A ​harag és a büszkeség (Harag-trilógia 1.) 60 csillagozás

Oriana Fallaci: A harag és a büszkeség Oriana Fallaci: A harag és a büszkeség

A ​harag és a büszkeség című könyvével Oriana Fallaci tízéves csendet tört meg. Azt a csendet, amelyben manhattani otthonában a szeptember 11-ei apokalipszis pillanatáig élt. Most fülsüketítő zajjal törte meg ezt a csendet. Európában e könyv évtizedek óta nem tapasztalt felzúdulást váltott ki. Vitákat, veszekedéseket, szócsatákat, szenvedélyes dicséreteket, vad támadásokat. Olaszországban, ahol több mint egymillió példány kelt el, a mai napig a könyveladási listák élmezőnyében áll. Több százezren vették meg, és bestseller lett Franciaországban, Németországban és Spanyolországban is. Közismert bátorságával Oriana Fallaci az iszlám terrorizmus által előtérbe tolt kérdéseket feszegeti: az iszlám világ és a nyugati világ közötti ellentétet, sőt – véleménye szerint – összeférhetetlenséget, a Dzsihád világméretű realitását és az erre adandó válasz hiányát, a Nyugat nemtörődömségét. Fallaci brutálisan nyers szókimondásával és őszinteségével sorolja megalkuvás nélküli vádpontjait és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Művelt Nép, Budapest, 2016
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155617072 · Fordította: Földvári Katalin
>!
Művelt Nép, Budapest, 2016
138 oldal · ISBN: 9786155617416 · Fordította: Földvári Katalin
>!
Focus, Budapest, 2003
208 oldal · ISBN: 9639468231 · Fordította: Földvári Katalin

Enciklopédia 45

Szereplők népszerűség szerint

Ho Si Minh · vezető

Helyszínek népszerűség szerint

Amerika · Amerikai Egyesült Államok · Olaszország


Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Oriana Fallaci: A harag és a büszkeség

Ó Ég! Mondom én is reszketve, mint Malacka. Talán még a színem is megváltozott, mire elolvastam. Nem vártam ennyi engesztelhetetlen haragot és minden ellen kiszálló kegyetlen nagy büszkeséget. Talán az a gond, hogy még nem olvastam semmit az írónőtől, így fel sem lehettem készülve rá. Vártam tárgyilagosságot, objektivitást – amennyire lehet –, magyarázó, példákkal igazoló mellé-, vagy ellenzékbe állást. De ekkora érzelmi túlfűtöttséget és habzó, bugyogó, túlcsorduló, megveszekedett kirohanást semmiképpen sem!
Mondtam a páromnak nagy elkeseredetten, hogy még csak az előszónál járok, de nem tudom, mit fogok kezdeni ezzel a könyvvel. Ellenérzés volt bennem iránta, ami tényleg nem adódott semmiféle előítéletből. Toleranciám abszolút hatalmas. Végül is belátom, talán ez lehet jelen esetben a gond. Oriana Fallaci minden liberális, türelmes, toleráns egyént, közösséget és nemzetet megtiport a szavaival. Tudom mi vele a célja; világosan közölte. Valahol meg is értem – őt is, mást is, másokat is, mindenkit megértek én valahol. Mindössze azt szerettem volna, ha nem ilyen engesztelhetetlen forgószél haraggal támad Isten és ember ellen (talán ő is ezt szerette volna, de nem bírta másképp). Ezért az értékelésért most nagyon megkapnám tőle a magamét. Csak néhány jelző, amivel illetne: naiv, szemellenzős, kötözni és áldozatnak való bolond.
Nem hiszem, hogy a trilógiát a továbbiakban folytatni vágynám.

