A ​piros hajú nő 98 csillagozás

Orhan Pamuk: A piros hajú nő

A ​Piros Hajú Nő mély fájdalommal állt a két harcos mögött. Ő is megbánást mutatott, akárcsak az egymást megölni akaró férfiak. Még hangosabban sírt. Talán a férfiak, a Piros Hajú Nő és a körülöttük lévők egy családot alkottak. Más hang nem hallatszott a sátorban. A Piros Hajú Nő sírása eközben siratódalba fordult. Hosszú és megrendítő költemény volt. Hallgattam, amit hosszú, dühös monológjában a Piros Hajú Nő a férfiakról, a velük átéltekről és az életről előadott, de ő a sötétben nem láthatott engem. Mintha azért nem értettem volna meg és felejtettem volna el, amit mondott, mert nem találkozhatott a pillantásunk. Csillapíthatatlan vágyat éreztem, hogy beszéljek vele, hogy közel legyek hozzá.
A 2006-ban Nobel-díjjal kitüntetett, isztambuli születésű és ma is Isztambulban élő Orhan Pamuk (1952- ) a kortárs török irodalom legismertebb, világszerte nagy népszerűségnek örvendő alakja. Eredetileg építészmérnöknek készült, de végül újságírás szakon szerzett diplomát 1977-ben.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Helikon, Budapest, 2016
218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632278087 · Fordította: Tasnádi Edit
>!
Helikon, Budapest, 2016
218 oldal · ISBN: 9789632278445 · Fordította: Tasnádi Edit

Enciklopédia 12


Kedvencelte 12

Most olvassa 4

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 38


Kiemelt értékelések

giggs85 P>!
Orhan Pamuk: A piros hajú nő

2006-ban Orhan Pamuk első törökként nyerte el az irodalmi Nobel-díjat, többek között azért, mert műveiben egyszerre ötvözte egyedülálló módon a Nyugat és a Kelet kultúráját. Eddig, ha erre példát kellett volna felhoznom, a miniatúrafestők rivalizálásáról és egy rejtélyes gyilkosságról szóló A nevem Pirost mondtam volna, melyben a 16. századi Török Birodalomban csapnak össze több szálon a két, egymással szemben álló kultúra hívei. A helyzet azonban változott, miután elolvastam A Piros Hajú Nőt (ami megsüvegelendő módon szinte az eredeti megjelenéssel egy időben került a magyar boltokba), ugyanis ebben a műben sokkal élesebben, pontosabban és szebben van kibontva ez a téma, mint az egyébként ugyancsak zseniális korábbiban.

Pedig első ránézésre egy csalóka mód egyszerű történetet kapunk: Cem, az egyébként viszonylag jómódú családból származó végzős gimnazista, egyedül marad az anyjával, miután a börtönt többször megjárt, baloldali beállítottságú apja elhagyja őket egy másik nő kedvéért. Hogy megkeresse az egyetemi előkészítőre valót, és hogy némileg a saját lábára álljon, elszegődik pár hétre egy kútfúrómesterhez, aki Isztambultól nem messze egy kis faluban dolgozik. Mahmut és Cem között rövidesen egyfajta apa-fiú viszony alakul ki, és miközben keményen dolgoznak, a mester régi keleti (elsősorban a Koránból ismert) történeteket mesél tanítványának, aki ezt az Oidipusz király történetével tudja viszonozni. Majd egy nap meglátja a Piros Hajú Nőt, akibe első látásra menthetetlenül beleszeret…

Ezek alapján ez a könyv egy egyszerű nevelődési regény is lehetne (bizonyos szinten persze az is, hiszen a fiúból néhány hét alatt férfi válik a bölcs tanítás, a kemény munka és az első szerelem révén – ennek a szálnak a kibontása hiba nélküli), azonban az itt átéltek hatása végigkíséri Cemet egész életén, és nem tudja eldönteni, hogy az általa mesélt Oidipusz király, vagy a kisvárosban megismert Rusztem és Szuhrab története alapján fog beteljesedni sorsa. És vele együtt mi olvasók sem tudjuk eldönteni, hogy az apagyilkosságot elkövető Nyugat, vagy a saját fiát megölő Kelet szimbolizálja-e jobban ezt a 21. századi török férfit. A kérdés végig nyitva marad.

