E két kötetben az olvasó Orbán Ottó minden versét olvashatja, de nem minden könyvével ismerkedhet meg; munkásságának ugyanis van egy egészen sajátos, egyedi vonása. A költő jó néhány kötetében tematikusan is elrendezte verseinek egyes csoportjait, s ahogy maga is vallotta (s az irodalomtörténész, kritikus ezt csak megerősítheti), ezek a kiadások, bár új verseket nem tartalmaztak, mégis teljesen önállóak voltak, sőt önálló értékminőséggel rendelkeztek (olykor nagyobbal, emlékezetesebbel, mint némelyik új verseket közlő kötete). Ez a kiadás nyilvánvalóan nem terjedhetett ki még érintőlegesen sem e tematikus könyvekre, hiszen ez lehetetlen vállalkozás lett volna. Mégis – mint Orbán Ottó 1986-os utószavában – felsorolom legalább e helyütt az azóta terjedelmesre bővült címlistát: Helyzetünk az óceánon. Versregény (válogatott prózaversek), 1983; A mesterségről, 1984; Útkereszteződés Minneapolisban. Ötuenegy uers Amerikából, 1993; A költészet hatalma. Versek a mindenségről és a… (tovább)
Orbán Ottó összegyűjtött versei I-II. 2 csillagozás
Kedvencelte 2
Most olvassa 2
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 5
Népszerű idézetek
hülye lenne ha hinné
hogy az üdvösség titka nem más
mint másodosztályú francia költők fülzsírjával kenni a világ tengelyét
uraim uraim hogy képzelik ezt drága uraim
különben egész jóban voltunk az avantgárd meg én
bár erdély mikivel egyszer majdnem összeverekedtünk
amikor blake-et fordítottam az apostolokban és kiröhögött
aztán kiderült hogy csak ilyen a nézése
II. kötet, 120. oldal - Ottó és az avantgárd
mert nincs sivatag, sem negyven év, sem szabadulás: mi vagyunk, mi magunk Egyiptom.
Az egyiptomi rabság
helyben vagyunk
a bajok gyökerénél
a bajok fekete gyökere egy pesti légópince
ottó a méhecske emlékei mézét gyűjti
züm-züm és egyszercsak mit hall
nagy bumm
fölrobbantották a lánchidat
ki győzhetné meg arról hogy nem a teremtés tanúja volt
látta és hallotta hogy kezdődött
másnak másképp de neki így
II. kötetm 120. oldal - Ottó és az avantgárd
orvul facsargatta valami a nyelőcsövem tájékát
ciki lenne ebben a versben azt mondani a szívemet
és lassan a többiek is mind
elmentek vagy meghaltak vagy megőrültek vagy legenda lett belőlük
vagy itt maradtak és egyszerűen csak megöregedtek
mint dezső is a legnagyobb tehetség valamennyiünk közt
az egyetlen közülünk akit nem tudtam röptében leutánozni
illetve tudtam csakhogy ő is folyton változott
mindig meg tudott lepni a fonák labdáival
én egy más pályán versenyzek mondta
amikor egyetlen egyszer meglátogatott a lakásomon
akkor meg minek szívóskodjam gondoltam
az övé a bajnokság
isten után az első helyezett
első a mackók és a verebek között
én kiütést kaptam volna ettől
hogy egy életen át a verebek magánéletéről írjak
mégha szent ferenci megfontolásból is
ahogy piálni se tudtam a társadalom nevében mint petri
a másik kiugró tehetség ahogy találóan mondják róla
kiugrott a marxizmusból és lement undergroundba
én csak groundba mentem le
a gyerekkori zuhanás után kellett a szilárd talaj a talpam alá
unalmas közember vagyok sajnos
a legtöbb amit elmondhatok magamról
hogy nem nyomorítottam meg senkit azért mert engem megnyomorítottak
II. kötet, 120-121. oldal - Ottó és az avantgárd
pedig mi más egy vers mint a szabadság kisvállalkozása
a tenyerem csupa égési seb a parázstól
amit első felnőtt mondatom óta a markomban rejtegetek
