InterZóna 12 csillagozás

Ondřej Štindl: InterZóna

Erik ​Vilks világa néhány kataklizmával a miénk után létezik, valahol a jövőben. Ebben a világban már cseppet sem fontosak az országhatárok, a nemzeti hovatartozás, de még csak különösebb célja sincs az emberi életnek, hacsak nem ez az egy. Élni. Túlélni.

Az omladozó környezetből az egyedüli menekülést a Dorma virtuális világa jelenti, amelyben mindenki megtapasztalhatja, milyen volt a Föld a pusztulás előtt. A jövő lakói ennek a virtuális valóságnak legtöbb részletét nem is értik, mégis kétségbeesetten kapaszkodnak belé. Mint Erik Vilks abba, hogy – talán egyedüliként – tudja, mi a zongora. Sőt, kicsit még játszani is tud rajta.

Csakhogy a virtualitás mentőkötele könnyen fojtóhurkot vethet az emberiség maradékának nyaka köré.

Štindl regényének világa fájdalmasan szikár, és annyira igényli az emberi érintést, mint amennyire motívumrendszere az újraolvasást. Világégés, járványok, minden oldalról leselkedő veszély, egy omladozó város romjai között élő… (tovább)

>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628368 · Fordította: Hanzelik Gábor
>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
248 oldal · ISBN: 9786155628467 · Fordította: Hanzelik Gábor

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ViraMors P
Ondřej Štindl: InterZóna

Hozzávalók:*
10 dkg 1984
10 dkg Szép új világ
5 dkg Mátrix
5 dkg Avalon (vagy bármilyen film/könyv, amiben a sanyarú valóság elől valami virtuálisba menekülnek)
spoiler
15 dkg klausztrofób szláv depresszió

Elkészítést:
a felsoroltakat keverd össze homogén masszává
könyvet mintázó formában süsd ki
zongorás mázzal díszítsd

Hála és köszönet @Bíró_Júlia-nak, aki segítőkészen elém vetítette a rám váró szörnyűségeket, vagy legalábbis egy részét, így pozitívan csalódhattam. Ez persze nem azt jelenti, hogy jónak tartom a könyvet, csak azt, hogy nem akkora katasztrófa, mint amire számítottam.

Alapvetően fogékony vagyok a szlávok sajátos hangulatú írásaira. Nem bármikor és nem bármire, de alapvetően kedvelem azt a kesernyés, depresszióval és klausztrofóbiával rokon légkörét ezeknek a könyveknek, amitől sokan sikítva menekülnek. Ennek köszönhető, hogy az Interzónának voltak pillanatai, amikért szinte tudnám kedvelni, de azért csak szinte, mert az első karaktertől az utolsó pontig azt éreztem, hogy Én ezt már olvastam. Ha meg nem olvastam, akkor láttam… Igen, pont olyan, mintha egy alulról közepes crossover fanfiction lenne úgy fél tucat klasszikus disztópiához…
Végy egy meg nem nevezett Várost valahol, a semmi közepén. Kerítsd körbe, töltsd fel emberekkel, helyezz föléjük egy korlátlan hatalommal rendelkező, spoiler fanatizmussal operáló vezetőt, riogasd őket egy halálos vírussal. Levezetésként adj nekik egy VR játékot. Végy egy főszereplőt, aki valamilyen formában a hatalom végrehajtó eszköze, nem gondolkodik, csak cselekszik, aztán egyszer csak a mindennapi végrehajtás közben állítsd szembe valami rendhagyóval, amitől helyből felébred és viharos tempóban keresni kezdi az igazat…
Ismerős? Nekem az… És a következő nagy probléma, hogy még csak túl jól sem sikerült. A karakterek felszínesek, a motivációk esetlegesek, a történet botladozik, a világalkotásban rémes lyukak tátonganak.
Összességében sajnálom, mert még ezer helyről koppintva is lehetett volna jó, vagy érdekes, de a végeredmény alulmúlta az összes ígéretet, amivel a fülszöveg vagy az egyes alkotóelemek kecsegtettek.
Végszónak annyit, hogy a könyv legnagyobb erénye nálam a borítója. Mert az viszont határozottan tetszik. De lehet, hogy csak azért, mert sok rajta a zöld :P

*Egy darabig éltem a gyanúperrel, hogy a Futu.re is szerepel a hozzávalók listáján, de rá kellett jönnöm, hogy egy évvel ezután a csoda után jelent meg :P

6 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia
Ondřej Štindl: InterZóna

