Szürke ​szobák (Szivárgó sötétség 2,5.) 95% 254 csillagozás

Mikor elkezdtem ezt a sorozatot, nem is hittem volna, hogy a átkötő részek hangulata is ennyire megragad majd!
Miután Scar vizsgája nem épp a vártként alakul, bezárják a többi kvázi bűnözőnek titulált ex-ügynök közé. Ahol hatalmi harcok folynak és ő nem tűnik egy kemény ellenfélnek… legalábbis elsőre.
A kezdetben ellenszenvesnek tűnő bagázs minden tagjában megjelenik az emberség valahogyan.
Késes karaktere kifejezetten tetszett, főleg, hogy valójában az elmék harca zajlik odabent közte és Scar között. Na és szerintem egy pasi akkor a legvonzóbb, ha vág az esze. :)
Olyan szinten elbódított a történet, hogy a nyári meleg közepén, a Balaton partján szinte egész nap képtelen voltam bemenni a vízbe, ha be is mentem kicsit, akkor is vissza akartam térni a könyvemhez.
Elképesztő, ahogyan az írónő egy kiegészítő rész eddig ismeretlen karaktereit és cselekményét is olyan izgalmassá és komplexé képes tenni, hogy az olvasó egyetlen vágya, hogy sose fogyjanak el az oldalak. :)

Túl hamar elfogytak az oldalak. :(
Nagyon izgalmas kis novella, alig várom, hogy a 3. részt kézbe vehessem. Remélem Késes velünk tart majd.
(Ha teljes mértékben ki akarjátok élvezni a történetet, azért érdemes az első és második részt előtte elolvasni.)

Ritkán tapasztalok olyat, mint ami most velem történt. Sokkal (pontosabban egy egész csillaggal) jobban tetszett ez a kis „töltelék” könyvecske, mint a Lucy vagy a Scar. Késes az én emberem, ez nem vitás! Ő egy rendkívül komplex karakter, mesterkedései felülmúlhatatlanok voltak. Lebilincselt az első oldaltól az utolsóig! Nekem még a terjedelemre sincs panaszom, így is megvolt benne minden, amire csak egy Szivárgó sötétség rajongó vágyhat.

Ez nagyon tetszett. Feszültséggel teli, izgalmas cselekmény, és egy rakás hazaárulással vádolt ügynök, akik mind értik a dolgukat, így vérükben van a túlélés. Scarnak fel kell nőnie a feladathoz, különben a börtönben töltött napjai meg vannak számlálva. Scar kemény csaj, és ezúttal is felveszi a harcot a Gonosszal és a rabtársaival, és megtartja az ígéretét. Késes egy igazi taktikus, mindent megfigyel és kielemez, keresi Scar gyenge pontját, és mindemellett egy igazi kegyetlen gyilkos. Szívesen olvastam volna még tovább, pont úgy belemerültem, mint az előző két kötetbe, csak sajnos hamar vége lett.

Közel 120 oldalas kisregény, amely tökéletes egységet alkot a Szivárgó sötétség sorozattal. Rövidsége ellenére megkaptuk mindazt a tartalmat, amit az előző részek alapján várni lehetett, és amiért azokat annyira szeretni lehet: kidolgozott, érdekes karakterek; erős képek; izgalmas, sokrétű cselekmény; döntések; mentális játszmák; morális kérdéseket feszegető gondolatok. Mindezt úgy, hogy a történet egyetlen helyszínen, egy száz emelet mélységben lévő börtönteremben játszódik 400 ’élve eltemetett’ rabbal, egy külön világban, saját hatalmi rendszerrel. Remélem Késes elő fog még bukkanni a további részekben is, amire azért lehet találni utalásokat a vége felé, ha jól sejtem, amit sejtek.
Ez továbbra sem az a sorozat, amit felületesen lehet olvasni.

