A ​fehér kastély 35 csillagozás

Orhan Pamuk: A fehér kastély

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​török fogságba került velencei aranyifjú misztikus története. A hanyatlóban lévő oszmán birodalom, tűzijátékok és pestisjárvány, filozofikus merengések és féktelen mulatságok, tudósok és csillagjósok fantasztikus kavalkádja. Orhan Pamuk, akit a Guardian a XXI. század 21 legnagyobb írója közé választott, a kritikusok szerint Umberto Eco, Italo Calvino és García Márquez szintjéhez mérhető írózseni. Kapocs Kelet és Nyugat, hatalom és filozófia, a való élet és a misztikum világa között. Olyan művek alkotója, melyek elvarázsolják, és néhány órára hipnotikus álomba ringatják olvasóit, akik könyveit letéve úgy érzik, életük soha többé nem lesz már ugyanaz, mint ami Orhan Pamuk titokzatos regényeinek megismerése előtt volt.
A fehér kastély nyitva áll…

„A mágikus realizmus dél-amerikai írófejedelmeinek legújabb vetélytársa – Orhan Pamuk.”
Wall Street Journal

„A fehér kastély elegáns, nagy jelentőségű elmélkedés Keletről és Nyugatról. Nem túloz, aki Kafka… (tovább)

A fehér vár címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1985

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2000
210 oldal · ISBN: 9639348007 · Fordította: Komáromy Rudolf

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Orhan Pamuk: A fehér kastély

Ne olvassátok el. Nagyon elvont. Beteg. Nyomasztó. Lidérces. Semmi párbeszéd, csupa történetmondás meg leírás, és azt se lehet követni, melyik szereplő kicsoda. Rakjátok le. Fuj. Én se vettem volna kézbe, ha a 2015-ös olvasási kihívásra nem kellett volna elolvasni egy rossz értékeléseket kapott könyvet.

Értsd: föl ne csillagozzátok nekem decemberig, mert kezdhetem elölről a keresést!!! :) :) :) A Tristram Shandynek már biztos nem érek a végére Szilveszterig, Sade márkit meg nem akarok…

Ha mégse vettem el tőle a kedveteket, és nem bírjátok megállni, akkor a második kiadását olvassátok, jó? :) A fehér vár címűt. (Az egyébként még alacsonyabbra van csillagozva.) Mert az első kiadás először is nem török eredetiből készült, másodszor tele van értelemzavaró sajtóhibákkal ("fűztem" helyett „főztem”, „űrben” helyett „őrben” meg ilyenek), csak egy a jó benne, hogy zseniális a borítója. De az is csak akkor, ha olyan vakon olvassátok, mint én, hogy csak a legvégén veszitek észre, mi van a könyv hátulján. Most, hogy jól lelőttem a poént, már ezt se fogjátok értékelni. Ja, meg még az is jó ebben a kiadásban, hogy több ragasztót vesztegettek rá, így nem esnek ki a lapjai, mint a másodiknak. Azért is nem azt vettem ki a könyvtárból. Én hülye. Na, mindegy.

Szóval nagyon örülök neki, hogy éppen ezt választottam. Olyan, amilyet én szeretek. (Jellemző.) Van benne órásmester, mélylélektan, tükrök, doppelgänger, groteszk lényekről szóló könyvek meg poros ládában talált elfelejtett kézirat. Már tegnapelőtt bejelöltem, hogy olvasom, de csak tegnap este hat után jutottam el odáig, hogy bele is kezdjek, és tízre vége lett. Pedig nem is ezt terveztem esti programnak… Hát így jártam. Úgy kezdődik, mint A rózsa neve (valószínű ezért is jelölte meg valaki a lap alján kézi ajánlásban), aztán úgy folytatódik, mint egy jobb fajta háborús-hajózós-rabszolgás mese az Ezeregyéjszakából (mármint az eredetiből, nem a gyerekeknek írt verziókból), aztán meg olyan lesz, mint azok a nagyon durva, sötét groteszkek a birodalmi hivatalnokrendszerekről (A kastély, Az Álmok Palotája, A dervis és a halál). Aztán meg… csak olyan, mint Pamuk. ;) Sose olvastam még tőle semmit, de biztos, hogy még fogok.

