Amint ismerjük az életellenes erőszakos bűncselekmények statisztikáit, egyre több a fiatal elkövető, akik egyszerűen nem becsülik az Életet, s persze nem is olvasnak Örkényt sem.
Szóval a kisregényt a maga idejében sajátos témájával és eszközeivel lényegesen hatásosabbnak érzem, mint manapság. Persze az egykor szocializmusnak nevezett rendszerben lényegesen több volt a szerepjátszás és hazugság, mint a mindent lemeztelenítő és manipulálni tudó kapitalizmusban manapság…Olvasóknak mégis ajánlom, sokkal többet ér, mint a fantasyk!

8 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Örkény István: „Rózsakiállítás”

"Jön az éj, ágyba fektetik
s plafont nézi és remél
legalább egy éjjelen át
reménye színes nádjai
megszépítik az éjszakát."

Azt hiszem most már biztosan állíthatom, hogy új kedvenc íróra leltem Örkény István személyében.

Az eddigi két olvasmányom ,- beleértve a mait is – , egy olyan mélyen jövő gondolatot indított el bennem, hogy úgy gondolom megérettem.
Megértem arra, hogy a nyitott szemléletemmel és mostani tudásommal tisztelegni tudjak olyan páratlan írók előtt, akik mertek, olyan tabu témákhoz nyúlni és erről minőségi írást hagyni az utódokra….

A „Rózsakiállítás” nem szimplán a halálról szól, vagy annak körülményeiről, hanem a halálozó ember körülményeiről, beleértve a családtagokat, barátokat, munkatársakat és minden egyes élő vagy élettelen személyt és tárgyat…

Sok – sok súlyos ítélet hangzik el a műben, melyet nem tudok nem intelemként venni, és pont ezért, most is csak fájdalmas, de büszke lélekkel írom az értékelésemet.
Hogy értem, felfogtam, és akármennyi is van hátra, azt tiszta lélekkel, harcolva és mosolyogva élem meg.

A három történet egy síkon ér véget, de oly különböző személyekről szól.
A vég mindenkinél ugyan az, de, hogy addig hogyan éltünk az nagyon színes, mint egy festő paletta.

A történet eseményei egyre csak terhelik az olvasót, nem enged és nem könyörül, számot vettet velünk is, pedig nem haldoklunk, mégis úgy érezzük.
Ennyi lenne az élet csupán?
Nem, de valakinek igen.

A nap minden percében eltávozik tőlünk valaki, és sokunknak nem jut ekkora, sőt semmilyen figyelem.

Ahogy a könyvben is megvan írva, veszteni valója csak annak van, aki nem élt teljes életet, és bármikor is jön az idő, felkészülni nem lehet. De elfogadni annál inkább.
Ezért ha másképpen nem is, de minden napot kincsként kell őrizni tudat alatt és néha jó megállni és átgondolni hol vagyunk, kik vesznek körül, jó irányba tartunk, és ha akkor meg kell halni békével mennénk?! Mindenre ha nem a válasz, változtass, ha pedig nem érted most miről írok, ajánlom olvasd el a könyvet!

"Tanítsd meg őket, hogy kell élni,
és, ami nehezebb, hogy halni hogy!

B. Porteous"

Hatalmas kedvenc!♥

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1977
118 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631509745
2 hozzászólás
>!
eme P
Örkény István: „Rózsakiállítás”

