Mondanám, hogy tökéletes, meg nagyon jó volt, de az a Lucy kötet, nem a Scar. Igazából nagyon élvezetes volt olvasni, de itt még látszott picit néhány hibája, és kicsit az is, hogy felborul benne az egyensúly a témákat illetően.
A történetben két faj létezik, az emberek, és a mentálok, utóbbiak olyan képességekkel rendelkeznek, amelyek nagyban segítik az emberiséget is. Értenek az orvosláshoz, tudatuk összekapcsolódhat és így információk is gyorsabban haladnak, mindenben jobbak, mint az emberek (vagy talán mégsem?). A könyv pedig annak a bevezetése, hogy Scar a szülőhelyéről megszökve találkozik egy mentállal, és együtt nagy veszélybe kerülnek, miközben Scar barátja Artúr is útnak indul, hogy tisztázza érzelmeit.
Az első rész nagyon érdekes volt olyan szempontból, hogy ez tényleg minden egyben történet volt. A könyv eleje inkább a világot és a karaktereket építette fel, emiatt viszont úgy éreztem főleg az első száz-kétszáz oldalon, mintha figyelemzavaros ötéveseket olvasnék. Látnak valamit, majd arról hirtelen eszükbe jut, hogy oh jaj, a régi szép időkben, mikor még a megfelelő személlyel voltam, akkor olyan jó volt nekem és bár érezhető volt a karakterek bemutatása ezeken keresztül, azért ekkora drámákat levágni nekem eleinte sok volt. Még akkor is, ha van olyan szereplők, akik érzelemmentesnek próbálnak tűnni (és közben ő drámázik a legtöbbet spoiler). Kicsit úgy éreztem, az elején túl kell lenni, mert bár informatív volt, mégis sokszor unalmas, vagy legalábbis nem konkrétan a jelen eseményeivel foglalkozott (ami miatt a szívem is kihagyott néha, olyan eseményeket ugrottunk át így)
A második fele a könyvnek már egy krimisebb, nyomozósabb szál, bár nem a klasszikus értelemben. Ennek a kulcsa a megfigyelés volt, és hogy az emberek, a mentálok, hogyan reagálnak a hajón, mi történik. Ez egyrészről sokkal izgalmasabb volt, mert volt cselekménye, úgy éreztem, pörögnek az események (mondjuk az első feléhez képest. Azért itt se akcióregényt képzeljünk el), történnek dolgok, és egyre több mindenen csodálkozhat az olvasó.
Az egyik ilyen, hogy felvetődik több társadalmi kérdés is. Először inkább a test kérdése, hiszen Scar keresztény, és a keresztény értékek mentén gondolkodik a testéről (tehát a szüzességet csak házasság után adja oda, és ragaszkodik ahhoz, hogy annyira azért ne erőszakolja meg senki). Nagyon érdekes volt, hogy a szereplők gondolkozása nagyon sokban nem üt el egyes rétegek jelenbeli gondolkodásától (hogy a nő egy tárgy, kihasználható stb. A három kötet során a szexualitás sokszor tér vissza, és Scarral sokszor szeretnének szexelni, de érdekes módon mindig máshogy, és a legtöbbször azért az olvasó számára eléggé taszítóan. Mármint ha hozzám így közelednének a férfiak, lehet én is megtanulnék néhány önvédelmi fogást :D ).
A test megjelenéséhez kapcsolódik Scar kötelességtudata is, hogy a kalózhajókat azért fogja el, mert ott rabszolga-kereskedők lehetnek, akik megerőszakolják a nőket (is). Nagyon érdekes volt benne látni, hogy Scar mennyire szívén viseli ezt, hiszen ő ebben él, miközben a jobb életminőségben élők az ilyen problémákkal személyesen sose találkoztak, így bár kötelességtudóak lehetnek, de mégsem tudják olyan intenzitással átélni, miért is fontos a munkájuk, mint Scar (ez pedig akár a modern társadalomban is fontos probléma lehet. Avagy gondolj egy problémára, majd nézd meg, mit és hogyan tesznek érte a vezetők)
Már nagyon a könyv vége felé (utolsó száz, százötven oldal) amikor elkezdi megmutatni a szerző a kereszténység problémakörét. Nem is magát a keresztényüldözést, vagy az alapvető értékeket, hanem a tanokat és az értelmezési lehetőségeket. Nagyon érdekes volt olvasni, belemerülni, és gondolkozni, mert igen, ezek a részek nem arról szóltak, hogy minden egyértelmű, hanem hogy az olvasó is gondolkozzon, az adott helyzetben hogy döntene, vagy mit csinálna (ez a későbbiekben csak erősödni fog).
Ami számomra picit negatív volt, hogy alapvetően a vallási vonalat Artúr szálakban találjuk meg (bár nem kizárólag), de a kötetben viszonylag keveset szerepel Artúr ahhoz képest, mondjuk Scar és Don és mennyit. Nyilván az ő párosuk viszi a cselekményt, de sokszor kicsit jobban is érdekelt volna, mi történik Artúrral, mint ami a könyvben le van írva (mert nekem nem elég 530 oldal :D )
Sorozatnyitó kötetnek elég vaskos, de nagyon érdekes, felkeltette a kíváncsiságomat a sorozattal kapcsolatban és rögtön olvastam is a következő részt (ami nagyon ritka nálam). Szóval jó volt, érdekes kérdéseket feszeget, és csak ajánlani tudom másnak is, hogyha valaki még nem kezdte el, itt az ideje :)