Különben tényleg beteg. Meg hülyeség. Illetve összekevert történelem és földrajz. Posztmodern, ja. A Balkán után rögtön Lengyelország jön. A XVII. századi Isztambulban feltalálják a tankot. De ló húzza. (Eddigre már teljesen el voltam varázsolva, egy atom-tengeralattjárón se akadtam volna fenn.) De mi ez ahhoz képest, hogy amikor a regény játszódik, nem is volt Isztambulban pestis.
Meg mágikus is. Meg van kettőződve a főszereplő. Egy darabig kb. el lehet dönteni, mikor melyik énje érvényesül, de ahogy haladunk a regény vége felé, egyre kevésbé. Aminek az a pikantériája, hogy az egyik én keresztény és nyugati, a másik muzulmán és keleti. És mindenütt tükrök vannak. Rakjátok össze, miért nevezik ezt a regényt elmélkedésnek Kelet és Nyugat viszonyáról… Különben azon eléggé meglepődtem, hogy Pamuk török író létére a keresztényt választja nézőpontnak, aztán persze jól kiderült, hogy… de ez már spoiler lenne. :) Az egész egy zárt közegben, Isztambulban megy végbe, amely hiába kikötőváros, nem lehet kilépni belőle, csak akkor, ha a szultán parancsolja. Vagyis a városból kilépve is zárt marad a közeg, mert tulajdonképpen viszik magukkal a közeget.
Az idő meg telik. (Mondom, hogy van benne órásmester.) Egy bekezdés, és már el is röppent négy-öt év, amely jórészt hiába múlik. Amilyen rövidke a szöveg, olyan hosszúra nyúlik a regényidő. Ez az elején még zavart, de aztán rájöttem, hogy ezzel is a történet lidércnyomás-jellegét erősíti az elbeszélő. Akkor meg már tetszett. Anyám, borogass, mit árul ez el rólam? :D Vigyázzatok velem! :)
Végül is az idő tényleg ezt csinálja. :(

27 hozzászólás
>!
Arianrhod MP
Orhan Pamuk: A fehér kastély

Végtelenül örülök, hogy további 1%-kal föl tudtam tornázni a tetszési indexet, mert megérdemli, hogy méltatlan helyzetéből fölemelkedjék a könyv.

Nagyon sokkal többet nem is tudnék hozzátenni @Timár_Krisztina értékeléséhez, ami a mű sajátosságait érinti, olyan szakértő módon egyébként sem volnék képes (https://moly.hu/ertekelesek/1874979).

Én sem ismertem Pamukot eddig, ez az első története, amit kézbe vettem, és őszintén szólva le sem tudtam tenni, amíg a végére nem jutottam. Pedig az első harmadáig bosszantott, nem értettem, miért nem történik soha semmi, és mit bohóckodik ott az a két ember, akik „asztrológiai ikrek”, gondoltam én (A két Lotti nyomán). Voltaképpen a műfajjal sem jöttem a feléig tisztába, az elején azt hittem, valami misztikus történelmi nyomozás lesz, azután azt, hogy történelmi regény, és még mindig nem történt semmi. Rejtély is csak a két főszereplő hasonlóságának magyarázata volt. Azután megvilágosodtam, és rájöttem, nem kell ahhoz történet, hogy lelki vívódásokat érdekfeszítően és titokzatosan, sokszáz oldalon vesézgessünk. Amikor ebbe a történettelenségbe belenyugodtam, a szöveg föltárta végre előttem rejtett szépségeit, és boldogan, szájtátva barangoltam immáron a főhős(ök) „hasadt elméjének” elképesztő tájain. Mágikus utazás ez a jelképektől hemzsegő képzelet világában, ahol az ellentétek képesek összebékülni, ha a cél közös. Ahogy a különböző vallásúaknak, nemzetiségűeknek, neveltetésűeknek kellene, ha meg akarják találni a boldogságot, és „békés egymás mellett élést”. Vagy akár a világbékét, ha már itt tartunk.

Mélyen elgondolkodtató a dolog, milyen tapasztalat lehet az „ellenség” bőrébe bújni, és az ő szemén és gondolkodásán keresztül látni önmagunkat? Az biztos, hogy elmét próbáló dolog…

Jó helyre ment az a Nobel-díj!

