Koponyák ​hegye 28 csillagozás

Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1976

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Zsebkönyvtár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1984
150 oldal · ISBN: 963140241X
>!
Magvető, Budapest, 1977
148 oldal · ISBN: 9632706722
>!
Magvető, Budapest, 1976
142 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632703219 · Illusztrálta: Lelkes István

Enciklopédia 4


Kedvencelte 6

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

giggs85 P>!
Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye

Ez a ’70-es években született karcsú kis kötet irodalmunk egyik méltatlanul elfeledett gyöngyszeme. Jézus kereszthalálát már számtalanszor feldolgozták, de úgy tűnik, hogy ez egy olyan gazdag téma, és olyan mélységeket rejt, hogy az ember sokszor elveszik benne. Ördögh az ember-Jézus tanítását a lehető legegyszerűbb szintre redukálta: csak a szeretet számít. És miközben követjük őt az elkerülhetetlen kínhalál felé, olyan brutálisan erős és elgondolkodtató témák mellett haladunk el, mint az eredeti krisztusi eszmék eltorzítása a későbbi követők által, a nép és a hatalom hihetetlenül bonyolult viszonya, a kultúrák menthetetlen különbözősége, a kötelesség és a lelkiismeret szembenállása, az emberi lélek szükségszerű torzulása a javak felhalmozására építő nyugati felfogás tükrében, és még sorolhatnám. Persze emellett olyan erős történeti betétek is vannak (Júdás, Péter vagy Veronika), hogy az ember csak ámul.
Véleményem szerint a Koponyák Hegye a magyar gondolati próza egyik legkiemelkedőbb alkotása.

alaurent P>!
Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye

Valamikor régen, az első megjelenése körül, az akkori felkapottságában olvastam, és nem láttam benne azokat a jeleket, amelyektől annyira ünnepeltnek kellett lennie. Bennem volt a hiba, már látom, mert megrázó mű ez, az ezerszer-ismert történet újragondolása a benne szereplők nagyon személyes szempontjából. Ettől válik annyira feszítővé, megalázóvá, kegyetlenné, megdöbbentővé és bensőségessé, hogy nem is sikerült egy futamra végigolvasni, minduntalan le kellett tennem ahhoz, hogy folytatni tudjam.

2 hozzászólás
lilaköd P>!
Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye

Elgondolkodtató és megrendítő írás Jézus kereszthaláláról. Jézus, Júdás, Mária és mások szemszögéből.
Amennyire vékony könyvecske, annyira ütős minden mondata.
Pont mikor befejeztem az olvasását, megszólaltak a harangok. Felemelő, ugyanakkor félelmetes érzés volt.

Mandula8>!
Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye

Már-már unásig ismert történet, mégis annyi újjal tudott szolgálni ez a parányi kötet. Csupa elgondolkodtató gondolatmenet. Megdöbbentő.
Beszédtechnikán került a kezembe, az Epilógus feszülettel című részbe szerettem akkor bele. Most pedig az egészbe.

berg>!
Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye

Húsz évvel korábban még megértőbb lettem volna vele, mostanra kiment a társadalmi támogatás alóla. Ilyennek látszik a világ a hetvenes évek Magyarországán, paraszti alulnézetből. Rövid mondatok külön bekezdésbe szedve, na-ne hatással. Újra és újra „egyre siketítőbben” fölösleges jelzők, mondatok, bekezdések. Drámainak szánt párbeszédben lapos mondatok, a karakter nem beszél, hanem beszéltetik szegényt, mint egy színészi helyzetgyakorlat. Mindenki ordít, még gondolatban is, felkiáltójelek erdeje meredezik. Az-ősi-példázatban-kora-kérdéseire-keresi-a-választ, nemzedékekben felhalmozódott paraszti agresszió dúl, annál nem is látunk tovább. Közhelyesnek éreztem végig, a végén a Pilátus című fejezet már bántóan szimpla, az epilógus szakmaisága itt és most marhaság. Kapisgál benne az író, de ha lehámozom a rosszat, jóformán semmi nem marad. Csak néhány jól sikerült pillanatot találtam benne.

Bence_Kis>!
Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye

Óriási meglepetés volt nekem ez a kicsi könyv.
Meglepetés, mert az egyik legismertebb történethez úgy volt képes hozzányúlni, ahogy szerintem eddig kevesen mertek és tudtak. Minden a helyén van ebben a kötetben. Mestermű.

Marischka>!
Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye

Megrázó volt. Nagyon emberi. Szenvedés. Mocsok. Halál. Gyász


Népszerű idézetek

n P>!

Szerda éjszakája, csütörtök virradása, a virradat hajnala, a hajnal reggele, a délelőtt ébredése, a dél elfáradása, majd szürkület, majd este és az éjszaka.

(első mondat)

Inimma >!