Ez a Pamukhoz képest meglepően rövid szöveg (alig 200 oldal) végig ezt a kérdéskört járja körbe, de nemcsak Cem egyéni, hanem az egész modern kori Törökország szintjén. Melyik az érvényes? Melyik az erősebb? Melyik fog győzni? Vagy lehet-e ötvözni ezeket az eltérő kultúrákat? Ha igen, mi lesz belőlük? Ha nem, mit jelent majd az egyik győzelme, a másik veresége a törökség számára?

A Piros Hajú Nő vitán felül az egyik legkompaktabb Pamuk kötet, amely egyszerre működik a realitások szintjén (Cem nevelődési regényeként, szerelmi történetként és egy bűntény(?) krónikájaként), intertextuális szövegként (Szophoklész és Firdauszí művei többletjelentéssel felruházva is gond nélkül simulnak bele az alaptörténetbe), vagy egy kulturális fordulóponthoz érkező nemzet iránytűjeként. Valószínűleg sok irodalombarát számára nagy öröm, hogy a Helikon felkarolta a Nobel-díjas szerzőt, és sorra adja ki műveit. Nekem mindenképpen az.

7 hozzászólás
Chöpp P>!
Orhan Pamuk: A piros hajú nő

Örülök ennek a könyvnek! Mégpedig azért, mert próbálkoztam régebben Pamuk regények olvasásával, de nem jártam sikerrel. Szeretném azt hinni, hogy megértem rájuk, és nem ez az egyetlen nekem való írása.
Csöndes magamba mélyedéseim gyakori tárgya a gyermek – apa kapcsolat. Mindig szerettem volna megérezni azt az örömöt, biztonságot és nyugalmat – nem utolsó sorban gondoskodó gyöngédséget –, amit egy igazi, szerető apa állandó jelenléte biztosít gyermeke(i) számára. Gyakran néztem felnőtt férfiakra kíváncsi érdeklődéssel, és tettem föl a kérdést: „Mi lenne, ha Ő lenne az apám?” Természetesen csak egy még elviselhető fájdalomig (amit a nélkülözés és hiányérzet okoz) vittem végig ezt az ábrándot, majd elengedtem.
Ezért is értettem meg A piros hajú nő fiú figuráit. Mindkettejük valódi apja Mahmut mester volt vér szerinti apjuk helyett. spoiler
Mindezek hátterében a görög tragédia apagyilkos alakja és Firdauszí gyerekgyilkos Ruszteme miatt még nagyobb örömöt okozott a történet mítoszokat és legendákat imádó lelkemnek.

6 hozzászólás
Bélabá>!
Orhan Pamuk: A piros hajú nő

Első olvasásom Orhan Pamuktól, és olyan hatást gyakorolt rám, amire nem számítottam! Keresgélem a jelzőket, de nehéz bármit mondani ezután az egészen zseniális regény után. Szép és szívbemarkoló történet, amely Cem Bey nevű fiú majd férfi sorsát ábrázolja nagy ívben, remek módon.
Meglepő volt számomra Pamuk realizmusa, amikor az első fejezetben aprólékosan taglalta a kútásók munkáját. Ez a fejezet nagyon tetszett! A pontos eseményeket nem is részletezném tessenek olvasni, megéri, az biztos! A könyv tele van könyvekkel, az Oidipusz és a Királyok Könyve c. művek részletesebb leírásával az spoiler szempontot figyelembe véve. Cem ahogy felnő, úgy a jobb sorsa némileg beárnyékolódik egy fiatalkori eset miatt. Ezt a dolgot járja körül a könyv második fele. A szereplők viselkedése teljesen érthető és logikus. Nagyszerű mind a karakterábrázolás, mind pedig a realisztikus környezet leírások. Pamuk ezen regénye olyan volt, amit alig tudtam letenni, és amikor arra várt, hogy olvassam nem kellett noszogatni. Kiváló regény, talán az egyik legjobb szépirodalmi mű, amit idén olvastam. Ennek megfelelően 5-ös (4,8 pont) és a kerek valamint megragadó történet miatt még kedvenceltem is. Nagyon magasra tette a lécet Pamuk nálam ezzel a regénnyel, kérdéses mivel folytassam az életművét. A piros hajú nőt ajánlom mindenkinek, igazi szépirodalom, valódi remekmű.

