25. legjobb ifjúsági könyv a molyok értékelése alapján
36. legjobb fantasy könyv a molyok értékelése alapján
40. legjobb romantikus könyv a molyok értékelése alapján
86. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

A ​két herceg (Vágymágusok 2.) 715 csillagozás

On Sai: A két herceg

Bálok, titkok, szívdöglesztő mágusok…

Rianna izgatottan várja a gyógyítók vizsgáját és azt, hogy bejusson vele a könyvtárba, ám az események nem várt fordulatot vesznek. Valami zajlik a háttérben, aminek hatására Lidérc különösen kezd viselkedni.

Közben Erdon herceg hazafelé tart a sereggel és Delonnal, az éles eszű, jóképű gyógyítóval. Rianna egyre nagyobb veszélybe kerül, és minden vágya, hogy visszacserélje magát az öccsével. Ám közben egyre több furcsaságra felfigyel. Mit titkolnak a háborúról a vezetők?

Rianna megpróbálja kideríteni a tűztojások titkát és azt, milyen múltbeli sötét árny nehezedik a rémálmokkal küszködő, vonzó hercegre.

Miközben tart a katonai kiképzés, őket figyeli az élő vár, egy szélszörny, és ki tudja még, mi minden más.

„Pusztulj vagy szeress”, a természet csak ezt a két utat ismeri, és ha nem vigyáznak, nagyon is lelkesen segít mindkettőben.

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!

Eredeti megjelenés éve: 2020

Kiadói ajánlás: 16 éves kortól · Tagok ajánlása: 16 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
400 oldal · ISBN: 9789635615032
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
400 oldal · ISBN: 9789635615049
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635613540

1 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Lidérc · Szépvölgyi Rianna · Ras · Delon · Barbárölő Zaher · Mort · Erdon herceg · Frellelon · Pusztító Amron


Kedvencelte 170

Most olvassa 16

Várólistára tette 131

Kívánságlistára tette 171

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

nicosia P>!
On Sai: A két herceg

Óóó a bánatba! Rekordidő alatt végeztem vele és nagyon nincs meg még a folytatása :(
Erőteljes a második rész is, végig tartja a feszültséget, tovább árnyalja Lidérc és Rianna/Roan kapcsolatát, valamint gyönyörűen mesél egy mágusvilágról.Tényleg csak ismételni tudom, On Sai nagyon szépen ír, van benne valami lágy és kedves, de közben mégis elég harcos és kalandos, nagyon európai, de felismerhetően magyar is úgy, hogy egyetlen ismert tájon sem járunk. Minden könyvével meggyőzőtt eddig, ezzel most különösen.

2 hozzászólás
Evelena P>!
On Sai: A két herceg

On Sai könyveit nehéz úgy befejezni, hogy utána ne töprengjen rajta napokig az olvasó.
Hogy mi fog történni a szereplőkkel, a cselekménnyel.
A két herceg számomra ugyanolyan remek volt, mint az első rész. Áthatotta az a mágikus középkori lovagos, kalandozós életérzés, meghintve egy leheletnyi magyarossággal is, hogy tökéletes legyen az összhatás, ahogy a korábbiban is. :)
Miközben a férfiak a szipolyokra, illetve úgy általában a női nemre tett megjegyzései olyan fortyogást keltettek bennem, hogy megmondtam volna nekik a magamét. De persze a könyv fő feszültségét itt is Rianna álruhába bújása jelenti. Az olvasó egyik fele ácsingózik, hogy a többiek végre megtudják, ki is, akit ők Roannak hisznek, addig emiatt a begyöpösödött gondolkodásmód miatt meg féltjük is Riannát, nehogy baja essen.
Míg egyensúlyozunk a két érzés között, azért megy a szurkolás neki, hogy minél jobban helyt tudjon állni köztük, illetve tudjon varázserőhöz jutni. Mondjuk varázsló pasikból nincs hiány a környéken.
Ó, Lidérc, akit persze itt is lehet szeretni, ha mufurc is a drágám. :D Tetszett, hogy jobban megismerjük a családját, a múltját, illetve az édesanyja iránti szeretetét.
Persze a megszokott szereplőink mindennapjain túl egy nagyobb konfliktus, háború érlelődik a háttérben. Több rejlik a varázserő mivoltában is.
No meg a Szépvölgyi család befolyása is sokkal kiterjedtebb ám, és apuka is eszesebb, mint elsőre gondolnánk.Tetszett, ahogy átlátta a helyzeteket, miközben a nemesség mind ostoba, szeszélyes fajankónak hiszi. Meghatározó a nép számára is a család leleményessége, ötletei.
Roan, habár az előző részben elég unszimpatikusnak hatott, ahogy pácban hagyta a testvérét, most azért szerethetőbben viselkedett.
De azt hiszem, mindketten élvezik a felcserélt szerepeket ám. :D
Élveztem a rész olvasását, olyan hangulatos a ez a világ. Ahol az épületeknek, a növényeknek is külön érzéseik, hangulatingadozásaik vannak.
spoiler
Mindeközben merényletek utáni nyomozó szál is megvan még, mikor pedig kiderül, hogy ki az illető, hú, jól megijedtem, holott gyanakodhattam volna jócskán, hogy ki az.
Tetszett a csapat összeszokása, együttműködésük is. Akárcsak az, hogy akkor is tud érzéki lenni ez a történet, hogy mély érzéseket ír le, nincs benne az a máshol megszokott kifejezetten testi kapcsolat a szereplők között.