Úgy éreztem a Lucy után, hogy kicsit csömöröm van a sci-fi műfajtól, de ez a kiegészítő kötet úgy vonzott, mint szúnyogot a fény.
Milyen jól tettem, hogy elolvastam.
Röpke százhúsz oldalon felvázolt nekünk az irónő egy teljesen új hatalmi rendszert, megszerettetett velem egy újabb karaktert és elérte, hogy addig ne csináljak mást, amíg be nem fejezem a könyvet.
Ritkán szeretek meg kiegészítő kötetet, de ez megvett kilóra, és nem bántam.
Miután befejeztem, egy dalszövegrészlet jutott eszembe:
„Ez a jó és a rossz örök harca
De a gonosznak is van szebbik arca
Azt mutatja, ha behálóz, hogy megtedd, amit kér.”
És igazából tényleg így volt és van…

És igen, most megint lett kedvem Szivárgó sötétség univerzumot olvasni.

Szerencsére annyian írják, hogy a rövidsége ellenére komplett*, feszes tempójú, laborkörnyezetben zajló történet (talán még azt is, milyen jól áll neki a lustakötéssel keresztezett kettős nézőpont spoiler ), hogy ezt máris ki lehet pipálni és ugorhatunk.

Egyfelől remek a börtön, ha benne lett volna a Lucyban, legalább egy csillaggal feljebb tornázta volna a puszta léte. Másfelől hozza a Szivárgó sötétség világában megszokott arányát steril színpadias elemekből és az epizódokra adagolt brutalitásból, ez pedig jó arány, és 100 oldalon is működik olyan jól, mint ötször annyin. (Sőt.) Szóval a helyszínválasztásért és a dekorért is jár a csillagos ötös.
Másfelől meg Késes. Nem hittem volna, hogy az Afterparty után még egyszer kioszthatom az idén, de jár az Arany Fokozatú Queer Pacsi. Hát tessék, egy 100%-ig működőképes bi karakter (bika-rakter, mondta erre húg, és még ez is illik rá :) ). És egy szerző, aki rájött, hogy anélkül is lehet ám – még fantasztikumban is – biszex egyedeket ábrázolni, hogy a cselekmény sarkalatos pontjain megfektetné az összes szembejövőt. Mert ott van az a %@+ nyelve erre a célra – hogy lehet ám ezt beépíteni beszólásokba, humorizálásba, fellépésbe spoiler, és hogy nem, nem azért olyanamilyen, mert gyerekkorában zaklatták a tudjukkik. Ja igen, spoiler. Teljesen semleges, de szervesen beépült info, ilyet is ritkán látni. Csak azért beszélek ennyit róla, mert meg vagyok lepve :).
Scar a legnagyobb csodálkozásomra még mindig működő és izgalmas karakter (ezen minden kötetnél meglepődöm), a mellékszereplők pont jók arra, amit éppen csinálnak, a dilemmák égetőek, és volt ugyan olyan megoldás, amire néztem egyet, de a regényvilágban és ezekkel az érintettekkel abszolút elfogadható.
Plusz pont, hogy ott fejeződik be, ahol kell – ennél kevesebb túl cukros, ennél több már egy levágott részlet lenne a folytatásból.

Remek volt, köszönöm.

* Tényleg az. Ha hosszabb lenne, új problémákat kellene beemelni, folytatni kellene a történetet, és akkor nem Szürke szobák (Szivárgó sötétség 2,5) lenne a címe, hanem Artúr.

Meglátszik, hogy a Szürke szobák Lucy, az egyik legzseniálisabb mentál tervezőmunkájának az eredménye; nincs belőle menekvés, se a foglyoknak, se az olvasóknak.
Aki a kezébe veszi ezt a kis könyvet, 120 oldalnyi felejthetetlen élményt kap, amit Késes pszichológiai játszadozással vegyes előadásai színesítenek tovább. A Szivárgó sötétség rajongóinak segít átvészelni a következő kötet megjelenéséig fennmaradó időt és pluszokat ad a már megismert világhoz, miközben tovább ingerli a folytatásra éhes kedélyeket. Azoknak, pedig mit tudok tanácsolni, akik még nem olvasták a Szivárgó sötétséget? Ugyanúgy vegyétek kézbe, önmagában is fantasztikus szórakozást nyújt és talán kedvet kaptok hozzá, hogy egy hosszabb utazás erejéig is belevessétek magatokat az űrkorszakba :D
Scar a sorozat második részében képtelen volt teljesíteni a vizsgáját a Gonosz felbukkanása és a feladat mibenléte miatt se, ennek ő maga is hangot adott és a kérésére rögtön felbukkant néhány előzékeny őr , akik a titkosszolgálat legendás börtönébe, a Szürke szobákba hurcolták. Ez egy különleges börtön, ahová azokat az ügynököket viszik, akik problémát okoztak, mégsem lehet őket jogosan kiiktatni a megfelelő súlyú bizonyítékok hiánya miatt. Nincsenek őrök, nincsenek fekhelyek, nincsenek konkrét szabályok, nincsen orvosi ellátás, nincsen esély szabadulásra, ha úgy tetszik, az egész hely olyan, mint egy kripta, ahová időnként be-belöknek némi élelmet néha elég mindenkinek, de többnyire csak a legerősebbek jutnak hozzá, a gyengébbek falra felkenése által, mint a mi világunkban a Fekete Péntekkor a műszaki cikkekhez a raboknak, háromnaponta pedig az üzemeltetésért felelős mentál lefertőtleníti az egész placcot. A köztes időben mindenki azt csinál, amit akar, ha 400 rab egymásnak esik és a tömeg egyik fele legyilkolja a másik felét, az sem gond, ameddig az elesetteket beteszik a falba épített krematóriumba – a fertőzésveszély elkerülésére azért ügyelni kell. Bármennyire is szörnyűek a felvázolt körülmények, bizonyos idő után ez is monotonná válik, még akkor is, ha eltekintünk attól a ténytől, hogy egy bezárt ember agya totálisan máshogy működik, mint egy szabadé. Szürke napjaikba csak az újonnan érkezett rabok visznek némi változatosságot, akiket épp ezért rendesen meg is gyötörnek, ameddig az újdonság ereje hat. Scar azonban felülmúlja minden várakozásukat, a lányt az igazi lángelmék, az elemzések mesterei sem tudják megfejteni, képtelenek rajta kiigazodni, egyszerre fogadják kíváncsisággal, akarnak hozzá közelebb kerülni és egyszerre akarnak megszabadulni az újfajta fenyegetéstől, ami mindnyájukat a padlóra küldheti. Scar a zűrben csak Dontól kapott tudására, a szerencséjére és a titokzatos, önkéntes őrangyalára számíthat, akinek a személye még több veszélyt ígér, mint azoké, akiktől megvédi a lányt. Már, ha, amit csinál, egyáltalán kisegítésként minősíthető…
Teljes értékelés a blogomon:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/05/on-sai-szurke…

Ez most olyan volt, mint éhező ember előtt pizzát enni. Szemétség! Hogy lehetett ilyen rövid? Mért volt ilyen rövid? Számomra ez drog, és minél több kell belőle vagy belehalok az elvonási tünetekbe! Kérném az Artúrt, de most rögtön vagy az épp elmém fogja bánni!
A mi drága írónőnk igazán megszánhatná az olvasóit és még mondjuk ma kiadadhatná a következő részt.

Sajnálom, én On Sai könyveit nem tudom letenni. Azaz igen, csak nem szívesen. Ha nagyobbacska regényt olvasok tőle, ez nagyon idegesítő. Ennek a sztorinak előnye és hátránya is volt egyben, hogy annyira vékonyka. Egyrészt 2-3 lerakással megúsztam, és nem kellett annyira haragudni mindenre, ami elvon az olvasásától. Másrészt nagyon szívesen olvastam volna még. (Jó cukorka mindig túl hamar elolvad.)