Anna ​egy pesti bárban 9 csillagozás

Versek, 1993–1999
Orbán János Dénes: Anna egy pesti bárban

„Az ifjú erdélyi költő verseinek gyűjteményes kiadása most kerül először a magyarországi olvasók elé. Orbán János Dénes abban hasonlít, mondhatnám abban azonos a múlt évszázad két legnagyobb magyar költőjével, hogy teljesen új hangon szólal meg és teljesen új témát hoz ajándékba. Adynál és József Attilánál – mint Keatsnél, Verlaine-nél, Rimbaud-nál – évekig, sőt évtizedekig tartott, amíg jelentőségüket és nagyságukat észrevették. Orbánt nézetem szerint ebből a szempontból a jó szerencse vette üldözőbe. Erdélyi barátai értékét hamarosan felismerték. A kritikusok is, majdnem azonnal, egyszerre odaát és ideát. Mélységesen szégyenlem magam, hogy néhány perccel megkéstem. Egyedül az vigasztal, hogy ezt a pár szerény sort leírhattam egy nagy magyar költő verseinek bevezetésére.” Faludy György

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
228 oldal · ISBN: 9635476183

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

ParadoxH>!
Orbán János Dénes: Anna egy pesti bárban

Itt a kezemben a könyv, előttem a polc. És a könyvet nem tudom, hogy hova tegyem. Ugyan ezt érzem OJD lírai személyisége iránt is. Nem vele van baj, hanem a kortársakkal, akik nem nyújtanak viszonyítási pontot. Hangot adtam eddig is annak a nézetemnek, hogy a posztmodern költészetet egy hideg, életidegen aura övezi és bélyegzi meg. OJD úgy jött be az irodalomba a 90-es években, mint a milennium előfutára. Visszahozott az irodalomba valamit, ami már rég elveszett valahol, amiről azt hittük, hogy zsákutca, hogy utópia. Versei meghökkentően élet közeliek, nyersek és metrumaiban az új század szavai tükröződnek. Ha valaki, akkor ő az, aki hivatott arra, hogy továbbvigye a Faludy-vénát, mint legbecsbentartottabb tanítványa, de mégis egy új hangon. Egy olyan hangon, amely erős maszkulinos kontúrral, makacs hiúsággal, fiatalos obszcenitásával az aranykori férfi jellem képét idézi meg, amely a mai irodalomban hiánypótló, és ugyanakkor vonzó példakép a helyét és egyéniségét kereső, botladozó ifjúság számára.
Érdemes azonban észben tartani, hogy e könyvben összegyűjtött legkésőbbi versek is már egy évtizede íródtak. Ezt követően OJD visszavonult és irodalmi aktivitása drasztikusan csökkent. Viszont tudomásomra jutott az (ezt ő mondta nekem), hogy új könyvekkel akar előrukkolni ebben az évben. Én bizakodó vagyok, hogy irodalomtörténetileg ez egy fontos év lesz.

2 hozzászólás
madárka>!
Orbán János Dénes: Anna egy pesti bárban

Nem tudok mit mondani, beszél helyettem az 5 csillag. Figyelni kell rá. Olyan jó, hogy van egy OJD a magyar irodalomban…


Népszerű idézetek

ParadoxH>!

A disznótól szeretném megtanulni
az élet művészetét, hogyan kell
gondtalanul élni a sárban,
körülvéve a hentesekkel

Az élet ellen nincs orvosság

37 hozzászólás
pomesz>!

Egy ballada redukciója

A mosógép a lepedőt
lágyan zúgva csak mossa, mossa.
Ágnes nem meri kikapcsolni.
Áll mellette, nézi zokogva.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ballada
1 hozzászólás
ParadoxH>!

Szeretném tudni, kié is jövőm
azok közül, kik én vagyok. Aki
megjárta Dante poklát, tükreit
Poe-nak, Swedenborg és Silesius
világát és a borgesi Idő
s az Álom minden egyes rétegét,
s Hellászban töltött ezer éjszakát,
Endimiónként kívánván a Hold
ezüst testét, s szerelmes álmait
táncát feledve szőke nimfa s a
rohanásban megálló kentaur
figyelte, és a büszke istenek
töltötték meg a fényes színpadot?
Vagy Villon, Baudelaire, Rimbaud visz tovább,
a vérben izzó őrült szenvedély,
részeg hajón utazik, új vizen,
az én, ki rabló, költő és lator,
s a test szerelmét zengi, és dögök
fölött harsogja életundorát,
rohadt szerelmek égi lényegét?