Egyik legjobb Örkény-mű (legalábbis az általam olvasottak közül). Egy kisregénybe ennyi lényegbe vágó kérdést, problémát belesűríteni és zseniális írói eszközökkel ábrázolni nem sokan képesek.
Művészet-, ismeret- és lételméleti kérdések súlyát cipeli ez a rövidke írás, sajátosan örkényi abszurba és groteszkbe csomagolva. Középpontjában egy (akkoriban) merész ötlet: filmforgatás a halálról, a meghalásról három beteg, haldokló főszereplésével. A regény Korom Áron rendezőasszisztens harca a film létrejöttéért, és harca a valóság/halál megragadásának, ábrázolhatóságának nehézségeivel. Mindez egy, a dokumentumfilmek technikáját mesterien idéző narratíva keretein belül, ahol különböző típusú, általában dokumentarista jellegű szövegek (levél, interjú, hangfelvétel, beszámoló stb.) montázsa hozza létre az egységes, a dokumentarista igény látszata ellenére egyértelműen és elkerülhetetlenül megszerkesztett, megalkotott művet. Műalkotást, fikciót, mely egyben a művön belüli másik alkotás, a film valósághűségét is megkérdőjelezi.
Korom Áron álma egy film, melybe sok minden belefér. Tudomány, filozófia, költészet; és amellett izgalmas és közérthető. J. Nagy, az író, a film egyik alanya azonban földre szállítja lelkes rendezőnket. Miért nem jól közelít Korom a filmhez? Először is, mert rögtönzötten és rondán halunk meg, a költészet viszont szépség és kompozíció. Másodszor: egy egyszeri esemény még nem filozófia, csak az, ami belőle általánosítható. Tehát ez sem stimmel. A tudomány még kevésbé. A modern fizika rájött, hogy egy kisméretű és érzékeny esemény megfigyelésénél a megfigyelés műszereinek jelenléte eltorzítja a jelenség lefolyását. Más szóval, a kamera előtt másképp halok meg, mintha, teszem azt, csak Aranka látna. Tehát a filmednek tudományos értéke is csak illúzió.
Jobb, ha megmaradunk egy becsületes dokumentumfilmnél.
Mintha az annyira egyszerű lenne. A történet során megjelenő három „eset” mintegy fokozódó tendenciát mutatva világít rá a becsületesség nehézségeire. Közben több szempontból vizsgálva kapunk képet az élethez és ennek záró pontjához, a halálhoz való viszonyulásról (tudomásul nem vétel, beletörődés, elfogadás, művészetté lényegítés), megélhetőségéről, emberi kapcsolatokról, szerepjátszásról. És természetesen a halálról szóló film ötletére való reagálásról is, és mindarról, amit ez az érintettekből – filmesekből, a film alanyaiból és közvetve érintett családtagjaikból, ismerőseikből, vagy épp ismeretlenekből, végül a nagyközönségből kivált. Ez utóbbi főleg a nézői elvárásoknak való megfelelési vágy, megfelelő hatás elérésére való törekvés révén van jelen a regényben. Lassan kiderül, hogy minden hazugság, minden gesztus póz, a halál kivételével.
De vissza a forgatás momentumaihoz. spoiler
spoiler

A filozófiai, művészetelméleti kérdések mellett ezt a közös sorsot állítja szembe velünk a regény. Az érzést, hogy nincs másik…
Olvassátok!

>!
Kozmikus_Tahó
Örkény István: „Rózsakiállítás”

– Ha nagy leszek, Örkény István szeretnék lenni. Lehetek, anya?
– Bárki és bármi lehetsz, kislányom.

~
Naponta lepereg több millió Rózsakiállítás a Földön, mégis nagyon kevesen vették a bátorságot, hogy papírra vessék ezeket a történéseket. A néma félelmet töri meg ez a könyv. Olyan, mint egy fájdalmas, mély sóhaj.
Utána pedig marad a mindent betöltő, zúgó csend.
.
.
.
.
Őszinte és pont olyan abszurd, mint maga az élet. Mestermű.

>!
latinta SP
Örkény István: „Rózsakiállítás”

Bizonyára olvastam már korábban is, de ahogy a kisebbik fiam szokta mondani: anya, te úgysem emlékszel…, ezért tehát okostelefonomon előkaptam a PIM-ről. Megvolt az az előnye, hogy bevásárlásra haladtomban a villamoson is tudtam kényelmesen olvasni.

    Kényelmesen? Ez a csalárd, megtévesztő cím jól beviszi az embert az erdőbe…

    Vannak olyan korábbi történetek, amelyek szintén a halálról szólnak, csak nyilván nem ilyen megközelítésben.

    Ebben az idézőjeles álcázott regényben éppen ez volt a nagyszerű. Három halál – három aspektus…, a tévéfilmkamera objektívjén keresztül.

1 hozzászólás
>!
krlany I+SMP
Örkény István: „Rózsakiállítás”

1977-ben ez a kisregény sokkal nagyobbat ütött, mint így 40 évvel később.
Korábban kellett volna olvasnom, bár akkor talán még nem érteném, így meg már azt gondolom, hogy túlságosan is értem.
Kívül maradtam. Nem a halál miatt. Szerintem is olyan téma, amiről beszélni kell, hiszen életünk szerves része, hanem azért, mert ez itt „távoli”, az én élményeim meg „közeliek”.

