A ​kis herceg és Buddha 2 csillagozás

Ördögh Ottó: A kis herceg és Buddha

Különleges könyv ez: egybeolvasztja a régi értékek mélységét, komótos hömpölygését és többértelmű tartalmát az új idők fiatalos lendületével, gyors vágásaival és kézzel fogható bölcsességeivel. S természetesen, ami valóban fontos, az a szemnek láthatatlan, az Olvasó felfoghatja, mi több, meg is élheti mindazt, ami valóban lényeges, ha követi a Szerző tanácsát, és egyszerűen csak Figyel.

>!
Kráter, Budapest, 2017
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632981987

Enciklopédia 2


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Kkatja>!
Ördögh Ottó: A kis herceg és Buddha

Jó volt, tetszett, kellemes kis szellemi felüdülést nyújtott a szaladó hétköznapokban. Leginkább vidám, huncut és elgondolkodtató, kicsit sokat ismétli a dolgokat, bár így is kell, úgysem tanulunk semmiből de hangyafasznyit hátha közelebb kerülünk önmagunkhoz, ha sokat próbálkozunk vagy épp egyre távolabb… ki-ki dolga. Kár, hogy nincsenek már ilyen szellemi mesterek vagy csak nem járunk elég nyitott szemmel, hogy észrevegyük őket. Ezek a könyvek segítenek pár pillanatra felnyitni alvó pilláinkat… hogy aztán újra tovább álmodhassuk ezt a „valóságot”.
Fel akarok ébredni! … megint

>!
Kráter, Budapest, 2017
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632981987
Black_Venus>!
Ördögh Ottó: A kis herceg és Buddha

Mivel nem vagyok Coelho vagy az ezotérikus irodalom rajongója, nem tudom (talán szerencsére) a nagy elődökhöz mérni ezt a regényt. Veszteségek viszont mindenkit érnek, és néha úgy ragadunk a múltban, mint a varázshegyen, vagy egy távoli bolygón, ahonnan nem ereszt egy derűsen közömbös, bölcsnek tűnő, de közben roppant rámenős figura. Így jár a regényben a Fiú is, akit a Zöreg marasztal mindaddig, amíg rá nem jön, hogy tk már nincs miért maradnia. Belső utazás, ahol nincs helyváltoztatás, míg eljut a múltból az itt és most-ba. A történések szimbolikusak, igazából csak a hétköznapokban is megélt apró mozzanatokból épül fel egy lelki fejlődés története, amelyet egy olyan „guru” támogat, aki átélte már egyszer ugyanezt. Mintha a Fiú és az Öreg ugyanaz a személy lenne. Ettől általános érvényű és reménykeltő lesz – így év végén ajánlott olvasmány, ha valaki szeretné a varázshegyen hagyni a felesleges bőröndöket, és könnyedén továbblépni a jövő évbe!


Népszerű idézetek

Kkatja>!

– Mihez kezdjek a vágyaimmal?
Engedd el a szélbe, és visszatérnek Hozzád.
– És ha nem?
Téged még érdekel az, amit már elengedtél?

275. oldal

4 hozzászólás
Kkatja>!

Soszor látta már az emberek szemén. Hogy máshol járnak. A múltba kapszkodnak, a jövőt fürkészik, botorkálnak saját fogalmaik erdejében, és a fogalomfák közti érzelmi ködben. Látta, hogy telik meg elmezsákjuk képzetekkel. Hogy lesz fejükben egyre kevesebb szabad tér, hogyan fulladoznak saját képzeteik közé szorítva, hogy fakul szemükben a fény. Elnézően figyelte őket, szemeiből melegség sugárzott feléjük, s mélységes türelemmel várta, amíg szorongó vagy lelkesedő képzelgéseikből visszatérnek hozzá.

56-57. oldal

Kkatja>!

– Hogy tudsz te mindenen így nevetni?
– Miért szomorkodjak szappanbuborékok miatt?
– Tudom, tudom, szimbolice-szappanbuborékok – alkalmazkodott a fiú a módihoz.
– Gyermekkori szerelmemmel szivárványszínű szappanbuborékokat fújtunk az ég felé, de állandóan szétpukkantak. Lili szomorú volt, én meg mindig újakat fújtam, hogy megvigasztaljam, de ő vigasztalan maradt. A buborékok sorsa, hogy szétpukkanjanak. A Liliké meg, hogy szomorúak legyenek. Így pukkantak szét később az én illúzióim is. Ahogy teltek az évek, én is egyre szomorúbb lettem. De akkor egy napon váratlanul minden megváltozott. Azóta egyfolytában nevetni való kedvem van.
– Mi történt akkor?
– Azon a napon maga a szomorúság pukkant szét.
– A szomorúság is illúzió?
– Szappanbuborék. Ahogy nő az ember, úgy növi ki buborékjait. Ahogy tágul a tudata, úgy pattannak szét illúziói – mondta nevetve.

109. oldal

Kapcsolódó szócikkek: illúzió · szomorúság

Hasonló könyvek címkék alapján

Halász Emese: Ignis
Papp Csilla: Minden életemben szerettelek
Andrea Weaver: A jövő krónikája
Bauer Barbara: Fény a dombok mögött
Peller Mariann: Szerelemszövetség
Duncan Shelley: Az elme gyilkosai
Toót-Holló Tamás: Üsse kő – Mámor, mágia, magasság
Török-Zselenszky Tamás: Méhdi levelei Smirnához
Török-Zselenszky Tamás: Tell el-Mutesellim kertjében
Agnes Golenya Purisaca: Az Aranykapu