Kocsmában ​méláz a vén kalóz 7 csillagozás

Orbán Ottó: Kocsmában méláz a vén kalóz

„Orbán Ottó, a hagyomány korszerű klasszicitását képviselő költő, akinek kisujjában van a posztmodern eljárások fölényes ismerete, a posztmodern teszi idézőjelek közé. Közelmúlt éveinek költészete a tagadás tagadása, ami sokak szemében esztelennek minősülő remény…” Domokos Mátyás

Tartalomjegyzék

>!
Helikon, Budapest, 1995
106 oldal · ISBN: 9632083288

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Esterházy Péter · Kornis Péter


Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
danaida P
Orbán Ottó: Kocsmában méláz a vén kalóz

ám legyen, beadom a derekam és csinálok neki egy kis propagandát, mert L'oréal!
ajánlom @Juci értékelését https://moly.hu/ertekelesek/1082380, mert az minden, mi a… spoiler
zseniális kötet egy kiváló, de napjainkban talán méltánytalanul keveset emlegetett költőtől, pedig megérdemelné spoiler
szóval melegen ajánlom azoknak is, akik nem olyan versfanatikusak, spoiler viszont szeretnék visszaidézni vagy élmény híján átélni, milyen is az, amikor egy titokban kézről kézre járó versesköteten lehet nagyokat röfögni a gimiben spoiler mindezt úgy, hogy a versek élvezeti értéke nem vesz el semmit a mély és még ma is több mint aktuális tartalomból
nem állítom, hogy orbánottófan lettem ettől a kötettől, de csak azért nem, mert már gyerekkorom óta spoiler az vagyok, szóval legyen inkább az, hogy ismét..
„már maga a címe is felvillantja a majdani a romkocsmák félhomályában merengő állástalan diplomásokat és onnantól nincs megállás spoiler ” és hát azért a borító mellett sem tudok elmenni szó nélkül, tagadhatatlan, hogy annak is van, valami diszkrét bája..
spoiler

2 hozzászólás
>!
Juci P
Orbán Ottó: Kocsmában méláz a vén kalóz

Orbán Ottótól először a legutolsó verseskötetét olvastam, Az éjnek rémjáró szakát, ami egy halálosan beteg ember iszonyatosan fekete kis kötete. Érdekes innen visszafelé menni az időben; a ’95-ben megjelent Kocsmában méláz… már erősen fordul ebbe a feketébe, de azért még nem annyira lecsupaszított, csontvázszerű. Már megvan a betegség okozta nyomorúság, megvan a rendszerváltás utáni csömör, a maró cinizmus, de még van hús a csontokon, van energia játszani – még ha ez a játék nem felszabadult és örömteli, inkább úgy érezni, életre-halálra megy. Képtelenség lenne felsorolni, ki mindenkit parafrazeál, idéz meg, gúnyol ki, gyurmáz bele a saját soraiba – szerintem Homérosztól kezdve mindenkit. Sokat politizál is, nem lepődtem meg, hogy a húsz évvel ezelőtti versek simán aktuálisak ma is… Nagyon vegyes kötet, a kortárs magyar irodalmi életet érintő verseit kínosnak éreztem, az univerzálisabb témájúak jobban sikerültek szerintem; a parafrázisok hol tetszettek, hol fárasztottak, hol meg nem ismertem fel őket :) Viszont én ilyen éretlen vagyok, hogy szórakoztat, ha káromkodnak a versekben, úgyhogy ez mindenképpen növelte számomra a versek élvezeti értékét.


Népszerű idézetek

>!
Juci P

Kiegészítés a Filozófiai Lexikon Esztétika címszavához
avagy
Te, figyelj, Mityu, olyat írtam, hogy kigyullad tőle a papír

Két verset írok két egymást követő napon.
Az egyik tűrhető,
a másik egy kalap szart sem ér.

Ugyanaz az ember írja mind a kettőt,
ugyanabban az életkorban,
ugyanannyi tudással és tapasztalattal.

Sőt, még a köd ülte szellemtartományban is
ugyanaz történik, mint mindig, s pont ugyanúgy.
Ugyanaz a csőr kopog koponyám belső falán,

ugyanaz a hang diktálja a vers szövegét.
Ugyanúgy érzem, hogy Nem igaz! Repülni tudok!
Ugyanaz a tüzes érintés a homlokomon.

A két vers mégis ég és föld.
Kérdezem én, mitől?
A KURVA ÉLETBE, MITŐL?

A versek istene lótuszülésben ülő aranyszobor.
Mindene gömbölyű, kis pocakja van.
Hallgat és mosolyog.

92. oldal

>!
Juci P

Verset írni annyi, mint puszta kézzel nyúlni át egy tömör téglafalon,
és ujjainkkal tapintani ki azt, amit eszünkkel föl nem foghatunk.
Megigézett a nyelv szépsége? Hirdetnéd fennkölt eszméidet?
Csapj föl hát költőnek, te hülye,
szállj le a sóbányába, öntözd arcod verítékével a kéziratpapírt,
fonj egy életen át a verssoraidból lepkehálót –
fölemeled, s alatta semmi sincs, csak a megfeketedett vérnyomok,
s a kimondatlanul maradt, nagyobb rész szenvedés.