Mikor jön a következő rész???? Addig is megyek, eszek egy körtét. :)

Naiva P>!
On Sai: A két herceg

Annyira jó volt, hogy végig izgultam és az elejétől a végéig kiszipolyozott.
Szinte pontosan egy éve vártam ezt a könyvet. Az Álruhában c. könyvet annyira imádtam, hogy még így egy év távlatában is emlékeztem a szereplőkre és a cselekmény nagy részére. Ezért nem okozott semmi fennakadást a folytatást. A két herceg ott folytatódott, ahogy az előző rész véget ért. Azért ebben a részben már lehetett érezni, hogy spoiler, de továbbra is nagyon szerethető hősnő, mert racionálisan gondolkodik és cselekszik.
Egyébként a történet csak nagyon nyomokban olyan, mintha a spoiler keresztezve lenne spoiler, de csak nagyon nyomokban, mert legalább annyira eredeti és szórakoztató. A mágikus felkészülések mindent vittek. off

2 hozzászólás
Molymacska>!
On Sai: A két herceg

Első része a sorozatnak nagyon tetszett, On Sai írásai nagyon tetszenek, így nem volt kérdés, hogy ez a könyvet is rögtön elolvasom, ahogy hozzájutok. Kétségtelenül nem volt rossz döntés, ám de most azonnal és rögtön akarom a harmadik kötet. *sóhaj* hosszú lesz ez az év…!
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az előző abbamaradt: Rianna készül a gyógyítói vizsgára, de valahogy mindenkivel megzavarodik a kapcsolata. Rianna ügyes, okos, a kapcsolatokat viszont nem tudja rögtön rendbe tenni, miközben nyomozni kell a merénylő után, és titkolnia kell kilétét is.
A könyv története érdekes. Ha benne van az ember, akkor nagyon jó, hihetetlenül izgalmas, annyi inger van benne, hogy szerintem nem tud figyelni rá az olvasó, ám ha egy picit hátrébb lépünk… Kicsit olyan furcsa lesz a történetvezetés. Ilyen például az is, hogy az elején, a könyv nagyjából közepéig egy érfelvágós hangulat uralkodik el rajtunk, ami annyira mély depresszív, hogy sokkal nehezebbé vált tőle az olvasás. Ám ennek valójában a célja csak az, hogy spoiler, mert bár kb semmi nem változott a történet elejéhez képest akkor spoiler hirtelen minden jóra fordul. Jó, persze jól csinál egy-két dolgot, de egyértelműen a szerző segítette ilyen jó helyzetbe, nem Rianna vagánysága miatt van ez.
De ott van a fő, mérenyleti szálunk is, aminél a szerző nagyon jó nyomokat hint el, és az olvasó (ha nem olyan tudatos, mint én) érezni fogja, ki az, és amikor a végén spoiler akkor én azért sikítottam magamban. Olyan jól volt felépítve, hogy rettegjünk tőle, annyira jó volt az idegen érzés benne, annyira határozottan menő volt, ahogyan az egész kötet épült, annyira hihetetlenül jó volt, ahogy Rianna TUDATOSAN rettegett tőle, és akkor ezen csúszik el? Annyira kiábrándító…
De voltak kisebb furcsaságok is, mint például, hogy spoiler de őszintén senki, de senki nem kérdezi meg, miért nem látják őt kicsit lengébben, akár meztelenül? Mikor mindenki abban a szobában simán pucérkodik a másik előtt? És egyszer sem volt olyan, hogy bárki felvetette volna, hogy vetkőzzön már le…
A történet pozitívuma, hogy nem csak a csapatról szól, hanem már a háborúról is. Érdekes volt ebbe is belekóstolni, mert valójában (főleg a kötet elején) nem igazán tudjuk, mi is történik a háborúban, ezért itt is előjön az ismeretlen, tehát félek alapelv. Ismeretlen, ezért Rianna nem tudja megállítani, nem tud vele mit kezdeni. A történet során csepegtetik a szereplők az információkat, és ez izgalmas volt számomra spoiler Ilyen szempontból nagyon hasonlított a Felvont vitorlákra, csak a szerző sokkal tudatosabban használja a nyelvet benne.
Ettől függetlenül, ha a könyvre gondolok, nem maga a történet jut eszembe, hanem érzések. Nagyon erős érzésekket ad, és végül is az egész történet arról szól, hogy nagyon szélsőséges érzéseket hogyan lovagolja meg Rianna és közben az olvasó is. Az elején, mint már írtam, egy nagy mélypontot láthatunk. Ott a teljes kilátástalanságot éreztem, amikor nincs semmi fény, semmi boldogság, semmi motiváció. Bár van benne humor, mert a szerző nem létezik humor nélkül, ez kevésbé oldja fel a teljes tehetetlenség mocsarát, amibe az olvasó belesüpped. Emiatt szerintem ha valaki most (világjárvány, nehéz gazdasági helyzet, bezártság ÉS tél) akarná olvasni, halassza tavaszra, Akkor már van napfény is…
A depressziós, rémesen sötét rész után jön valahogy egy boldogabb rész. Amikor minden sikerül, minden helyreáll. Ebben is vannak negatív részek, amikor valamelyik szereplővel Rianna nem tud valójában kapcsolódni, és nem tudnak jól kommunikálni egymással spoiler. Ez nagyon szépen halad, végre az olvasó is motivált lesz, és ezt az alapvetően normális hangulatot zavarja össze a szerelem és a vágy érzései. Kicsit sebesen. Nekem legalábbis túl sebesen. Az előző oldalon még Riannát senki se szereti, majd mindenki szőlőcskézi, aztán hirtelen szerelmi jelent, majd felejtsünk el mindent, majd mégse tudok nélküled élni, majd jaj te férfi vagy, menj innen, majd mégse tudok nélküled élni. Olyan érzelmi zűrzavar van ebben, hogy a legtöbb pasit én már rég kiosztottam volna, hogy enjen a sarokba a legjobb haverjával, beszélje már meg, mit érez, oszt' jöjjön vissza, és ha összeszedte magát, akkor beszéljen akárkivel.
Ezek a részek talán azért is akasztottak ki, mert túl sok volt belőle. Azt mondják, az erotikus könyvek azért nem hitelesek, mert minden az erotika körül forog, és ebben a kötetben én is ezt éreztem. Jó, régen voltam 17 éves, de akkor se MINDEN szólt a pasikról, és a szexről. Egyrészről nyilván értem Riannát is, hiszen ő meztelenül maximum a testvérét látta eddig, de valahogy úgy éreztem, idővel azért hozzászokhatna ehhez… A kis cukiságot pedig a hatalmas, vággyal telt részek szakítják meg, amikor leömlik a lapokról az a vad szerelem (amit mindenki érezni szeretne). Bevallom, kéjes élvezettel olvastam ezeket a részeket, főleg mert volt benne fantázia, jól kihasználja a mágia egyes részeit (nagy szó, én erotikus könyvben az ilyen jelenteket simán átlapozom).
A könyv az erős érzelmek megélése mellett még egy aspektusban kiemelkedő, mégpedig a nagyon jól szerkesztett modatokban. A szerzőtől a kedvenc könyvem a Lucy, ahol azt éreztem, hogy minden a maga idejében kerül a helyére, és hogy bámulatos pontossággal szerkesztődtek (vagy varázsolódtak, kinek mi) oda a mondatok. Ebben a könyvben azt éreztem, hogy nagyon pontosan vannak egymás után a rakva a szavak, és nagyon tudatosan a mondatokra, szavakra, és kifejezésekre koncentrált könyv. Kicsit úgy éreztem, mintha egy idősebb off ülne mellettem, és mesélne nekem, úgy, hogy közben irányít, és próbálja megoldani a problémáimat, amikről nem is biztos, hogy tudok. Nagyon sok ilyen apró információ kúszik be a történet folyamába, és olyan mondatokat olvashatunk, hogy hűha…
Ilyen részek voltak, amikor konkrétan a feminizmus egyes tételmondatait olvashatjuk vissza a kötetben (a testem az enyém, és én döntök felette), és ami érdekes volt, hogy nem csak Riannával kapcsolatban. Egyrészről nagyon jó volt Fini szála is, ami kicsit megmutatja a szépség és csillogás árnyoldalait is. Nagyon tetszett benne, hogy bár tényleg sokadrangú mellékszereplő, mégis egy nagyon erős szálat hoztak be álltala. Fini nagyon szomorú részekben volt még, így többször megkönnyeztem, ahogy a testéről beszélt, vagy az őt ért atrocitásokról. Viszont az ő szálában jelent meg Roan jó, leleményes oldala is. Bevallom, legtöbbször Roan a veled is többen vagyunk karakternek tartotam, de itt picit több volt, picit előrelátóbb, picit férfiasabb.
Közben Fini mellett a másik karakter, akiben ezek a jellemzők megjelentek, az Lidérc. És igen, valahogyan nagyon furcsa volt alapvetően nőket érintő kapcsolati problémákat (mint a bántalmazás például) egy férfi példáján látni, de pont ez a narratíva segített picit kizökkenteni, felismerni az alapvető problémákat, és ezekkel még jobban tisztában lenni. Nagyon tetszett benne, ahogyan megjelenik, hogy nem akar szeretkezni, és ahogyan megjelenik az a fajta engedélykérés, hogy meddig mehet el a másik fél, és mit csinálhat.
Közben pedig az egész kötetre jellemző, hogy azt sugallja, válts narratívát. Sokszor kifordult helyzeteket láthatunk, amik komikumforrások is, de közben meg néha igenis komoly, súllyal rendelkező történések. Másrészről nagyon jól mutatja be, hogy egy ember egyféle módon gondolkozik, az pedig, hogy sikeres legyen akármi, többféle gondolkodási mód kell. Nagyon jó volt, hogy a végén ez a történetszál be lett hozva, hiszen ezzel nem a másik felet nézte le Rianna, hanem megmutatta a másféle gondolatok serkentő voltát.
Emellett pedig ez a könyv a kapcsolatokról szólt, és főleg (elsődlegesen) a csapatmunkáról. Szerintem jól látható volt, hogyha valaki egyedül lett, akkor minden rossz, depresszív, és fúj (a kötet első fele…) míg ahogy több ember (akár lélekben) összekapaszkodott, ott felvirágzott minden. Jó volt a gondolkodásmód megmutatása, és nagyon tetszett benne, hogy a józan ész sokszor nem állhat a politika fölé (erősen ihletettnek érzem… az életből)
Bár nemrég azt írtam, hogy ezt a kötetet azért szeretem, mert minden mondat a megfelelő szavakkal van kifejezve, valójában egy kicsit csalódtam is emiatt. Azért, mert a könyv YA sokszor azokat a történetbeli finomságokat, agyizgató részleteket, amiket az olvasó vagy észrevesz, vagy nem, itt a szerző a részlet bemutatása után kimondja. Sokszor nekem ez negatívan hatott, hogy a macska és cinege megjelenése mellett azért be kellett szúrni, hogy megjelentek az állatok is. Ehhez már csak az kellett volna, ha a szerkesztő sutyiban odaírja: pedig amikor megjöttem, még nem volt itt egy sem :D Számomra ezek a részek nagyon komikusnak hatottak, mert tényleg az egyértelmű dolgokat mondják ki a szereplők.
A kötet összeségében majdnem olyan jó volt, mint a Lucy. Én elég sokáig azt gondoltam, jobb, mint a Lucy, de aztán beláttam, hogy számomra a szájamba rágás miatt, illetve az elején lévő kicsit mélyebb letargia miatt nem tud annyira jó lenni.
A könyv ettől függetlenül nagyon jó, sokkal jobb, mint az első kötet, pedig az elsőtől is leraktam a hajamat. Érdemes elolvasni, de azt javasolom mindenkinek, hogy ezt nem feltélen most, hanem picit napfényesebb, boldogabb időszakban érdemes olvasni, főleg, ha megjelent a harmadik kötet is.

2 hozzászólás
Kate20>!
On Sai: A két herceg

Azt gondolom, minimálisan jobban sikeredett megírni ezt a kötetet. Az első részhez viszonyítva voltak “korrekciók”, bár ezt itt is keveseltem. A helyszíni magyarázatok hiánya, a háborúba induló emberek tudatlansága, az felesleges körök, mind közrejátszott abba, hogy nem lett a szívem csücske ez a könyv sem.
Ria karakterét még csak-csak elviseltem az első részben, de itt 2-3 oldalanként állandóan rimánkodott és SÍRT. Egyszerűen nem értem, hogy nem jöttek rá még mindig a társai, hogy nem férfi. Ugyan lehet nyápic fajta, de ennyire pityergős, természetimádós jellem szinte ordít arról, hogy valami nem oké. Hogy mégis nő lehet a ruha alatt.
De nem, ez a parádé zajlott nevetségesen tovább. Őszintén már csak azt vártam mikor leplezik le végre, hogy véget érjen ez a nyúzós szál.

Hogy más szereplőt is említsek, ott van “Roan” barátja, Lidérc. Tudjuk mi derült ki róla, azt is tudjuk mennyire makacs. De én egy cseppnyi fejlődést sem érzékeltem nála az előző állapothoz képest, ami elszomorított. Nagyon vártam egyfajta jellemfejlődést nála, hogy képes lesz felnőni bizonyos feladatokhoz. No, ez sem.

Hogy folytassam Zaherrel… ő nekem amolyan “ott van de miért?” típusú karakterré vált ebben a részben. Nagyon a háttérbe szorult, furcsa jellemet öltött fel, amit nem is tudtam hova rakni a kedves – törődő Zaherhez viszonyítva.

De, hogy eltérjek a szereplőktől és tovább ecseteljem a világfelépítést…még második kötetre sem bontakozott ki hogy ez miféle hely. Mennyi ország határos ezzel a vidékkel? Hány ellensége lehet még azokon kívül akikről tudnak? Miért ennyire maradiak és fejletlenek? Kereskedelem terén nulla a kinti világgal való kommunikáció?
A szipolyokról ténylegesen mit tudni , azon kívül hogy elszívhatják mások energiáját?
Most akkor ki a jó és ki a rossz herceg? Van egyáltalán ilyen?
És még számos megválaszolatlan kérdéssel tudnám gazdagítani soraim.
Sajnos nagyon kevés pozitívumot tudok felsorakoztatni a sok negatív mellett, de hogy itt is kiemeljek pár dolgot, ami tényleg jó volt a könyvben:
>Gyors olvashatóság
>Szép megfogalmazások
>Roan végre változott
>Fini kapcsolata Riával
>Lidérc & Roan dráma

Egy szó mint száz: remélem most már végre lelepleződik Ria és nőként folytathatja az egerek itatását, mert ezt mesterien űzi.

Cs_N_Kinga P>!
On Sai: A két herceg

Ez a rész jobban tetszett mint az első. Itt már kicsit megnyugodtam Riannával kapcsolatban. Végre helyett cseréltek Roannal majd a hideg zuhany mikor vissza:D Az apuka is nagyon jó karakter, az egész család jól forgatja a …. mindent lapokat, gondolatot, észt.
Lidérccel is alakul a kapcsolat hol így hol úgy. Van benne egy elég nagy fricska a férfiak felé akik félnek a szipolyoktól. A vége egyszerre borzalmas és fantasztikus. Ezek a függő végek ……
Erdon herceg is szimpatikus lett a végére. Minden szereplő kedvelhető szinte, a tudásszomj nő Riannánál ahogy nálunk is a világ és a szereplők és nem utolsósorban a történet iránt. Várom a folytatást:)))

Dóri_Margit P>!
On Sai: A két herceg

Amint vége lett az első résznek már rendeltem is a másodikat. Tűkön ülve vártam a folytatást.
Milyen reményteli ez a rész, nagyon sok viszontagság közepette a holnapban mindig lehet bízni.
Sokkal érzelmesebb ez a második rész. Fájó a herceg „elvesztése”, a lehetőség elillanása, melyre talán későn jött rá Ria. De hát ez akkor lett volna gond ha nem a könyv 1/5-nél járunk :)
Roan és Ria kapcsolata kicsit betekintést nyer, bár reménykedem hogy lesz majd egyszer Roan szemszög is, kíváncsi vagyok a miértekre ami őt illeti…
Lidérc ♥ Milyen forrófejű herceg, milyen konok tud lenni… gyötrődtem velük,de olyan szépen fel van építve és vezetve, hogy mikor minden rendbe jön és a miérteket megértjük annyira jó lélekmelengető tud lenni. Ez pedig ismételten a zseniálisan felépített történet írójának köszönhető. Bár komolyabb hangvételű volt ez a rész, azért a humor megmaradt :)
Jesszusom milyen függővég, hogy én mennyire utálom az ilyet…az értékéből ez mit sem von le, de azért gonosz húzás.

A borítót még nem dícsértem, pedig hihetetlen gyönyörű letisztultan szép.

Mrs_Curran_Lennart P>!
On Sai: A két herceg

Az első rész még újdonság volt, a történetvezetés, a cselekmény, a szereplők. Az viszont hihetetlen számomra, hogy senki nem jött rá arra, hogy Roan igazából Rianna. Végüls tetszett, csak túl sok volt a dráma. Lidérc nagy hangulatember. Amúgy jó kis nőgyűlölő társadalom, ahogy ecsetelik, hogy ha Roan szipoly lenne, hogyan végeznének vele. A vége viszont függő, és még be kell szereznem a folytatást. Amúgy tudja valaki, hogy hány részes lesz ez a sorozat?

2 hozzászólás
Morpheus>!
On Sai: A két herceg

Egy kicsit sok volt a nyűglődés az elején, a világ sem olyan friss, és már jó lett volna egy kis világot látni a vár helyett, de aztán felpörögtek a dolgok, és sok újdonságot megtudhattunk, például azt, hogy hogy is működik a gyógyítás, pedig nem is akartam. Persze tudom, hogy a hölgyek egy része kifejezetten szeret olvasni arról, ha két férfi „úgy” van együtt. A végét sikerült úgy lezárni, hogy az olvasó a haját rágja, míg meg nem jelenik a folytatás. Az első rész jobban tetszett.

Chöpp>!
On Sai: A két herceg

Úgy csuktam be az utolsó oldalon és tettem le, hogy hangosan méltatlankodtam: „Ne már!”
Mindig attól rettegek a sorozatoknál, hogy egy-egy részt úgy fejez be az író, hogy valami oltári nagy gebaszban hagyja a főszereplőnket, mire szerencsétlen olvasó, aki az utolsó lapokon már egyébként is tövig rágja a körmeit és markánsan befeszülnek az olvasóizmai, csak hápog. Édes Jó Istenem, mikor jön a következő rész? És mikorra múlik el az, hogy naponta többször arra gondolok, mi lesz a szereplőkkel és vajon hogyan folytatódik a történet? Merthogy a történet bizony tovább bonyolódott és a mágia mellett felfénylett a tudomány és technika ösvénye is, aztán még előttünk van a tényleges háború, és folyton újabb és újabb meglepetésekben van részünk (talán nem annyiban, mint az első kötetben, de ez nem is volt számomra probléma, úgyis kellett idő és energia a határidős munkáim elvégzéséhez, amit ugye nem segít elő, ha egy könyvet még rövid időre sem tudok letenni). Úgyhogy ez egy kicsit nyugodtabb kötetre sikerült, kivéve a végét, ami miatti türelmetlenségem folyományaképpen én kérek elnézést!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

halenka I>!

Semmi sem nagyobb pusztító erő, mint amikor nem hiszünk önmagunkban, és nem a saját utunkat járjuk.

90. oldal

1 hozzászólás
Könyvmolyocska1 >!

Ösztönösen az öcsémet mentettem. Azt tettem, amit minden rendes úrhölgy, ha nem tetszik neki valami.
Látványosan elájultam.
Roan ösztönösen elkapott, de aztán fel is jajdult:
– Ria, ne csináld, rohadt nehéz vagy…
Lidérc őszintén vigyorgott:
– Segíthetek? Bár legutóbb szájon vágott egy hölgy, amikor véletlenül a mellénél fogtam meg…
Ijedten kinyitottam a szemem.
Lidérc szemérmetlenül kiélvezte a helyzetet.

128. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lidérc · Szépvölgyi Rianna
Könyvmolyocska1 >!

…megdobogtatta a szívemet, hogy bejuthatok a Gyógyítók Tornyába.
Könyvek! Gyönyörű, csoda szép könyvek!
Legszívesebben táncra perdültem volna.

31. oldal

Könyvmolyocska1 >!

Csak a bolond mutatja meg az erejét. Atyám szerint az emberek igazi arca akkor villan ki, ha náluk gyengébbel találkoznak.

173. oldal

Könyvmolyocska1 >!

A szája íze szinte szétolvadt a számban. Nemcsak a testét, de a lelkét adta, egy pimasz herceg lelkét, aki távoli tájakról, forró, fülledt földekről, tengerillatú hajókról hazatalált, hogy csókomban otthonra leljen.

383. oldal

Könyvmolyocska1 >!

Lidérc ott ült a földön az ajtó mellett és hatalmas, fekete szemével engem nézett.
– Mióta vagy itt? – nyögtem.
– Elég rég óta. Ne aggódj, minden kínosat láttam – biztosított kajánul.
Úgy éreztem, menten elsüllyedek.

37. oldal

Naiva P>!

Atyám szerint az emberek igazi arca akkor villan ki, ha náluk gyengébbel találkoznak.

173. oldal, 8. fejezet

Könyvmolyocska1 >!

…megjelent két láb, és egy felsőtest, ami határozottan Lidércben folytatódott. Máris puhán lehuppant a földre. Pontosan úgy éreztem magam, mint egy meztelen szűzlány, akire fürdés közben tör rá a hercege. A balladákban bezzeg ilyen soha nem történhet!

242-243. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lidérc
R_Manni>!

– Az igazi ellenség belül van. Semmi sem nagyobb pusztító erő, mint amikor nem hiszünk önmagunkban, és nem a saját utunkat járjuk.

90. oldal

Könyvmolyocska1 >!

Meséltem a csodáról, a természetről, amit ők pusztító ellenségnek ismernek. Elvesztették a tudást, hogy a világ kedvesük lehet csillagos nyári éjszakákon a varázslatos homályban.
Láttam, ahogy Erdon herceg elgondolkozva maga elé néz, Delon tűnődve Frellelon vállának dől, Ras csillogó szemmel figyel.
Ám nekem egyedül csak Lidérc számított, az ő mély, okos tekintete. Nem a többieknek meséltem, hanem Lidércnek, ennek a különös csavargónak, aki az ajtófélfának dőlve, becsukott szemmel hallgatott. Azt akartam, hogy megértsen, arra vágytam, hogy szavaimból híd épüljön a szívéhez.

175. oldal


A sorozat következő kötete

Vágymágusok sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sara Wolf: Szívet szívért
Soman Chainani: A király esztelen
Shelby Mahurin: Kígyó & Galamb
Stephanie Garber: A soha többé balladája
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Csóti Lili: Hetedvérig
Lynette Noni: A gyógyító
Amira Stone: Kitaszítottak
Victoria Aveyard: A király ketrece
Tracy Wolff: Vonzódás