Ondrok ​gödre (Az álom anyaga / A rög gyermekei 1.) 101 csillagozás

Oravecz Imre: Ondrok gödre Oravecz Imre: Ondrok gödre Oravecz Imre: Ondrok gödre

Az ​Árvai család útját elindító hatalmas regény a már jól ismert oraveczi világban, Szajlán játszódik. Férfiak és nők, születés és halál, a kivándorlás felé vezető út szenvtelen, leíró stílusú, mégis megrázó erejű elbeszélésben. „Parasztnak születni kell, azt tartották a régiek. Légvétele első pillanatától kezdve látnia, hallania, tapintania, szagolnia kell, ami rá vár. Ez olyan mesterség volt, amelyet nem lehetett másképp megtanulni. Nem véletlen, hogy nem tanították sehol, nem volt iskolája, de még ilyen tantárgy sem. Mezőgazdasági ismeretek léteztek, leendő gazdatiszteknek elsajátításra, de az más volt. És az is önmagáért beszélt, hogy senki nem akart paraszt lenni. Sokszor még a paraszt, a paraszt gyereke sem. Még kevésbé az úré, az iparosé, a munkásé. A lenézettség is oka volt, de ez is. Ha azonban valaki kívülálló mégis rákényszerült, hogy a földet túrja, ha úgy hozta a sors, az élet, sosem lett igazán az. Látni lehetett rajta, hogy végzője idegen, hogy nem áll rá a keze,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Magvető, Budapest, 2016
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631433951
>!
Magvető, Budapest, 2016
392 oldal · ISBN: 9789631434583
>!
Jelenkor, 2013
ISBN: 9789636764258

1 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 28

Most olvassa 9

Várólistára tette 135

Kívánságlistára tette 72

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
giggs85 P
Oravecz Imre: Ondrok gödre

Mielőtt egyetlen sort is írnék a most bemutatandó regényről, leszögezem, hogy Oravecz Imrét nemcsak a legnagyobb kortárs költőnknek, de összességében véve is az egyik legnagyobb magyar lírikusnak tartom. 1972-ben robbant be a magyar irodalomba a Héj című kötetével, mely a maga megfoghatatlanságával, nehezen értelmezhetőségével semmi korábbihoz nem volt hasonlítható, majd jöttek szép sorjában az újabb verseskötetek, melyekben egyre jobban nyitott a hagyományos értelemben vett próza felé (ilyen például az 1972. szeptember, amely prózaversei számomra a szerelmi költészet csúcsát jelentik). Így azért nem is volt akkora meglepetés, hogy 2007-ben megjelent az Ondrok gödre, amely (nem túl nagy meglepetésre) rögtön a kortárs epika egyik csúcsteljesítménye lett.

E könyv az egyik legkevésbé kibeszélt magyar témáról, mégpedig a 19-20. század fordulóján történő kivándorlási hullámról szól. Narrációja, felépítése és cselekménye a 19. századi klasszikusokat idézi; érezhető, hogy Oravecz rengeteg kutatómunkát végzett ezzel a kötettel kapcsolatban, mert minden (a szereplőktől kezdve a helyszínen, a korabeli társadalmi viszonyokon át egészen a múlt századi technológiák leírásáig) nemcsak autentikusan hat, de autentikus is.

A szerző számára Szajla a világ közepe, itt történik minden, ami érdekes, és minden út ide vezet. Ebben a völgyben élnek a viszonylag módos parasztoknak számító Árvai család tagjai, akik történetét az 1800-as évek közepétől a század végéig követhetjük nyomon. Ebben a korszakban még senki nem sietett, így ebben nagyregényben is van idő mindenre, a helyszín topografikus pontosságú bemutatására, az új találmánynak számító gőzgép működésének ismertetésére, társadalmi tablók felvázolására és persze nem utolsó sorban arra is, hogy alaposan megismerhessük a szereplőket. A fontosabbakat említve: Jánost, a zord családfőt, aki vérével és verejtékével küzd az előrejutásért; fiát, Istvánt, aki szabadulna a sokszor terrorrá fokozódó szigor alól; és az ő későbbi feleségét, Annát.

