Simonyi ​óbester 11 csillagozás

Ordas Iván: Simonyi óbester

A kuruc szabadságharc vereségétől a negyvennyolcas forradalomig terjedő száznegyven esztendő a legkevésbé ismert korszaka hadtörténelmünknek. Ezen belül is van egy fél évszázad, amelyről a köztudatban a halványnál is halványabb kép él: ez a Mária Terézia halálától a reformországgyűlésekig eltelt kereken ötven esztendő. A regény hőse ezt a viharos fél évszázadot küzdötte végig. A nagykállói nagy vágó-mészáros fia Simon Józsefnek született, szinte kölyökkorában katonának állt, s közhuszárból lett Simonyi József ezredessé, olyan korszakban, amikor a Habsburgok nagy ellenfelének, Napóleonnak a hadseregében a nála jóval kevésbé vitéz és eredményes harcosok jóval fiatalabb fejjel tábornagyságig, sőt hercegségig vitték. A lenyűgözően érdekes regény széles korkép hátterében ábrázolja a „legvitézebb huszár” izgalmas kalandokban bővelkedő életét.

>!
Móra, Budapest, 1983
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631133117 · Illusztrálta: Bánfalvi Ákos

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

káplár


Kedvencelte 3

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
SteelCurtain
Ordas Iván: Simonyi óbester

Majdnem visszariasztott az, hogy az ifjúsági regényekre specializálódott Móra kiadónál jelent meg. Szerencsére beleolvastam, s az már igen hamar kiderült, hogy ez legfeljebb annyiban ifjúsági mű, hogy a tinédzser fiúk akkor is elolvassák egy ilyen kalandos életű, sikeres katona történetét, ha az nem nekik szól. Ez nem a dajkamesék világa, itt a harcoló felek mindegyike azonos elszántsággal igyekszik elvágni egymás torkát, vagy lemetszeni az ellenfél akármelyik testrészét. És a katonaéletet nem a csillogó parádék és a sikeres portyák jellemzik igazán, hanem a kíméletlen kaszárnyai drill. Ezt a kegyetlen világot ragyogóan ellenpontozza a szerző frenetikus humora. Enélkül ez a könyv ha unalmas nem is, de fenemód nyomasztó lett volna. A főhőssel kapcsolatban meg igencsak vegyesek az érzelmeim. Ki vitathatná, hogy a napóleoni háborúk talán legtöbb kitüntetést szerző vitéze éles elméjű, igen kreatív és az esztelenségig bátor katona volt. De elképesztő haditetteit idegen érdekek, a Habsburgok szolgálatában vitte véghez. Nehéz ezt megemészteni még akkor is, ha tudjuk, hogy az akkori hazai viszonyok alkalmatlanok voltak a nemzeti érdekek katonai képviseletére.

>!
Balázs_Erőss 
Ordas Iván: Simonyi óbester

Az idei év (és persze csimotakorom) kivételével, eddig elenyészően kevés – konkrétan a magyar történelemmel – foglalkozó könyvet olvastam. Mondjuk, kb évente egyet. Az ok nem egyértelmű még magamnak sem. Éppen ezért érdekes, hogy ismét sikerült (rábökéses módszerrel) egy nagyon meglepően kellemes csalódásra akadnom.
Egyrészt a régies kifejezések szinte kifogyhatatlan tárháza ez a könyv, ráadásul olyan valós személyről szól, akire méltán lehetünk büszkék. Másrészt meg egy élvezhetően és színesen megírt életrajzot kaptam, ami erősen korlátozódik a csatákra és a vitézségre, de ez nem is meglepő.

>!
Monty
Ordas Iván: Simonyi óbester

Ajánlott olvasmány mindenkinek, akit kicsit is érdekel a huszárság vagy a mifelénk kevésbé ismert korszak, a 18. és 19. század fordulója. Eredetileg talán ifjúsági olvasmány volt, de ne ez ne riasszon el senkit. Élvezetes és maradandó kötet, nagy kedvenc.

>!
kingike
Ordas Iván: Simonyi óbester

Remek történelmi regény,egy remek írótól.Gyermekkori nagy kedvenc,amit még most is szívesen olvasok.Kár hogy csak 5 csillagot lehet adni.


Népszerű idézetek

>!
Balázs_Erőss 

A tények furcsa tulajdonsága, hogy nem szűnnek meg létezni attól, ha nem beszélünk róluk.

>!
SteelCurtain

Setét Jánosnál ordasabb kinézésű és kedvű vénembert aligha hordozott a Tiszántúl földje.
Ősz haját varkocsba fonta, zsíros, nagy karimájú kalapja volt, és kétoldalt lecsüngő, őszessárga bajusza. Lehet, hogy olykor borotválkozott, de mindenesetre kideríthetetlen időben. Jóska soha nem látta másként, mint cserzett, barázdált arcán ősz sörtékkel, de ezek soha nem nőttek szakállá. Övén bőrzacskó lógott, benne tűzszerszámmal és egy lóháti embereknél nem szokásos, rövid nyelű, igen éles balta. Ez nem favágásra szolgált, hanem hajításra, és Simon Jóska nemegyszer szemtanúja volt annak, hogy az öreg Setét milyen halálos biztonsággal tud célba találni vele.
– Farkas ellen – mondta, ha kérdezték tőle, és ha egyáltalán volt kedve válaszolni. Nem kellett nagy ész hozzá, hogy valaki megértse, aki a gyors mozgású farkast nem hibázza el, annak a lényegesen lassúbb embertől sincs sok félnivalója.

>!
SteelCurtain

A parádé azonban a laktanyákban kezdődik, és ilyenkor egyáltalán nincsenek parádés körülményei. Az egyenruhák kefét, a csizmák, gombok, csatok, zablák, kardok a legkülönbözőbb fényesítőszereket kívánják. Az pedig, hogy egy alakulatban minden az öltözködési szabályokat megálmodó (egyesek szerint lázálmodó) tiszt urak kívánsága szerint történjen, a pucoválás, sikálás, vasalás, varrás, takarítás számlálhatatlan óráit igényli. Nem beszélve a lovakról, amelyek a huszárságnál köztudomásúan nem az emberért vannak, hanem az ember van őértük.
– Először a lovad, másodszor a lovad, harmadszor a cimborád lova! – szerette emlegetni az újoncoknak huszárlétük vezérlő alapelveit Sánta János, a kiképző káplár.
– Aztán az istálló következik, majd a fegyver, a ruha, két pár rongyos csizma és nagyon sokáig semmi! Mindennek végezetéül pedig, ha én, a strázsamester úr, a kapitány úr és a többi urak úgy látjuk jónak, akkor netántán a közhuszár!

>!
SteelCurtain

– A katona nem úgy megy a vakvilágba, miként az anyátlan malac! – hangzott Sánta káplár szemléletes oktatása. – Kihallgatáson kér eltávozási engedelmet, aztán pedig megy vissza a szolgálatba, mert úgyse kapja meg!

Kapcsolódó szócikkek: eltávozás · káplár
>!
SteelCurtain

– Az ember azért nyúl az első pohárhoz – közölte egy alkalommal Bartakovics kapitány –, mert a másodikkal nem kezdheti!
Ez a mély értelmű bölcsesség a tisztikarban szállóigeként járt szájról szájra, Beöthy hadnagy pedig megtetézte egy továbbival:
– A harmadiknál pedig nem érdemes abbahagyni!
Ilyesmire nem is volt példa az ezred történetében. Honfitársai féktelen borivó kedve több mint másfélszáz évvel korábban nem kisebb embert késztetett szemléletes példázatokra, mint a bíboros érseket, Pázmány Pétert. Az ezredkáplán valamelyik szentbeszédében idézte a nagy szónokot:
– Hogyan is mondta az imádságos lelkű érsek? „Ha egy nagy völgybe vinnék a török császár erejét, és reá eresztenék azt a bort, melyet sok részegeskedésben megittak Magyarország szabadulásáért, nem kellene semmi vízözön a török veszedelmére: mind borban halnának!. . . "
Egy egész völgyet betöltő bor-Balaton! Ez nagyon tetszett a huszároknak. És ittak vidáman tovább. . .

Kapcsolódó szócikkek: részegség
>!
SteelCurtain

Magyar vagy? Fenét, nem vagy te magyar, ahogyan én is csak a nevem után szerb! Te katona vagy, anyanyelved a német, szentírásod a szolgálati szabályzat!

>!
SteelCurtain

A „vezérkari" és az „ostoba" a csapattisztek szótárában közeli rokonságban lévő fogalmak voltak.

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság
>!
SteelCurtain

– Látja, ez kedves volt öntől! Bár ahogyan értesültem, a kedvesség nem tartozik a jellemvonásai közé. ..
– A harctéren semmi esetre sem, felség! De különben nem hiszem, hogy emberevő lennék.. .
– Erről nincs mindegyik tiszttársa meggyőződve.

>!
SteelCurtain

Most természetesen ő is osztozott a Napoleon lemondása fölötti általános örömujjongásban, és pezsgőt bontatott tisztjeinek. Szobájába térve azonban úgy sújtotta fejbe a felismerés, akár egy bunkócsapás. Eddigi élete máról holnapra véget ért. Nincs többé háború, hadi kaland, portya, vitézi próba. Azzal, hogy ez a sosem látott korzikai, akinek beleült a trónusába, befejezte a háborúzást, valójában az ő pályafutása is befejeződött. Összesen öt és fél hónap ezredparancsnokság jutott neki, semmivel se több! Mert mit ér egy huszár ezredes békében? Inspiciálhatja a zubbonygombokat, a lovak patkóját, és olykor-olykor egy-egy parádén fitogtathatja lovaglási tudományát az ezrede élén. Ennyi az egész! Ha ez az átkozott Bonaparte kevésbé mohó, nem egyszerre, hanem kisebb részletekben ront neki Európának, akkor a háború még öt-tíz évig is elhúzódhatott volna. . . Öt-tíz év alatt ő nem a generálisságig jut, hanem talán a tábornagyi rangot is megszerzi és Magyarország főhadparancsnokságát, mint Hadik András vagy a néhány éve meghalt Alvinczy generális. De így?! Nincs több tennivalója a földön, mint hogy nyugdíjaztassa magát, és elmehet az eddig alig látott birtokára, nyírni a birkák gyapját.

>!
SteelCurtain

Ne bámulj, édes óbester fiam, miként a borjú, én mindenre emlékezem, ami veled kapcsolatos. Alighanem, mert soha nálad pofátlanabb, pokolra valóbb anyaszomorítót nem hordott még hátán a föld. Már akkor is csak ámultam, hogy mekkora lókötő bújik meg abban a bakarasznyi testedben!


Hasonló könyvek címkék alapján

Emmanuel Dongala: A Bridgetower-szonáta
Laczkó Géza: Rákóczi
Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló
Zsigray Julianna: A Sugár úti palota
Jósika Miklós: Az utolsó Bátori
Ignácz Rózsa: Róza leányasszony
Ignácz Rózsa: Hazájából kirekesztve
Alejo Carpentier: Földi királyság
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök
Zsigray Julianna: Merénylet Napóleon ellen