Az ​éjnek rémjáró szaka 9 csillagozás

Orbán Ottó: Az éjnek rémjáró szaka

Búcsú
Néhány ​hónapja arról beszélgettünk Orbán Ottóval, telefonon persze, mert már nehezen járt el otthonról, én meg nem tudom felvonszolni magam a lépcsőn a liftig, szóval azt mondtam, hogy olyan vörösmartys verseket ír mostanában, mármint az öreg Vörösmartyhoz visszanyúló verseket, csak frivolitással, álfrivolitással ellenpontozva. Aztán márciusban elküldte Az éjnek rémjáró szakát, Arany-Hamlet mottóval ugyan, de belerejtve egy utalást az Előszóra: „fűfrizurás tavasz”. Nagy vers, gondoltam, nagy, kétségbeesett és tökéletesre megmunkált búcsúvers. Amikor megköszöntem, azt mondta: – Hagyd májusra, születésnapi ajándékul. – A Holmi májusi számát még postázhattam neki Szigligetre.
Amikor vasárnap kora délután megtelefonálták a brutális hírt, újra elolvastam a verset, az első dal – dal a szenvedésről, dal a halálról, ahogy a régi nagyok csinálták! –, az első dal így végződik: „Jeges lepedőjén szeretkezni hív a két fekete nővér,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2002
52 oldal · ISBN: 963142314X

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Iustitia 
Orbán Ottó: Az éjnek rémjáró szaka

Orbán Ottótól még semmit nem olvastam, így ezzel akaratlanul is nagyon magasra tette a lécet.
Hiteles, az emberben ragadnak a szavak tőle, még levegőt venni is csak halkan mer, mintha megzavarna valamit, mintha hangosan visszhangozna. Ahogyan halott mellett nem szól az ember, olyan állapotba repít el ez a könyv. A halál közelsége, az élet elmúlása, az utolsó pillanatok megrendültsége beszél a költőből. Nem elfogadó, nem nyugodt, mégcsak nem is beletörődő. Felrázza az olvasót, összezavarja, elrabolja az idillt. Kegyetlen, szívet tépő igazság. Ezekből a versekből óriási, fekete könnycseppekben folyik a kétségbeesés.

>!
encsy_eszter 
Orbán Ottó: Az éjnek rémjáró szaka

Dal a mindennapos vereségről

Mindennapos vereségünk a test, e
Lyukas zsák, ahonnét elfolyik az élet,
Ha beborít a világvégi este,
Melyből vérivó denevérek vijjogása éled,

És a sok apró szájban a pokol fogsora
Hozza-viszi a hírt, a füstöt és az égett hús szagát,
Hogy eddig bármi volt is, többé már soha
Nem lesz más napszakod, csak éjszakád.

Még semmit sem olvastam Orbán Ottótól, úgy kezdtem neki ennek a kötetnek. Nem a szokványos módon jártam el: ízlelgetni az életművet a kezdetektől, nyomon követni az író/költő útját egészen addig, míg alkotói erényei az utolsó versekben csúcsosodnak ki. Nem, ezúttal a legutolsó versekkel kezdtem, és ez nagyon erős nyitás volt. Ötcsillagos, és kíváncsivá tesz: találok-e jobbakat, vagy ugyanilyen jókat a korábbi versek között?
A halál közelsége határozottan jót tesz a költészetnek. Kegyetlen mondat, de azt hiszem megállja a helyét, ha nagy költőinkre gondolunk. Itt is bebizonyosodik ez az állítás, ezek a versek egytől egyig ragyogó gyöngyszemek, azaz inkább, hogy a kötet hangulatánál maradjak: fekete gyöngyök, páratlan szépségű darabok.
Létharc-versek. Ezt írtam fel magamnak olvasás közben Orbán Ottó utolsó írásairól. Szinte az arcomon érzem a hideg verejtéket, miközben a sorait követem a tekintetemmel: megcsap a halál szele. Majdnem Petri-élmény magasságú és mélységű volt, de itt több a keserűség, kevesebb a feloldás. Lehúz, magam alá temet. Megborzongat. Szörnyű és csodálatos. Még a beteges intertextus-éhségemet is kielégítette. Semmi hiba. Tökély. A Halál tökéletessége.

>!
MortuusEst
Orbán Ottó: Az éjnek rémjáró szaka

Szabad ezt így olvasni? Mint valami ócska tévéfilmet fogyasztani; gyorsan egymás után falni a verseket, pillanatok alatt végezni? Egy haldokló költő utolsó nagy alkotásai ezek. Mint egy hatalmas máglya parazsa, mely még fellobban mielőtt végleg kialszik.:(

2 hozzászólás
>!
latinta SP
Orbán Ottó: Az éjnek rémjáró szaka

Első nekifutásra nem annyira könnyű. De nagyon megfogtak a tizenöt dalok és a többiek is. Az az érzésem, nem véletlenül veszi a mottót az Arany-féle Hamlet-fordításból. Meg még lépten-nyomon felbukkannak bennem a Berzsenyi által megénekelt hirtelen elröpülő szárnyas idők, az elestvéledés, hogy a mesterről ne is szóljunk többet, csak magamagát idézzük, sejtessük.

ARANY JÁNOS: SEJTELEM

Életem hatvanhatodik évébe’
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.
(1882. márc. 2.)

>!
Juci P
Orbán Ottó: Az éjnek rémjáró szaka

A legdurvábbat idéztem, de a többi vers is hasonlóan gyomorszájba öklözős és sötét ebben a rövid kis kötetben. Szar meghalni, na, de ezt Orbán Ottó nálam sokkal jobban elmondja, úgyhogy inkább őt olvassátok.


Népszerű idézetek

>!
encsy_eszter 

Mert a szerelem élet és halál egyazon pontban,
Fele rész teremtés, fele rész pusztulás,
De leginkább jól megrakott tűz, melynek lángjánál még a fázós öregkor is megmelegedhet.

Zsoltár (részlet)

>!
encsy_eszter 

Dal a gyilkosokról

Gyilkosoktól nem védhet meg a szellem,
Páncélban él, aki rögeszméinek kábulatában él.
A legjobb érv sem hatásos fegyverek ellen,
Főképp, ha olyan markolja a fegyvert, aki fél.

Mindig támad vezérnek egy vérengző őrült.
És bárkiből lehet még „idegen elem”.
Nem okulunk. A torony helyén, ahol hajdan a géppisztolyos őr ült,
Régi dicsőségünkről hazudozik a történelem.

>!
encsy_eszter 

Minden jó percünk talált kincs,
Az élet egésze fénylik mindben –
Hadd szajkózzam, hogy halál nincs,
Míg legyűrjük a verseinkben!

Vejnemöjnen, Kosztolányi (részlet)

>!
Juci P

Dal a Semmiről

Sötét Vak Kilátástalan Sötét Sötét
Vak Kilátástalan Nem látni semmit
Sötét Vak Kilátástalan Nem látni semmit
Sötét Vak Kilátástalan Sötét Sötét Sötét

35. oldal

>!
encsy_eszter 

Dal a szélhámos reményről

Operált koponyámhoz mind közelebb robban a gránát,
Madarakként röpdösnek a leszakadt végtagok;
Így törlesztem az életem árát,
Azt, hogy még itt vagyok,

És ereimben keringhet a hő vér,
Bár előttem egy meredek gleccserfal áll –
Jeges lepedőjén szeretkezni hív a két fekete nővér,
Szívhalál és Agyhalál.

>!
encsy_eszter 

Dal a mindennapos vereségről

Mindennapos vereségünk a test, e
Lyukas zsák, ahonnét elfolyik az élet,
Ha beborít a világvégi este,
Melyből vérivó denevérek vijjogása éled,

És a sok apró szájban a pokol fogsora
Hozza-viszi a hírt, a füstöt és az égett hús szagát,
Hogy eddig bármi volt is, többé már soha
Nem lesz más napszakod, csak éjszakád.

>!
encsy_eszter 

A múzsa csókja

A ritka kegyelmi pillanatban,
Amikor az alvó agyban egy retesz bekattan,
Vagy épp hogy kinyílik egy ajtó, s némi fény
Dereng föl az idegdúcok tövén,
Még nem fölismerés, csak ködszitáláshoz hasonló sejtelem,
De máris csalogat és csábít és játszik velem,
Még nem kerek mondat, még csak nem is értelmes szó,
Kimondható, leírható, fölfogható,
De él bennem egy indián nyomolvasó,
S követni kezdem a rejtélyes vad nyomát
Árkon, bokron, bozóton át,
Kockáztatva azt, hogy egy fatörzs mögül
Kilép egy medve és megöl,
Vagy az eget bámulva, ahol egy sas köröz fenn,
A nyakam szegem egy sáros gödörben;
És lidércnyomásba fordul az álom,
Mert megvan, itt van, és mégsem találom.
A fogam vacog, az ajkam remeg,
Hajnali fél ötkor fölébredek –
Egy verssor libeg a nyelvemen,
Amit ki tudja, ki sugallt nekem,
És amin ronthatok, javíthatok,
Amíg élek s meg nem halok.

>!
MortuusEst

Hatvanöt év, majd hatvanhat,
A versem lassan megtelik halállal.
Anyagfáradás ellen nem hat
Sem buzgó ima, sem duhaj madárdal.

31. oldal

>!
Iustitia 

Dal a megrendült eszményekről

Már nem tudok másfajta verset írni,
         Csak olyat, melyben a halál kaszája cseng.
Az elszalasztott esélyt nincs mód visszasírni,
         Bár rémült szívdobbanásomtól döng a csend,

Míg bénán bámulom, hogy egyenlőség, testvériség és szabadság,
         Minden megrendült, amiben valaha hittem.
„Repülni tudsz!”, hitegetett a szikrázó magasság,
         És most a föld nyüvei zabálnak föl itt lenn.


Hasonló könyvek címkék alapján

Corinna Ann Jay: Amikor éjfélt üt az óra
Kiss Judit Ágnes: Koncentrikus korok
Terék Anna: Halott nők
Oravecz Imre: Távozó fa
Oravecz Imre: A megfelelő nap
Rembeczkiné Kovács Aranka: Morzsafiók
Kemény Dezső: Sírkerti strófák
Tőzsér Árpád: Fél nóta
Hevesi Judit: Hálátlanok búcsúja
Árvai Attila: Interjú a halállal