Bár ez a könyv az ő szerelmükről is szól, korántsem egy Rómeó és Júlia történet – megmarad minden a realizmus talaján. Hála ez a narrációnak és a nyelvezetnek is, mely egyszerre precíz, hideg és távolságtartó, valamint szeretettel, részvéttel teli, vagy épp szomorú. Oravecz ugyanolyan zsenialitással bánik a szavakkal, mint mikor verset ír. Úgy mutatja be a régi hagyományokat és szokásokat, az elveszőben lévő egyenességet és morális tartást, hogy az egy pillanatra sem lesz giccses: a szép, tiszta, egyszerű paraszti lét mögött ott a mindennapos robot és a bármikor bekövetkezhető tragédia; a szerelmi történet mögött ott a mocskos testiség; a még meglévő fő értékek (az Isten, a család, a kétkezi munka vagy a becsület) mögött a mindent gúzsba kötő társadalmi béklyók; az élet mögött a halál.

István és Anna története még korántsem ért véget (és itt nem csak a pár éve kiadott folytatásra, az Amerikában játszódó Kaliforniai fürjre vagy a még meg nem jelent befejező kötetre gondolok), hanem arra is, hogy ez a kivándorlási hullám (ha nem is ilyen drasztikus mértékben és formában) még mindig tart, így ez a téma semmit nem vesztett aktualitásából. Az Ondrok gödrének (és természetesen ennek a trilógiának) pedig – téma ide, téma oda – ott a helye azon a képzeletbeli listán, amit minden magyarnak illene elolvasnia.

2 hozzászólás
>!
n P
Oravecz Imre: Ondrok gödre

Jól „bevállt molyomtól” (tgorsy) kaptam kedvet a könyvhöz. Az értékelése meggyőzött és egy kicsit utána is jártam a könyvnek. Aztán belekezdtem és szinte éjjel-nappal olvastam. Ritkán van, ilyen igazi, szépirodalmi élményben részem. Ez az volt. Már az első néhány mondat után el voltam varázsolva. És ugyan nem tudtam, Szajla hol van, de Oravecz aprólékosan és gyönyörű tájleírással, felvezetett a Mátrába és onnan le, a Mátraaljába. Tudnom kellett volna már hamarabb is, hogy hol fogom nyomon követni az Árvai család életét, mert gyermekkorom egy részét, a nagyszüleim által, a Mátrában töltöttem. De hamar otthon is éreztem magam, a hegyek között, a szántóföldön, a patak mentén. A Mátrában folyik a Csörgő patak (nem tudom, tényleg ez -e a neve), de az emlékeimben így maradt meg. Szajla egy fiókvölgy, és a hegyek mindig adnak egyfajta zártságot, nem csak hangulatban, hanem a „hegyi embert” is, egy kicsit zártabbnak, meggondoltabbnak és olyan „határoltnak” látom. Talán a hegyek adják ezt a merevséget, alaposságot, határozottságot. Alföldi ember lévén, az én szememnek nincs „akadálya”, határa ha a távolba nézek. De az élet itt is ott is, azokban az időkben ugyan úgy nehéznek bizonyultak. A paraszti lét, a föld íze, az eső és a szél várása, adott egy állandó várakozást az életnek. Az Árvai családnál is éreztem ezt a várakozást, amit néha a remény, néha a kilátástalanság hatott át. Ezért is szeretem a család regényeket, mert nemzedékeken keresztül lehet követni mindazt, amit az előző ük-déd vagy nagyszülő már előre megjósolt. Ahogy beteljesednek a régi öreg bölcsességek, ahogy felszökken, aztán elvilágiasodik a hagyomány, a tisztelet, az egymás iránti elvárások. Pedig micsoda tartás volt akkor még az emberekben! Mindennek helye volt, ekének-kapának, jó szónak, intésnek. Illata volt még a kukoricaföldnek, és volt, hogy miközben olvastam, éreztem a talpam alatt nagyapám földjét, ahogy szaladtunk a kukoricásban és a kukoricaszár halvány csíkban megvágta a lábunkat. Ez a könyv annyi emléket felszínre hozott. A kukorica törést gyerekként, aztán a góréba bemászva – nagyanyám útmutatásával – egymáshoz dörzsölve morzsoltuk a szemeket és dobtunk néha a jószágnak is. Aki elolvassa, annak Oravecz szavai, mondatai nem maradnak nyom nélkül a lelkében. Ha van kötődése a földhöz, a paraszti élethez, akkor azért, ha nincs akkor ebben a könyvben beengedést nyer egy család több nemzedékének kűzdelmes, de mégis szép életébe.

5 hozzászólás
>!
eme P
Oravecz Imre: Ondrok gödre

A táj, a hely alakítja, formálja az embert.

Talán részben még ma is így van, még akkor is, ha a tájak, helyek sokkal tágabbak, és így kevésbé markáns, jellegzetes a jegy, melyet az emberben hagynak. Vannak rokon tájak és helyek térben, időben akár messze egymástól, de közel világlátásban, gondokodásban, lelkiségben. Meg tudom érteni azokat, akik nem találják meg helyüket a regényben. Akiknek túl lassú, unalmas, eseménytelen. Engem azonban egy a Szajla völgyéhez hasonló táj formált, tartós és állandó (vagy legalábbis annak tűnő) határ- és dűlőnevekkel. Nádramenő, Liboctelek, Falualja… Akár az Árvaiaknak az Ondrok gödre, nekem is megvan/megvolt a magam arkhimédeszi pontja. Magamban érzem, emlékeimben hordom múltját, benne van gyermekkorom, gombázással és mesékkel együtt. És most is itt vagyok, miközben pötyögöm a sorokat. Az ablakon fűnyíró és traktorok hangja tolakodik be. Hol van már a “tavalyi” csendek unalma?
Azok, akiket hasonló táj formált, az Árvaiak történetét olvasva önmagunkat is beleolvassák, felismerik benne az örök változatlant és a feltartóztathatatlan elmúlást. A letűnt világot, melyben a szigorú hegyek mellett még az így kívánja a becsület és a (bölcsen?) beletörődő ez a világ rendje uralkodott, melyben szigorú szabályok korlátozták a létet, és egyben adtak határozott, megtartó keretet neki.
Az Ondrok gödre épp letűntében láttatja ezt a teret, kilátás az egész környékre egyszerre belső és külső nézőpontból. Talán nem véletlen, hogy több Árvainak is mély élménye a nézőpontváltás, függetlenül attól, hogy ez egy gombászás közben tett gyereki felfedezés, vagy egy elmúlásközeli rémítő, baljóslatú álom. Másként látni az Ondrok gödrét. Más szemmel. A nagyapa is érzi a szinte leküzdhetetlen vágyat, hogy felülről lássa az ő arkhimédeszi pontját. Távlatot akart, elszakadást. Az unoka már komolyan tanulmányozza a messzeséget, bár ő is közeli, biztos pontot keres. Kimozdul-e helyéből a világ?
Egyszerre szívmelengető és szívszorító olvasmány. Olyan, amelyik ugyan néhányunkat nosztalgikussá tesz, de ugyanakkor a magasba is emel, és mint régóta várt térképet teríti ki alád azt, amit eddig csalókán csak a magad tapogatózásai alapján ismerhettél meg. És kérdezni kedesz, töprengeni. Hogyan és miért tántorgott ki Amerikába a milleniumi ünnepségek kellős közepette az a másfél millió Árva(i)? (És tántorognak azóta többen és egyre többen). Mások, köztük nagyapád és nagyanyád, miért és hogyan maradt mégis itt, hogy maradt meg itt, hogy most te is itt lehess? Kérdezel, régi fotók és levelek közt kutatsz ismét. Igen, azt hiszem, emlékek is kellenek ahhoz, hogy ne csak olvasd, hanem érezd is ezt a könyvet. És ha vannak, akkor nagyon…

2 hozzászólás
>!
Futóhomok P
Oravecz Imre: Ondrok gödre

Felnőtt szépirodalom, erős szociográfiai töltettel, ennek ellenére egész részeket olvastam fel belőle a nagyobb gyerekeimnek: az Ondrok gödre egy csodálatos időkapszula, a benne foglalt családtörténet hiteles történelemlecke, megnyugatóan pontosan és szépen előadva. Kicsit úgy, mintha egy skanzenben lassan felnyílna a kiállított faragott–pingált parasztláda és megtudhatnál mindent a benne pihenő, valaha hordott vászon ingek viselőiről. Mit csinált reggeltől estig egy földből élő család a 19. század végén? A munkamegosztásban férfi és nő szigorúan elvárt szerepek szerint végezte a feladatait, sőt, már az egész kicsi gyermekekre is jutott felelősségteljes rész. Az idősödő rokonok erejüktől függően lassan inkább a háttérbe húzódtak, ám különösen szép, ahogyan a regényben megjelenő nagypapák, nagymamák, öreg nenék sokszor lelki menedékké váltak az unokák számára.
Oravecz észrevétlenül megtanítja ezt a korszeletet, érthetővé teszi a kivándorlás mellett döntők motivációit. Az egyenes vonalú, kérlelhetetlenül előre haladó szenvtelen történet ugyanakkor az Árvai család lélektani regénye is számtalan drámai csomóponttal, főleg az apa-fiú konfliktusok-, és generációs ütközések mentén.

9 hozzászólás
>!
Goofry P
Oravecz Imre: Ondrok gödre

„A táj, a hely alakítja, formálja az embert.” – írja valahol. (Réges-rég átfordult már ez is!)

Természetesen tetszik (figyi, háromszor fogom használni ezt a szót). Ritkaság- és különlegesség számba megy ma már az efféle klasszikus vonalvezetésű, alkotói s(z)erénységgel járó, és egyben erős olvasói érdeklődést fenntartó kortársiatlan (sicc) történetvezetés. Egyértelműen szimpatikusnak tűnik fel előttem a jól érezhető és jellegzetesen antiexhibicionista hangütés, vagyis ebben a visszafogott narrációban megmutatkozó, elavultnak tartott szerzői attitűd. Becsülendő hozzáállás az ilyen, és jól megfér a tartalommal. Filmszerű, és kronologikus sodrású neorealizmusnak mondanám ezt a fajta rusztikus miliőben játszódó saját családfáról bújtatott fikciós prózát, de nem illenek ide ezek a nagy szavak. Talán a víztiszta paraszti közegben csordogáló mesefolyam találóbb ismérve lehetne az író művészetének. Igen, azt hiszem jobb, ha így mondom: természetesebb (2), méltóbb és világosabb. Olyan ez, mint ama régiek mindennapjait és életútjait meghatározó (bah, majdnem azt írtam, determináló) és kötötten regényes természetközeliség (3); valamint annak az egykor volt paraszti létezésnek a nagyepikai síkra vetített társadalomtudományi leképezése (na, de nagyképű ez így most, mindegy legalább magyarul van mondva). És mindenekfelett adott az ember, a Főhős, aki a ráerőltetett haladás jegyében kihúzza magát ebből a képből. Lásd, a mai mindenhatóság-érzettel és az elődökhöz mérten a természethez (+ráadás) már-már igazodni képtelen magam tartásával, meg az önreflexív személyiségfejlődésemmel idáig jutottam: nosztalgikus örömöt kelt bennem egy ilyen rendes szöveg, amely még ha csak felismerés szintjén is, de visszavezet ahhoz a bizonyos rousseau-i javallathoz, hogy ne mondjam a természetes (ollé) egyszerűséghez. És hiszem ennek magától értetődő létjogosultságát úgy is, mint túlvárosodott modern moly, akinek ebben a rezgőkörből felvett Oravecz írásjelekkel harmonikus együttmozgással leng a csápja.

4 hozzászólás
>!
Rea P
Oravecz Imre: Ondrok gödre

Sok éve csücsül ez a könyv a polcomon, de tartogattam, mert olyan jó volt a bizonyosság, hogy vár rám egy ilyen igazi minőségi olvasnivaló. Mert ezt előre tudtam. Itt a molyon az évek alatt elég jó rutinja kialakul az embernek, hogy az értékelések alapján kiszemezgesse, melyek azok a könyvek, amelyekre fogékony lesz a lelke. És ez egy ilyenfajta könyv számomra. Csak az a dilemmám, hogy azonnal szerezzem-e meg a második részt, vagy tartogassam azt is ínségesebb időkre. Mert ezt befaltam két nap alatt. Persze családregénynél kíváncsi az ember, hogy alakul a megkedvelt emberek élete, minél gyorsabban telnek az évtizedek,annál jobb. Talán kíváncsiak vagyunk , milyen tanulságot lehet leszűrni egész életnyi sorsokból. Van-e valami titok, akár későbbi generációk számára, valami örök érvényű bölcsesség. Okulhatunk-e mások hibáiból, de még inkább, hogy felvállaljuk-e , hogy erényeiket követendő példának tartsuk. Bár nagyon tetszik Oravecz Imre stílusa, a tájleírásai, de az igazi gyengém a jellemábrázolások, itt is és úgy általában más regényeknél is. Annyira hitelesek, valóságosak a szereplők, hogy még tán azt is kedveltem,akit nem.. De a legjobban az egész regényt átható végtelen tisztesség fogott meg. A túl kemény és igazságtalan élet ellenére, az emberek munkához való hozzáállása, a hagyományok tisztelete,a föld szeretete, olykor az alázat is, az igazi értékek becsülete egészen lenyűgözött. Itt nincs sunyiság, csak kemény munka, becsület és felelősségvállalás, amit néha úgy érzem, ma nagyítóval kell keresni. Szóval nagyszerű könyv, nagyszerű író.

1 hozzászólás
>!
Turms P
Oravecz Imre: Ondrok gödre

”A távolságot, mint üveg golyót, megkapod”
”s kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk”
Az Ondrok gödre a 19. század második felében játszódó családregény, amely alulnézetből mutatja be a korabeli magyar valóságot. Ez persze viszonylagos, mert a főszereplő Árvai család a módos parasztok közé sorolható, így ennek a társadalmi rétegnek a mindennapi életébe kapunk betekintést. Az író arra keresi a választ, hogy milyen körülmények vezettek el a tömeges amerikai kivándorláshoz a századfordulón. A regény megközelítésmódja nagyon tárgyilagos, realista, mentes mindenféle idealizálástól. Irodalmi párhuzamokat keresve a magyar vidék ábrázolása leginkább talán Móriczhoz hasonlítható, és távol esik például Fekete István romantizáló (amúgy nagyon szép) stílusától.
Kemény és munkával teli sorsokat ismerünk meg, és nem hiszem, hogy közülünk sokan visszakívánkoznának a „boldog békeidők” paraszti világába. A sokszor babonává kövesedett szokás, a mindennapok évszázados rendje uralja ezt az életet. A parasztembernek nemcsak a tenyere, de a szíve is kérgesebb ma élő utódainál: balesetben fél órája meghalt gyermekénél például azért arra is van gondja, hogy ne vérezze össze annak kabátját, mert „jó lesz az még”, meg hát a gyerek amúgy is olyan furcsa vörös hajú volt, talán jobb is így, hogy az Úr magához vette…
Oravecz Imre helyenként szinte már zavarba ejtően távolságtartó. Szenvtelen narrátorként tárja elénk a korabeli magyar parasztság életét. A könyv elején szinte térképészeti pontossággal mutatja be a regény cselekményének színhelyét, a mátraalji kis falut, Szajlát. Itt egy kicsit meg is ijedtem ettől a stílustól, mert nem vagyok túl vizuális alkat, a belső mozivásznam nem működik valami jól, ezért többre értékelek két hangulatfestő sort, mint három oldalnyi pontos tájleírást. A szereplőket ugyanígy ismerjük meg: az első oldalakon részletekbe menően leírja jó és rossz tulajdonságaikat, sőt, még jellemük későbbi változásait is. Mindenesetre ideérve már helyrezökkent bennem a dolog, mert Oravecz a karakterek megalkotásában nagyon erős, hamar fel tudja kelteni az érdeklődést főhősei iránt. De továbbra is távolságtartó narrátor marad. Időnként például kiszól a történetből, a 21. századból tekint vissza szereplőire, vagy nagy horderejű változásokat, például haláleseményeket előre bejelent, és csak utána meséli el.
Ahogy már írtam, az író egyik legnagyobb erénye a jellemábrázolás. Szereplői a könyv lapjain valóban élnek, a legkevésbé sem egy vagy két dimenziós sablonok, hanem hús-vér emberek, átérezhető gondokkal, vágyakkal, emberi gyarlóságokkal. A könyv cselekménye lassan csordogál, de egyetlen percig sem éreztem unalmasnak vagy vontatottnak. Ahogy @olvasóbarát írta, ez a könyv olvastatja magát, annyira, hogy a végére érve azon melegében meg is rendeltem a folytatást, a Kaliforniai fürjet.

6 hozzászólás
>!
korkata
Oravecz Imre: Ondrok gödre

Végig fenn tartotta a figyelmemet a szerző. Pontos képet kaptam Jánosról, Terézről és Istvánról. Szinte magam előtt láttam őket. Beleláttam a lelkükbe. Hallottam a gondolataikat. Olvasás közben a városi ember is szívesen falura vágyik. Oravecz Imre úgy tárja elénk, hogy ott szeretnénk lakni ahol a könyv szereplői élnek. Pedig nem könnyű ott az élet. Nekik mindenük a föld. Csak irigyelni és csodálni tudtam, hogy mennyit tudtak dolgozni ahhoz, hogy élni tudjanak. Egyszerű, dolgos embereket ismertem meg. Nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is gondoltak. Arra hogy a gyerekeiknek is jusson. Az életükben rend van. János az aki a legrealistábban gondolkodik. Természetesnek veszik a sorsukat.
Istvánnál nagyon erős a megfelelni vágyás. Mégis ő az akinél felmerül a változtatás igénye. Saját életet akar. Ami ugyanaz ami az apjáé, de mégis az övé. Leginkább érte izgultam. Azt kívántam neki, hogy sikerüljön neki amit szeretne.
A családban több tragédia is előfordul. Amit felemelt fejjel tűrnek.
Kilátástalan paraszti életet tár elénk a szerző. Más világban élnek, mégis olyan természetesnek tűntek az akkori szokások, hiszen az volt a mindennapos, az elfogadott. A tájleírás részletes. Valósághűen tárja elénk a szerző a környezetet.
Az egész könyv hitelesnek tűnt. Ettől még jobban szerettem olvasni. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

7 hozzászólás
>!
jethro
Oravecz Imre: Ondrok gödre

Számomra ez egy fontos regény, mivel én is falun nevelkedtem, ott töltöttem gyermekkoromat, ifjúságomat. Sok emléket felelevenített, jó volt egy kicsit nosztalgiázni a régi időkről. Voltak földjeink, melyeket folyamatosan művelni kellett. Két kukoricás, egy krumpliföld, három szőlő, emellett még ott volt a háztáji veteményes, no meg az állatok, csirkék, nyulak, malacok. Mai napig nem szégyellem ezt az életmódot. Igaz, nekünk nem egész napos tevékenység volt ez, csak a 8 órai munka vagy az iskola után jutott időnk a földek művelésére.
Gyakran belém villan egy kép. Apám hazajött munkából, beszólt a szobámba: -Megyünk ki kapálni, öltözz át. Én pont a Piszkos Fred a kapitányt olvastam, és csak ennyit mondtam félvállról: -Mindjárt. Apám megebédelt, belealudt a Népszabadságba, és amikor a feje koppant a konyhaasztalon, megébredt. (Mindig így szokta.) Beszólt még egyszer: Öltözöl? -Mindjárt. És csak olvastam tovább. Apám átöltözött és immár melóscuccban benyitott. -Hányszor szóljak? És ekkor észrevette a könyvet. Kikapta a kezemből, vitte a fürdőszobába, kinyitotta a széntüzelésű bojler ajtaját, és bedobta. Én még időben kikaptam, és szomorúan néztem megperzselődött sarkait. Siettem öltözni. Utólag már sokszor visszagondoltam erre. Igaza volt apámnak. Mindent a maga idejében. Azóta is nagy becsben tartom ezt a könyvet. Néha előveszem családi összejöveteleken, elmesélem a történetét, jókat nevetünk rajta, de én és a fiaim is titkon tudjuk, az emberré válás útja rögös, nem rózsaszirmokkal van telehintve.
Az Árvai család története lehengerlő. A XIX. századi magyar paraszt élete nem volt kismiska. A mai városlakó mit tudja mi az, hajnalok hajnalán kelni, felébreszteni a kakast, megetetni az állatokat, bekapni a reggelit és gyerünk ki a földekre. Hát ebből a regényből megtudhatjuk. Délben egy rövid ebéd, gyakran csak szalonna, hagyma, kenyér, mindez egy árnyat adó fa hűvösében. Aztán újra munka estig. Ezt az egyhangúságot csak a parasztünnep, az eső váltja fel, de ilyenkor is van mit tenni a fészerben. A szemünk előtt történik a modernizáció. Az ekét húzó ökröt felváltja a ló. A gőzgépek elterjedése ugyan segíti a földművelést, a betakarítást, de nehezen jutni alkatrészhez. Az Árvai család vagyona tulajdonképp gyarapszik, új földeket vásárolnak, de a család létszáma is folyamatosan nő. Sorban születnek a gyerekek. Ha lány-jól kell férjhez adni. Ha fiú- erős és egészséges legyen, hogy tudjon dolgozni a földeken. S míg az öreg családfő él, szó sem eshet osztozkodásról, jussról. Így a legnagyobb fiú döntést hoz…..
A regény olvasása során folyamatosan olyan érzésem volt, mintha egy sáros, ingoványos helyen birkóznák valakivel. Talán az íróval? Kaptam egy-két pofont, egyet gyomorba, majd belehempergetett a sárba, lenyomta a fejem, levegőért kapkodtam de nem engedett. Az utolsó pillanatban felemelt, rám mosolygott, tenyerével leszedte arcomról a sarat, simogatott. -Ez kell neked?-kérdezte. -Ez kell nekem?-gondoltam. És újra elkapta a grabancom, és nyomott bele a sárba…..
Ne féljetek a sártól.
És ha erős lejtőn haladtok lefelé, ne felejtsétek el megkötni a kocsi kerekét.

4 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Oravecz Imre: Ondrok gödre

A költő Oravecz Imre versei nagyon tetszettek, most prózájával ismerkedtem. Számára Szajla „a Föld köldöke”, (Ondrok gödre – „Ondro” az „Ondrej” (András) becéző formája) és erről remek tájleírásokban tesz tanúbizonyságot. Az Árvai család útját elindító regény a kiegyezéstől a millenniumig követi életük alakulását. A nagyapa ’48-as honvéd, az unoka a regény és a 19. század végén kivándorol Amerikába, de a főszereplő leginkább az apa, a frissen házasodott János életének alakulását követhetjük, 15 gyermekük születik, sokan közülük nem érik meg a felnőttkort, akik igen azok együtt élnek, dolgoznak a szülőkkel. Történetük helyenként szociográfiába hajló családregény, a szigorú szokásrend, a paraszti élet bemutatása. A gazdaságot modernizáló, az újra figyelő, nyitott parasztgazda próbálkozásai, a gyarapodásra vágyó elképzeléseit, kezdeményezéseit nem mindig kíséri siker. Nagyon jó stílusban megírt regény, a gyengéd vonzalmat, a boldog szerelmet ugyanúgy bemutatja, mint az apa könyörtelenségét, gyerekeinek életére való rátelepedését. István a legidősebb fiú próbálná a saját útját járni, de mivel apjával nem tudják megérteni egymást feleségével és két kisgyerekével elindul Amerikába. Nem lehetett egyszerű egy ilyen nagycsaládban az élet.


Népszerű idézetek

>!
tgorsy

– Hát, apa leszek. Jön majd egy kis emberke. Lesz feje, szeme, szája. Lesz lába meg keze is. A lábával megy majd a földön, a kezével meg megfogja a kezem. A szájával meg beszél majd, és azt mondja nekem, édesapám.

35. oldal

>!
cseri P

Kint csak a tücskök ciripeltek rendületlenül, bent pedig a falióra tiktakolt fáradhatatlanul, és mérte az időt, életük múló idejét, amelyből megint eltelt egy nap.

345. oldal

>!
robinson P

Vasárnap volt, a pihenés, az erőgyűjtés, a beszélgetés, a heverés ideje.

39. oldal

>!
utazó

Ez, ez a könyvmolyság és az úri huncutságokkal való foglalkozás sem tetszett az Árvaiaknak, és ezt már mások sem tartották követésre méltónak. A hóbort azonban nem ragadt át Terézre. Ő megmaradt az imakönyveknél, a politika is hidegen hagyta, és várható volt, hogy olyan lesz, amilyen lett.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
>!
robinson P

– Aztán, kend a nőkre is kiterjesztené a választójogot? Ők is szavaznának, politizálnának? Az asszonyok meg a lányok? Hová vezetne ez? Mi lenne a világból? Így is nehezen bírunk velük.

255. oldal

>!
eme P

nálunk még a 19. század második felében is szinte töretlen volt az ökör egyeduralma.

>!
robinson P

Az állatokat minden évszakban etetni, gondozni kellett, de a földeken nem mindig folyt munka. Ilyen időszak volt a tél, amikor ott a ganajterítésen kívül más tennivaló nem akadt.

>!
tgorsy

… mert az úr csak akkor eszik, ha a parasztember szarik.

84. oldal

1 hozzászólás
>!
avistori

Vannak elhatározások, döntések, amelyek úgy születnek, hogy az ember sokáig észre sem veszi. Nem jutnak el a tudatáig, nem figyel rájuk, elmegy mellettük, mintha nem is lennének. Közreműködése nélkül jönnek létre, mintegy maguktól, vagy mintha máséi lennének, más hozná őket, és rejtve léteznek, a mélyben.

335. oldal

>!
eme P

A rossz tulajdonságok, lelki rövidségek nem adnak felmentést, de nem is igazán hibáztatható értük senki. Adottak, együtt születnek, keletkeznek az emberrel, és éppoly kevéssé tehet róluk, mint arról, hogy túlontúl nagy lába, orrsövényferdülése van, vagy eláll a füle.

5 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Az álom anyaga / A rög gyermekei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Paolo Giordano: A prímszámok magánya
Szabó Magda: Pilátus
Szabó Magda: A Danaida
Finy Petra: Madárasszony
Kőrösi Zoltán: Szívlekvár
Joanna Trollope: Mostohák
Louisa May Alcott: Kisasszonyok
Maria Augusta Trapp: A Trapp család
Antonia Arslan: Pacsirtavár
Tasnádi István: A kőmajmok háza