4 hozzászólás
Timcsibaba77>!
Orhan Pamuk: A piros hajú nő

Egyértelműen ötcsillagos remekmű, modern rendhagyó török történet, maga módján dráma. Nem is tudnám bekategorizálni, milyen mű is volt ez. Szépirodalom, regény, dráma, legenda, fantasy, összességében török múltat összetartó kapocs ott volt most is Orhan Pamuk írásmódjában a lapok között, összetartó erőként, a már megszokott módon a sok mese, elbeszélés, és tradíció, no meg a szent Koránból idézett történetek itt is mind-mind jelen voltak ebben az elbeszélő szépirodalmi műben..
Egészen más kultúra a török irodalom, mint a magyar, így néha nehéz megérteni. Mégis szép, és elgondolkodtató, igazi kikapcsolódás, felüdülés volt olvasnom újra ezt a tehetséges szépirodalmárt.spoiler Oidipusz története is hangsúlyt kap a könyvben, ehhez fűződik, erre épül fel az egész történet.
spoilerAmi megdöbbentett, hogy mennyire behúzott a történet, és a könyv szereplői. Sikerült elérnie az írónak, hogy minden egyes szereplőjével együtt tudjon az olvasó érezni, azonosulni, sőt sorsán gondolkozni.
spoilerÍgy érdekelt Cem története, akit apja fiatalkorában otthagyott, kénytelen beállni kútásónak, majd felküzdi magát a semmiből, és sikeres üzletember lesz, de boldogtalan is, mert gyermektelen házassága lesz, szerelme rég feledésbe kerül, majd fia keze által leli halálát.
Érdekelt így a titokzatos Piros Hajú Nő története is, aki hányadtatott életen ment keresztül, és hagyta magát elcsábítani egy gimnazista fiúval, annak apjával, majd még gyereket is szült neki.Boldogtalan életet él, egyetlen varázsa a szépsége, és pár kalandja, ami életben tartja, és a fiú, akinek életet ad, Enver, akit majd maga nevel, apa nélkül.
Együtt éreztem A fiúval, Enverrel, aki harminc év után anyja unszolására a szegény sorból kiemelkedett kútásó apját felkeresi, és pert akaszt a nyakába, ezzel jobbítva sorsukon. Keserűségét végül apján tölti ki, és megöli, ezzel eltaszítva az örökséget, mit egyetlen fiúörökösként ellök magától, majd börtönbe vonul.
Minden szereplő keserédes története szívembe markolt, elgondolkodtatott, és a könyv becsukása után is nyomot hagytak a lapon életre kelt kitalált szereplők. Ehhez kell igazi tehetség, megtalálni a hangot a könyv olvasójával, biztos vagyok benne, hogy Orhan Pamuk nemcsak hozzám szól könyveivel, írásaival, megérint művésziessége mást is.
Nagyon szerettem ezt a könyvét is, alig várom, hogy Cevdet Bey és fiai c. könyvét is a kezembe vehessem.

olvasóbarát P>!
Orhan Pamuk: A piros hajú nő

„Ahogy egy apátlan fiút, egy fiútlan apát sem ölel a keblére senki.” Firdauszí: Királyok könyve

Remek regény, már évek óta terveztem a szerző valamelyik kötetének olvasását. Mindenképpen lesz folytatás, mert nagyon tetszett ez az írásmód. Cem Bey, a tizenéves fiú, majd férfi a Nobel-díjas szerző könyvének narrátora. Az alaptéma az apa-fiú kapcsolat, a reménytelen apakeresés. Szophoklész Oidipusz királya és Firdauszí Királyok könyve című műve végigkíséri a regény történetét és meghatározó hatással van a főhős életére. Fejlődésregény, szerelmi történet, bűn és bűnhődés keveredik a szenzációsan szerkesztett kötetben, amely egy percig sem hagyja lankadni az olvasó figyelmét. Három részre oszlik a történet, az elsőben a tizenéves fiú apja eltűnése után kútásó inasnak áll, nagy hatással van rá apapótlóként is a mestere. Megismerkedik a Piros Hajú Nővel és ez az ismeretség megváltoztatja az életét. Az első részben nincsenek nagy izgalmak, a szereplők élik a mindennapjaikat, amelybe beleszól a politika és az apa távozása. A második részben felgyorsulnak az események, izgalmassá válik a cselekmény, a harmadik rész érdekessége, hogy egy új narrátor a Piros Hajú Nő veszi át a szót és foglalja össze a történetet, választ adva a második rész nagy kérdéseire is: gyilkossá vált-e a főhős, és gyilkos-e a fia? Mindig nagyon szerettem a többféle nézőpont alkalmazását az irodalmi művekben. A női szemléletű összefoglaló a török viszonyokba is betekintést ad. A kelet és nyugat összevetése folyamatosan jelen van, jellegzetesen török nézőpontból vizsgálva.

