Németh ​Miklós – Mert ez az ország érdeke 95% 22 csillagozás

Nem gondoltam, hogy ilyen gyöngyszemre bukkanok a könyvudvarban. Mert, hogy gyöngyszemről van szó, ahhoz kétség sem fér. Számomra rendkívül érdekes volt olvasni Németh Miklós életéről, munkásságáról, arról hogyan vezette át Magyarországot a Népköztársaságból a Köztársaságba, milyen volt az ország nemzetközi megítélése, milyen volt a nemzetközi helyzet. Képet kapva egy olyan korról, amire alig emlékszem, hisz még csak kisgyerek voltam. Persze, mint minden kortársamnak a híres nap, amikor megszakították a kacsa meséket, mert az akkor miniszterelnök Antall József temetését közvetítették megmaradt az emlékezetemben :D.
A könyv életrajzi, politikai témája ellenére izgalmas és főként érdekes olvasmány. Németh Miklósról történelmi tanulmányaim során nem hallottam, és azt gondolom, méltatlanul mellőzött személye a magyar történelem oktatásnak. Azt is megkockáztatom, hogy ma is jól jönne Németh tudása az országnak :)

Kiváló könyv egy kiváló államférfiról, a rendszerváltás miniszterelnökéről. Mélyinterjúk keretében beszél a miniszterelnök az életéről, és barátai, ismerősei, de főleg a szerző egészíti ki a mondandót. Így ez a szerkesztett változat egy folyamatos történet, közbekérdezések nélkül. Mégis mindenre választ kapunk.
A könyv alcíme tökéletesen fedi Németh Miklós tevékenységének a lényegét: „Mert ez az ország érdeke”. Egész életét végigkísérte ez a hitvallás, nemcsak a 16 hónapos kormányfői tevékenységében. A fő mondanivaló természetesen erről a 16 hónapról szól, és hogy ebbe mi minden fért bele, azt a függelékben vázlatosan, pontokba szedve össze is foglalja a szerző. Gigantikus, és nagyrészt sikeres munka, hálásak lehetünk érte. Akárki akármit is mondjon, az hogy az országot erőszak, véráldozatok nélkül vezette át a kommunizmusból a szabad piacgazdaságba, az elismerésre méltó teljesítmény. Úgy tette mindezt, hogy emellett még az állandóan fenyegető államcsődtől is sikerült megmenekülni. A munkáját nehezítő akadályokról bőven hallhatunk, de igyekszik nem bántóan nyilatkozni ellenfeleiről, pedig sok volt az ellendrukker. Sikerült tiszta, erkölcsös embernek maradnia, ez pedig a politika világában unikumnak számít.
Sztori sztorit követ, de közben máig érvényes, okos gondolatokat fogalmaz meg Németh Miklós. Tehát a könyv amellett, hogy bemutatja a rendszerváltás mikéntjét, egyben élvezetes olvasmány is. Számtalan téveszmét eloszlat, nem egyet a saját személyéról is. Sokan azt tartják, hogy csupán egy technokrata volt. Tévedés, mert rendkívül művelt ember, aki nem csak a gazdasághoz ért. Mások azt mondják, hogy Grósz Károly embere. Ez sem igaz, mert Grósz kérte fel miniszterelnöknek, de nem az ő politikáját folytatta, hanem teljesen mást, és igyekezett a párttól is függetlenedni, egyre nagyobb sikerrel. Bár a pártban emelkedett fel, de ki is emelkedett onnan, magasan meghaladva egy apparatcsik szellemi és erkölcsi nívóját.
A magyarokat azért szerették 1989-ben Nyugaton, mert a lengyelekkel együtt élen jártunk a kommunizmus lebontásában, és megnyitottuk a nyugati határt, amelynek során NDK-s állampolgárok ezrei hagyhatták el a keleti blokkot, ezzel pedig elősegítettük a német egyesítést. Sokan Horn Gyula személyéhez kötik a határnyitást. Hatalmas tévedés. Itt csupán arról van szó, hogy Horn, mint külügyminiszter ellopta a show-t a miniszterelnök elől. Oplatka írja, hogy 2009-ben a határnyitás 20. évfordulóján a parlamentben ünnepi ülést tartottak, de nem szept. 11-én, a határnyitás tényleges napján, hanem jún.27-én, amikor 1989-ben Horn Gyula és Aloiis Mock osztrák külügyminiszter „Sopron közelében szimbolikusan átvágta a vasfüggöny néhány huzalát”. Horn tudatosan játszott arra, hogy övé legyen a határnyitás érdeme, mert szeptember 10-én ő jelentette be a nyitást a televízió „A Hét” című műsorában. Érezte, hogy ebből Nyugaton majd profitálhat.
Pedig egy értekezleten öt nappal korábban még ellenezte a határnyitást. Lehet, hogy az időben történt felismerés eredményezett Hornnak egy szobrot Brüsszelben, az Európai Parlament épületében. De nem biztos, hogy csak ez! Ugyanis a könyv segít felidézni emlékeinket a következőkről: „A nagy privatizációs hullám a Horn-kormány alatt csapott át az országon. Az ipar, a pénzügyi szektor, azaz a nagybankok, a szolgáltatások magánosítása, ez lényegében mind a Horn-kormány négy éve alatt történt.” (245. l.) Máshol azt írja hogy a kormány évekig 8 %-os hasznot garantált a külföldi energiaszolgáltatóknak. Na, ezért már tényleg jár egy szobor.
A szerző a történet végén hozzáfűzi, hogy kár, hogy Németh Miklós politikai pályája rövid időre lett kimérve, Véleményével bizonyára nincsen egyedül.
l

Épp a berlini fal leomlásának 25. évfordulóján kezdtem olvasni. És bár elég terjedelmes és nem könnyű olvasmány, elég gyorsan végeztem vele.
Érdekes első kézből olvasni a rendszerváltás (rendszerváltozás? rendszerváltoztatás?) történetét. És utólag visszatekintve úgy tűnik, hogy a ’80-as évek teljes politikai elitje magát a reformkommunisták sorába sorolja (ahogyan néha az az érzésem, hogy több ’56-os hősünk van, mint ahányan éltek akkor a Kárpát-medencében…), Németh Miklósról elhiszem, hogy szakmájához értő közgazdászként ő már sokkal korábban tudta azt, hogy a rendszer nem tartható fenn, mint ahogy azt nyilvánosan bevallották. Németh Miklós egyébként maga a megtestesült ambivalencia: falusi katolikus családból indul, gyenge matekból, majd a Marx Károlyról elnevezett Közgázra kerül, belép a pártba, miközben templomban esküdik… A közelmúlt történelme iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány.

Reményt adó, hatalmas élmény egy ilyen kaliberű politikus őszinte sorait olvasni erről a kritikus, nehéz időszakról. S egyben mélyen lehangoló azt érezni, hogy a történelem hullámvasútján most éppen ellenirányban haladva, mi vár még ránk.

A könyv egy Németh Miklóssal készült nagyinterjú alapján készült. Az elbeszélő maga a főszereplő, de olykor maga a szerző és régebbi munkatársak is közbeszólnak. A szokatlan stílus ellenére egy rendkívül szórakoztató és humoros olvasmányt sikerült összehozni. A történet úgymond in medias res kezdődik, először a főszereplő miniszterelnöki beiktatásáról olvashatunk és azután tér át a korábbi eseményekre. Megismerhetjük a gyermekkorát, tanulmányait és a miniszterelnökséghez vezető utat, ahol részletesen megismerhetjük a Közgazdasági Egyetemen töltött éveit, illetve a Tervhivatalbeli munkásságát. Miniszterelnöki tevékenységéről több fejezetben olvashatunk, ezek javarészt a fajsúlyosabb események elbeszélései. Megismerhetjük az ő szemszögéből Pozsgay Imre 1956-os értelmezésének következményeit, Nagy Imre újratemetésére való készülődést, az NDK-s turisták előtti határnyitást és az ellenzéki kerekasztal tárgyalásokat. A politikatörténet mellett megismerhetjük magát az embert is, és arra is választ kapunk, hogy annak idején mit csinált volna máshogy mint azt utólag tette. Olvashatunk még az EBRD-ben folytatott alelnöki tevékenységéről és megismerhetjük szűkebb családját is. A könyv végén függelékben a Németh-kormány főbb intézkedéseit olvashatjuk pontokba szedve, illetve számos fényképet találunk mellékletként Németh Miklós életének főbb eseményeiről. A könyv ajánlható bárkinek, akit érdekel a magyarországi rendszerváltás története és ezt úgymond a főszereplő visszaemlékezései alapján szeretné átélni egy szórakoztató olvasmány keretében.