1 hozzászólás
>!
Csoszi
Orhan Pamuk: A fehér kastély

Saját kihívásra kerestem egy törököt, és erre a könyvre esett a választásom. Nem mondom, hogy telitalálat volt. A fülszöveg alapján jobbra számítottam. Lassan, nehezen haladtam vele. A történet sok helyen vontatott volt, és sokszor nem is értettem.

2 hozzászólás
>!
csillagka P
Orhan Pamuk: A fehér kastély

Török, Nobel-díj, Isztambul, nem tudtam szabadulni ez a könyv régen megfogott, nem érdekelt ki mit gondolt, tudtam, hogy szeretni fogom.
Szerettem is :) van benne valami varázslatos lebegés, levegős életérzés, éreztem a finom, édes, balzsamos éjszakát ahol még unatkozni is jobban lehet.(orromban a keleti bazár fűszeres illatával)
Zseniális a butaság bemutatása, hatalmas ötlet a tintapötty átértékelése a föld és hold közötti bolygónak, vagy a pestis levezetése (pedig régi szabály ha elindul a járvány, menj minél messzebbre és maradj minél tovább) és az utolsó mondat ( az mindent visz) hadieszköz készítés ( végre valami nem elcsépelt)
Márquez könyveiből és Wilbur Smith Taitájából összeöntött koktél, alján megbolondítva pár csepp Babtisféle Gólyakalifával.
Nem értem a csillagozás, sokkal jobb könyv ez, mint amennyire értékelve vagyon.

2 hozzászólás
>!
ppeva P
Orhan Pamuk: A fehér kastély

Régóta szemezek már Orhan Pamuk könyveivel, de most szántam rá magam először, hogy elolvasok tőle valamit. Fogalmam se volt, hogy ennél a könyvnél mire számítsak. Talán nem egy csomó zavaró körülmény közepette kellett volna olvasnom, így nem sikerült igazán ráhangolódni.

>!
Habók P
Orhan Pamuk: A fehér kastély

Huhhh, megint egy regény, amit csak az utolsó oldalakon ért meg az ember. És akkor sem mindjárt. És akkor sem biztosan. És akkor kezdheti előröl a lapozgatást, hogy akkor ez most hogy is van? Mit higgyek el abból, amit ír, és mi az, amit majd utólag el kell vetnem? Nem is tudom, hogy igazából tetszett-e, és hogy tényleg az-e a vége, aminek én olvastam. És azt sem tudom, hogy fogok-e még Pamuk könyvet olvasni.

>!
nagy_anikó
Orhan Pamuk: A fehér kastély

Egy picit bajban vagyok, mert nem volt rossz könyv, érdekes kezdet, jó történetek felfedezésekről – legjobban a tűzijátékkal való kísérletezések tetszettek. Az évek gyorsan telnek, sokszor nem történik semmi, néha nekiveselkednek egy másik csodamasinának. De ritkán olvasok mágikus realizmus címkéjű könyvet. Így végig azon gondolkodtam, hogy két személyről van e szó, vagy főhősünk egy személy és a képzelet segítségével lesz belőle hasonmás? Így lehet, hogy elsiklottam olyan részek felett, ami jobban segített volna, hogy néhány dolgot megértsek.

>!
kolika
Orhan Pamuk: A fehér kastély

Általában ódzkodni szoktam az olyan könyvektől, ahol a címkénél a mágikus realizmus is megjelenik. Már többször adtam esélyt az ilyen típusú könyveknek, s az a tapasztalatom, hogy ez nem az én világom.
Teljes mértékben itt sem nyerte el tetszésemet a könyv, de sokkal jobb olvasási élmény volt, mint más korábban olvasott kötet. Kicsit homályos, kicsit misztikus, a fehér vár csúcsai közé vesző sejtelmesség járja át a kötetet. Nem bővelkedik izgalmas fejezetekben, párbeszédek sorozatát sem látom, hanem inkább az elmélkedés kerül előtérbe.
Kicsit elvarázsolt a szerző, de még valami hiányzott a teljességhez.