robinson P>!
Orhan Pamuk: A piros hajú nő

nekem élmény volt olvasni. A következőkben folytatom az eddigi kötetek megismerését. Lenyűgözött az olvasási élmény, váratlanul erős hatása lett. Megfogott.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/12/a-piros-haju-no.html

GTM P>!
Orhan Pamuk: A piros hajú nő

Pamuk megnyert magának. Ha két héttel korábban megírom az értékelést, akkor, amikor befejeztem a könyvet, biztos, hogy az elragadtatásomat kifejező felkiáltásokkal kezdem. Most már higgadtabban próbálom végiggondolni, miért is került a kedvencek közé ez a könyv, és talán majd az író is. A gondolatisága, a sokrétű szimbolikája és az egyetemes nem pusztán a török világra érvényes problémákat felvető kérdései, meg a felépítése miatt.
Igen, a szerkezete is végtelen izgalmas volt számomra. Még most is csodálom, hogy a kilencven oldalon lassan, komótosan csordogáló történetből mit hozott ki a végére az író. Az első részben nem történik szinte semmi: ássák a kutat. Nem volt unalmas, csak éppen nem értettem mire föl ez az egész. Aztán felpörögtek az események, vagy nem is annyira az események, inkább a gondolatok; és felgyorsult az idő. Ahogy az ázsiai társadalmak hosszú, álmos évszázadi után az európai civilizáció megérkezése is felpörgette az eseményeket, a változásokat. Közben pedig rájövünk, hogy nem volt öncélú az az első kilencven oldal. Sok elejtett gondolat, jelenet a második részben nyer értelmet, és a kútásásnak is szimbolikája van.
A narráció is rendkívül érdekes. Az egyes szám első személyű elbeszélés ellenére nem tudtam igazán bevonódni a történetbe. Érdekes volt ugyan, de érzelmileg távol tartott, végig kívülállóként olvastam, pusztán az értelmemre hatott. A végén ennek az oka is világos lett. spoiler És itt már drámaivá sűrűsödnek és peregnek az események, nem lehet kívül maradni. Bravúros megoldás!
A két, egy keleti és egy nyugati mítoszra épülő történet maga is sokrétű szimbolikát hordoz. Ha csak az apa-fiú kapcsolatról szólna, akkor is remek könyv lenne, ami árnyaltan és lélektanilag is pontosan mutatja be nemzedékek egymáshoz fűződő ambivalens viszonyát. De többről van itt szó! Az író maga adja meg a kulcsot: ”Ebben az országban amúgy is sok apja van az embereknek. Állam atyánk, Allah atyánk, maffiavezér keresztapánk… Apa nélkül nem élhet itt senki.” Kitágul tehát az apa-fiú viszony, a mitológiai történetek analógiáján már nem csak egy család, hanem az ország sorsát boncolgatjuk. A kelet és nyugat határán egyensúlyozó országnak merre vezet az útja, mi lesz a sorsa? A lázadó nyugat vagy a hagyományait őrző, tekintélytisztelő kelet? „Ha engedelmes fiú lennék, nem lehetnék európai értelemben vett egyéniség. Ha európai értelemben vett egyéniség volnék, akkor pedig nem lehetnék engedelmes fiad. Segítsél!” – kiált fel kétségbeesetten az identitásválsággal küszködő fiú, kifejezve egy identitásválsággal küszködő ország égető problémáját. Vajon merre fog fordulni az ország sorsa? És merre fordul más országoké, ahol ugyancsak harcol egymással a hagyomány és modernitás? Van-e válasz egyáltalán? Kell-e harcolni? Kibékülhetnek-e valaha apák és fiúk? Nem tudjuk. Pamuk sem tudja. Csak vele együtt remélhetjük, hogy igen.