Úgy látszik, az idei év -egyebek közt- a bánatos 1984-hommáge-ok véletlen felfedezésének éve. (Ebben a minőségében mondjuk eléggé várom, hogy vége legyen.) Igaz, ezzel ellentétben nem az Orwell-féle világ történelme íródik tovább -egyáltalán, az InterZóna világának kontextust se nagyon adott a szerzője, mert minek az –, ellenben számos hangulati elem, és például legalább három-négy belső monológ spoiler , jelenet spoiler és motívum spoiler megidéződik 240 oldalon, és nem annyira rejtetten, hogy az még véletlen lehessen – másfelől viszont ebben a minőségében annyira nem kezd magával semmit a regény, hogy a direkt rájátszás lehetőségét ugyanúgy el köll vetni. Maradt – számomra legalábbis – a lelkes rajongó képe, aki nagyon szeretett volna valami ilyesmit írni , csak ugye Nagy Testvér meg Angszoc nélkül, meg igazából nem baj, ha teljesen másról szól, csak … és itt egy rajongói bevásárlólista következhetett, aminek elemei a szövegbe építéskor kipipáltattak. Nem csak Orwelltől egyébként, vélek itt még látni másokat is a háttérben inspirálni, de lehet, hogy tévedek, amikor szegény Bradburyt és Philip K. Dicket is idevonszolom gondolatban, nézzétek meg, mit műveltetek itt, vagyis nem ti, bocs, az utóéletetek. Azt azért mégsem szeretném elképzelni, hogy szegény Ondrej megírta ezt, és amellett, hogy ő nem vette észre, senki más se szólt neki, hogy kicsit sok eleme ismerős máshonnan, a maradék meg olyan… sovány. Szóval maradjunk annyiban, hogy ez szántszándékkal és tisztelgő jelleggel van így.
A karakterek között például simán meg lehet találni Winstont, Erik leginkább a hajszíne tekintetében különbözik tőle, és Stan sem csak nyomokban tartalmaz O'Brient. Más kérdés, hogy az utóbbi mögött nem emelkedik a komplett Angszoc helyi megfelelője, de az a baj, hogy nem vagyok biztos abban, hogy nem arról van-e szó netán, hogy Stindl nem akart vagy elfelejtett részletesebben foglalkozni vele. Merthogy akad itt némi paranoid jajmileszhamegtudják atmoszféra, agyonszabályozott mindennapi életvitel, szóval lett volna itt miről írni a kísérők (amúgy szintén némi további kifejtést igénylő) intézményén kívül is, de inkább marad annyiban a dolog, hogy innét a kiutat csak spoiler Dorma virtuális világa jelent. Dorma kicsit Mátrix spoiler , kicsit online Sims, ahol az ember lényegében saját spoiler magát alakítja, leginkább azért, hogy ne ott legyen, ahol Dormán kívül van. spoiler spoiler spoiler Egyébként lapul itt valamennyi előtörténet, meg identitáskereső nyomozás, de az inkább az egyén szintjén támadt kérdésekre ad választ, a Város és Dorma spoiler létrejötte, pláne működése senkit sem érdekel, legfeljebb az olvasót. Mivel a karakterek többsége különösebb személyiséggel vagy érdemi motivációval nem rendelkezik, ez még nem igazán ok a körmök lerágására, és ez a „nem igazán” állapot langyos béketűréssel kitart a regény végéig. spoiler
Összességében véve nehezen tudnám megmondani, mi volt ez, csak ötletem van arra nézve, mi akart lenni . A szerző szándéka szerint alighanem balladai homállyal sűrűn operáló társadalmi sci-fi, jó adag alkalmazott és kísérleti pszichológiával, az össznépi berendezkedés változtatásának nehézségeiről, ilyesmi. A kész regény pedig egy meglehetősen sok vakfolttal operáló karakterdráma, nyomokban személyiséget tartalmazó karakterekkel és a szerző kedvenc szerzőinek olvasmányainak sűrű megidézésével.

>!
Morpheus
Ondřej Štindl: InterZóna

Vegyesek az érzéseim, a könyv olvasása közben éreztem azt először, hogy soha többé nem akarok disztópiát olvasni (ezt meg is fogadom), aztán túllendülve ezen tetszeni kezdett a történet, majd ellaposodott, újra nekilendült, és egy csattanással vége lett. Tulajdonképpen ez se más, mint egy újabb történet a diktatúráról, ahol néhány őrült elme azt képzeli, hogy csak ő tudja az igazságot, az embereknek utánuk kell menniük, és ha nem mennek, vagy összeomlik hagymázas képzelgésük, akkor velük együtt pusztuljon minden. Ehhez adjunk hozzá egy hős-antihős önmagát és a szabadulást kereső embert, akinek a szemén keresztül láthatjuk mindezt. Szóval a képlet egyszerű.
Ami elgondolkodtatott, hogy az a néhány ember, aki ebben a függőségektől terhelt világban mégiscsak eléri a szabadságot, miért nem működik együtt a többi szabad emberrel, már csak azért is, hogy megmutassa, lenne más lehetőség is azon kívül, amiben élünk, ami önmagában egy combos disztópia. Igaz, a szabad embernek elég önmaga, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne ettől tovább lépni és példát mutatni. No mindegy…