És mindez én. Vagy ők? Jövőm kié?

All My Tomorrows

4 hozzászólás
pomesz>!

Séta

Átöleli az oszlopot, lehűti homlokát
az életveszélyt hirdetőtáblán, kikerüli
a remegve siető asszonyokat, dörzsöli
esőcseppektől viszkető arcait

— tükörben kettétört angyalok.

Sínek a tenyérben. Lábnyomok:
arcok a sárban. Kőmosoly, plakát.
Kilép a térre, és a fény
véresre karcolja homlokát.

70. oldal

ParadoxH>!

Azt a szép bálna-asszonyt, azt a kétarcú várost

Azt a szép, kövér asszonyt szeretném látni ismét,
aki fehérre mosta életem mocskos ingét,
azt a szép, kövér asszonyt, s körötte azt a várost,
a szédült múltamat, mely jövőm felől határoz.
Most nem érdekel, mit hoz rossz szekerén a holnap,
a bálna-asszony kell, ki szerelmem tüzén olvad,
és a kétarcú város, a bűvös-bűzös éden,
hol sár és arany között inogtam pengeélen.

És festeni próbálom e két behemót testét,
bár az eszközöm hitvány, a szó csak gyenge festék.
S miközben ezt a kettős testet lihegve mászom,
fölsejlik régi énem a vers mögötti vásznon.

ParadoxH>!

A benne-lét útjának negyedén
szemeim végre én is fölnyitottam,
és körbenéztem: mi lehet enyém
e nagy világból. És csak álltam ottan,
és vártam én is azt, mit várva vár
az ifju. Minden kellett volna nyomban,
igen, de sorsunk szigorú tanár.
Máskor mesélem el, hogy én, a léha,
miképp tomboltam, mint a vad szamár,
hogy ágyról ágyra szálltam, mint a méh a
virágra; és Isten asztalán
cserélte bibliám a kártya néha.

In Aesthetica (Curriculum)

ParadoxH>!

Fehér felhőszoknyáját ölti föl
a szirt, s a tenger óriás smaragd,
a lét szerelme ég, mindent kitölt,
magát kinálja, versbe hogy faragd.

(Faraghatod, míg széttörik a toll,
míg megtudod: felszínig sem hatol,
elérhetetlen Ő, csalod magad„

s a Szépségnek csak rossz szolgája vagy.)

In Aesthetica (Curriculum)

ParadoxH>!

Jegyzet

*Akkor, tejfeles szájjal, még így:

Hol hegyek felhőszoknyája lebben,
választanék hazát magamnak.
Fürdenék jéghideg vizekben

De völgybe űzni a hallgatást,
asszonynak ki jön el velem?
S amíg a fáradt medvecsordát
s a farkasokat terelem,
a riadt, mély, kék szerelem
virágait ki szórja széjjel?

Ki vasalja ki álmaimból
az emlékek fekete ráncát,
és varrja össze a jövőt,
amelyet a múlt kése vág át?

ParadoxH>!

[..]
Ó, jobban riaszt e kín, mint a nemlét,
jelenem nincs, jövőmet felfalja múltam,
saját magamban én vagyok a vendég.
Álomasszonyok lába elé hulltam,
lelkem ajtói, ablakai zárva.
Majd megtaláltok emlékekbe fúltan.
Ki ültetett az emlékföldbe?

Ó, Uram, jó Uram, nézz le rám!
Hozzád sikítok én, az árva,
a jövőtől megfosztott virág,
enyhítő vizeidre várva.

Én egy virág vagyok II

ParadoxH>!

Megpróbáltam rózsakert lenni
mocskos agyatok sivatagában.
S mit értem vele? Hogy altatók
meszelték fehérre a májam.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
Kányádi Sándor: Az elveszett követ
Hizsnyai Zoltán (szerk.): Mintakéve
Kovács András Ferenc: York napsütése zengő tombolás
Markó Béla: Fűszál a sziklán
Zsoldos Árpád – Zsoldos Adrienn (szerk.): A tavaszi szél titkai
Kányádi Sándor: Egyberostált versek és műfordítások II.
László Noémi: Papírhajó
Kovács András Ferenc: Árdeli szép tánc
Böszörményi Zoltán: Majorana a tér tenyerén