Macskajáték 90% 202 csillagozás

Fájdalmasan zseniális. Vártam a komédiát, de számomra ez nem volt komikus. Keserédes az egész történet. Orbánné még 60 éven felül is olyan naív, mint egy tizenéves kislány, nagyon sajnáltam szegényt. Pedig csak boldog szeretett volna lenni.
Azt nem értem, hogy én ezt eddig miért nem olvastam?

Hát ez hülye! :D A szó legnemesebb értelmében.
Szerelmi háromszög – nyugdíjasokkal.
„Kérlek, becsináltam.” Hát én is.

Hát, nem gondoltam, hogy ez nekem ennyire fog tetszeni. Már régóta halogattam az olvasását, és az utolsó pillanatban fogtam neki a saját kihívásom miatt. Az első, ami megtetszett benne, a különleges színpadkép volt, az egyszerű, de találékony színpadi megoldások sora. Az eleje egyébként hangulatában jobban lekötött, mint a második fele, ott már egy kissé az volt az érzésem, hogy rengeteg dologról akar egyszerre szólni. Mindenesetre jó, hogy egy drámának, ami a szerelemről szól, most nem fiatalok, hanem idősek a főszereplői. Viszont az előszó szükségességét megkérdőjelezném, nekem nem volt egy dráma elé illő.

Groteszk humorral átszőtt szívbemarkoló történet.
Elolvasás után először az jutott eszembe, hogy mennyi mindenünk van, amit csak akkor tudunk értékelni, mikor már elveszítettük, vagy megíjedünk, hogy el fogjuk veszíteni.
A kis öregek története inkább elnyitja a szemünket, hogy nem áll meg az élet attól, hogy megöregszünk. Én mindig csodáltam azokat az idős embereket, akik a nyugdíj után is hasznosan elfoglalják magukat (utaznak, tanulnak, hobbiuknak élnek…).
A dráma nagyon jól fel van építve, és milyen jól bele tudta magát érezni az író a női szerepekbe :) A humorral enyhíti a tragédia élét, ezért nem annyira sokkoló.

Hangoskönyvben hallgattam, zseniális.

Ha az öregek bohón viselkednek, mint a fiatalok…
Ha az öregek valójában gyerekek…
Ha a macskajáték nem csak azt jelenti, hogy Egérke nyávog…
És nem is csak azt, hogy finom étellel átcsábítod a szomszéd macskáját…
Mert az csak végtére is szimbólum…
Mert a macskajáték azt jelenti, hogy játszom veled egy életen át, mert ♪ szeretlek kellesz is meg nem is (tudod, így van ez) ♫ …
És ha mindezek után az öregek az asztal alá bújnak fogócskázni…, mert a) már mozogni is alig bírnak, bár még éreznek, mert b) az öregek valójában gyerekek…

… nos ez az örkényi groteszk. Minden kicsi, szürke, hétköznapi és kicsiségében, szürkeségében és hétköznapiságában sírnivaló. Imádkozunk: „Ó, uram, csak azt engedd, hogy ne ilyen legyek! Mindent, csak a méltóságomat, ne!” Mégis, 98%-ban mind azt veszítjük el.

Pogány Judit hangja teljesen belakja, plasztikussá teszi és megeleveníti ezt a történetet. Bravó!

Tetszett, volt valami fájóan ismerős – a környezetemből – Orbánné butaságában, mindent jobban tudásában.

Jó ez nagyon, nevetni is lehet rajta néha, mégis inkább keserű, mint komikus.
A szerelem, a csalódás, a féltékenység érzése ugyanaz, akár 5, akár 75 éves az ember.
Vajon miért az a társadalmilag elfogadott, hogy csak egy bizonyos korig szabad úgy szerelmesnek lenni, hogy nem ragasztják az ember homlokára a komikus jelzőt?

Groteszk, de annál azért komolyabb.
Tragikomédia, de a komédia része inkább megdöbbent, mint megnevettet. Én szinte egyetlen egyszer sem tudtam nevetni.
Gondolom a műfaj -amit nem is ismerek eléggé- ezernyi árnyalata közül egy szeletkét képvisel a Macskajáték.
Nagyon tetszett a téma, amivel nem mindennap találkozunk. Időskori féltékenység, szerelem, testvérféltékenység (szerintem is sírig tart). Kedvenc alakom Orbánné volt, a maga szerelemtől fellelkesült, dagadó bokájával. A groteszk nem engedi, hogy komolyan vegyük, pedig mi igen is komolyan vesszük!

„Amin nem lehet változtatni, amiatt nem érdemes panaszkodni.”

Örkény nekem eddig még nem tudott csalódást okozni. Akár az egypercesekre gondolok, akár a Tótékra és a belőle készült filmre, vagy épp a »Rózsakiállítás«ra, csak és kizárólag a zseniális, nagyszerű és egyéb magasztaló jelzőket tudnám, tudtam ráaggatni a szerzőre.

Mert tényleg az, a Macskajáték pedig valószínűleg az egyik legjobban sikerült műve, aminek most az eredeti, kisregény változatát olvastam. Miért? Mert szükségem volt rá. Tudtam, hogy Örkény mindig remekül kapja el az érzéseket, hangulatokat, ez pedig most sem volt másképp. Az alaphelyzet – nyugdíjasok szerelmi háromszöge – nyilván groteszk és mosolyra ingerlő, viszont a történet kibontva és végigolvasva már annál kevésbé.

Nálam még mindig a Tóték a befutó, bár lehet, hogy a dramatizált verzió után megváltozik a véleményem. Mindenesetre ez is egy alapmű, amit legalább egyszer az életben elő kell vennie az embernek. Nekem most különösen jól jött. Köszönet érte, Mester!