3 hozzászólás
Teetee>!
Orhan Pamuk: A piros hajú nő

(Mennyire kellett egy olyan szombat, amikor fogok egy könyvet, és szépen egy ültő helyemben végig is olvasom…)
Nagyon szeretem Pamukot. Annyira, hogy már kezdek félni, hogy mi lesz, ha nem fog tetszeni, és ezért ezt a könyvet is nézegettem egy darabig, amíg végre elkezdtem olvasni. De már az első oldalakon tudtam, hogy nem fogok csalódni, Pamuk nagyjából akármit csinálhat, én imádni fogom.
Ez pamuki mércével mérve rövid könyv, alig több, mint 200 oldal. Az elbeszélője egy geológus, aki visszaemlékezik gimnazista korára, amikor az apja elhagyta a családot, neki pedig egy kútásó mester inasaként kellett pénzt keresnie az egyetemi előkészítőre. A „fiatalúr” jómódban élt apja gyógyszertárának köszönhetően, de az apa távozása után elszegényedett a család. Cem (az elbeszélő) író akar lenni, a kútásást csak szünidei elfoglaltságnak tartja, és alig várja, hogy a jól megérdemelt fizetésével visszatérjen Isztambulba.
Mahmut mesterrel egy Isztambulhoz közeli kisvárosban, Öngörenben ássák a kutat, Cem és egy másik inas. Az ásás múlt századi körülmények között és eszközökkel zajlik (furcsa volt rádöbbenni, hogy ez nagyjából a nyolcvanas években játszódik, de Isztambul – és Törökország – tényleg ilyen időtlen), mester és inasa sátorban alszanak, esténként lesétálnak a városba, ahol egy vándorszínház szórakoztatja a helyieket (főleg az ott állomásozó bakákat). A színházban szerepel a piros hajú nő. Cem meglátja, és azonnal beleszeret.
Sokszor előjön különböző formákban az apagyilkos Oidipusz király története, valamint a fiát, Szuhrábot meggyilkoló Rusztemé is. Az apa-fiú kérdés és kapcsolat a kulcsfontosságú, Cem felnő, és nem lesz gyereke, saját apjával való kapcsolata sem az igazi, Mahmut mester pedig apja helyett apja, ám spoiler.
Nem spoiler, mert nyilvánvalóan afelé halad a történet, hogy Cemből vagy Oidipusz, vagy Rusztem, vagy esetleg Szuhráb lesz. Csak az a kérdés, hogy melyik. És hogy hogyan. De ahogy a szereplők a fenti történetekről vitázva sokszor elmondják, nem az apa- vagy a fiúgyilkosság, hanem a sors elől való hasztalan menekülés ezeknek a történeteknek a lényege és az igazi tanulsága.
spoiler

És ami még tetszett: az olyan insider Pamuk-rajongó észrevételek, mint például az, hogy a főhős egyszer a Topkapi-szeráj könyvtárában nézeget régi Királyok könyve példányokat, amíg besötétedik és a múzeum is bezár. Erről pedig ez jutott eszembe: https://moly.hu/idezetek/651279, és kicsit úgy éreztem, most bepillanthattam abba, hogyan is lesz egy reális pillanatból egy regény része, ugyanúgy, de mégis másképp.

KingucK P>!
Orhan Pamuk: A piros hajú nő

Bevallom, a regény eleje nem annyira kötött le, nagyrészt a török kultúra egy-egy eleme, ami felkeltette a figyelmemet benne. Ezeket viszont szerettem, a hangulatát, az érzéseit.
Érdekesek a táj és szokás leírások, és a perspektíva, ahogyan a fiatal Cem szemén át látjuk a világot.
A második fele sokkal jobban megragadta a figyelmemet.
A sok legenda, amely spoiler már megmozgatta a fantáziámat. Sok kérdést boncolgatott: modern vagy vallásos, kelet vagy nyugat, nők helyzete Törökországban.
Mire a végére értem már úgy érzem érdemes volt belevágni, és fogok még olvasni Pamuk mestertől :)