4 hozzászólás
>!
Bori_L P
Ondřej Štindl: InterZóna

Írtak erről a könyvről hideget-meleget (mondjuk főleg hideget, de azért nem volt teljesen egyöntetű a vélemény-nyilvánítás), kicsit félve kezdtem hát bele. Két dolog teljes mértékben igazolta a félelmeimet: az első rész, illetve a fordítás. Utóbbiról amúgy meg vagyok győződve, hogy Google Fordítóval készült, mert teli van nem túl értelmesen megfogalmazott magyar mondatokkal. Igen, látom mögöttük az eredeti szláv mondatszerkezetet. Nem örülök neki.

De ezt leszámítva amúgy nem volt annyira rossz. Persze tátonganak némi lyukak a történetvezetésben meg az események magyarázatai között, de a posztapokaliptikus hangulat elég jól el van találva (engem legalábbis nagyon eltalált így az év eleji mocsok időjárásban), van betondzsungel, posztkommunista klausztrofóbia (itt egyébként vitatkoznék azzal, hogy nincs helyszín, mármint nyilván nincsenek helynevek, de szerintem a szövegkörnyezetből azért kiderül, hogy nagyjából hova lehet helyezni a sztorit). Nem fogja megváltani a zsánert és nem indít új korszakot a disztópiák világában, de szerintem aki szereti a limonádé-disztópiákat, annak tetszeni fog. Én elvoltam vele. Voltak benne részek, amik kifejezetten érdekeltek. Például hogy mi történik egy vízióval, miután kipattan egy látnok fejéből. Most azt hagyjuk, hogy ez mennyire emberbarát vízió, a látnokok általában kicsit őrültek is, és a szükséghelyzetben a legritkább esetben kerülnek megbízható emberek vezető pozícióba. De hogy hogy lesz egy lelkesítő jövőképből börtön az elme számáraspoiler. Hogy mitől fásulnak el az emberek. spoiler Éljen az éjfél előtti filozofálás.

14 hozzászólás
>!
marschlako P
Ondřej Štindl: InterZóna

Nem volt ez azért olyan rossz. A szöveggondozás és fordítás valóban ritka pocsékra sikeredett. de nézzük a regény jó oldalát is: nem kellett belelapoznom, s még a történet is lekötött. De így pár hónap távlatából leszögezhetem: túl sok maradandó nyomot nem hagyott bennem.

>!
WerWolf 
Ondřej Štindl: InterZóna

Röviden:
A regény első részének a hangulata annyira nyomasztó, hogy az ember fél kézbe venni. Ha ilyen lett volna végig, akkor vagy egy hónap kellett volna az elolvasásához, vagy időközben végzek magammal. Ezért az író megkapta volna tőlem az öt csillagot (ha túlélem)
A második része erőteljes lejtmenet. (írói kísérletezés)
A befejezés (azaz a harmadik rész) pedig egy teljesen más hangulatú könyvhöz illett volna.
Nagyon hangulatfüggő.

>!
chibizso
Ondřej Štindl: InterZóna

Az utóbbi időben nem került a kezembe olyan regény, amiben ilyen intenzíven éreztem volna az emberek belső világának minden egyes rezdülését. Ez pont olyan volt.
A legfontosabb szabály a könyvnél: ne olyan sci-fiként olvassuk, amit az ötletek miatt magasztalunk. Stindl inkább egy klasszikus vonalon marad (főleg Orwell hatását érezni a regényen), azt egészíti ki saját ötleteivel és főleg gondolataival, alkotói kísérleteivel. Így kapunk egy disztópiába helyezett önkeresés történetet (van ilyen? most lesz), ami elgondolkodtathat azon, miért olyan fontos számunkra az identitás, az, hogy legyen egy személyes történetünk spoiler.

