Az ​új élet 66 csillagozás

Orhan Pamuk: Az új élet Orhan Pamuk: Az új élet

„Egy ​napon elolvastam egy könyvet, és ettől az egész életem megváltozott. …láttam a másik életre nyíló ajtó küszöbénél kiszivárgó fényt; láttam mindent, amit már ismertem, és mindent, amit még nem… Mindaz, amit addig tanultam, minden, amiben addig hittem, megszűnt érték lenni… de azért csak folytattam az olvasást, mert minél inkább előrehaladtam a könyvben, annál jobban megértettem, hogy olyan útra tévedtem, ahonnan nem lehet visszafordulni.”

Oszmant, az ifjú narrátort egészen felkavarja ez a titokzatos olvasmány. Évekig bolyong Törökországban, bejárja a legelhagyatottabb helyeket, s mindvégig ugyanaz az őrült szerelem és remény hajtja. Különös kalandokon át vezet az útja egészen addig a napig, amíg meg nem érti, hogy az új világ, amelyre oly igen vágyik, talán nem is egyéb, mint maga a fényes halál…

Az elképesztő fordulatokban gazdag, nyugat-európai hagyományokra épülő, finom humorú misztikus regény eleven és valósághű képet fest a keletről, a mai Törökország… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1994

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Irodalmi Nobel-díjasok Ulpius-ház · Ulpius klasszikusok Ulpius-ház

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
448 oldal · ISBN: 9637253130 · Fordította: Takács M. József
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2003
450 oldal · ISBN: 9639475092 · Fordította: Takács M. József

Enciklopédia 3


Kedvencelte 7

Most olvassa 8

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

Teetee>!
Orhan Pamuk: Az új élet

Szeretem Pamukot, de ez a könyv annyira nem jött be. Pamuknál számomra sosem a cselekmény a fontos, hanem a hangulat, és Az új élet hangulata valahogy nem szippantott be annyira, mint korábban a Fekete könyv vagy Az ártatlanság múzeuma. (Az Isztambulról nem is beszélve.)
Mesélős volt és szép volt és kicsikét posztmodernkedős volt az olvasóhoz kiszólogató főszereplővel, de valahogy vontatott és kiszámítható is volt.
De lehet, hogy csak az volt a bajom, hogy hogy a fenébe tudtak annyit busszal utazni, sosem kellett WC-re menniük?

Zizzer>!
Orhan Pamuk: Az új élet

Érezhető, hogy nem eredeti nyelvből fordították, hanem franciából, illetve a nevek magyarra való átírása is nagyon zavart (de legyen ez a legnagyobb bajom).
Ez a könyv is igazán pamukos, szerintem egészen olvasmányos, a művei között valahol a középmezőnyben helyezném el, de így is megkapja tőlem a [töredelmesen bevallom nem kicsit elfogult] öt csillagot.

30 hozzászólás
Draskovics_Edit>!
Orhan Pamuk: Az új élet

Nagyon megkapott a triviálisnak látszó alapötlet. És persze a „pamukos” hangulat. Ez a regény kicsit vontatottabb volt, mint a kedvenceim.

Ewila >!
Orhan Pamuk: Az új élet

Képet kapunk a mai Törökországról, annak buszközlekedéséről. És kép sejlik egy elképzelt, másik világról,

Andreas_Vesalius>!
Orhan Pamuk: Az új élet

Pamukot nagyon szeretem, de nem ez a kedvenc könyvem tőle. A buszozásokból valamiféle metafizikus tanulságnak kéne leszüremkednie. Lehet, hogy le is szüremkednie, ha a vontatott részekre jobban tudnék figyelni.

marlowe>!
Orhan Pamuk: Az új élet

Sokat markol Pamuk, amikor spirituális útkeresős regényt szeretne elsősorban romlatlan (és útkereső) fiataloknak, ám a történet vontatott, az üzenet pedig a ködben ragad. Törökország multikulturális jellege miatt különösen érdekel, de a regényből csak az autóbusz-pályaudvarokra fogok emlékezni, a szereplőkre nem igazán.

Habók P>!
Orhan Pamuk: Az új élet

Lassú történet, alapos, részletes, látszólag sok benne a fölösleges részlet, Aztán persze összeállnak a mozaikok, és sajnos a vége nem is lehetne más. Nem tudom, hogy tetszett-e, mindenesetre megkavart.