>!
hencsa06
Orhan Pamuk: A fehér kastély

Nem volt rossz történet. Nem eseménydús, nem pörgős, de élvezhető.

>!
PuPilla
Orhan Pamuk: A fehér kastély

Nem pezseg az eseményektől, de nekem nagyon bejött. Elgondolkodtató. Utolsó mondatait imádtam mindig elképzelni. Rá kell hangolódni és akkor nagyon jó élmény lesz. :)


Népszerű idézetek

>!
Timár_Krisztina ISP

(…) a többségükben spanyol foglyok hallgatag, tudatlan, félénk lények voltak, nem akartak beszélni, hacsak azért nem, hogy segítségért vagy ennivalóért könyörögjenek. Csupán egyiküket találtam érdekesnek. Fél karját elveszítette, derűlátóan mégis azt magyarázta, hogy egyik ősét ugyanilyen szerencsétlenség érte, de megmaradt karjával lovagregényt írt.

23. oldal

>!
Arianrhod MP

Félt, hogy nevetségessé válik, tréfálkozva még meg is kérdezett: ha együtt írnánk, együtt néznénk a tükörbe is?

>!
Arianrhod MP

Gondolni sem akart arra, milyen rettenetessé fajulna a világ, ha az emberek folyton önmagukról, önnön sajátosságaikról beszélnének, ha könyveik és történeteik mind erről szólnának.

>!
matraimelinda

Ha azt hisszük, a bennünket érdeklő személy eddig nem ismert és rejtélyessége okán még inkább vonzó élethez nyit utat, ha azt hisszük, csak azáltal kezdünk élni, hogy ezt a személyt szeretjük -mi más ez, mint a nagy szenvedély megszületése?
Marcel Proust
(Y.K. Karaosmanoglu félrefordítása nyomán)

(első mondat)

>!
Arianrhod MP

Miközben föl-alá járkált a szobában, kinézett az éji eső áztatta, lucskos, sáros utcákra vagy az Aranyszarv-öböl partjain némelyik házban még pislákoló lámpafényre, mintha útmutatást keresett volna, új jelet, amelyre reményeit függesztheti, egy pillanatra úgy tűnt, nem is a hodzsa járkál, vergődik ebben a szobában, hanem saját ifjúságom. Az, aki valaha voltam, elhagyott, az az én pedig, aki most egy sarokban szendergett, irigykedve vágyott utána, mintha benne fedezhetném fel elveszített lelkesedésemet.

>!
Szelén

Azután újra odajött hozzám, és azt mondta, magát a gondolatot kell leírnunk: ahogy az ember tükörben láthatja külső megjelenését, azonképpen saját gondolataiban kell vizsgálnia létének lényegét.

>!
Tipti

Hűvös, szeles nyári nap volt; amint a holtak és haldoklók között kódorogtam, arra gondoltam, hogy évek óta nem tudtam ennyire szeretni az életet.

117

>!
Arianrhod MP

Újra elismételte, hogy minden elménk ismeretlen belső tájaival függ össze, egész tervét erre alapozta, izgatottan magyarázott szimmetriáról, zűrzavarról, az agyban kacattal telizsúfolt szekrényről, de nem értettem, hogyan szolgálhat ez kiindulópontul a fegyver tervezéséhez, amelybe minden reményét, minden reményünket helyezte.

>!
Arianrhod MP

Egy láncra vert beteg láttán nem tudtam megállni, hogy egy orvosnál ne tudakozódjam felőle: egykor beleőrült a szerelembe, valaki másnak képzelte magát, ahogy a legtöbb bolond; a doktor többet is mondott volna, de otthagytam.

>!
gjudit8

– Az oktalanokra gondolok. Miért olyan idióták? – kérdezte tanácstalan tekintetem láttán komoly hangon, aztán, mintha tudná, mit fogok válaszolni, hozzátette: – Hát jó, nem idióták, csak valami hiányzik a fejükből.

57-58. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Milorad Pavić: Kazár szótár
Salman Rushdie: Sátáni versek
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Komor Zoltán: Mesék Kaptárvárosból
Komor Zoltán – Tépő Donát: Mutánsfilé
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Miguel Ángel Asturias: A Kincses úrfi
Mariam Petroszjan: Abban a Házban
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők