Ostromgyűrűben 5 csillagozás

Orbán Ottó: Ostromgyűrűben

„Véletlenül lett posztumusz Orbán Ottó Ostromgyűrűben című kötete; bár a halál-versek, a betegséggel és a közelítő, de kiszámíthatatlan és kicselezhetőnek tűnő halállal való szembenézés versei hosszú évek óta jelen voltak Orbán költészetében.

Az Ostromgyűrűben a vicc, a keserű humor és a fájdalom együttállása; ezek vegyülékei és változatai kristályosodnak ki a versekben. Orbán Ottó költészete éppen ezzel foglalkozott az utóbbi években; életrajzilag lehet ezt a betegséghez, az öregedéshez, a haláltudathoz kötni, de poétikailag abban fejeződik ki, hogy megtalálja, kikeverje (köteteiben és egyes verseiben egyaránt) az annyira különbözőnek tetsző megszólalásmódok, stílusok, érzelmek és formák (számára) megfelelő változatait.” – Eszéki Erzsébet

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2002
64 oldal · ISBN: 9631422771

Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Beo
Orbán Ottó: Ostromgyűrűben

Beismerem nem vagyok egy verses típus, de ez annyira nyomasztó és szomorú volt, hogy úgy éreztem nem hagyhatom abba. Minden megértett utalásnál, vagy említett műnél és szerzőnél büszke voltam magamra, hogy nem az én korosztályomnak készült, hanem minimum 15 évvel idősebbeknek, de nekem is van elég tudásom értelmezni a verseket.


Népszerű idézetek

>!
danaida P

Áradó Szabolcs

Élt egyszer egy Szabolcs Váradon,
Kiből csak úgy folyt a vers áradón.
Mondta is Réz úr: „No jó,
Értem már, Ön egy folyó,
Ezért van az, hogy úgy árad Ön.”

>!
danaida P

François Villon négy sora

melyet Villon-estjükért Huzella Péternek és Mácsai Pálnak ajánl a fordító

Francia vér vagyok, Párizs szülötte
(Ez ott van Pontoise mellett), én barom.
Most kötéllel egy jó faágra kötve
Tanulja nyakam, hogy mennyit nyom farom.

>!
MortuusEst

Ostromgyűrűben

Környül kerített a halál engemet,
mint Firenzét Boccaccio pestise,
mint szigetet a habzó szájjal hörgő óceán…
Hatvan fölött az élet főképp a halálról szól,
hogy mentsük, ami menthető, és ez minden nap kevesebb,
csak halott barátaink sokasodnak házi telefonjegyzékünkben,
de nincs hol fölhívnunk őket, mert temetéskor szétszórták a hamvaikat is.
Az élet a DNS álma a halhatatlanságról,
melyet öregkorunkban verítékes ébredés követ.
Mi lehetne az emberfajra jellemzőbb a rögeszméinél?
A várvédő hadtest a várhegy kazamatáiban szorongva,
a téboly kékes gyújtóláng-lidércével rohamsisakjain
tervet készít, hogy holnap hajnalban kitör az ostromgyűrűből,
s a nyílt terepen haladva eléri az új tavasz virág borította fedezékét.

>!
danaida P

Petri György halálára

A makacs élő lassan elfogyott,
lerágta róla a húst a rák.
Könnyen kapta ölébe a Fekete Vőlegény
a csonttá soványodott, szakállas arát.

Csak csont és bőr és fájdalom,
mint Radnóti gyászversében Babits,
bár Petrinek kábítószerül ott volt még a cigaretta,
s a szívószálon át szürcsölt sör is.

Botrányos lázadó…Versei anyagává hódította
a német filozófiát s az ÁVÓ-t,
hogy szökött fogolyként járva a korszakos sötétben
elérhessen egy napsütötte sávot.

Az élet az, ami lázad itt, piál és verset ír,
ő nyújt kezet a kőszobornak,
és nagy lezseren vonogatja a vállát,
hogy fene se bánja, mit hoz a holnap.