Bene_Klári>!
Orhan Pamuk: Az új élet

Nekem ez a regény is nagyon összeállt, bár vontatottabb volt, mint a többi Pamuk.

hencsa06>!
Orhan Pamuk: Az új élet

Hűha! És még egyszer volt az első könyv amit ettől az írótól elolvastam. Első pár oldal után leakartam tenni az fordult meg a fejemben megint mellényúltam. De tovább olvastam és magával ragadott a könyv. Igaz nem pörgős , eseménytelen , csak sok-sok szó a semmiről és a buszpályaudvarokról , de valahogy mégis az volt az érzésem , ahogy olvastam, hogy az író nem csak néz hanem lát is. És ami még nagyon tetszett, hogy nem egy tömegkönyvet kaptam. ( bár az is lehet, hogy én olvastam ebben a stílusban keveset)

Pasa_István>!
Orhan Pamuk: Az új élet

Egy kicsit túl bonyolult, inkább lélektani regény volt, mint olvasható, misztikus.


Népszerű idézetek

Dün P>!

Egy napon elolvastam egy könyvet, és ettől az egész életem megváltozott.

(első mondat)

Dün P>!

Ellentétben azzal, amit egyes nagyképű hülyék gondolnak, bölcsebb dolog mondani valamit, mint hallgatni. Az ég szerelmére, mire jó ha hallgatunk, ha nem nyitjuk ki a szánkat? Hallgatni, amikor az élet úgy gázol át a testünkön és a lelkünkön, mint egy könyörtelen vonat?

Ulpius, 2006, 377. o

1 hozzászólás
Nazanszkij>!

– Amikor kisgyerek voltam, azt hittem, hogy az olvasás igazi szakma, éppúgy választhatja az ember, mint bármi más foglalkozást.

350. oldal, 13 (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2006)

forElle>!

Válaszoljon nekem: lehetséges-e az a mi korunkban, hogy egy könyv teljesen megváltoztassa valakinek az életét?

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Dün P>!

Miért sírsz, kicsim? – szokták kérdezni a hüppögő gyerektől. Egy sérülés miatt sír, a lelke legmélyén ütött seb miatt, de azt fogja válaszolni, hogy azért zokog, mert elvesztette a kék ceruzahegyezőjét; nos, valami efféle szomorúság áradt szét a lelkemben, miközben a kirakatban lévő árucikkeket nézegettem.

Ulpius, 2006, 304. o.

Dün P>!

Természetesen megkérdeztem tőle, mi a könyv értelme.
– Egy jó könyv az olyan valami, ami az egész világot elénk tárja – felelte. – Talán minden könyv ilyen, vagy legalábbis ilyennek kellene lennie.
[…]
– A jó könyv olyan írás, amely nem létező dolgokról mesél, valamiféle hiányról vagy a halálról. De hiábavaló vállalkozás elindulni, hogy megkeressük a szavak mögött, a könyvön és az íráson kívül feltáruló világot.

Ulpius, 2006, 341. o

Dün P>!

Miért szavakkal gondolkodunk, ha a képek miatt szenvedünk?

Ulpius, 2006, 165. o.

forElle>!

Megkérdezzük magunktól, hogy mi a célunk, mi a leghőbb vágyunk. A halandók közül csak kevesen találják meg a lelki közösséget a természettel, hogy vele együtt töprengjenek ezeken a kérdéseken. Az emberek talán képesek gondolkodni, ám a fejükben nincs semmi több, mint néhány másoktól hallott, nyomorúságos gondolat, amelyeket persze sajátjuknak hisznek, pedig ezeket nem ők maguk fedezték fel a természet csodáit szemlélve. Gyenge, fakó, törékeny gondolatok…

forElle>!

Ha legközelebb pirított tökmagot vásárolok az édességboltban, vagy ha megint a tükörképemet szemlélem egy csemegeüzlet kirakatüvegében, vagy egy műszaki boltban nézegetem a hűtőszekrényeket és a kályhákat, ez az átkozott, alattomos hang megint meg fog szólalni bennem… Ez a gonosz fekete farkas fogvicsorgatva fogja ismételgetni: bűnös vagy! Pedig volt idő, Angyalom, amikor fenntartások nélkül hittem az életben és abban, hogy az élet minden pillanatában jónak kell lennem.

Nazanszkij>!

Némán kortyolgatták rakijukat, mint két jó barát. A falakon a vonatokat, törökországi tájakat és mozicsillagokat ábrázoló fényképek között ott mosolygott Kemál Atatürk portréja is, elégedetten nézett ki a képkeretből, mintha biztos lenne abban, hogy jó kezekben – az éttermekben iszogató emberek kezében – hagyta a Köztársaságot.

346. oldal, 13 (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Kemál Atatürk

Hasonló könyvek címkék alapján

José Saramago: Kőtutaj
Elif Şafak: Az isztambuli fattyú
Toni Morrison: Salamon-ének
Olga Tokarczuk: Az Őskönyv nyomában
Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról
José Saramago: Ricardo Reis halálának éve
Mario Vargas Llosa: Halál az Andokban