Németh Miklós a rendszerváltás egyik kulcsszereplője volt, nagyon sokan mégis keveset tudnak munkájáról, kormányáról. Bár az 1980-as évék végére egyre több irányból nehezedett egyre nagyobb nyomás az egyre jobban recsegő-ropogó szocializmusra, és Gorbacsov peresztrojkája is az enyhülés irányába mutatott, a hazai pártvezetésben befogott szemmel, füllel és szájjal ülő funkcionáriusok mégsem tettek semmit, hogy ne dőljön a fejükre a rendszer, elsősorban a gazdasági nehézségek miatt. Illetve mégis tettek valamit: a Kádárt az MSZMP főtitkári székében követő és a kormányfői posztot is betöltő Grósz Károly 1988 novemberében egy fiatal közgazdászt ültetett a miniszterelnöki székbe, hogy ha borul a dolog, akkor ne a saját fejére boruljon. Németh azonban már régóta tisztában volt azzal, hogy az ország gazdasági szempontból a vesztébe rohan és a kormányfői pozícióba kerülve csak egy gazdasági modellváltással tartotta elképzelhetőnek a csőd elkerülését. Eleinte pusztán takarékossági szempontból húzta ki az 1989-es költségvetési tételek közül a vasfüggöny karbantartására szánt összeget, akkor még nem is sejtve, hogy az első szögek egyikét veri be a szocializmus koporsójába. Németh, hogy dolgozni tudjon, korábban elképzelhetetlen módon függetlenítette kormányát a pártvezetéstől, nyíltan szembeszállt Grósszal, és idejében felismerte, hogy a gazdasági átalakulás csak egy politikai átalakulással párhuzamosan valósulhat meg. A demokratikus ellenzék egyre erősebb fellépésének következtében nyilvánvalóvá vált, hogy modellváltás helyett rendszerváltásnak kell történnie és Németh minden tőle telhetőt meg is tett, hogy ez minél gördülékenyebben menjen végbe. Olyan törvényeket fogadtatott el az országgyűléssel, amelyen szabad gyülekezési jogot, vallásszabadságot, szabad cégalapítást biztosítottak az állampolgároknak, amelyek demokratikus államrendről és szabad választásokról szóltak. Mindeközben menedzselte az ország adósságállományát és gondoskodott arról, hogy a hitelezők továbbra is stabilnak lássák az országot. Így elsősorban Németh Miklósnak köszönhető a békés átmenet és az, hogy az országot gazdaságilag működőképesen tudta átadni az első szabadon választott miniszterelnöknek, Antall Józsefnek.

A könyv számtalan érdekes, eddig még kevés hangsúlyt kapott részletet tár fel a rendszerváltás történetéből, sok helyen humoros és abszurd történetekkel írva le azt a furcsa időszakot, amelyben egy még nem szabadon választott országgyűlés hozott olyan törvényeket, amelyek lehetővé tették egy szabad parlament megalakulását, vagy amelyben egyszerre kellett Moszkvával, Berlinnel és New Yorkkal egyeztetni egy kis ország lépéseinek világpolitikai vonatkozásait. A könyv azonban nem csak erről, hanem magáról Németh Miklósról is szól, megmagyarázva azt, hogy mi tette képessé az első látásra szürke eminenciásnak tűnő közgazdászt arra, hogy a kormánya élén átlépje saját, és az egész ország árnyékát. Miközben a még létező állampártban a régi rendszer elárulójának bélyegezték, a demokratikus rendszerváltó pártok képviselői a kommunista múlt emberének tartották. A rendszerváltás után nem is vállalt további politikai szerepet. Talán ez, talán kérkedésre egyáltalán nem hajlamos személyisége az oka, hogy több rendszerváltás-korabeli politikushoz képest jóval kevesebbet hallottunk róla. A könyv így hiánypótlóként illeszkedik az 1980-as, 1990-es évek jelentős politikusairól szóló kötetek közé.

Eddigi olvasmányaim csúcspontjaként jellemezném eme könyvet. Nem tartoznak kedvenceim közé a politikával kapcsolatos olvasmányok, de ez rettentően megfogott. A mondanivalója és a kor ábrázolása nagyon tetszett. Németh úr szellemisége filozófiája pedig elismerésre méltó. Ez egy igazán 5 csillagos könyv. Akit érdekel a rendszerváltás és a közeli esztendők történései egy olyan erkölcsi szemlélőn keresztül mint Németh Miklós annak kötelező olvasmányként ajánlom!

Kitűnő könyv, mélyinterjúk. A korszak állapota egy igazi Politikus szemszögéből. Mit miért, Grósszal való kapcsolat, külpolitika.

Értékes, kötelező olvasmányként is javasolnám, több szempont alapján!