3 hozzászólás
gumicukor>!
Oriana Fallaci: A harag és a büszkeség

Belevaló egy nő ez az Oriana Fallaci! Ezt a stílust…

Nagyon igaz, minden szava nagyon igaz! Legalábbis én annak érzem. Kíváncsi lennék, hogy mit mondana ma, 2016 februárjában a jelenleg fennálló helyzetről, a migránsáradatról, ami egyre kétségbeejtőbben ellepi Európát. Kellene most ő ide, hogy mindenféle politikai korrektség nélkül megmondja a frankót a maga kérlelhetetlen, haragos és büszke hangján. Azzal a hanggal, ami 15 (!!!) évvel ezelőtt megjósolta azt, ami ma történik. Csak egyet szeretnék: ne legyen igaza! Ne kelljen Európának elpusztulnia!

2 hozzászólás
Bla IP>!
Oriana Fallaci: A harag és a büszkeség

Védettségi kártya birtokában, böngészve a könyvtárban ráleltem egy eddig csak hírből ismert műre: a Harag és büszkeség-re. Ahogy kezembe került, úgy nem is tudtam letenni. Nagyon jól tette a Művelt Nép Kiadó, hogy – erős aktualitása révén – 2016-ben újra közre bocsátotta Fallaci röpiratát. A szerző közel 20 évvel ezelőtt nagyon igazakat is írt, az Iszlám Dzsihad nehezen látszik fékezhetőnek. A világ fejlettebb részein a magasabb , fejlettebb kultúra biztosította jobb élet vonzása nyomán higul, keveredik, s az európai szellemi, kultúrális értékek nem tudnak megküzdeni az írástudatlan, műveletlen fejekben uralkodó téveszmékkel, az iszlám manipulált szellemiségével. Ez bizony veszélyeket rejt magában, amelyek időről-időre elénk bukkannak. Fallaci előre látta, mintegy vizionálta a helyzetet, mert jobban ismerte az iszlámistákat, mint az európai vezetők. Érzelemdús kinyilatkoztatása, kiáltása ma is igen aktuális – Orbán biztos idejekorán olvasta a művet. S bár Fallaci kissé indokolatlanul általánosít, – ennyiben inkorrekt – de mondanivalójának, egykori figyelmeztetésének igazságtartalma vitathatatlan. Kitűnő író, kitűnő ember volt a szerző. Fogadjuk meg szavát, üzenetét: Óvatosabban, átgondoltabban a multikulti-val!

mohapapa I>!
Oriana Fallaci: A harag és a büszkeség

Oriana Fallaci neve számomra a Levél egy meg nem született gyermekhez című könyvet jelenti. Jelentette. Pedig, úgy fest, nem az a legjobb, legfontosabb könyve.

Ez a papírba merevített kiáltás több szempontból döbbenetes.
Elsősorban azért döbbenetes, mert érthetetlen, hogy döbbenetesnek kell érezni.
A világ annyira kifordult magából, hogy a józan paraszti észnek már jóformán semmi tere nincsen. Legalábbis a médiában és a politikában. A könyv fülszövege elmondja, hogy Fallacit ezért a papírra vetett üvöltésért többször beperelték. Mert rasszista. Mert fasiszta. Mert ki tudja? Ugyanis Fallaci nem mond mást, csak azt, hogy Európa és a muszlim világ nem integrálható egymásba. Nem, mert a muszlim vallás nem integrálódni akar, hanem elnyelni, megsemmisíteni, bedarálni és eltiporni. Fallaci azt is mondja (ne feledkezzünk el róla, 2002-ben!), hogy a szélsőliberális Európa bele fog pusztulni szélső liberalizmusába. Azért, mert ésszerűtlen és az önvédelem teljes hiányáról szól a liberalizmusa.
Azért mostanság többször elképzeltem azt a szituációt, amikor a Kedves Betörő bejön a lakásomba, nem mutatkozik be, unszolásra álnevet mond, leül az asztalhoz, ételt, ellátást követel, majd panaszkodik, hogy kicsi a kádunk, hideg a szoba, és amikor megerőszakolja a feleségemet és a lányaimat, akkor az emberi jogaira hivatkozik, meg a rasszizmusomra, és hogy értsem meg, már vagy három hónapja nem volt nővel. Hiába mondom, hogy ez az én lakásom, ő nem tágít: ő is ember, neki ott nem volt jó, ahonnan jött, joga van a boldogsághoz és a megélhetéshez, és adjak pénzt is, neki nincsen, és szüksége van költőpénzre. Ha megkérdem, hogy honnan volt pénze idáig eljutni, ha egyszer a hazájában semmije nem maradt, ha egyszer menekülnie kellett, csak gúnyosan nevet, és okostelefonját előrántva diadalmasan mutatja, hogy neki pont ezekre a gps-koordinátákra kellett jönnie. S ha bármi ellen tiltakozom, akkor rohan a neki készségesen segítő emberjogi szervezetekhez, mert rasszista, fasiszta vagyok, hogy nem fogadom őt el.
Életszerű?
Ugye, hogy fityfenét?
Pedig manapság ez az élet. Tehát szép lassan elvárássá lesz.

