Egyperces ​novellák 93% 1112 csillagozás

Nem az az egy helyben végig olvasható kötet (nekem legalábbis nem). Jó sok időmbe került elolvasni, többször is olvasási válságot okozott (főleg ha túl sokat olvastam belőle egyszerre).
Felemás érzéseket hagyott maga után.
Nagyon nagy várakozással és kíváncsisággal kezdtem hozzá és lassan de biztosan veszítettem kissé a lelkesedésemből.

Vannak benne zseniális, remekbeszabott, sokatmondó, jól eltalált, frappáns, vicces, fityiszt mutató darabok amik lekötöttek és szerettem olvasni őket, valamint megemeltem a nem létező kalapom Örkény előtt, hogy kitalálta és papírra vetette ezeket a írásokat ilyen tömör formában. Rövidségük semmit sem csorbít értékükön. Örkény stílusát, groteszk humorát, témáit továbbra is szeretem.
De vannak benne kevésbé fényes gyöngyszemek is, melyek kissé unalmasak, vagy nekem ma már nem mondanak túl sokat.

Örök és fő kedvenc, ha nincs időm, de szórakozni akarok. A legjobb vécékönyv. :-DD

Sajnos az irodalomórán méltatlanul kevés idő maradt arra, hogy Örkénnyel foglalkozzunk, ezért ő valamiért számomra egyszerűen egy kissé groteszk, de vicces műveket író emberként maradt meg. Mekkorát tévedtem!

Az Egyperces novellákat elolvasva az ember hamar rájön, hogy Örkény történetei ezernyi érzést képesek közvetíteni, és a groteszk humor csak az írásinak az egyik arca. Annyira tűélesen képes volt az akkori magyar valóságot közvetíteni, amire csak kevesen képesek. Ráadásul ha megnézzük, ez a valóság ma sem sokban különbözik…

De nem csak magyar közegben értelmezhetők ezek a novellák, nagyon egyetemes emberi érzéseket és gondolatokat is közvetít. Az emberi gyarlóság, a valaki mássá válás vágya, az őrület, a szerelem, a valóság elfogadhatatlansága lefolynak a lapjairól, és egyenesen a szívünkhöz találnak utat.

Örkény egyperceseiben a hétköznapi különlegessé válik, a különlegeset pedig sokszor hétköznapinak nézik. Annyi mindent tanít az életről, arról, hogyan bánunk egymással és hogyan is kéne bánnunk egymással.

Jó lenne, ha minél többen megismernék az ezerarcú Örkényt, és tanulnának tőle. Van mit.

Nem csalás, nem ámítás, csak egy kis emberismeret elkeverve jó adag empátiával, vastagon meglocsolva iróniával, csipet bölcsessége fűszerezve. Olyan eledel ez, amit bármikor szívesen fogyasztok, mert megvan a magva mégis könnyeden puha és laktató, tökéletesen játszik az állagokkal, színekkel, formákkal, több textúra is megtalálható a csipetnyi kompozíciókban. Örkény igaz séfként különböző és közvélekedés szerint nem összeegyeztethető alapanyagokat társít, tökéletes mennyiségben, briliáns ízléssel és szakmai alázattal megáldva.
Melegen ajánlom bármely alkalomra, akár részletekben is fogyasztható, persze ha kibírod, hogy ne fald fel egyszerre, mint én az örök falánk.

Már nagyon régen terveztem, hogy belevágok az Egyperces novellák kötetbe, és most végre el is jött az ideje.
Nagyon élveztem ezeket a humoros szösszeneteket. Már annak idején, a középiskolában, mikor először volt szó Örkény alkotásairól, megismertem egy párat, de most jó volt sokat olvasni egymás után.
Néha abszurd, de annál inkább humoros történetek ezek, groteszk humorral tárja elénk a valóságot. Mert hát valljuk be, ez minden, ami a valóság. Korszakalkotó, zseniális. Mert Örkény maga is egy zseni.

Kérem tisztelettel, alássan, éngem itt félrevezettek, becsaptak, és az érzelmeimmel nagymértékben játszadoztak. Felháborító kérem szépen, hogy a mai világban mit meg nem engednek maguknak holmi írók, és kiadók.
Egyperces? Dehogy egyperces! Nehogy bárki is bedőljön ennek a csalárd, galád cselszövésnek! A novellák többsége kevesebb mint egy perc alatt, és számottevő százaléka több mint egy perc alatt olvasható el.
Kérem, ez tiszteletlenség, és az olvasó becsapása. Mit meg nem engednek maguknak az emberek, egy kis szójátékért!
És még volt képe ezek után viccesnek, szomorúnak, elgondolkodtatónak lenni. Még ilyet!
(U.I.:Próbálkozhatok. Örkényből csak egy van.)

„Emelt magyarosként volt szerencsém több ízben is megismerkedni Örkény munkásságával a gimnázium során, mégis kevésnek éreztem az ismereteimet vele kapcsolatban. Az Egyperces novelláknak köszönhetően mélyebben is belemerülhetünk a 20. század egyik közkedvelt írójának munkásságába, akinek a műveit a magyartanárok leginkább a groteszk és abszurd jelzőkkel illetnek. Bevallom, bennem is ez a két szó maradt meg róla leginkább, de az Egyperces novellák – amik annyira nem is egypercesek, hiszen a mélyenszántó gondolatok a könyv befejezése után is az olvasóval maradnak – erre rácáfolnak, tekintve, hogy érzések sokasága cikázott át rajtam egy-egy novella olvasása közben.”

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2020/10/orkeny-istva…

Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni. Köszönöm.

Anno a gimis magyartanárom által ismerkedtem meg Örkény Istvánnal. Akkor ez nem volt egy hosszan tartó barátság,de kezdetnek éppen megtette. Belekezdtem, lapozgattam,olvasgattam,mégis valami nem hagyta,hogy a végére érjek->a könyv úgyszólván nehéz szülésnek bizonyult. Aztán most néhány hete véletlenül újra a kezembe akadt,és pörögtek az oldalak azt hiszem öregszem… :D.
Egyedi,új,más,és pont ettől olyan zseniális. ;)

Alapmű. Nagy fába vágta a fejszéjét ezzel Örkény, hiszen valami teljesen újat kezdett el, és az új nem feltétlenül jó és értékes is: kockázatot vállalt, és végül is mára kiderült, hogy nyert. Ezek nélkül a novellák nélkül ma nem lenne szerintem Esterházynk, de talán a humorunk se lenne az igazi. A groteszk és az abszurd örök, ezt nem Örkény találta ki, de őnála él tovább. No persze egy groteszk és abszurd korszakban mi mást is lehetett volna írni?

Van nekem egy nagyon jó kiadásom ebből, Réber László (van ki e nevet nem ismeri?!) rajzaival – de ez nem a teljes. Úgy látom, majdnem 600 oldalas kötet is van, remélem az a teljes, és akkor úgy befalom megint az egészet, hoccsakna.

Nem szaporítom a szót: mások már megtették helyettem. Inkább idézem a világirodalom egyik legfrappánsabb befejezését:
„És most viszi.”

–

Újraolvasás, 2022.

Marad az öt csillag, de meg kell jegyeznem (ezúttal a legbővebb, Palatinus-féle 2004-es kiadást olvasva), hogy az Anekdoták és egyéb előzményes részek hozzábiggyesztése a hatvanas-hetvenes évekbeli kompakt kiadáshoz bizony felvizezte kissé az eredeti, pompás anyagot.