Scar (Szivárgó sötétség 1.) 554 csillagozás

On Sai: Scar

Scar ​körül sok a titok.

Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.

Artúr körül sok a halál.

Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.

Don körül nagy a csend.

A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.

Lucy körül nagy a rend.

Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2022
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633735282
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
528 oldal · ISBN: 9789633735299
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
528 oldal · ISBN: 9789633735305

2 további kiadás


Enciklopédia 39

Szereplők népszerűség szerint

Don · Scar · Chester · Lucy · Márk · Adalbert kispap · Artúr · Miklós püspök · Kelly · Sándor apó


Kedvencelte 118

Most olvassa 21

Várólistára tette 408

Kívánságlistára tette 285

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

Gyula_Böszörményi IP>!
On Sai: Scar

Hűűűhaaa! Ez meglepett. Itt él köztünk egy fiatal szerző, aki abszolút nyugati színvonalon ír sci-fit. On Sai regénye már világhírű lehetne, ha kicsit nyugatabbra születik.

10 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
On Sai: Scar

Soha nem olvastam még sci-fit, amelynek a világába ennyire szervesen és magától értetődő módon épült volna be a vallás. Ha fantasztikus irodalmat olvasok, elsősorban a háttérvilággal lehet engem megvenni – itt is a sci-fi műfaji követelményei és a keresztény (közelebbről római katolikus) gondolkodásmód egymásba játszása érdekelt mindvégig a legjobban. A cselekmény jóval kevésbé, de erről a könyv nem tehet, én vagyok így bekötve. Egyébként nagyon hosszú ideig is olvastam, de ennek sem a könyv volt az oka.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2022/09/09/szentek_el…

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633735282
6 hozzászólás
Qedrák P>!
On Sai: Scar

Régebben olvasott könyv felhozó értékelése ez is. :)

Két okból is nagy várakozással tekintettem a könyv elé: egyrészt azért, mert a magyar zsánerirodalomban meglátásom szerint eléggé párját ritkítja az, hogy valaki a kereszténységet beépítse a történetébe (pedig keresztény országnak dedikáljuk magunkat), másrészt a szerző írástechnikai könyve is az olvasási célkeresztemben van, és kíváncsi voltam, hogy az elmélet miként szüli meg a gyakorlatot. A várakozásaim csak részben teljesültek, de erről majd később.

A könyvnek szerintem toronymagasan a vallással és a kereszténységgel kapcsolatos részei a legjobbak. On Sai ugyanis láthatóan rendelkezik azzal az érzékenységgel, amely alkalmassá teszi őt arra, hogy elképzelje, miként reagál egy fiktív világ törvényszerűségeire a kereszténység (illetve itt inkább a római katolicizmus, ami ugye nem rokonértelmű szó elvileg, de ebben a távoli jövőben csak ők maradtak fent). A kortárs vagy a közelmúltban alkotó szerzőkön elsősorban azt látom, hogy a közgondolkodásba átszivárgó felületes szekuláris kritikákat építik be a műveikbe a kereszténységgel kapcsolatban, amely a vallás visszahúzódásával, megszűnésével számol. Ez egyébként kicsit mintha Nietzsche vagy a marxizmus tételeinek a visszhangja lenne. Pedig a kereszténység jövőbeli szerepének lehetne etikai vagy éppen társadalmi vetülete. A Scarban mindkettő előkerül.

Különösen tetszett az, hogy a keresztény fogalmakat a könyv szereplői a saját fogalmi kereteikbe illesztik bele. Chester amolyan földönkívüliekként azonosítja őket, akik játszmákat űznek és akiknek hatalmuk van. Lucy számára a Kísértő jelenik meg. Ahogy Jézust megkísértette a Sátán a Bibliában azzal, hogy megadja neki a világ minden királyságát, úgy kísérti meg a tökéletességre vágyó Lucyt azzal, hogy minden szabályosság legszabályosabbikát kínálja oda. A mentálok számára pedig a bűn valamiféle fertőzés, amivel kezdeni kell valamit. (Bár érdekes módon az eredendő bűn kérdése itt nem került elő).

A legkeményebb jelenetek értelemszerűen Artúr küldetése során bukkannak fel. Az itt tapasztaltak egyébként mutatnak némi rokonságot Endo Súszaku Némaság című művével, mivel az alapkérdés ugyanaz: mennyit áldozatot ér meg a hitünk? Feláldozhatunk-e másokat a saját hitünk sérthetetlenségéért? Erre Artúr társai alapvetően azt a választ adják, hogy igen, el lehet követni bűnöket azért, hogy másokat megmentsenek. Artúrt viszont ez a módszer alapvetően a hitetlenség felé löki, ami nem csoda, hiszen már Jób könyve óta újra meg újra felmerül az a kérdés, hogy vajon Isten miért enged ennyi szenvedést a világban?