Döbbenetes Fallaci könyve, mert a Nagy Migráns-áradat elindulása előtt tizennégy évvel figyelmeztet arra, hogy lesz Nagy mIgráns-áradat, és lefesti a várható reakciókat is. Oriana Fallaci nem próféta, csak összerakja a mozaikokat.

Döbbenetes Fallaci könyve azért is, mert nem az íróasztal mögül keveri a purparlét, hanem saját tapasztalataiból, testi valóságában megtapasztalva sok mindent abból, amit leír. S ami tényekről Európa nem akar tudomást venni. S Fallaci azért fasiszta, mert kimondja: nem egyenrangú kultúrák találkozásáról van szó! Nincs azonos szint! Aki ezt állítja, egyszerűen téved vagy hazudik. Amikor idáig értem a könyvében, felszisszentem. Aztán még egyszer. Először azért, mert úgy fest, a polkorrekt maszlag már az én tudatomat is agymosta, és azért, nana, azért óvatosabban a vice versa-val. Másodszorra azért szisszentem fel, mert először felszisszentem: manapság, ha valaki igazat beszél, félnie kell? S nem az ellenségeitől, hanem az idióta polkorrekt szemlélettől kell tartania? Azért, mert kimondja az igazat? Azért, mert ma már, ahogyan Fallaci is mondja, ma már nem nevezzük nevükön a dolgokat, az antiszociális viselkedést, a társadalmi normától eltérő devianciákat, már mindennek álneve van. S Fallaci nem finomkodik: azt mondja, az a kultúra, amely levágja a nők csiklóját és összevarrja a hüvelyüket, hogy ne élvezhessék a szexet, majd csadorba, burkába csomagolja őket, és megtiltja a nevetést számukra, az a kultúra, amely, a tolvajokat csonkítással bünteti, az a kultúra, amely bigott vallási elveit vérrel terjeszti, és nem képes semmit mást elviselni önmagán kívül, az a kultúra, amelynek képviselői oldalba hugyozzák az európai kultúra több évszázados épületeit, templomait, szent helyeit, és szarral kenik be a falakat, nos, az a kultúra nehogy már azonos szinten legyen az európai kultúrával!
S itt nem tud nem eszembe jutni egy döbbenetes videó, amit a napokban láttam. A videón egy szemmel láthatón nem idén barnult fiatalember nem túl kényelmes pózban, de szemmel láthatón nagy élvezettel és elánnal éppen egy gépkocsi kipufogócsövét dugja meg…

Magyarként azért is döbbenetes Fallaci könyve, mert voltaképpen voltunk már ugyanezzel a módszerrel elfoglalva: az a gaz török csak úgy beszállingózott Buda várába, majd amikor megfelelően sokan voltak, egyszer csak kitűzték a zászlajukat, Övék lett a vár (vö.: Egri csillagok). S konkrétan: most nem ez történik? (Vö.: az új londoni polgármester, Sadiq Khan sokallja a fehérek részarányát London város önkormányzatában, és határozott ígéretet tett az arány mielőbbi javítására.)

Fallaci tizennégy évvel ezelőtt azt kiáltotta: Európának vége, mert az őt elnyelő kultúra agresszív és kíméletlen, és mert megszűnt minden egészséges önvédelmi reflexe, nincs immunrendszere, és liberális, jobbára balos hangadói pusztítják azokat, akik ki merik mondani, baj van, védekezni kellene, és ez a minden devianciával szembeni tolerancia a vesztünk lesz, mert miközben a devianciáknak hihetetlen teret biztosít, aközben az azokat befogadó rendszert belülről pusztítja (vö.: felszisszentem Fallaci kultúra-osztályzásán).

S ott tartunk manapság, hogy aki a valóságot kimondja, aki azt mondja, hogy szükség van önvédelemre, aki azt mondja, hogy a szabályoknak mindenkire vonatkozniuk kell, sorolhatnám tovább, az gazember fasiszta, rasszista szemétláda. A Kedves Betörő nem betörő, hanem Átmeneti Vendég.

Nincs kétségem: nem tér észre a világ. A polkorrekt idiotizmusban az lesz a gonosztevő, aki áldozatként ki meri mondani mindazt, amit vele tette, és ki meri mondani, hogy kik tették. 2002 óta semmi pozitív változás nincsen. Nagyon érdekes lenne, mit mondana ma Fallaci!

*

Vannak momentumai a könyvnek, amivel nem értek egyet. Ilyen 2001 szeptember 11. értékelése, megítélése. Lehetne vitatkozni Fallacival, hogy vajon hogyan olvadtak meg azok a tornyok, amelyeket eleve repülőgép-biztosra terveztek, és amelyek acélszerkezetének az olvadásfoka messze meghaladja a kerozin égési hőfokát, meg hogyan, miért dőlt össze alulról az épület (ahogyan a lakóházak közül kirobbantott épületek dőlnek a belvárosban), miközben a nyolcvanadik emelet égett, és így tovább… De itt nincsen jelentősége. Voltaképpen mindegy, hogy Oszama Bin Laden tette-e mindezt, vagy nemes egyszerűséggel csak kellett valami, ami eléggé felhergeli a közvéleményt, hogy az USA megvívhassa területszerző háborúit, mint a nemzetek csendőre.
Azért mindegy, mert az iszlám itt van. S ők romboltak-e valóban, vagy sem, semmit nem változtat azon, hogy jönnek, nagyon sokan jönnek, nők tömegét erőszakolják meg, követelnek, jogaik vannak, autókat gyújtanak fel, embereket késelnek meg, miközben nagyon tudatosaen eszükbe sincsen alkalmazkodni, eszükbe sincsen beilleszkedni: az őket befogadó világot változtatják meg a saját képükre. Egy hatalmas magyarországi mecset tervei keringenek az interneten. Muszlim területen építendő keresztény templom terveit még nem láttam keringeni…

De sebaj, utáljuk Fallacit! Utáljuk az orvost, aki felállítja a diagnózist, tagadjuk le a betegséget, köpködjük meg a gyógyszert, gyújtsuk fel a gyógyszertárat és aknázzuk alá a kórházat!
Nevessünk vagy sírjunk? Mert a helyzet egyszerre komikus és tragikus. De inkább az utóbbi.

4 hozzászólás
efenera>!
Oriana Fallaci: A harag és a büszkeség

„Vannak azonban az Életben pillanatok, amikor csendben maradni hiba, és kötelesség a szólás.”

Letehetetlen, lenyűgöző, aktuális, dühös, és nagyon szókimondó!
Az Amerika vezetéséről szóló részeknél ugyan nem igazán értettem egyet, de minden más igaz!

Olvassátok!

„(…) hogy felnyissa azoknak a szemét, akik nem akarnak látni, hogy kihúzza a dugót azoknak a füléből, akik nem akarnak hallani, hogy gondolatokat ébresszen azokban, akik nem akarnak gondolkodni.”