4 hozzászólás
>!
Gelso P
Örkény István: „Rózsakiállítás”

Nagyon jó dolognak tartom @Pável szavaival a „Szocializálódni a halállal” téma közelítését hozzánk, halandó emberekhez, mert bár a halál mindennap megtörténik, mi mégis azt hisszük, sosem történhet meg velünk/környezetünkben. Pedig dehogy! Egyszer csak megtörténik, és mi jóöreg struccok már nem dughatjuk előle homokba a fejünket. Nem lehet felkészülni rá? Ezzel félig-meddig értek egyet – a váratlan, mások halálára tényleg nem lehet, de ahogyan a könyvben szereplő 3 „eset"is mutatja, a 3 halálos beteg példáján a tévések megkísérlik a a kezdetben lehetetlennek hitt ötletet – közelebb hozni a halált a képernyőn keresztül a halandó emberekhez… Mindhárom példa azt bizonyítja, hogy sikerült. Nagyon őszinte, nagyon mellbevágó, nagyon szomorú, nagyon lehangoló – de nagyon elgondolkodtató könyv ez. Örkény igyekszik ezt a végérvényesen visszafordíthatatlan állapotot groteszk helyzetekkel enyhíteni – azt hiszem, a házaspár esetében ez sikerült, a magányos nő esetében kevésbé, és leginkább kifordított eset az íróé volt talán. Ez számomra már annyira durva és "elviselhetetlen” volt, hogy levontam fél csillagot. Nem volt méltó a helyzethez a riporter szóhasználata. ( már-már egy sportközvetítés finisében éreztem magam…ki lesz a befutó? )

>!
Frank_Spielmann I
Örkény István: „Rózsakiállítás”

Örkény igazán groteszkben és abszurdban jó, ha komolyan veszi magát, ugyanolyan rossz író lesz, mint bárki más, aki komolyan veszi magát.

Szerencsére ez a könyv sem veszi komolyan magát, bármilyen komoly is a témája: elvileg a meghalás. A halál nem lehet téma, mert nem is tudjuk, mi az. Még egy pokoljárás is az életről szól. A meghalás pedig az utolsó része az életnek, vagy legalábbis úgy tudjuk.

A 20. században, és hát a huszonegyedikben sem olyan meglepő ötlet, hogy valaki dokumentumfilmet akar forgatni a meghalásról. Sok olyan dolog van, amin nem lepődünk meg (egyre több), pedig ha kicsit megkaparjuk, akkor látjuk, milyen abszurd dologról van szó.

Nem mondanám el a sztorit, a lényeg, hogy Örkénynek megint sikerült jó kis befejezést összeeszkábálni. J. Nagy halála katarzis, ami mégiscsak ritkaság a 70-es évek irodalmában, akkoriban, amikor jönnek a Péterek (Nádas, Hajnóczy meg Esterházy, Nádas fogott is kezet Örkénnyel).

Bármilyen jó is ez a regény, nem érzem a nagy lelkesedést magamban, hogy például fogadalmat tegyek: minden évben elolvasom majd. De hát elvileg a Kádár-korban jobb volt az irodalom, úgyhogy ezt nem lenne szabad mondanom.

1 hozzászólás
>!
PankaMakka
Örkény István: „Rózsakiállítás”

Nincs méltósággal teli halál. Egyszerűen nem létezik. Mi mégis aki haldoklik elhitetjük vele,hogy minden rendben,hogy értelme volt. Örkény megmondta „ szakadatlan szerepet játszás” az életünk.A halál egyedül őszinte.

Ez a könyv mindig ütni fog.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
encsy_eszter

A halál nem vitapartner, mert csak azt az egyet tudja mondani: nem.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
madárka

Tíz percet is lehet jól beosztani, és lehet rosszul harmincöt évet.

>!
chibizso

– Mi a legszebb emléke életednek, J. Nagy?
– A nők.
– És a legcsúnyább?
– Szintén a nők.

109. oldal

2 hozzászólás
>!
labdarozsa

Minden percünk a halálé. Minden óránk, minden napunk az övé, csak azt nem tudjuk, hogy a sok közül melyiket választja ő.

>!
encsy_eszter

– Minden művészet hazugság, Áron.
– De olyan hazugság, amiben hinni lehet.

>!
olvasóbarát P

Végső magányunk perceit is kisajátíthatja a technika; utolsó sóhajtásunk megörökíthető, sokszorosítható, többféle hullámhosszon és akárhány csatornán sugározható, milliók képernyőjére rávetíthető. Szereppé válhat egyetlen őszinte gesztusunk: az agóniánk.

Örkény István fülszövege

>!
K

A halál nem az élet eseménye,
A halált megélni nem lehet.

Wittgenstein

5. oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Ludwig Wittgenstein
>!
Maya 

A véletlen néha jobban rendez, mint akinek hivatása a rendezés.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: véletlen
>!
madárka

Valamit mégiscsak elveszítesz, J. Nagy. A lenni és nem lenni közt a különbséget.

107. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lengyel József: Igéző
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Zilahy Lajos: Halálos tavasz
Békés Pál: Csikágó
Franz Kafka: Az éhezőművész
Kurt Vonnegut: Míg a halandók alszanak
Mikszáth Kálmán: A fekete fogat
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Talamon Alfonz: Talamon Alfonz művei
Eszes Máté: A Hindu Herceg