Lady_L>!
Orhan Pamuk: A piros hajú nő

Egyik legkedvesebb íróm könyvei a halkan, lassan szállingózó hópelyhekre emlékeztetnek. Meglepett, amikor ennek a semmi kis regénynek a második részében ezek a hópelyhek egy hógolyóvá álltak össze. Aztán megindultak. És megállíthatatlanul gurultak le a mélybe, hogy aztán lavinaként maguk alá temessenek mindent*. Végül megint ott álltunk a csöndes hóesésben, de már vége volt az egésznek.
A főhős nem tévét nézett (az én képzeletemben most már mindig a Szulejmán sorozat megy, amikor Orhan Pamuk emlegeti a kötelező elemet, a tévét:)), hanem a Google keresőjét használta. Hé, mi történt itt? Még jó, hogy azért önmaga maradt, így továbbra is szeretem. Nagyon!
*na halljátok, meg nem tudnám mondani, mikor sikerült utoljára hajnali kettőig olvasnom anélkül, hogy kidőltem volna!

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

Bélabá>!

Szerintem hiába felejtik el a régi könyveket, a bennük lévő történetek tovább élnek.

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
5 hozzászólás
Chöpp P>!

Apám szerint az a legnagyobb boldogság, ha az ember azt a lányt veszi el, akivel fiatalon együtt olvasta a könyveket.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
3 hozzászólás
olvasóbarát P>!

Ha író lettem volna, én is egy ilyen mindent meglátó, minden részletre figyelő, emberségével hol lelkesítő, hol elszomorító, hol meglepődést, hol ámulatot keltő, végtelen, enciklopédikus könyvfélét szerettem volna írni.

123. oldal

Bélabá>!

(…) Számomra fontos az apa.
– Mit jelent számodra?
– Erős és gyengéd ember, aki a fogantatás pillanatától élete végéig oltalmazza a fiát. A világ kezdete és középpontja. Ha tudod, hogy van apád jól érzed magad akkor is ha nem látod. Érzed a jelenlétét, tudod, hogy el fog jönni, és gyöngéden fog bánni veled. Nekem nem volt ilyen apám.

190-191. oldal

Kapcsolódó szócikkek: apa
Bélabá>!

Eredetileg író akartam lenni, de mindazok után, amit itt el fogok beszélni, geológus mérnök és vállalkozó lettem.

(első mondat)

Chöpp P>!

Szerettem a kabócák szünet nélküli ciripelését, és szerettem a hold nélküli égbolton ámulattal nézni az ég tízezernyi fényes csillagát.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kabóca
Lady_L>!

„Furcsa dolog élni és a világnak tanúja lenni” – futott át a fejemen.

33. oldal, 6. fejezet

Chöpp P>!

    Egy héttel az után, hogy megkezdtük a munkát, elmesélte nekem József és testvérei történetét. Figyelmesen hallgattam, hogy az apa, Jákob fiai közül Józsefet szerette a legjobban. A testvérei féltékenységükben addig-addig mesterkedtek, míg Józsefet egy sötét kútba nem vetették. Az maradt meg a legjobban az emlékezetemben, ahogy Mahmut mester mélyen a szemembe nézve befejezte:
     – Igaz, hogy József szép és okos volt, de egy apának nem szabad a fiai között különbséget tenni. Az apa legyen igazságos. Az igazságtalan apa vakká teszi a fiát.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: apa · fiú · igazságtalanság
2 hozzászólás
forElle>!

A világ szép volt, és azt kívántam, hogy bennem is szépség legyen. Ha úgy teszek, mintha nem volna bennem bűn és rosszaság, akkor lassanként megfeledkezhetek a rosszról.

robinson P>!

Talán mert még gyermek voltam, néha sikerült nem gondolni arra, amire nem akartam. Máskor meg éppen az ellenkezője történt: nem tudtam szabadulni egy-egy képtől vagy szótól, amire nem akartam gondolni.

13. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mary Higgins Clark – Kristin Hannah – Stella Rimington – Ben Sherwood: Éjjeli bagoly / Bármit a szerelemért / Végveszélyben / Charlie St Cloud halála és élete
Ian Caldwell: Az ötödik evangélium
Nemere István: Halj meg helyettem!
Borisz Akunyin: Török csel
Leslie L. Lawrence: Hannahanna méhei
Tasha Alexander: Gyöngyként hulló könnyek
Ittzés Laura: Nyolc perc
Kristóf Attila: A dadogó gyilkos
Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok