A ​mesterségről 3 csillagozás

Orbán Ottó: A mesterségről

„Egy ​asztalos háromnapos kislányát temették. Az apa kábultan állt a ravatalnál, semmivel sem törődve. Mellette én – írta Kosztolányi Mesterség című miniatűrjében. – A koporsóra, melyet ezüstszegélyes papírcsipke vett körül, a gyászhuszárok már ráemelték a fafödelet, és szögezni kezdték, ügyetlenül. Egyik szög elgörbült. Hosszan piszmogtak vele.
Erre az asztalos föltekintett mélységes fájdalmából. Megvetően nézte ezeket a kontárokat, kik nem értenek a szöghöz és fához. Szeme megcsillant. Ocsúdott benne a mesterség gépies, nevetséges, de mindig megható szeretete…
Mindnyájan ilyenek vagyunk. Az író…” is, a mesterség reflexe benne is így működik. A lényeget tekintve mégis más, hiszen anyaga – végső soron persze – ő maga, ha dolgozik, lelkét üti nyélbe, József Attila szerint, különbözik mestersége anyagait, eszközeit, eljárásait tekintve is. Jól gyalulni egyféleképpen lehet, jól írni csak mindenki mástól különbözően. Ha egy asztalosra mondjuk: jó mesterember – dícséret; ha… (tovább)

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1984
90 oldal · ISBN: 9632115864

Várólistára tette 1


Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Napló
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső
Nádasdy Ádám: A csökkenő költőiség
József Jolán: József Attila élete
E. Csorba Csilla: Ady – A portrévá lett arc
Cselenyák Imre: Eliramlik az élet…
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Arany János – Petőfi Sándor: Arany és Petőfi levelezése
Sajdik Ferenc: Vivát Petőfi!