1 hozzászólás
KönyvParfé>!
Oriana Fallaci: A harag és a büszkeség

Aktuális, dühös, szókimondó, hiteles, felkavaró, indulatos, elgondolkodtató, megrázó, bátor.

2 hozzászólás
Dandelea01>!
Oriana Fallaci: A harag és a büszkeség

A jó vitához elengedhetetlen, hogy mindkét fél tisztában legyen a másik érveivel. Emiatt az elv miatt – és mert Anya vette nekem a könyvet Álomgyár raktárvásáron amíg nem voltam otthon – vártam már, hogy sort kerítsek erre a könyvre. Annak ellenére, hogy úgy álltam neki, hogy 1. valószínű alig fogunk valamiben egyet érteni 2. a nagy részén fel fogom húzni magam kellemes csalódás volt Fallaci műve.
Külön köszönet, amiért letisztázta, hogy neki magával a vallással van problémája, nem az emberekkel. Mégis úgy éreztem, hogy sokszor egy kalap alá vette az iszlám átlag hívőit a terroristákkal és ez igen zavaró volt.
Fejezetekre ne számítson senki, okkal „esszé” címkés. Nagyrészt szépen logikusan folyt is az egész gondolatvezetés egészen az utolsó 20-30 oldalig, ahol aztán kaptunk mindent, pl. teljes társadalom- és gazdaságkritikát.
A nők helyzetéről szóló kis rész pedig mindenképpen meghozta a kedvem az A haszontalan nem elolvasásához.
Igen érdekes, elgondolkodtató olvasmány volt, az értékelésem első mondata alapján pedig tudnám ajánlani mindenkinek.

Judy22>!
Oriana Fallaci: A harag és a büszkeség

Nagyon aktuális téma, sok személyes dologgal megspékelve. És most alszom még rá, mielőtt értékelést írnék róla.

U.I.:
„Azt, hogy felnyissa azoknak a szemét, akik nem akarnak látni, hogy kihúzza a dugót azoknak a füléből, akik nem akarnak hallani, hogy gondolatokat ébresszen azokban, akik nem akarnak gondolkodni.”

Nagyon is aktuális az írónő mondanivalója.
http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/2016/03/oriana-fallaci…

5 hozzászólás
Isley I>!
Oriana Fallaci: A harag és a büszkeség

Fallaci könyvét mindenkinek el kell olvasnia. Fallaci leírja és mélyen egyetértek vele, hogy bár mindenkiben ott van a félelem, és ő nem is vitatja el senki jogát a félelemhez, viszont vannak olyan idők, amikor a félelem miatti tétlenség becstelenség. Európa jelenlegi állapota, a kihívás, amivel évtizedek óta szembenéz, s ami mostanság csak tetézik, éppen ilyen idő.
Fallaci rendet vág. Az általa csak énekes kabócáknak nevezett, politikai korrektség posványában dagonyázó szolgalelkű emberekről véleményt mond.
Azért is lehet meggyőző írása, mert ő maga olasz létére nem katolikus, hanem ateista, s mégis védi a kereszténységet. Talán nem vallásos, de minden európainak, így neki is fontos a keresztény kultúrkör, több évezredes örökségünk, amelyet mindenhol fenyegetnek a muszlimok.
Fallaci megjárt rengeteg muszlim országot. Készített interjút Arafattal, Husszeinnel, ezenkívül járt Tibetben, találkozott a dalai lámával, ott volt a vietnámi háborúban, és mindig volt benne mersz. Levette a rátestált burkát, szembeszegült az észak-vietnámiakkal, és a Firenze dómjának terét ellepő sátras muszlimokkal. Egy nő, egy emberi lény, akiben ugyanúgy van félelem, de bátorság és gerinc is.
Fallaci ostorozza a feministákat is. Talán nem az a legfontosabb kérdés, hogy a színésznők vagy a női teniszezők annyi pénzt vagy tiszteletdíjat kapnak-e mint a férfiak, hanem az, hogy a muszlim nők egész életükben egy altatódalt nem dudolhatnak gyermeküknek, vagy hogy még a nevetéshez sincs joguk, és nyilvánosan végzik ki őket, ha fordászhoz bátorkodnának menni az ő bűnös, megtorlandó lázadásukban. Ezek a problémák. Ezekkel a feministák miért nem foglalkoznak? Ez az a veszély, ami már ott van London cityjén kívül, ahol fehér nőkre tesznek megjegyzést a Pakisztánból és más muszlim országokból jött söpredékek, mert azok merészelnek nem burkában járni. Ami már ott van a német kisvárosokban, ahol istentiszteletet zavarnak meg, a templom kapuját berúgó migránsok.
Fallaci könyvét 15 éve írta meg, és minden csak romlott azóta. Európa lélekszáma csökken, integrálódni képtelen bevándorlókkal akarják a vezetők megoldani a munkaerőhiányt, és azt erőszakolják a gyávává váló fehér emberre a politikai korrektség önpusztító drogját fogyasztó vezetők és megmondóembereik, hogy tisztelje és fogadja el a szerencsétlen bevándorlót. Fallacival együtt kérdezem: fogadjam el és tiszteljem, amikor ő nem tisztel engem, a kultúrámat, és nem fogadja el rá nézve kötelező érvényűnek a mi törvényeinket és államot épít az államban? Ezt kellene nekem tisztelnem? Firenzében ezeréves szent tereket használnak latrinának, ürüléküket hagyják mindenütt, a nyúlszívű olasz pedig hagyja. Torino muszlimmá váló utcáinak falaira kerül a felszólítás: takarodjatok innen, ez már a mi utcánk. 1999-ben a zsinaton részt vett muszlim vallási vezető azt állítja, hogy az önök országainak törvényei lehetővé teszik számunkra hogy elfoglaljuk és majd uraljuk az önök országait. Ez tehát az ő tiszteletük a mi irányunkban? Ezt kellene nekünk tisztelni? Tényleg erénnyé válik a becstelenség, a gyávaság, a halál kultúrája? Igen, ez a gyávaság maga a halál kultúrája, az elmúlásé, mert, ha ezt elfogadjuk, ha nem teszünk semmit, nekünk végünk.

Fallaci nem kergetett ábrándokat. Nem nagyon voltak illúziói. Papírra vetette, amit le kellett írnia. Amit a becsület és a tisztelet megkövetelt. Nem nagyon hitte, hogy képes lesz az európaiakat felébreszteni. Először újságcikként jelent meg, persze rövidebb formában a harag és a büszkeség, ami benne élt, és rögvest mindet elkapkodták, és később ez a regény is bestseller lett. Szívük mélyén, minden európai egyetért vele, de valahogy hiányzik a mersz.

Egy ideillő dalszöveggel zárok:

„Édes hazánk, régi magyar nemzet,
Alszik-e csak a vitézség benned,
Vagy apáink halálával az is elveszett?
Ha segítségért kiált, meg kell védened!”


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Ateista vagyok, hála Istennek.

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ateizmus
MariannaMJ>!

Mi a logika abban, hogy tiszteljük azokat, akik nem tisztelnek bennünket? Mi a nagyszerű abban, hogy védjük a kultúrájukat vagy feltételezett kultúrájukat, amikor ők semmilyen megbecsülést nem tanúsítanak a miénk iránt?

68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tisztelet
7 hozzászólás
Chöpp >!

Az a renyhe, lomha Olaszország sem az enyém, amit a fogyasztói társadalom puhít el a bőségével, és az amerikai hedonizmus példájából táplálkozik. Arra gondolok, amelyik az élvezet, a kényelem, a szórakozás kultuszában él, és a szabadság alatt a szabadosságot érti. Arra, amelyik figyelmen kívül hagyja a fegyelmezettség vagy inkább az önfegyelem fogalmát, következésképpen nem kapcsolja össze a szabadság fogalmával, nem érti, hogy a szabadság egyben fegyelem vagy inkább önfegyelem is… Arra, amelyiket apám a halálos ágyán így jellemzett: "Olaszországban mindig a jogokról beszélünk, a kötelességekről soha. Olaszországban figyelmen kívül hagyjuk, vagy úgy teszünk, mintha nem tudnánk, hogy minden jog magában hordoz egy kötelességet is, és hogy azok, akik nem teszik meg a kötelességüket, nem érdemelnek semmilyen jogot.

