A 30 év sorozat új kötete Örkény István válogatása e három évtized prózájában legjavából. Számtalan ismerős írás, szállóigévé lett Egyperces – de a kötet címét az egyik „hagyományos” novellától kölcsönözte, mégpedig nem véletlenül, hanem ezzel is mintegy hangsúlyozandó, hogy az újfajta, a groteszk látásmód, amely annyira jellemző Örkény István mai művészetére, semmiképpen sem a régivel való szakítás eredménye. Ez a válogatás – amelyben egymás mellé kerülnek Tóték és Jeruzsálem hercegnője, Az utolsó vonat s a Nászutasok a légypapíron – éppen arról győz meg, hogy a groteszket, a „fejtetőre állított” világlátást mindenkor a valóság igazolja, a legabszurdabb helyzetek mindig a legvaskosabb realitás talaján bontakoznak ki.
Az utolsó vonat 5 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1977
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Harminc Év Magvető
Enciklopédia 3
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Örkény egy csoda, egy magyar csoda, nem tudom, tudott volna más nyelven ilyen zseniálisat alkotni.
Népszerű idézetek
– Maga kissé telhetetlen. Tíz napja indultunk el Pestről, és nézze, már Siófokon vagyunk.
– Tizenkét kutyával ez nem is olyan nagy teljesítmény.
– Hát persze, hogy nem. Csakhogy én már Pesten behúztam a kéziféket.
– Nem túl óvatos maga egy kicsit?
– Pontosan ez az a tempó, amelyre teremtve vagyunk.
– Látja mennyi ember? És mindenki minket bámul.
– Irigykednek.
– Egészen ki van dülledve a szemük.
– Mert látják, hogy legszebb álmaink is megvalósíthatók.
412. oldal (Magvető és Szépirodalmi Kiadó, 1977)
Már maga sem tudta biztosan, hogy csak a vak sorsnak köszönheti-e az átváltozást, vagy volt-e benne egy titkos hajlam rá, hogy rovar legyen. Most ugyan hiába keresgél a múltjában, semmi jelét se látja ennek a hajlandóságnak – de megcáfolni sem tudja semmivel. És arra sincs cáfolat, hogy ami egyszer előfordult vele, az másodszor meg nem ismétlődhetnék… Mint amikor, ki tudja, hányszor, a végtelen vitákban kudarcot vallott, úrrá lett rajta a tehetetlenség. […] Ott állt megint, ki tudja, hányadszor, a magánynak és a tehetetlenségnek azon a fokán, ahol a létezés formái közömbösökké válnak. De azért kidugta lábát a hálóinge alól.
Kilépett belőle és kilépett a papucsából is. Nem volt rajta semmi, amikor elindult felém, és jött szép nyugodtan, kényelmesen. Még Pista mesélte, milyen szép volt a mozgása. Talán mert atlétizált. Talán mert úgy szeretett táncolni, és mindennek mindjárt kihallotta a ritmusát. Pista szerint az volt a mozgásának a titka, hogy a testének részei valahogy tudtak egymásról. Üzentek egymásnak. Sürgönyöztek. Egyetlen lépésében annyi szépség volt, mint amikor felröppen egy madár, körbekering egyet, és újra leszáll…
Ó, milyen estéket éltünk meg! Mikor hajnalban eloltottuk a villanyt, és a személyzet fáradtan készült hazafelé, mi ingujjra vetkőztünk, és a sötét teremben folytattuk a játékot. Dehogyis folytattuk… Akkor kezdtük! Magunknak játszottunk. Pár perc múlva, a sötétben, a négy hangszer mintha összeolvadt volna. Számtalanszor előfordult, hogy improvizálás közben egy és ugyanaz a gondolatunk támadt, és amit az egyik elkezdett, azt a másik úgy folytatta vagy kísérte, mintha kottából játszanék. Komolyan vettük egymást, komolyan vettük a zenét, csak a közönséget nem vettük semmibe. Kinevettük őket, a minennapos botrányokon, a verekedéseken nagyszerűen mulattunk. Ha pofozkodás volt, én vertem hozá a nagydobot.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Molnár Vilmos: Az olvasó fizetéséről ·
Összehasonlítás - Pozsonyi Ádám: Irgalom atyja, ne hagyj el! ·
Összehasonlítás - Mándy Iván: Tájak, az én tájaim ·
Összehasonlítás - Andrassew Iván: Beszélések ·
Összehasonlítás - Tardos Tibor: Kacagj a vaskerék alatt! ·
Összehasonlítás - Pozsonyi Ádám: Harcra fel! 90% ·
Összehasonlítás - Munkácsi Miklós: A halálraítélt sziget ·
Összehasonlítás - Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak / A jó palócok / Beszterce ostroma 87% ·
Összehasonlítás - Vágvölgyi B. András: Edith Liebermann semmi kis élete ·
Összehasonlítás - Pienták Attila: Rém ·
Összehasonlítás