Annak, aki keresztény ihletettségű sci-fit keres, szerintem a Scar (és feltételezem, hogy a sorozat többi része is) remek választás.

Várakozásom másik felét azért a kötet kicsit alulmúlta. Valahogy úgy képzeltem, hogy egy feszes, jól fókuszált könyvet fogok olvasni, de ettől azért úgy éreztem, messze jártunk. Ez részben talán fakadhat abból is, hogy a kötet nem biztos, hogy nekem szól. Bár nincs rajta az ifjúsági címke (azért vannak benne olyan keményebb jelenetek, ami miatt talán nem is lehetne), de a kamaszproblémák rendszeres körüljárása azért arra utal, hogy nem a magamfajta harmincas évei végét taposó férfiaknak szól a könyv.

Olvasóként két problémát véltem felfedezni a könyben: az egyik a félresikerült fókuszálás, a másik az ütemtévesztés. A fókuszproblémákat leginkább azzal tudnám illusztrálni, hogy bizonyos események aránytalanul nagy hangsúlyt kaptak a könyvben. Például az elején a báli jelenet nagy részt harap ki a kötet terjedelméből, miközben az, hogy miként melegedett össze Scar az első hajójának a legénységével, csak mellékesen van odavetve, mikor megjelennek a bálon, már régi ismerősök. A Pelegrín hajómentáljáról körüli probléma tulajdonképpen az egyik főszál, ehhez képest a nevét a könyv utolsó felében tudjuk meg, azt is mellékesen odavetve. Pedig mégiscsak egy kiemelten fontos párbajt vívnak meg vele. Scar hangosan kimondja, hogy a mentálok nem vesznek majd részt a közelgő harcokban, de ugye ezt abból szűri le, hogy Don mindig elteleportál, ha fegyveres konfliktusba keveredik a hajója. Ez valami őrült titok leleplezéseként van eladva a könyvben a mentálok számára, no de léteznek más hajómentálok is, akik nyilván szintén elteleportáltak a harcban (mert harcok vannak, erről tudunk), szóval ez nem tűnik akkora államtitoknak…

Az ütemtévesztés talán a fókuszproblémák következménye. Hosszú időt töltünk a bálban, majd hirtelen begyorsulnak az események. Hosszú időt töltünk el a Pelegrínen, majd megint gyorsítunk, olyan eseményeket röviden tárgyalva, amelyek a cselekmény szempontjából fontosak. Ezeket a megoldásokat kevéssé értettem, ha pozitívan akarom szemlélni a dolgokat, akkor úgy fogalmaznék, hogy a manapság divatos didaktizmustól legalább megkímélt a könyv.

A könyv elsősorban azoknak való, akik a sci-fi zsánerében szeretik a hangsúlyosan vallásos kérdésfeltevéseket. Ha ezeket levesszük a kötetből, akkor a sci-fi háttér, akár a tudományos, akár a társadalmi vonalat nézzük, kicsit elnagyolt. (Kb. olyan, mintha a Dűnét az Arrakis nélkül képzelnénk el). Akinek ez nem jön be, annak érdemes mást választania az írótól. Vacilláltam, hogy három és fél vagy négy csillagot adjak, végül utóbbi mellett döntöttem.

8 hozzászólás
csillagka>!
On Sai: Scar

Távozz tőlem sátán, nem érek rá, olvasok!
Az elmúlt évek tendenciája, hogy egyre gyorsabb tempóban eszem a könyveket, egy 400 oldalas könyv lecsúszik egy hosszabb estén, persze javul a motorikus képességem, de azért van amikor rendesen átverve érzem magam, ügyes szedői fogyások is belejátszanak a könyvek vastagságába. Ilyen veszély most nem fenyegetett, egy igazi hosszú, valós tartalommal megtöltött könyvet vehettem a kezembe (ezzel borult is a havi várólista, de ez legyen a legnagyobb baj) Végre egy szerző, aki tudja mit akar mondani, van mögöttes tartalma, a vallásról, kereszténységről tud nem alpárian vagy szenteskedően mesélni. Nagyon szurkoltam Scarnak és Donnak, szántam Lucyt, és csodáltam Miklós pápát. Okos könyv, több szinttel, rengeteg érdekes, többszintű, színes szereplővel. Egyet sajnáltam hogy nem köszönt vissza a Calderonban megismert On Sai humor, elfért volna, akármennyire is komolyabb ez a könyv, végén a könnyem is kicsordult.
Folytatom.(hamarosan)

K_A_Hikari I>!
On Sai: Scar

„Mindig hitte, hogy véletlenek nincsenek: minden esemény a cselekedeteink következménye, és minden válaszút során a számos lehetőség közül legalább egyet a tapintatos Isten kínál fel.”

Senkit ne ijesszen meg hogy a könyv olyan súlyos, mint egy méretes féltégla.
Annyi gondolat van benne, annyi kérdés, amit bűn lett volna letudni mondjuk háromszáz oldalban.
On Sai gondolkodóba ejt, választási lehetőséget ad, miközben van egy megszokott stílus és kissé fanyar humor is.
Szabad akarat: a végtelenben keressük rá azt a választ, amit csak önmagunkban találhatunk meg.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2015/07/on-sai-scar-s…

14 hozzászólás
Morpheus>!
On Sai: Scar

Sejtettem az előző olvasmányaimból, hogy a vallás erős elem lesz a könyvben, de hogy ez igazából re-fi spoiler, azt azért nem. A másik a célcsoport kérdése, hogy kiknek íródott ez a könyv, ez eléggé pontosan körvonalazódott előttem: egyértelműen olyan hölgyeknek, akik akarnak egy angyal/nephilim(elementál)-nő és férfi-nő romantikát sci-fi burokban, a szex természetesen szigorúan csak házasság után, ahogy a nagykönyvben meg van írva…
A történet ezektől eltekintve nem rossz, de azért vannak a történetben méretes bakugrások, maga a jó és gonosz párharca elég izgalmas téma, ám amikor a jó egyértelműen jó, a gonosz pedig egyértelműen gonosz, az nem hagy teret semminek, a történetet pedig meghatározott mederbe tereli, amit az író a szereplőkön keresztül próbál lazítani több-kevesebb sikerrel. Úgy döntöttem, nem folytatom a sorozatot, nekem túl sok benne a „re”.

Zzsófi>!
On Sai: Scar

Jaj… Nem tudnék tiszta szívvel négy csillagot adni… Úgyhogy nem is adok.
Az a problémám a könyvvel, hogy az alapötlet, a vallási kérdések nagyon tetszettek, de nekem… Szörnyen unamas volt. Elnézést kérek mindenkitől, az írónőtől is,mert őt nagyon tisztelem. De valahogy… Ez nem az én könyvem.
Eleve nem szeretem a sci-fit, de azt hittem ez a történet majd megdönti ezt a tényt… Hát nem. Aztán a túl hosszú könyveket sem szeretem, mert azokat általában egy idő után unom. Így is lett.
Scart, Dont és Chestert kedveltem, Artúrt, Lucyt szívből utáltam.
Csak felnőtteknek ajánlom. (Ha…)

3 hozzászólás
oldmoviegirl01>!
On Sai: Scar

Olvasás után szerettem volna valami nagyon jó értékelést írni, de hiába írogattam a mondat kezdeményeket, mégsem éreztem, hogy jó lenne, hogy visszaadná azt az érzést, azt a hangulatot, amit olvasás közben éreztem. Most csaknem 2 hónappal az olvasás, és egy oldalnyi jegyzet után is csak csapongok.

A Scar az a típusú könyv, amely olvasása után csak nagyon nehezen szakadok el szereplőktől, gondolkodom a tetteiken, gondolataikon, jellemeiken, miértjeiken. Rendkívül kidolgozott háttérvilágú, sokrétű, szövevényes, szerteágazó cselekményű, tartalmas történet, amely annak ellenére, hogy sok szereplővel dolgozik, mégsem aprózódik el, egy kerek egységet alkot, ahol minden mindennel összefügg.
Legszívesebben a fél könyvet kiidézném, hisz egymást követik az elgondolkodtató események, mondatok, amelyek nagyon is jelenkori mondanivaló köré szövődnek: elvek, erkölcs, hit, tudat.

A jól kidolgozott, érdekes karakterek közül Scar hiába a címadó főszereplő, mégsem éreztem olyan hangsúlyosnak a jelenlétét, ami talán azért is van, mert még maga sem tudja hová tart, mi is a szerepe a világ folyásában (mert, hogy valami nagyra hivatott az nagyon sejthető), még alakul. Ellenben Lucy, de legfőképp Don nagyon erős személyiségek, akik szelleme beleng mindent. Don egyenesen kedvenc szereplővé lépett elő karizmatikusságával, bölcsességével, igazságérzetével, mély nyugalmával. Ugyanakkor van sebezhető, zárkózott oldala is, és az hiszem „élőben” hihetetlen kisugárzása lehet, ha már így a könyv lapjain is mély benyomást tud tenni.
Artúr volt talán az, aki a háttérben maradt, de azért neki is jutott egy fontos és megható jelenet spoiler , és persze a spoiler, ami némi dühöt váltott ki a másik félből, hozzáteszem teljesen jogosan.

A könyvre visszagondolva szívesen idézem a fel „a puha, csendes, astori hóesés”, és „a havas faágakon neszező madarak” gondolatát; a kis faház „napos, fűszagú békéjét”; és azt a jelenetet, amikor Don a tisztáson gyógyította a beteg állatokat.

Az írónő már a Calderon kötetekkel elnyerte rajongásomat, amely a Scar elolvasása után csak hatványozódni tudott. Ezt is éppoly gyorsan sikerült megszeretnem, mint a bátor japán lány és a jó adag iróniával megáldott stratéga kalandjait. Három elolvasott On Sai könyv, és mindhárom kedvenccé vált. Úgy érzem ez a tendencia nem áll meg.

5 hozzászólás
Chivas>!
On Sai: Scar

Azzal kezdődött, hogy olvastam volna valamit, mert nem voltak velem az aktuális olvasmányaim. Beleolvastam, és az első oldaltól fogva tudtam, ez az amit szeretnék. Nagyon ritkán fordul ez elő, mert sokat olvasok, és nehéz az egyik élmény után azonnal belerázódni a következőbe. Izgalmas volt, új, számomra eddig soha nem hallott gondolatokkal, történésekkel. Elgondolkodtató, mint a legtöbb sci-fi, hát ezért rajongok én ezért a műfajért! :)

Evelena P>!
On Sai: Scar

Mostanában kifejezetten sci-fi hangulatban vagyok, így a régóta várólistás Scar-ra is sort kellett keríteni.
Adott az írónőtől megszokott megkapó humor, az elmék csatája, az akció dús jelenetek, egyedi karakterek és elképzelések, világlátások sora.
Aztán jön a már bennem a Calderon második részében is megjelenő probléma, amit az olyan jellegű elbeszélő részek váltanak ki, amiknél nem tudom, hol járunk a történetben és ki épp a szereplő, akiről szó van. Lehet ezt itt csak a számomra nem igazán szimpatikus tördelés okozza. Bár ez a problémám igencsak nehezítette az olvasást, mint anno a már említett Calderon folytatásnál és Rick Yancey Végtelen tenger-énél is. No és ez bosszant, annyival élvezetesebb lett volna az olvasás enélkül.

A jövőkép máshol általában csak a régi világ romjaira szokott épülni, anélkül, hogy maradandóbb lenne a régmúlt. Itt viszont a kereszténység, ha a legtöbben megvetendőnek is tartják, nagyon is fennmaradt. Köztük él Scar is, aki szeretne többet látni a világból és kiszakad a hétköznapi életééből, elmegy.
Magára hagyja köztük a keresztény körökben is a helyi „pasizógép” leányzó jegyesét, Artúrt, aki Scar régi barátjaként kifejezetten kiborította a bilit Scar szeméében, aki nos többként gondol a fiúra.
Aki na, hát helyes, meg erkölcsös meg minden, de olyan szintre tudja vinni a saját elképzeléseit, főleg Scar tetteiről, amitől az ember agyvize igencsak felforr. Szóval Artúr jobban kihúzza a gyufát, mint szereplő, mint bárki más a könyvben, jaj, ez a fiú….

Na, vissza Scar-hoz. A vörös hajú, zöld szemű lány, aki sosem volt az a beállok a sorba típus, mindig is bátrabb, merészebb volt. Mikor kilép a megszokottból, csak még érdekesebbé lesz ő is. A mentál Don, aki szerintem a legizgalmasabb, legszerethetőbb karakter próbálja megfejteni őt, ugyanis nem oly befolyásolható, átlátható mint más emberek.

Scar végre egy legénység tagja lehet, ahol Don próbálja fejtegetni, ő meg beilleszkedni, ahogy tud.

Felbukkan még Lucy, mondjuk úgy Don régi „ismerőse”, aki ki nem állhatja a nagy hatalmú mentált. Habár ő is kifejezetten nagy hatalommal bír és a jó érzés hiányában próbál egyre feljebb kerülni a ranglétrán.
Érdekes társadalom, szubjektív szabályrendszerrel, ahol az ami épp kapóra jön nekünk elv érvényesül.

Aztán a trónörökös is felbukkan, Chester, aki a kőkorszaki bunkó, az elveszem, amit látok típusból átmegy egy igazán humoros, remek elméjű karakterré. Scarnak új feladata lesz, beépül, remekül manőverezik, tesz egy sor új felfedezést, találkozik a gonosz jelenlétével, sokat imádkozik, Dont is elvezeti a vallásához.

Addig Lucy sokat taktikázik, sokat őrjöng, Don felfedez és egyre szimpatikusabb lesz, Artúr Scar nyomába ered, de egyre jobban kíván egy jobb öklöst (vagy egy balt), Scar pedig végre az álmainak élhet.

Még annyit tudnék róla regélni, de remélem a második részre elhagyjuk ezt az azt se tudjuk hol vagyunk dolgot, mert különben remek, sok fantáziát látok benne és kíváncsi vagyok, merre haladunk tovább. :)

(Elnézést a hosszú értékelésért, de erről a könyvről nem lehet röviden írni, egyszerűen képtelenség.)


Népszerű idézetek

Allegra>!

Scar néha megjegyezte, hogy Isten nem egy automata, hogy az ember felül bedobja az imát, és alul kipotyog a süti.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isten · Scar
4 hozzászólás
Szelén>!

Sosem leszel olyan, mint a többiek. Ne szégyelld! Merd inkább megmutatni azt, aki vagy.

4 hozzászólás
Fainthoar>!

Nincs jobb álca, mint a pontos adófizetés.

13. oldal, 1. rész

5 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!

A világ olyan, amilyenné formáljuk.

299. oldal

Kapcsolódó szócikkek: világ
7 hozzászólás
Algernon P>!

Emlékszel? Évekig vitáztunk,
szenvedélyesen, vakon.
Isten a lábát lógázta közben
a közeli padon.

Ajánlás

Veron P>!

Lenyűgöző az emberiség, bár nem értik saját testük működését, mégis hatvankét százalékos sikerrel gyógyítanak. És mennyire erős a faj, hogy túléli az orvosokat!

336. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyógyítás · orvos
samuelpff>!

– Rosszul van, mentál? – kérdezte Kelly is. Lucy mogorván felelt.
– Nincs, csak máshol jár. Egyszer beszélni akart egy fával, hatvankét óra alatt az „üdv”-ig jutottak, aztán az oktatók kihozták a félkómás állapotból. Föl volt háborodva.

360. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Don · Lucy
petamas>!

A Galaktikus biológiát végigunatkozta, és alig tudott felelni Don kérdéseire. Ellenben amikor a férfi letett elé tizenhat gyümölcsöt, Scar azokat megszagolgatta, körmével megkapargatta, majd csalhatatlan biztonsággal kiválasztotta az ehetőket. Bármire képes, ha a hasáról van szó, és Don rájött, nem elméleti tudást kell átadnia, hanem szemléltetni. Scar a világot amúgy is ehető és nem ehető csoportokra osztotta, akár egy túlkoros csecsemő, így aztán Don végigkóstoltatta vele a galaktika legfontosabb, emberi fogyasztásra alkalmas növényeit.

212. oldal (Könyvmolyképző, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Don · Scar
3 hozzászólás
Algernon P>!

Az elvek nemcsak utat mutatnak, de meg is nyomoríthatnak.

17. oldal

Sastojci>!

Közben Márk lekent egy fülest Adalbertnek.
– Ezt miért kaptam?!
– Csak – morrant a vállas űrhajós. – Mert megőszültem miattad, azért.
– Hé, egy keresztapának nem a verés a feladata!
– De! A lábjegyzetben benne van.

233. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adalbert kispap · Márk
3 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Szivárgó sötétség sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Raana Raas: Hazatérők
Michael Walden: A végtelen város
Raana Raas: Ellenállók
Mary Doria Russell: Verebecske
Christie Golden: Valerian és az ezer bolygó városa
Naomi Alderman: A hatalom
Király Márk: Harminc nappal a világvége előtt
Ian Watson: Harlekin
J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
Brandon Hackett: Xeno