>!
Sai_home P
Ondřej Štindl: InterZóna

Bár a könyv legtöbb eleme ismerős lehet innen-onnan és saját ötletet (vagy mély mondanivalót) ténylegesen nem tartalmaz, nekem mégis szórakoztató volt olvasni, ráadásul ez „kétszeresen is sci-fi”, ezt lejjebb kifejtem.
Alapvetően szeretem a borongós hangulatú könyveket, úgy tűnik főleg csehektől kapom ezt meg (a Hullaégetőt például nagyon szerettem, bár nem sci-fi). A könyv első fele (120 oldal) elég nyomasztóra sikerült, megismerjük a főszereplőt és a világot, bár igazából egyikről se tudunk meg túl sokat, inkább az egész hangulatát érezhetjük. Olyan, mintha minden fejezet egy-egy epizód lenne a főszereplő életéből, amik között még kapcsolat se nagyon van, egyszerűen letargikusan folyik az árral, de közben érzi, hogy valami nem stimmel a világban. Nekem ez így megfelel, szeretem ha nincsenek válaszok, sőt a kérdések is homályosak.
A következő részben válaszokat kapunk, teljesen más lesz a hangulat, itt számomra romlik a színvonal és feltűnik a világépítés elnagyoltsága, mert a válaszok inkább csak újabb kérdéseket vetnek fel bennem.
A befejezés megint más stílus, tudással felvértezve szállunk szembe a „gonosszal”, ez legalább rövid lett.
Összességében inkább novellaként tudna ez a történet igazán működni, de mivel hatással volt rám, nem mondhatom, hogy kidobott idő volt elolvasni és a történet is elfogadható, csak kevés.
És hogy miért érzem kétszeresen is sci-finek? Mert kizártnak tartom, hogy emberi szem látta volna a magyar szöveget, mielőtt kikerült volna a polcokra. Biztosan valami program fordította és szerkesztette, mert hihetetlen hibák vannak benne. Amikor ilyet látok, hogy „kulccsomó”, akkor már felhúzom a szemöldököm, de itt a szavak ragozása is problémás (pl.: csel + t = cselet), és még az elválasztás se megy (ros-sz ??). Ráadásul hemzseg a maximum 5-6 szavas mondatoktól, ami teljesen töredezetté teszi. Ha valakit az ilyesmi zavar, akkor ez nem neki való :)
Én végül az eredeti szándékot próbáltam értékelni, kihagyva a magyar verzió által hozzáadott „értéket” és a cseh kiadásról a legjobbat feltételezve adtam neki 4 csillagot.

>!
Nuwiel
Ondřej Štindl: InterZóna

Jól bevált recepten nem szokás változtatni, én viszont kiegészíteném @Bíró_Júlia és @ViraMors listáját a Tizenegyes állomással. Jó, tudom, az később jelent meg, de erősen hajaz sok elemében a két könyv egymásra. Lehet, hogy amaz az InterZóna, csak jól megírva? Ez ugyanis egy igencsak elcsépelt, unalmasan és fárasztóan kivitelezett posztapokaliptikus történet. Nem tudjuk, mikor és hol játszódik, épp ezért lehetne általános mondanivalója, de nincs neki. Mintha az író fogta volna a többiek által felsorolt könyveket, egy darálóban összekutyulta volna mindet és a végén a kicsipegetett papírcsíkokat összeragasztva oldalakká, leadta volna a kiadónál. Nincs mondanivalója, vagy az is annyira elcsépelt, mint a történet.

A könyv impresszuma szerint a kötet fordítását a Cseh Köztársaság Kulturális Minisztériuma támogatta. Ha ebbe még a nyomdaköltség is belefért, akkor egész biztos vagyok benne, hogy másra egy lyukas garast sem költöttek, de lektorálásra semmiképpen. Hemzseg az elgépelésektől, amiket még a Microsoft Word béna helyesírás-ellenőrzője is aláhúzna pirossal, feltéve, hogy használják, és vannak jócskán értelmetlen mondatok is. Mintha még a fordító is csak egy menetben dolgozott volna, a saját munkáját sem ellenőrizve. A vele készült interjú is érdekes, körülbelül annyira mond érdekeseket, mint amennyire a könyv jó.

>!
Tomcheck
Ondřej Štindl: InterZóna

Nagyon orwelli időket élünk.
Érdekelne a téme, ez a fajta helyzetértékelés, de sajnálom, hogy nincsenek jöbb világvége-könyvek. Ez a regény nagyon kiszámítható volt – egy vontatott, hosszú, bár egyáltalán nem rosszul megírt publicisztika.


Népszerű idézetek

>!
chibizso

Az jutott eszébe, hogy ha csak zsilettpengével és csak a saját húsunkba írhatnánk, az emberek nagyobb tiszteletben tartanák a szavakat.

5. oldal

>!
Bíró_Júlia

A gyerekek az öröm sztereotip megnyilvánulásaival reagáltak.

58. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Vladimír Páral: Harc a bestiával
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal
Ondřej Neff: Sötétség
Vladimír Páral: Kísértések Á-tól cettig
Ludvík Souček: A vak madarak titka
Ladislav Fuks: Mooshaberné egerei
Jiří Brabenec – Zdeněk Veselý: Egy bolygó robinzonjai
Karel Čapek: Abszolútum-gyár
Vladimír Páral: Rómeó és Júlia 2300
Ludvík Souček: A Fekete Bolygó Testvérei