Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy nem tudták megkülönböztetni az ikerpárt. Hogy nem jöttek rá a katonák, hogy egy nő állt az úrfi helyébe? Már túl vannak azon a koron, hogy gyerekarcúak legyenek. Már markánsabb Roan arca, van egyfajta gyáva jelleme is… erre Ria? Bátor, olykor fellengzős és harcias.
Ezek alapján becsapva érzem magam, mert számomra nem volt meg az alap, hogy elhiggyem képes Ria becsapni a katonákat és férfiként élni ebben a helyzetben. Egyszerűen semminek érzem ennek magyarázatát és ez szinte elrontotta a könyv további oldalainak olvasását.
Ez a “vizsga” vagy minek nevezzem, szerintem harmatgyenge volt. Ez nem egy vizsga, hanem egy flancos parádé.
A vizsgának komoly, életbevágó fontosságúnak kellene lennie, ultramenő csavarokkal megspékelve. Erre, egy semmitmondó “dobáljunkrádmertmiértnem” jelenetet kaptam. Huh, hát ez elszomorító, mert én mindvégig reménykedtem hogy JOBB LESZ a Vágymágusok, de sajnos nem így lett. Ez nem az én könyvem, nem nekem íródott.
Valamilyen szinten értem a hypeot körülötte, de ez a logikátlanság ami az egész történetet végigkövette, egyszerűen nevetségesnek hatott. A kínos részeket ne is említsem és persze a humort. Eleinte szórakoztatónak hatott, de az, hogy szinte minden második oldalon valami elcsépeltebb humort kaptam az előzőhöz képest, teljesen fárasztott.
Ria karakterét egyszerűen nem tudtam megszeretni. Bármennyire is szerettem volna, nem tudtam vele azonosulni, sem ezzel a “testvér csere” helyzettel. Az viszont tetszett, hogy egy erősebb karakternek szerette volna beállítani Riát az Írónő, csak nem mindig járt ezzel sikerrel.
Roan “felvillanásai” az a kevés szerep ami rá jutott… bőven elég is volt. Annyira egoista, nem is törődik azzal, hogy a testvére állja ki helyette a megaláztatásokat, a VESZÉLYT off
Az pedig már a pofátlanság netovábbja, amikor odalöki Riának, hogy miatta került ilyen helyzetbe.
De hogy jót is mondjak… imádtam Lidérc karakterét! Rafinált, pimasz és nem mellesleg egy lángelme. Számítottam rá, hogy sok szerepet kap a könyv során, és nem is tévedtem! Öröm volt róla olvasni.
De annyira szuper lenne az ő szemszögéből is olvasni a cselekményt, biztosan sokkal jobb élménnyel olvasnám.
Mindenesetre, előszedem a második részt, mert furdallja a kíváncsiság az oldalam, mit hoz ebből ki On Sai. Mert sajnos ebből a szinte nulla világfelépítésből számomra semmi nem derült ki.
