A ​nevem Piros 56 csillagozás

Orhan Pamuk: A nevem Piros Orhan Pamuk: A nevem Piros

Nevem Piros című regényével a Nobel-díjas török író, Orhan Pamuk akárha első szerelmét, a festészetet köszöntené. Ő maga „legszínesebb és legoptimistább” regényének nevezi. A történet 1591 havas téli napjaiban, Isztambulban játszódik.

Eredeti cím: Benim Adim Kirmizi

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Helikon, Budapest, 2017
472 oldal · ISBN: 9789632279350
>!
Helikon, Budapest, 2017
472 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632278070
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
604 oldal · ISBN: 9789632540450 · Fordította: Tasnádi Edit

Kedvencelte 7

Most olvassa 7

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
giggs85 MP
Orhan Pamuk: A nevem Piros

Annak idején nagyon tetszett, pedig nem is ez a legjobb Pamuk kötet.

6 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág
Orhan Pamuk: A nevem Piros

Pamuk világteremtő író. Akárcsak Márquez vagy Rushdie. Megteremti a saját univerzumát, annyira elvarázsoló, érzékletes, hogy úgy éreztem, én is ott kószálok Isztambul utcáin, fahéj- és pörkölt mandula illatú szobákban, festőműhelyekben. Eleinte kicsit nehéz volt belejönni, hogy a történetet mindig más szereplő szemszögéből látom, mozaikban. Nem egy pörgős akcióregény, az tény, de fantasztikusak a leírások, a különböző szereplők szájából elhangzó példázatok és mesék, és mindezek mögött ott van a konzervatív és az újra vágyó örök kettőssége. Nekem nagyon nagyon tetszett. Az a fajta „kedvenc könyv”, aminek az olvasásába többször is belealudtam :). Nem azért, mert unalmas, hanem mert elringató, a végtelenbe utaztat, én is egy lettem valamelyik miniatúra szereplői vagy a tűz mellett mesét hallgatók közül, és elszenderedtem.

>!
Nyctea
Orhan Pamuk: A nevem Piros

Rég olvastam ennyire érdekes könyvet. Aprólékossága miatt nem tudtam vele gyorsan haladni, mégis elvarázsolt, imádtam az első betűtől az utolsóig.
Ebben a történetben mindenki mesél. Mesélnek az élők, mesélnek a holtak, mesélnek a képek, sőt, még a színek is. Akár egy török miniatúrán, itt is színes kis részletekből áll össze a teljes kép, és sejlik fel a mögötte rejtőző ideológiai, vallási háttér.
Minden fejezetben más-más szereplő az elbeszélő. A kedvenceim azok, melyekben a képek szólalnak meg: mesél magáról a kutya, a magányos fa, a pénzérme, a piros szín…
Biztos, hogy el fogom olvasni újra, hogy a teljes történet ismeretében immár nyugodtan elveszhessek a részletekben.

>!
pdaniel
Orhan Pamuk: A nevem Piros

Testet ad a Keletről szőtt álmoknak, kicsit rémisztőt, nagyon csábítót. Sosem éreztem még magam ennyire idegennek egy könyv lapjai közt.

>!
Gerimur
Orhan Pamuk: A nevem Piros

Az eddigi legjobb Pamuk. Ez is túl van írva egy kicsit, de sokkal kevésbé, mint a Hó vagy a Fekete könyv, emellett a szereplők karakterei kiválóan ki vannak dolgozva. Maga a történet pedig nagyon jó, bemutatja, hogy hogyan szivárog be a nyugati kultúra az oszmán világba. Tetszett az alaposság, a szenvedély, az a keleties burjánzó, mesés elbeszélés, ahogy bemutatja a török miniatúrafestészetet.

>!
sajtosi
Orhan Pamuk: A nevem Piros

Nekem iszonyatosan tetszett! Elvarázsolt. Úgy tudott könnyed maradni, hogy közben esztétikai-filozófiai problémákat, történelmi-kulturális kérdéseket feszegetett, ráadásul még izgalmas is.

>!
Tony_Takitani
Orhan Pamuk: A nevem Piros

A regénynek négy csillag, az Ulpiusnak viszont egy nagy nulla. A könyv tele van elütésekkel, elválasztási hibákkal, ráadásul mire a vadonatúj könyv végére értem már hullottak belőle a lapok. Mindezt van pofájuk 3999 Ft-ért adni.

>!
Véda MP
Orhan Pamuk: A nevem Piros

Az első könyvem Pamuktól, s egy darabig biztosan az utolsó. Kb. 3szor akartam abbahagyni, 3szor tettem le, majd újrakezdtem. Valahogy mégis megérte. Mert nem olvastam soha még hasonlót sem. A karakterei, az alapsztori maga remek. Ugyanakkor mégis valami hangulat kell hozzá, h az ember olvasni tudja tovább és tovább. Hangulat kell az olvasásához és megint másfajta hangulatba kell kerülni az olvasása közben, hogy tovább olvastassa magát. Mindeközben az emberben olykor némi unalom és mindvégig nagy zavar támad. Mese a képről, ami egy mese a képről, amin egy mese van, stb…Kép a képben és mese a mesében. Szédület…de nekem egy kicsit olyan rosszfajta, megerőltető.