Mindössze egy függőleges és egy vízszintes gerenda. Kétharmad, egyharmad arányban. Az összeállítás csapolás által. Cifrázat, különleges faragás nélkül. Elkészítése nem igényel fortélyos szaktudást.

Talán a legegyszerűbb emberi alkotás. Szinte primitív. Érdekessége mégis, hogy látvány már önmagában is. Mert tere, levegője van. Hangulata. Semmi máshoz nem hasonlatos izgalma. Gondolatébresztő. Egyidejűleg tesz kíváncsivá és viszolygóvá. Egyidejűleg félünk tőle és csodáljuk.

Pedig hihetetlenül egyszerű. Hatméteres gerendából a legcélszerűbb az előállítása. Lehetőleg keményfából, de a puhafa is megteszi. A keményfa előnye a tartósság, a szívósság a viszontagságokkal szemben. A puhafa ellenben könnyen ácsolható. A lényeg, hogy rendeltetésszerű használatkor erősen, tántoríthatatlanul álljon.

Keményfa alapanyag és megbízható megmunkálás esetén szinte időtlen időkig hasznosítható. Csak arra kell ügyelni, hogy alkalmazáson kívül ne rongálódjon, ne korhadjon a fa. Ezt megelőzendő, ajánlatos – funkciója beteljesülésével – fedél alá, raktárba vinni. Megéri gyakorta ellenőrizni: szú vagy más fát faló féreg beléfészkelte-e magát. Ha igen, a kártevőket a hagyományos módszerekkel mielőbb ki kell irtani, s a rongálást, a kereszt további megbízhatósága érdekében, a lehető leghamarabb helyre kell hozni.

A szögtartozékok, sajnos, romlandóbbak. A vértől és a vizenyős hústól keletkező rozsdát minden alkalmazás után ajánlatos ledörzsölni, s olajjal vagy zsírral kenni be a megtisztított szögfelületet. A szögek károsodásaként kell megemlíteni a rozsdásodáson túl a gyakori kalapálástól szinte elkerülhetetlen görbülést.

A kereszt magaslaton fölállítva impozáns látvány. Általában megrendítő hatású.

A kereszt utolérhetetlen előnye, hogy az elítélt tökéletesen bűnhődik rajta. Bűnös teste a lehető legteljesebben kitáródik rajta, elrettentő példaként a világ előtt. Az elítélt nem takarhatja el az arcát, a szemét, mely gonoszságának tükre. Nem rejtheti el a kezét, amivel lopott, rabolt, gyilkolt, hiszen a kéz is kimerevíttetik a szögek által. Az elítélt ruhátlanul, vétkei meztelenségében, aljas szándékai leplezhetetlenségében kénytelen állni a bűntelen tekintetek vádjai előtt. Bűnhődése hiánytalan, miként hiánytalan a közösség okulása is. Hiszen a kereszttel való ítéletvégrehajtás kettős célú, mert büntető és ugyanakkor nevelő jellegű. Az elítéltet megérdemelt könyörtelenséggel bünteti, s a közösségnek példát statuál.

Mindenképpen említésre méltó, hogy ez az ítéletvégrehajtás nem brutális, hiszen – tulajdonképpen – nem a közreműködő emberek ölik meg az elítéltet, hanem az elítélt végzi ki önmagát a kereszten, paradox módon bekövetkező természetes halálával.

Enyhítő körülmények figyelembevételével (beismerés, őszinte megbánás, stb.) a halál beállta szívendöféssel – lándzsa által – meggyorsítható.

Súlyosbított büntetésként a meglévő fájdalmak fokozhatók: a lábszár és a kar csontjainak megtöretésével.

Szokás és helyeselhető is a teljes tájékoztatás végett az elítélt nevét és bűnét feje fölé szögezni. Természetesen csak tömören s messziről is olvasható nagybetűkkel írva.

Az elítélt testi erőnlététől függően, ami – természetszerűen – ezekben az órákban inkább lelkierejének függvénye, kezdi el haldoklását, hogy végül megszabaduljon az élettől. Tapasztalat szerint ez átlagosan három-négy órát vesz igénybe, nem véve figyelembe a siettető vagy lassító körülményeket, mint például az időjárás vagy az ítéletvégrehajtást megelőző fizikai tortúra. Hozzáteendő, hogy a gyakorlat – a jelenet rútsága miatt – az agóniát az esetek nagy többségében, mintegy kegyelmet gyakorolva, megrövidíti a már említett szívendöfés közbeiktatásával.

A halál hitelességét minden alkalomkor szakemberrel kell ellenőriztetni, elkerülendő a bonyodalmakat. Ugyanis megtörténhet, hogy a szakszerűen nem ellenőrzött tetem – különösen, ha az természetes, azaz nem szívendöfés által előidézett halállal szenvedett ki – még nem valódi holttest, csupán a látszathalál állapotában létező, tehát még élő tetem. S ilyen esetben előfordulhatna, hogy miután a kirendelt végrehajtó csapat eltávozik a színhelyről, és az általánosan megengedett szokás szerint a tetemet bizonyos idő elteltével – könyörületességi szándékból – odaadják a hozzátartozóknak, ha azok igényt tartanak rá eltemetés végett, szóval ilyen esetben előfordulhatna, hogy a még élő elítéltet emelik le a keresztről, megcsúfolva ezzel a bűnt és büntetést. Így aztán könnyen előállhatna az a furcsa helyzet is, hogy a halott – mert a végrehajtók által halottnak vélt – viszonylag rövid időn belül fölépülve törés és zúzódás jellegű sérüléseiből, újra élne, a törvény szavával szólva: ismételten bűnözésre lenne alkalmassá.

Ezt a kínos helyzetet megelőzendő szükséges a szakemberi vizsgálat a halál föltételezett beállta után.

Néhol szokás a hullát keresztjén függve hagyni néhány napig, hatékony nevelés céljából. De a tetemet megrondító madarak miatt másutt, a közösség jó hangulatának megőrzése érdekében, az elhalálozás után a tetem, egészségügyi okokból is, mielébb elföldeltetik.

Mindezek után a kereszt könnyedén kiemelhető helyéről, s a szállítására készült kocsialkalmatosságon tárolási helyére – esetleges helyrehozatala, megtisztítása, ápolása végett is – visszaszállítandó, újabb fölhasználásig.

Epilógus feszülettel 136-138., 141-142. o.

Kapcsolódó szócikkek: kereszt · kereszthalál
Mandula8>!

Nincs méltatlanabb, embertelenebb, fájdalmasabb a nevetségességnél. Mert a nevetségesség maga a bizonytalanság. A bizonytalanság pedig levegőtlen élettér, fulladozik benne az ember, s végül meg is fulladhat.

134. oldal

alaurent P>!

Már képtelen volt több csodát tenni. Már nem tudott semmi újat mondani. Már röstellte, ha ismételte önmagát. Már látta, hogy néha elfáradtak a tanítványok. Már nem figyeltek oda, amikor beszélni kezdett. Amikor újra és újra elmagyarázta, szájukba rágta a bámészkodóknak azt a keveset, amit tudott. Hogy ez az egyetlenegy életünk van. Hogy nincs több, csak ez az egyetlen! Hát úgy kell élnünk, hogy ne fájjon nekünk az élet, és mi se fájjunk az életnek! Hogy higgyünk egymásban! Mert hinnünk kell egymásban, hogy szerethessük egymást! Mert szeretnünk kell egymást: ez az egyetlen megoldás! Ez az egyetlen út! Az egyetlen igazság! Mert csak szeretve élet az élet!

lilaköd P>!

Akarta, hogy higgyenek neki, hogy higgyék el neki: élnünk csodálatos!
Csodálatos, mert szerethetünk, és szeretettel lehetünk!

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · szeretet
nüsz_218>!

Hiszen láthattad, Júdás: az emberek nem kezet szorítani akarnak velem, csak hozzám érni, nem vitatkozni akarnak, hanem megsemmisíteni, nem okulni akarnak, csak félni, nem győzni akarnak, csak győztesnek lenni, nem megszenvedni akarnak, csak szánandónak lenni!

33. oldal

lilaköd P>!

– Világos válaszra világosan kell kérdezni!

13. oldal

lilaköd P>!

– Érted nem, Júdás! Te vagy az egyetlen, aki nemcsak hitt nekem, de értett is! Aki nemcsak követett, de maga is lépett! De láthatod: Simon nem ért engem, csak hisz bennem! Jakab nem ért, csak bízik! János nem ért, csak szeret! És én azt akarom, hogy ne csak bennem higgyenek, hanem önmagukban! Azt akarom, hogy ne csak bízzanak, hanem önmagukban! Azt akarom, hogy ne csak engem szeressenek, hanem egymást, mindenkit!

33. oldal

lilaköd P>!

Már nem volt a szemében gondolat. Már nem látszott az arcán érzés. Kezének, lábának izmait már elhagyta az indulat. Már nem volt a testében semmi más, csak élet.

113. oldal

alaurent P>!

Valószínű hallgatott.
Mit is mondott volna, s miért? Hiszen nem beszélgetni hozták ide. Beszélgetni nem fegyverek között hurcolnak embereket.


Hasonló könyvek címkék alapján

Spiró György: Fogság
Herczeg Ferenc: Pogányok
Kapitány Gábor: Tizenkét evangélium
Robin O'Wrightly: Kettős kereszt
Passuth László: Esőisten siratja Mexikót
Szabó Magda: Az ajtó
Eörsi István: Időm Gombrowiczcsal
Moldova György: Negyven prédikátor
Denis Diderot: Az apáca
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.