„Egy asztalos háromnapos kislányát temették. Az apa kábultan állt a ravatalnál, semmivel sem törődve. Mellette én – írta Kosztolányi Mesterség című miniatűrjében. – A koporsóra, melyet ezüstszegélyes papírcsipke vett körül, a gyászhuszárok már ráemelték a fafödelet, és szögezni kezdték, ügyetlenül. Egyik szög elgörbült. Hosszan piszmogtak vele.
Erre az asztalos föltekintett mélységes fájdalmából. Megvetően nézte ezeket a kontárokat, kik nem értenek a szöghöz és fához. Szeme megcsillant. Ocsúdott benne a mesterség gépies, nevetséges, de mindig megható szeretete…
Mindnyájan ilyenek vagyunk. Az író…” is, a mesterség reflexe benne is így működik. A lényeget tekintve mégis más, hiszen anyaga – végső soron persze – ő maga, ha dolgozik, lelkét üti nyélbe, József Attila szerint, különbözik mestersége anyagait, eszközeit, eljárásait tekintve is. Jól gyalulni egyféleképpen lehet, jól írni csak mindenki mástól különbözően. Ha egy asztalosra mondjuk: jó mesterember – dícséret; ha… (tovább)
A mesterségről 3 csillagozás
Várólistára tette 1
Hasonló könyvek címkék alapján
- Radnóti Miklós: Napló 97% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 95% ·
Összehasonlítás - Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső 95% ·
Összehasonlítás - Nádasdy Ádám: A csökkenő költőiség 98% ·
Összehasonlítás - József Jolán: József Attila élete 94% ·
Összehasonlítás - E. Csorba Csilla: Ady – A portrévá lett arc 98% ·
Összehasonlítás - Cselenyák Imre: Eliramlik az élet… 96% ·
Összehasonlítás - Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2. 92% ·
Összehasonlítás - Arany János – Petőfi Sándor: Arany és Petőfi levelezése 95% ·
Összehasonlítás - Sajdik Ferenc: Vivát Petőfi! 95% ·
Összehasonlítás