>!
Che P
Orhan Pamuk: A nevem Piros

Sokrétű, sokszínű könyv. A történelmi és művészettörténeti kontextust gyönyörűen fejti ki, a háttér érzékletes, mindemellett nyomozásra felfűzött kalandregényként is megállja a helyét. Szélesebb műveltség híján viszont nem tudtam eldönteni, hogy Pamuk a keleti néplélek valódi motívumait vonultatja fel a karakterábrázolás során, avagy hamis, a nyugati sztereotípiáknak megfelelő zsánerekkel dolgozik csupán. Négy csillagot adok rá a lehetséges ötből, mert nem mindenhol lüktetett, nem olvastatta magát mindenképpen. A ritmustól eltekintve viszont tényleg tetszett.


Népszerű idézetek

>!
Exupéry

A szerelem teszi ostobává az embert, vagy csak az ostobák lesznek szerelmesek?

2 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág

Az európai városokban a nők az arcukon kívül a legvonzóbb testrészeiket, ragyogó hajukat, nyakukat, karjukat, szép keblüket, sőt, ha igaz, amit mondanak, szép lábuk egy részét is szabadon hagyva sétálnak. A férfiaknak ettől persze mindig feláll, így a szégyentől és fájdalomtól alig tudnak járni. Természetes, hogy a társadalom is megbénul ettől. Ezért aztán az európai gyaurok egyre több várat vesztenek el a törökökkel szemben.

514. oldal

2 hozzászólás
>!
Exupéry

Nem azért bánunk úgy a legtöbb emberrel, mintha ostobák volnának, mert az idegesség és a boldogtalanság vagy valami más elrontott bennünket, hanem mert a legtöbb ember valóban ostoba.

1 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág

Azt hiszem, lelke titkos sarkában élt egy bánatos dzsinn, aki még a legboldogabb szeretkezések pillanataiban sem hagyta el.

600. oldal

>!
Exupéry

Olyan csönd volt bennem, amely a tömegben is fájdalmasan magányossá tett.

1 hozzászólás
>!
igazszívű_kecske 

– Tudjátok, hogy a költő Nizámitól melyik verseny történetét szeretem a legjobban?
Volt, aki azt mondta, hogy tudja, volt, aki megkérdezte, hogy melyiket, és volt aki, mint én, hallgatott.
– Nem szeretem a költők versenyét, sem a tükrös történetet a kínai és bizánci festők versengéséről. Legjobban a halállal versenyző orvosok történetét kedvelem – mondta az én szép szultánom, s választ se várva otthagyott bennünket, hogy elérjen az esti imára.
Áthaladtam a szeráj kapuin, és az esti imára hívó müezzinszó mellett siettem haza a szürkületben. Seküre, a gyerekek és a házunkban váró boldogság felé rohantam, amikor rémületemre eszembe villant az orvosok versengésének története.
A szultán színe előtt versengő két orvos közül az egyik, akit rózsaszínű ruhában ábrázoltak, egy züld labdacsot készített olyan erős méregből, amely egy elefántnak is elég lett volna, és odadta a másik, sötékék kaftános orvosnak. Ő lenyelte a mérgezett labdacsot, de rögtön utána a sebtében készített ellenmérget is, sötétkék labdacs formájában, s ahogy mosolyából is látszott, nem történt semmi baja. Most rajta volt a sor, hogy vetélytársával megízleltesse a halált. Élvezve a helyzetet, komótosan csinált mindent. A kertben egy rózsaszínű rózsát szakított, az ajkához emelte, és úgy, hogy senki se hallja, egy sötét verset suttogott belé. Aztán túlságosan is magabiztos tartással átnyújtotta a rózsaszín ruhás orvosnak a rózsát, hogy szagolja meg. A rózsának a belsejébe suttogott vers erején kívül semmi más hatóanyaga nem volt, ám az orvos annyira félt, hogy elég volt az orrához emelni a virágot, összeesett és meghalt.

397-398. oldal, 42. A nevem Fekete, (Ulpius-ház, 2007)

>!
ÁrnyékVirág

Azért nem tetszik nekünk semmi új, mert nincs semmi olyan az új dolgok között, ami képes volna tetszést kelteni.

340. oldal

>!
ÁrnyékVirág

A szeráj kertjében kivégzést, kínzást, vallatást, verést, szemkiverést, kalodába zárást foganatosító parancsnok kedvesen rám mosolygott.

343. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról
Toni Morrison: A kedves
Toni Morrison: Salamon-ének
Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története
Gabriel García Márquez: A pátriárka alkonya
Elif Şafak: Az isztambuli fattyú
Elif Shafak: Becsület
Perihan Mağden: Ali és Ramazan
Jázminszirmok