(Levél egy fiatal költőhöz – részlet)

47. oldal

>!
ppeva P

Hazám, hazám…

(Optikai költemény)

Az embernek gyakran kell szemet hunnia,
ha rád néz, Hunnia!

63. oldal

>!
ppeva P

Évek óta nem beszéltünk;
mint hulla az ágyba, zuhant közénk
az én-ezt-másképp-gondolom.

82. oldal - A háromarcú fej

>!
danaida P

Ami a holt-tengeri tekercsekről lemaradt

A Sinai hegyen két kőtáblát adott
Mózesnek mennyei atyja,
rajtuk az Úr válogatott,
tíz legjobb parancsolatja.

Fölfogá tábláit Mózes, és ahogy ezt tette,
látá, hogy a hátlapjukon fontos közlemény áll:
„Válogatta, szerkesztette
és a vésőket gondozta Réz Pál.”

1 hozzászólás
>!
Juci P

Gyere, súgja Schubertnek a Halál

Bár ébren minden percünk azt sugallja,
hogy messze még, hogy messze még,
szendergő szellemünk borzongva hallja,
mint dallamot, mint vers-zenét,

a tompán lüktető, földmélyi hangot,
hogy jaj nekünk, hogy jaj nekünk,
valaki húzza a lélekharangot,
hogy véget ért az életünk,

s nem ébreszt többé tömény fűszerével
sem föld, sem fű, sem víz szaga,
s nincs és nem is lesz már, csak örök éjjel,
csak éjszaka, csak éjszaka.

16. oldal

>!
ppeva P

De volt-e olyan vadcsapda, melyet nagy eszével
a két lábon járó könyvtár, Lowell kikerült? Pedig ő
nem csak nyomorult könyvmoly volt és manifeszt elmebeteg,
de jó korszakaiban jobb szállodák vendége, világutazó
világfi is. Megóvhatja-e bármi a kárhozottat a kárhozattól?
Egy mafla francia könyvbogarász, egy bősz irodalmi lepkegyűjtő,
sorról sorra megceruzázta Lowell válogatott kötetét,
botja grafit tűjére szúrva az angol Baudelaire idézeteket.

82. oldal - A háromarcú fej

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
2 hozzászólás
>!
danaida P

A walesi pártok

(Bökversben bőr alá adható hah-sajtó injekció)

Vérvád király, a gólkirály
elvan taplón, kován:
„Most látod”, úgymond, „mennyit ér
a szürkeállomány!”

„Nem kell ide ész, csak pár csenevész
újságíró nyafog,
hogy áj de fáj a néma száj,
mit vaskezünk befog?”

„Felség, hű ajkunk zárva van,
s fülünk is jobb, ha zúg,
csiklandja hír bár számtalan,
mind jól fésült s hazug.”

„Felség, tán mégsem ártana
egypár valódi hír,
a hír ravasz természete,
hogy némely sebre ír!”

„Meglátom én”, s parancsot ád
király: „Rablómesét!”
„S kit kedvelünk, hű alfelünk,
verj le még pár vesét!”

Vérvád király, a gólkirály
cselez és csúcsra tart,
van nála (náluk) tőr s kanál:
„Szúrj, és kavard a szart!”

Mondjahameri a bár neve,
hol csapnak este bált,
Mondjahameriben Teri, az éteri
élteti a királyt.

„Kinek mi jár, erély, irály,
lelkendező sorok,
s meglátja kend, lesz házirend
és megfúrt műsorok.”

S Vérvád király, a gólkirály
vágtat fakó lován,
s amerre tűz, mindenkit űz,
mint őrült ottomán.

„Ha-ha, mi zúg? Mily éji had?
Mi ez a záptojás?
Felköltetem titkáromat,
ő is paranoiás!”

„Ha-ha, huhog, zokog, sivít,
de én tudom, ki ő,
fülembe zúgja átkait
a kormányszóvivő!”

És dob döng, réz kong, húr vonít,
nem adja egy alább,
míg dalt szerez s táncot tanít
Lord Botfül és Faláb.

>!
danaida P

Mentafű

                    Kántor Péternek

De hát hova ment a fű?
Szép nap is volt, na meg ráért:
– Elugrom a boltba mentáért –
mondta, és mentáért ment a mentafű.

>!
ppeva P

Ötvennyolcadik évemet élve a földön mondhatnék én is nagyokat,
mint a klasszikusok: „Sok van, mi csodálatos…”,
    de nincs pofám sorssá stilizálnom a vakszerencsét,
     hogy módom volt választani jó és rossz között.

83. oldal - In Horatium


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Laár András: Laár Pour L'art
Garai Péter: Agyreszelékek
Varró Dániel: Szívdesszert
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Varró Dániel: Bögre azúr
Varró Dániel: Akinek a lába hatos
Lackfi János – Vörös István: Apám kakasa
Kovács András Ferenc: Hajnali csillag peremén
Laár András: LAÁRma a köbön