S testvérünk ő, a költő és a zord bohóc!
Sebzett gégéjén át a lelke vagy mije kilebben,
s a kekeckedő gyertyaláng kialszik
a rázúduló kozmikus hidegben.

2000. július 17.

>!
danaida P

Vegyes szövegek végtelenítésének megoldó képlete a Tandori-féle egydimenziós tér feltételeinek figyelembe vételével

Akkor inkább
Tatjá-na(ne)
Ön-nek(nak)

>!
Dominicana

A NEW YORK-I VILÁGKERESKEDELMI KÖZPONT KÉT LEROMBOLT TORNYÁRA

Fut az idő, mint a Duna, partjai közt tova,
Nem tudod, honnan, nem tudod, hova.

Kilőtt nyilak az égen, három fekete gép,
Viszik a korszak kérdésére a téboly feleletét.
Fekete füst dől a betonból, a kerozin sárgán lángol.
Romhalmaz lesz Bábelből és Babilóniából.

Fut az idő, mint a Duna, partjai közt tova,
Nem tudod, honnan, nem tudod, hova.

Ez a nap a gyilkolásé, a tömeges halálhíré.
A föld lakóit rettentő hang szólítja, a Dies Irae,
Ez a nap a halottaké, ez a harag napja,
Amikor a gyászoló is a fogát csikorgatja.

Fut az idő, mint a Duna, partjai közt tova,
Nem tudod, honnan, nem tudod, hova.

Fölrobban az üvegablak, az acéloszlop megdől.
Öngyilkosok ugranak ki az emeletekről.
A képzelet sem bírja erővel, nem tudja, hogy hol van.
Alsó-Manhattanben, az izzó pokolban.

Fut az idő, mint a Duna, partjai közt tova,
Nem tudod, honnan, nem tudod, hova.

Ha a pokolban is, menti a menthetőt.
Vízsugárral hűti a lángoló tetőt.
Bárkájában tigrist: parazsat őrzött Noé.
Emlékmű a város, egy halott tűzoltóé.

Fut az idő, mint a Duna, partjai közt tova,
Nem tudod, honnan, nem tudod, hova.

>!
MortuusEst

GONDOLATOK EGY SZEMÉLYI SZÁMÍTÓGÉP
SZÖVEGSZERKESZTŐ
PROGRAMJÁNAKMEMÓRIÁJÁBA ELMENTVE

Hová lépsz most, gondold meg, Időutazó,
a tizenkilencedik század hírhedett balekjai közé,
a honfikörbe, ahol a hímsoviniszta macho férfiak
tiszte a rendrakás a világ dolgai közt, miközben
a fennkölt eszmék úgy szállonganak fürtös fejük körül
akár a pipafüst… De röhöghetünk-e elődeink
romantikus túlzásain? A stílusukon példának okáért?
„A csillagászat egy vak koldusasszony
condráin méri a világokat?” – Naná – vigyorgunk –,
nem csak koldusasszony, hanem még vak is! –
A költészet mindig is nagyon értett ehhez:
látomást lobbantani ésszerű alku helyett.
Hanem egy őrült világban mi az, hogy ésszerű?
És másfél évszázaddal több csalódás bölcsebbé tesz-e?
Előre megy-e a világ vagy hátra? Vagy épp egyhelyben áll?
Vagy egy adott pont körül kering? Vagy hullámként mozog?
Egy-két emberöltő, és láthattunk kipukkadni két utópiát is…
Két világháború, százmillió halott.
Az emberfaj sárkányfog vetemény.
A termőtalajt ezután előírás szerint
Eőven trágyázzuk tudományos kreativitással,
s kihajt a történelem szerencsevirága;
lottón húzzák ki, pusztít-e, teremt-e?
Minden kor megtermi a maga szörnyeit:
Hitlert, Caligulát, embernyúzó asszír királyokat
(ez nem költői kép: szép asszír szokás volt
elevenen megnyúzni a hadifoglyokat) –
a rossz mindig logikusan következik a világszerkezetből,
a jó viszont mindig szabálytalan,
kavics a fogaskerekek közt, géphiba…
Szavakban, költészetben, szappanbuborékban
reménytelenül reménykedőknek,
mi dolgunk egy legújabb extrákkal szerelt
és minden eddiginél tökéletesebb világban,
hol hallani már a gének énekét?– 2 –
Kimondani, amit elődeink, a balgák
és balekok már annyiszor kimondtak,
a hagyományos, közép-európai „mégis”-t?
Világnagy éjszaka. A rádióban Ekhnáton himnusza szól:
fordítsd felénk fénylő orcádat, Napvilág!

Kapcsolódó szócikkek: kreativitás
>!
danaida P

A létező szocializmusról

A létező szocializmus két legfőbb hibája,
Hogy sem szocializmus nem volt, sem nem létezett.
Az, ami létezett, a sajtszagú, trampli diktatúra,
Mindent a maga méretére kicsinyített:
Házat, utcát, életet, halált. Nem mintha nem
Lett volna a kisszerűségben is szenvedés,
De az is kisszerű volt, elfért olyan mondatokban,
Hogy „kiutazása közérdeket sért” és „ezt mi most
Elvisszük” (egy Jugoszláviában kiadott, magyar
Nyelvű újságot, a vasúti fülkéből, útban Zágrábból
Hazafelé) meg „szerencséje, hogy az őrnagy elvtárs
Tud angolul” (és így saját hatáskörében eldöntheti, hogy
Veszélyt jelentenek-e John Donne versei az államrendre
Nézve). A hülyeség volt kibírhatatlan; az, hogy ebben
Teljék el az életünk, hogy haló porunk fölött is otromba
Szoborrá öntött bronz izomemberek álljanak őrt. A diktatúra
Azzal is gyilkol, hogy belélegzed, hogy élsz,
Hogy egyik nap jön a másik után és mindegyik ugyanolyan,
Hogy meghízol és nem ismersz magadra a tükörben,
Mert az is ő, ahogy utálod, ahogy ellenállsz,
Míg történeted köré az éjszaka írja
A fényregény egyik lehetséges befejezését
Vörös köddé enyésző csillagaival.

>!
MortuusEst

Táncdalok
népi és urbánus változat
1 (népi)
Megismerni a halált
görbe kaszájáról,
zirgő-zörgő csontvázáról,
csuklyás kámzsájáról,
Hej, élet, élet, véges élet,
ez aztán az élet;
jön a halál, lekaszál,
élek, amíg élek.
Hüccs ki, disznó, sejtjeimből,
csak a füle látszik,
az ember, bár fogvacogva,
képzelettel játszik.
Hej, élet, élet, véges élet,
ez aztán az élet;
jön a halál, lekaszál,
élek, amíg élek.

>!
narziss

A bizonytalansági tényező

Az élet a statisztika hibaszázaléka, a Véletlen Egybeesés,
az anyag milliárdszor milliárd nem-je közt rejtőzködő igen;
egy-két aminosav össztanakodik,
a DNS spirálját hogy fölépítik;
és még az sem biztos, hogy a szomszédságunkban –
az űrbeli golfjátékos megüt egy aszteroidát,
repül a nehéz kő és telibe találja a Földet,
az ütközés hőjétől tűzvihar támad, megsülnek a dinoszauruszok,
jöhet az új faj, az új sikerágazat, madarak röptétől zúg az ég…
Nem mondhatjuk, hogy nincs remény,
ha egyszer még az is lehet, hogy van;
ha a törzsfejlődés logikája tagadja a kozmosz közönyét,
melynek egyre megy a csillagrobbanás ragyogása és a fekete lyuk –
nem győzhet rajtunk a halál, legföljebb lesből támadva lebökhet.

51. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Fodor Ákos: Dél után
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Lehet
Fodor Ákos: Szó-Tár
Fodor Ákos: Akupunktura
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről