Az ​utolsó vonat 5 csillagozás

Örkény István: Az utolsó vonat

A 30 év sorozat új kötete Örkény István válogatása e három évtized prózájában legjavából. Számtalan ismerős írás, szállóigévé lett Egyperces – de a kötet címét az egyik „hagyományos” novellától kölcsönözte, mégpedig nem véletlenül, hanem ezzel is mintegy hangsúlyozandó, hogy az újfajta, a groteszk látásmód, amely annyira jellemző Örkény István mai művészetére, semmiképpen sem a régivel való szakítás eredménye. Ez a válogatás – amelyben egymás mellé kerülnek Tóték és Jeruzsálem hercegnője, Az utolsó vonat s a Nászutasok a légypapíron – éppen arról győz meg, hogy a groteszket, a „fejtetőre állított” világlátást mindenkor a valóság igazolja, a legabszurdabb helyzetek mindig a legvaskosabb realitás talaján bontakoznak ki.

Eredeti megjelenés éve: 1977

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Harminc Év Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1977
498 oldal · ISBN: 9632705157

Enciklopédia 3


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Örkény István: Az utolsó vonat

Örkény egy csoda, egy magyar csoda, nem tudom, tudott volna más nyelven ilyen zseniálisat alkotni.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

szangi >!

Pest. Te csúnya, te kopott, te vénülő, te magadat szépnek álmodó Pest.

szangi >!

Az is egy fajtája az önvédelemnek, ha a kényes kérdések csak elkésve jutnak eszünkbe…

Kapcsolódó szócikkek: önvédelem
>!

– Maga kissé telhetetlen. Tíz napja indultunk el Pestről, és nézze, már Siófokon vagyunk.
– Tizenkét kutyával ez nem is olyan nagy teljesítmény.
– Hát persze, hogy nem. Csakhogy én már Pesten behúztam a kéziféket.
– Nem túl óvatos maga egy kicsit?
– Pontosan ez az a tempó, amelyre teremtve vagyunk.
– Látja mennyi ember? És mindenki minket bámul.
– Irigykednek.
– Egészen ki van dülledve a szemük.
– Mert látják, hogy legszebb álmaink is megvalósíthatók.

412. oldal (Magvető és Szépirodalmi Kiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Siófok
szangi >!

Az én Nikoszom isteni férfi, de úgy férfi, ahogy a puska puska: csak egyetlen célra alkalmazható. Vele lenni annyi, mint egy olyan paklival játszani, melyben csupa egyforma kártya került össze. Pedig a kártyázásban épp az az izgató, hogy nem tudjuk, mi a következő lap.

szangi >!

Gyönyörűen esznek, kimérten társalognak, kizárólag a szakmájukról, mert Annus valamikor tanítványa volt az urának, de ma is, ha a hangját hallja, a megilletődéstől megáll az orrában a takony.

denebolo>!

Már maga sem tudta biztosan, hogy csak a vak sorsnak köszönheti-e az átváltozást, vagy volt-e benne egy titkos hajlam rá, hogy rovar legyen. Most ugyan hiába keresgél a múltjában, semmi jelét se látja ennek a hajlandóságnak – de megcáfolni sem tudja semmivel. És arra sincs cáfolat, hogy ami egyszer előfordult vele, az másodszor meg nem ismétlődhetnék… Mint amikor, ki tudja, hányszor, a végtelen vitákban kudarcot vallott, úrrá lett rajta a tehetetlenség. […] Ott állt megint, ki tudja, hányadszor, a magánynak és a tehetetlenségnek azon a fokán, ahol a létezés formái közömbösökké válnak. De azért kidugta lábát a hálóinge alól.

Kapcsolódó szócikkek: hálóing
denebolo>!

Kilépett belőle és kilépett a papucsából is. Nem volt rajta semmi, amikor elindult felém, és jött szép nyugodtan, kényelmesen. Még Pista mesélte, milyen szép volt a mozgása. Talán mert atlétizált. Talán mert úgy szeretett táncolni, és mindennek mindjárt kihallotta a ritmusát. Pista szerint az volt a mozgásának a titka, hogy a testének részei valahogy tudtak egymásról. Üzentek egymásnak. Sürgönyöztek. Egyetlen lépésében annyi szépség volt, mint amikor felröppen egy madár, körbekering egyet, és újra leszáll…

szangi >!

Bors utca. Szegfű utca. Ady Endre utca. Mártírok útja. Bem utca. Duna-part. Nem is én szaladtam. A fák szaladtak, a villák, a lámpák, a postaládák: szembefutott velem az egész város.

denebolo>!

Ó, milyen estéket éltünk meg! Mikor hajnalban eloltottuk a villanyt, és a személyzet fáradtan készült hazafelé, mi ingujjra vetkőztünk, és a sötét teremben folytattuk a játékot. Dehogyis folytattuk… Akkor kezdtük! Magunknak játszottunk. Pár perc múlva, a sötétben, a négy hangszer mintha összeolvadt volna. Számtalanszor előfordult, hogy improvizálás közben egy és ugyanaz a gondolatunk támadt, és amit az egyik elkezdett, azt a másik úgy folytatta vagy kísérte, mintha kottából játszanék. Komolyan vettük egymást, komolyan vettük a zenét, csak a közönséget nem vettük semmibe. Kinevettük őket, a minennapos botrányokon, a verekedéseken nagyszerűen mulattunk. Ha pofozkodás volt, én vertem hozá a nagydobot.


Hasonló könyvek címkék alapján

Molnár Vilmos: Az olvasó fizetéséről
Pozsonyi Ádám: Irgalom atyja, ne hagyj el!
Mándy Iván: Tájak, az én tájaim
Andrassew Iván: Beszélések
Tardos Tibor: Kacagj a vaskerék alatt!
Pozsonyi Ádám: Harcra fel!
Munkácsi Miklós: A halálraítélt sziget
Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak / A jó palócok / Beszterce ostroma
Vágvölgyi B. András: Edith Liebermann semmi kis élete
Pienták Attila: Rém