Miogin ​bázis (Szivárgó sötétség 2,7.) 92% 235 csillagozás

Kellett ez a kevesebb mint 100 oldalnyi átívelő rész, hogy meg tudjam érteni Artúrt, hogy végre meg tudjam szeretni Artúrt.
Ilyen kevés oldalba ilyen összetett, izgalmas és bravúros történetet belefoglalni, elképesztő!
A végéért pedig különösen le a kalappal. :)

Így kell 91 oldalban egy igazán izgalmas történetet megírni! Artúr hitválságba kerül az ördögűzés után és ez a szösszenet arról szól, hogy hogyan éli meg ezt ő és az astori társai, Márk és a többiek miközben a létfenntartásért küzdenek a szerelőbázison, miközben a kalózok és a császári haderő mellettük csatázik. Artúr arra keresi a választ, hogy az entitások irányítják a sorsukat, vagy ők maguk vagy valaki egészen más? Nagyon jó volt, hogy végre Artúrba is „beleláttunk”, így sokkal jobban meg lehet érteni a tetteit és közelebb is került hozzám. Eddig nem nagyon értettem őt, de most hogy már tudom mennyire más, mint hittem nagyon várom a sorozat harmadik kötetét.

„Bármit mondd a világ, van egy iránytű, ami bensőből vezérel.”

A sorozat előző köteteit könyvtárból olvastam, szóval úgy terveztem, hogy türelmesen kivárom, amíg meglesz ez is.
Így lett volna, csakhogy az egyik ismerősöm rákérdezett, „Tudom-e, hogy az én szavaim vannak a boritón?”
Ezzel eldőlt, megvettem a könyvet és szinte rögtön neki is kezdtem.
Két kérdésem lenne:
– miért 2.7 kötet, lemaradtam a 2.6 kiegészítőről?
– miért lett ilyen rövid?
Komolyan ha ezt nekem valaki megválaszolja, napi mosolyom meglesz.
Artúrt és Markot is egyaránt nagyon szerettem eddig is, bár ha kettőjük közül kellene választanom az utóbbi voksolnék.
Ez a kötet segített megérteni sok mindent Artúrral és a döntéseivel kapcsolatban.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem maradtak bennem kérdőjelek, de gondolom erre jó lesz a sorozat 3. kötete.
Egy szó, mint száz, élveztem ezt a kis szösszenetet, nem bántam, hogy elolvastam és beszereztem polclakónak. egyébként szeretet és béke, hogy még a Miogin bázisos könyvjelzőn is rajta vagyok *.*

Ahh istenem (vagy egyéb transzcendens), ez már megint zseniálisan jó volt! Mindegy, hogy 500 vagy 91 oldal, On Sai úgy ír, hogy tiszta libabőrös vagyok olvasás közben.
Artúr eddig elég keveset mutatott magából és most már értem, mért volt szükség erre a kisregényre. Így már visszatérhetünk a fő szálhoz és Scarhoz. (Nekem már nagyon hiányzik a lány! :))
Artúr dilemmája számomra nagyon is érthető. Ő egy hatalmas vezető, nem alapozhat csupán a hitére, nem várhatja, hogy isten „kívánság automatát” játsszon, ahogy azt Scar is megmondta. Az ő ereje az őszinteségben rejlik, muszáj hát, hogy választ kapjon a kérdéseire.
Szerettem, hogy a történet nem rugaszkodott el a maga valóságától, és az a kulcs valaki más miatt tévesztett irányt. <3 <3 <3 Mégis ott volt az erő a szerelőbázison és Artúrban is. Türelmesen várok, hogy ezt ő is észrevegye. :) Jajj, ez a befejezés… szükségem van a 3. kötetre! Lehetőleg minél hamarabb!

Hol a következő *RENDES* kötet? Ezek a kisregények étvágyra gerjesztettek!

“Az igazság nem egy formálható játék.”

Artúr és Márk alakja az első kötetben nem lett a kedvencem, ugyanakkor a Lucy nevű részben elkezdtem őket megkedvelni és megérteni.
Artúr is hihetetlen személyiség fejlődésen megy keresztül, már ha csak Scarra gondolunk. Évekig egyfajta söpredékként látta ő is a lányt, ahogy a többi astori. A szeme a navrani események környékén nyílt fel és akkor kezdte el a maga valójában látni Scart.
Elképesztően jó érzés volt ezt a részt olvasni, a furmányos eseményeket, ahol fogalmam sem volt, hogyan fognak kikecmeregni egyik-másik bajból.

„Mindig azt hitte a „légy önmagad” az a szűk ösvény, amin át a lélek Istenhez kapcsolódik.
De most azt kérik, legyen más. Hol van az a pont, ami még változás, és hol kezdődik az önárulás?”
A sorozat két legnagyobb erénye szerintem,hogy egyrészt a hihetetlenül sok karakter miatt könnyű valakibe beleszeretnie az olvasónak; másfelől pedig egyik szereplő jelleme sem fekete-fehér. Eszméletlenül sokrétűek, a jóban van bőven makacsság, öntörvényűség, izgágaság (Scar, Artúr), míg az elsőként gonosznak tűnő karakter pedig meglepő tettekre is képes – ez Márk is a Miogin bázison, és Késes is a Szürke szobákból.
Nagyon jó szívvel ajánlom, briliáns sci-fi, nagyon eredeti világgal, számtalan elgondolkodtató szereplővel és gondolattal. A szokásos 5 csillag röppent rá a molyon.
Bővebben:
http://czenema.blogspot.hu/2017/09/on-sai-miogin-bazis.html

Be kell vallanom, a sorozatot olvasva, sosem tudtam, egészen pontosan hányadán is állok Artúrral. Igazából most sem tudom, de talán egy kicsivel jobban értem már.

Még ez a rövid szösszenet is hűen tükrözi a sorozat mélységét és komplexitását. Nagyon várom a folytatást!

Artúr, Artúr sokszor annyira felelőtlen és nem gondol bele a tettei minden következtébe. Tényleg felsőbb hatalom segíti, mert végül mindig jól jön ki az ötleteiből. Ezt a történet is fontos adalékokat ad a sorozathoz. Jaj és imádom azt a kutyát. :)