miközben ránk alkonyul és mind lefelé indulunk egy foghíjas sötét lépcsőn
irányzatokra való tekintet nélkül
a derekuktól fölfelé a saját kamaszkorukba pólyált stílusmúmiák
meg a fafejű konzervatív aki szerintük én vagyok
és fejünk fölött végleg elrepül a nikkel szamovár
s többé nem is repül ott más csak a fémkuvik műholdak
meg az űrbe szétszórt mindenféle egyéb kosz és szemét
és 75 évenként a halley-üstökös
II. kötet, 121. oldal - Ottó és az avantgárd
úristen de unom ezt a közép-európai szart kavarni
az ördög kondérjában a vaskanalat
mindig ugyanazok a följelentők grófok elvtársak miniszterelnökök
mindig ugyanaz a szemforgatás köntörfalazás hazudozás
ugyanazok az ezüstnek árult horganyzott bádog mondatok
és a végükön az van hogy kit kell fölakasztani
a társadalom csak a sziklatalapzatot rejtő vékony homoktakaró
ha elkezd fújni a változás szele függönyként föllebben
és láthatóvá lesz ami lényegünk szerint vagyunk
egy nagy család
a jónapot sógor kőtörő gyökérzete vaskemény törvényei
a minden forradalmat tűként átbökő meggondolás
miszerint Józsiból jó kisbíró lesz Gézából meg jó fejedelem
de unalmas ez úristen de unalmas
inkább fulladnék a viharzó óceánba mint ebbe a bugyborgó vödörbe
de ez a nagy népek s a szigetlakók előjoga
II. kötet, 174. oldal - Hódolat Kassák Lajosnak
Emberek mondanám
ha a szó és jelentése összefüggene még
és utópiától berúgott századunkban
nem mondta volna embernek magát a tömeggyilkos és az áldozat is
Emberek mondanám
ez itt Guillaume Apollinaire
a meglékelt fejű nagy francia költő a Nemzetközi Versalaptól
ezenfelül életművész hadfi és kiáltványvirtuóz
De hallgatok csak hallgatok konokul
Kivesztek mind egy szálig az istenek innen mint a szauruszok
Sőt Isten maga is csupa kétség és a fizika mögé bújik
Minden megtörtént és bekövetkezett
amitől valaha is felnyögtünk szorongásos álmainkban
Törvénykönyvunk lapjai pernyeként szálldosnak egy hamuhegy fölött
S a kaland és a rend pörpatvarát a koponya nyerte meg
Az ő képe függ most a Louvre-ban a főhelyen
Remekmű a maga nemében a Mona Lisa vigyora
Ó fennkölt szófosás avantgárd posztmodern
A szemetes összesöpri a csikkeket és felmossa a vért a kőről
Az ajtón túl egy újabb ezredév
II. kötet, 179-180. oldal - Bemutatnám Apollinaire urat
PASTORALE
A tűz angyala, ismertebb nevén
Gábor, ifjú az angyalok között,
pallosa hegyével a tölgyre:
„szeretlek mari” – írta, majd utána, „kopj le” – majd
alá (csak odafért): „a mariról szórakozz az anyáddal” – és
legalulra: „Itt járt Gy.Z. 1968.” Majd féllánggal lobogva,
nehogy fölrobbanjon a benzin, mely a várost,
az ipar ékszerét tengerként elborítja,
lassan de diccsel elsuhant.
219. oldal - I. kötet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke 99% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Pontok 93% ·
Összehasonlítás - Koncz Mars János – Perényi Mónika – Klenk Zsolt – Zentai Zsófia (szerk.): Létvágytalanság ·
Összehasonlítás - Koncz Mars János – Perényi Mónika – Klenk Zsolt – Zentai Zsófia (szerk.): Túlpart nélkül ·
Összehasonlítás - Fehér Csaba: Verseskötetlen ·
Összehasonlítás - Dobai Péter: Versek egy elnémult klavírra
·
Összehasonlítás - Dobai Péter: Emlék az ember ·
Összehasonlítás - Dobai Péter: Voltam élni ·
Összehasonlítás - Dobai Péter: Emlékek jövőidőben ·
Összehasonlítás - Dobai Péter – Máté Mária: Latin Lélegzet ·
Összehasonlítás