146-147. oldal

Chöpp >!

     Meglehetősen gyakran előfordul, hogy a szavak, amiket leírok, nem mások, mint könnyek.

Előszó, 16.o.

Kapcsolódó szócikkek: könny
Chöpp >!

El kell mondanom, hogy az írás nagyon komoly dolog a számomra: nem egyfajta szórakozás, nem az önkifejezés eszköze vagy a megkönnyebbülés módja. Azért nem, mert sosem felejtem el, hogy a leírt szavak rengeteg jót tudnak véghezvinni, de még több rosszat, hogy éppúgy képesek gyógyítani, mint ölni.

Előszó, 17.o.

Kapcsolódó szócikkek: írás · önkifejezés
Chöpp >!

Egy ország vezetéséhez olyan képességekkel kell bírni, aminek az ön elődei soha vagy szinte soha nem adták jelét, és aminek az ön európai kollégái még kevésbé adják jelét, ön azonban egészen biztosan nem rendelkezik vele. Azokról a képességekről beszélek, ami az igazi vezetőket jellemzi vészhelyzet idején. Olyan embereket, amilyen Klemens Lothar, Metternich hercege volt például, vagy Cavour grófja, Camillo Benso, vagy Benjamin Disraeli vagy Winston Churchill, Theodore Roosevelt, Charles De Gaulle. A személyes mohóság teljes hiánya, intelligencia, következetesség. Szenvedély, hitelesség, kiemelkedő stílusérzék, elegancia és bátorság.

144-145. oldal

Chöpp >!

Mindez elszomorítóan kiábrándító a számomra, mert a polgári engedetlenség komoly dolog, nem ürügy arra, hogy elszórakozzunk vagy meggazdagodjunk. A jólét a civilizáció vívmánya, nem ürügy arra, hogy egész életünkben potyázzunk.

149. oldal

efenera>!

Az emlékezet elhalványulhat, a képmutatás győzedelmeskedhet, de a Történelmet nem lehet semmissé tenni…

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet · képmutatás · történelem
Chöpp >!

Szeretek tanulni, ahogy írni is, élvezem az egyedüllétet vagy azt, ha művelt emberek társaságában lehetek, és egy ilyen létbe nem férnek bele a hiány hírvivői.

Előszó, 36. oldal

Chöpp >!

Amerika nagyon fiatal ország. Ha arra gondolunk, hogy maga a nemzet születése az 1770-es évek végén történt, rájöhetünk, hogy ma (2002-ben) mindössze néhány száz éves. És egy bevándorlókból létrejött ország. A Mayflower megérkezése óta, a tizenhárom gyarmat óta, Amerikában mindig mindenki bevándorló volt. Vagy egy bevándorlónak a gyereke, unokája, közeli vagy távolabbi rokona. És mivel bevándorlókból épült fel a nemzet, ez a legszínesebb, legelképesztőbb, legerősebb egybeolvadása a fajoknak és vallásoknak és nyelveknek, ami ezen a bolygón valaha is létezett.

118. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Amerika · bevándorló · Mayflower

A sorozat következő kötete

Harag-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jean Sasson: Jazmína választása
Al Ghaoui Hesna: Félj bátran
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala
Germanus Gyula: Allah Akbar!
Edward Gibbon: Az iszlám hódítások és a kalifák uralma
Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel
James L. Gelvin: Az új Közel-Kelet
Michael Rogers: A hódító iszlám
Ivanics Mária: A Krími Kánság a tizenöt éves háborúban
Benke József: Arab kalifák